Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-02-12 / 7. szám

‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2006. február 12. 7 Remeték, barátok, boncok, dervisek Február 2.- a szerzetesek világnapja Szerzetes van imádkozó, meditáló, kép­tanulmányozó, kolduló, tanító, gyógyí­tó, sörfőző és sajtkészítő, de volt kolos­torépítő és kódexmásoló is. Régebben remeteségük ellenére is sokkal inkább a társadalom szeme előtt voltak, és né­mely kultúrkörben - gondoljunk csak a sáfrányszín lepelbe öltözött buddhista boncokra vagy az iszlám derviseire - ma is szembetűnő a jelenlétük. Február má- sodika, a szerzetesek világnapja jó apro­pó arra, hogy bepillantsunk életükbe. Ahány világvallás, annyiféle szerze­tesrend? Jóval több, hiszen a buddhista, iszlám és hindu szerzetesek általunk ke­véssé ismert sokaságán kívül a katolikus egyház szerzetesrendjeit is nehéz átte­kinteni. A buddhizmus szerzetesi kö­zösségei sokkal mélyebb gyökerűek, mint keresztény társaik: az első rendeket maga Gautama Buddha alapította két és fél évezreddel ezelőtt. Hajdanában sok keresztény a sivatagi magányban és visszavonultságban, asz- ketikus életmódot folytatva iparkodott közelebb kerülni istenéhez. Az ilyen re­meték - latinul anachoreták - idővel kö­zösségeket alkottak, ezekből jöttek létre a szerzetesrendek. Az első kolostort 332- ben Felső-Egyiptomban alapították. A keleti egyházak szerzetesi rendsze­rének atyjaként Szent Baszileioszt tisztelik, míg a nyugati világ rendjei Nursiai Szent Benedek (480-543) fellépésétől kezdve alakultak ki. Benedek 528-ban alapította meg a Monte Cassinó-i kolostort, ezzel a nyugati szerzetesség alapjait is megve­tette. Rendi szabályzata (Regula) a szer­zetesek legfőbb kötelességévé az olva­sást tette, szigorú felügyelettel, ellenőr­zéssel. Minthogy a bencés klastromok csakhamar elszaporodtak, az olvasás­nak s ekképp az írásnak számos műhe­lye támadt Európában. E rendek tagjait a tisztaság, engedel­messég és szegénység hármas elve ve­zérli: erre a csuhájuk kötelén látható há­rom csomó is emlékezteti a barátokat. A kolostori regulák nemcsak szűziességet írnak elő, hanem szabályozzák a mun­kára és imára fordítandó időt is. (Az or­todox kolostorokban a vallásos áhítat a szerzetesi élet legfontosabb eleme ma­radt, nem került előtérbe a munka.) * * * Az új szerzetesrendek folyamatos alapí­tása kibővítette a keresztény közösségek spektrumát. A bencések, a karthauziak és a ciszterciek mellett létrejött a johan- niták, a máltaiak és a lazaristák rendje. Ez utóbbiaknak köszönhetjük az első, higiénikus elvekre épülő ispotály (kór­ház) létrejöttét. A régi szerzetesrendek - egyebek mellett - a betegápolás egy-egy központját alkották, a mai kórházakat helyettesítették. A 18. század elején alapított úgyne­vezett kolduló rendek, amelyek tagjai kolostori-közösségi háttér nélkül, teljes szegénységben éltek, létszámukban ugyancsak szépen gyarapodtak: alapí­tójuk, Assisi Szent Ferenc (1182-1226) pél­dáját néhány évtized alatt már több mint nyolcvanezer szerzetes követi. Étel-ital is őrzi a szerzetesek nevét. A sokak által kedvelt trappista sajtot Ma- yenne közelében, a Notre-Dame de Port- du Salut kolostor trappista szerzetesei készítették először. A badacsonyi szür­kebarát a cseri barátoknak köszönheti nevét. A ferences szerzetesrendnek azon szigorúbb irányú ágát nevezték így, amely 1368 után szüremkedett Boszniá­ból Magyarországra. Első zárdáik egyike a Temes megyei, ma már nem létező Cse­riben volt. Elnevezésüket - szürkebarát - ruhájuk színéről kapták. A gyógyító szerzetesek „praxisában” egykor jelentős szerepük volt a különböző gyógyfüvek- kel ízesített boroknak, gyümölcsszeszek­nek is. A bor- és szeszesital-kereskede­lemben ezért vált szokássá, hogy régi szerzetesrendekről neveznek el egy-egy jellemző zamatú, aromájú italt. Virág Benedek (1754-1830) költő egy ideig szerzetes volt. Nem sokáig hordhatta azonban az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok fehér csuháját:- Mária Teréziának és II. József császárnak a szerzetesrendek többségét eltörlő rende­letéi (1773,1787) következményeként meg­szüntették a kolostorokat, az értékes szer­zetesi könyvtárakat pedig elárverezték. * * * A szerzetesrendek korunkban is megta­lálják feladataikat. Míg egykor a szerze­tesi közösség tagjai komolyan vették a külvilágtól való elvonulást, és gyakran csak saját családjukkal tartották a kap­csolatot, a mai szerzetesrendek olyan élet-, munka- és imaközösségek, ame­lyeknek tagjai - lelkészek, pedagógusok, nevelők - napjaink gondjaival foglal­koznak, tevékenységük elsősorban a tár­sadalom peremcsoportjaira összponto­sul. Elérhetőségük is megváltozott a mo­dern világban. Nem kell kolostorkapun kopogtatni, többségük az interneten is fellelhető. A magyarországi huszonöt férfi szer­zetesrend közül az interneten a követke­zőknek találtuk meg a honlapját: Alexiá- nus Testvérek Kongregációja, Ciszterci Rend Zirci Kongregációja (Zirci Apát­ság), Csornai Premontrei Prépostság, Jé­zus Társasága, Kapisztrán Szent János­ról Nevezett Ferences Rendtartomány, Magyar Bencés Kongregáció, Magyar Kapucinus Delegáció, Magyar Pálos Rend, Minorita Rend Magyarországi Tartománya, Misszióstársaság - Lazaris­ták Magyar Tartománya, Piarista Rend (Kegyes Tanítórend), Salvatoriánus Atyák (Isteni Üdvözítő Társasága), Sza- lézi Szent Ferenc Társaság (Don Bosco Szalézi Társasága), Szervita Rend (Szűz Mária Szolgái), Szűz Máriáról Nevezett Ferences Rendtartomány. A hazánkban működő negyvenhat női szerzetesrend közül jelenleg többek között az alábbiak ismerhetők meg, ér­hetők el a világhálón: Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Szent Domonkos­rendi Nővérek Apostoli Kongregációja, Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Is­kolanővérek Társulata, Római Unióhoz Tartozó Szent Orsolya Rend. (A szerzetesrendek teljes listája a http://www.katolikus.hu/rendek/ honlapon található - A szerk) M Juhani/MTI Konferencia a köztársaság eszméjéről A Politikatörténeti Intézet február 1-2-án tudományos konferenciát rendezett a köztársaság 1946. évi kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából a Miniszterelnö­ki Hivatal és a Politikatörténeti Alapít­vány támogatásával Köztársaság - a mo­dem kori történelem fényében címmel. A házigazda intézet főigazgatója, Földes György elmondta: a rendezvény célja az, hogy az újabb kutatási eredmények se­gítségével újraértékeljék a történelmi eseményeket. A bevezető előadást Gombár Csaba szo­ciológus, politológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tudományos főmun­katársa tartotta Republikanizmus és demokrá­cia tegnap és ma címmel. A köztársaság esz­méje ma is a demokráciával egyezik meg - fejtette ki. Mai államrendszerünkben a de­mokrácia bírálata mindennapos jelenség, de a köztársasági államformát nem kérdő­jelezik meg. Szabadságelvű köztársaságra van szükségünk - hangsúlyozta Gombár. A két nap során összesen harminc elő­adás hangzott el négy szekcióban. Az egyes szekciókban az előadók más-más megközelítésben szóltak a témáról: pél­dául vizsgálták a köztársaságok keletke­zését és sorsát a 20. században, illetve a magyar köztársasági hagyomány feltárat­lan elemeit. Mezey Barna, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem professzora A köztársasági tradíáó a magyar alkotmánytörténetben cím­mel egyebek között az evangélikus Kos­suth Lajosról beszélt, aki az országgyűlé­sen is hitet tett a köztársasági államfor­ma mellett. A ’48-as törvények biztosí­tották a demokratikus köztársasági jo­gokat. Az előadó álláspontja szerint ez fejlődés eredménye, nem volt forrada­lom, hiszen nem folyt vér. Az államfor­ma a Honvédelmi Bizottmány megalakí­tásával sem változott meg. Kossuth La­jos kormányzó elnök lett; civil elnök­ként a miniszterelnökkel együtt kormá­nyozhatott, és felelős volt az országgyű­lésnek. Amerikai útján is a köztársaság elnökeként fogadták. E sorok írója A magyar szabadkőművesség és a köztársasági eszme címmel jórészt eddig ismeretlen levéltári források alap­ján szemléltette, hogy a köztársasági ál­lamforma támogatása a szabadkőmű­vesség lényegéből következik. A konferencia első napján a Bibó Ist­ván Közéleti Társaság rendezésében az Országházban ünnepséget rendeztek a jeles történelmi évforduló alkalmából. ■ Berínyi Zsuzsanna Ágnes HIRDETÉS---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­-------------------­A Csillaghegy-Békásmegyeri Evangélikus Egyházközség szeretettel hívja barátait békásmegyeri templomába (1038 Buda­pest, Mező u. 12.: tel.: 1/368-6118) február 19-én, vasárnap az összegyülekezés napjára. A 10 órai istentiszteleten Takácsné Kovácsházi Zelma prédikál. Délben ebéddel várjuk vendégeinket. 14 órától Örmény műve­lődés és liturgia címmel Zsigmond Benedek armenológus tart előadást az évezredek óta szétszórtságban élő, nyelvét és vallását mégis megőrző nép történetéről és kultúrájáról. 16 órakor a Voszkeberán énekegyüttes örmény liturgikus énekeket ad elő. 16.30-kor a vecsemyén Donáth László hirdet igét. Az evangélikus pálinka Igen, én is valami olyasmire gondoltam e megnevezés olvastán, mint a kedves olva­só, midőn megakadt a szeme a fenti cí­men. Hogy nemcsak valami pálinkagőzös képzelgés, hanem valóban létezik evangé­likus pálinka, azt az alábbiakban kívánom bizonyítani - de kezdjük az elejénél! Nemrég egy kiváló könyvesboltban la­pozgattam különféle könyveket, amikor megláttam egy nagyon szép kiállítású kö­tetet, amelynek címe Pálinkák és likőrök volt. És bár nem szeretem a pálinkát, „a szagát se állom”, mondta egykor nagyanyám, s én teljes mértékben egyetértek vele - elhi­szi ezt még nekem valaki?! -, nagyon érde­kes információkra bukkantam e könyv­ben. A sokféle, különleges gyümölcsből készült pálinka csak a fantáziámat ragadta meg, de a gyógynövénytartalmú, gyógy­hatású likőrök már az érdeklődésemet is felkeltették. Hiszen köztudott, hogy az al­kohol - így egy jó minőségű párlat, pálin­ka is - kiváló oldószere a gyógynövények hatóanyagainak. Gondoljunk csak a híres svédkeserűre, amely huszonnégyféle gyógynövény hatóanyagát tartalmazza - naná, hogy alkoholban oldva! Az említett könyvben a számtalan gyógynövénytartalmú, gyógyhatású li­kőr receptje közül épp a pitypanglikőrét tanulmányoztam, amikor megakadt a szemem a hozzávalók között az „evan­gélikus pálinkán”. Az örök dialektika je­gyében azon kezdtem dühösen morfon­dírozni, hogy vajon mit fordítottak ennyire félre, mert ugye az teljesen el­képzelhetetlen, hogy a pálinka evangéli­kus legyen, akkor pedig csak arról lehet szó, hogy a dilettáns fordító valamit na­gyon, de nagyon félreértett. De mit? Hosszas töprengés után azonban arra jutottam, hogy semmit sem lehet evan­gélikusnak magyarítani, ami nem az, vagy ne lenne legalább egy kicsit köze hozzá. Akkor máshol kell keresni a megoldást, láttam be, s csakhamar meg­leltem a rejtély kulcsát a kötet elején, az alapanyagokról szóló fejezetben. A könyv Németországban íródott, Baden- Württenberg tartományban, amelynek északi részén főleg evangélikusok élnek. Ők főleg almát és körtét termesztenek, s ebből logikusan következik, hogy ezek­ből a gyümölcsökből főzik a pálinkát, amelyet mindezek alapján szinte magá­tól értetődően neveznek evangélikus pá­linkának. Ellentétben a katolikus pálin­kával, amelyet főleg a tartomány déli ré­szén élő katolikus többség készít az álta­luk termesztett barackból, szilvából és cseresznyéből. Az evangélikus és katoli­kus pálinkát aztán alapanyagként föl le­het használni a különböző, egyáltalán nem hétköznapi likőrök elkészítéséhez, amelyek - szigorúan mértékletesen al­kalmazva - gyógyhatását bárki megta­pasztalhatja. Azt viszont kijelenthetem, hogy az ökumenikus mozgalom nem érte el a pálinkafelhasználást, a likőrké­szítést, ugyanis nem szerepel a könyv­ben olyan recept, amelyhez mindkét faj­ta pálinka kellene... Persze nem kell Németországig men­nünk ahhoz, hogy evangélikus vagy ka­tolikus pálinkát lássunk, esetleg ízlel­jünk. Elég, ha Pannonhalmára vagy a ti­hanyi apátságba látogatunk, és megvá­sároljuk a saját készítésű gyomorkeserű­iket, amelyek szintén sokféle gyógynö­vény hatóanyagait tartalmazzák, és régi, híres receptek alapján készülnek. Az evangélikus likőr vagy pálinka felkutatá­sa nehezebb feladat, mert azt nem gyárt­ják olyan szervezett módon, mint a ka­tolikus nedűket. De aki ismeri, annak eszébe jut egy kis falu az Erdőháton, Kölese, annak is az evangélikus gyüleke­zete s nemrég nyugdíjba ment lelkésze, Lábossá László. Laci bácsi évtizedeken át gondozta a Túr-parti parókia udvarán és kertjében a maga ültette almafákat és néhány körte­fáját, s termésük egy részéből minden évben megfőzette a maga „evangélikus” pálinkáját. Jó fizetőeszköz az egy sze­gény vidék nem túl gazdag papja kezé­ben... Pincéjében több évtizede érlelt, különleges, nemes pálinkák sorakoztak, várva egy-egy nagyszabású családi ün­nepen való megkóstoltatásukra. Néme­lyik igazán jó alapanyaga lenne például a pitypanglikőrnek, amely alkalmas a szervezet általános erősítésére, vértisztí­tásra, méregtelenítésre, étvágyjavításra, vérszegénység ellen. Az arra járó érdek­lődők, mint Pannonhalmán vagy Ti­hanyban a gyomorkeserűket, megvásá­rolhatták volna a Túr-parti evangélikus gyógylikőröket. Laci bácsi nyugdíjba ment, de szeretett fái talán megmarad­hatnak ott, a parókia udvarán... S ha pálinka, akkor meg kell említe­nünk Balázs Gézát, az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékének tanszékvezető pro­fesszorát, aki több évtizedig kutatta a magyar pálinka és pálinkafőzés kultúr­történetét. E témában írott könyve na­gyon érdekes olvasmány még a pálinkát nem kedvelők számára is. Ebben olvas­hatjuk az alábbi gondolatot: „A könyv forradalmával gyakorlatilag párhuza­mosan bukkan föl az alkohol forradal­ma. Az előbbi az információ második forradalmát jelenti, a másik talán épp az információkkal felgyorsított társadalmi fejlődéstől való megrettenést, a vissza­húzódást, a kiterjedő és szétzilálódó, a hagyományokat összekuszáló világtól való menekülést." Persze nem gondolom, hogy például a pitypanglikőr készítése vagy éppen al­kalmankénti kortyolgatása menekülés lenne a posztmodem kor zűrzavarától, de mindenképpen egy több évszázados jó hagyománynak - a gyógynövények is­meretének és gyógyításban való felhasz­nálásuknak - az ápolása, őrzése, amelyet egykor éppen a kolostorok alakítottak és fejlesztettek igen magas fokra. H Sánta Anikó A MOSZ Csömörön A csömöri evangélikus ifjúság meghívását elfogadva tartott filmvetítéssel egybekötött előadást a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MOSZ) két munkatársa február első pén­tekén az ifjúsági bibliaórán. Fekete Dániel és iß. Kis Boáz a segélyszervezet munkájának bemutatását az árvizek pusztította Srí Lanka-i és mátrakeresztesi területeken folyta­tott segélyakciókról, az afganisztáni iskolaépítési programról és a hazai mentőprog­ramról készített filmekkel illusztrálta, illetve az ott átélt személyes tapasztalataival egészítette ki. A negyvenfős ifjúsági kör jó néhány tagja nemcsak előadás közben, ha­nem utána is élénken érdeklődött a szervezet karitatív munkájáról. Iß. Kis Boáz (a kép jobb szélén) és Fekete Dániel a kérdéseket hallgatja t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents