Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-01-01 / 1-2. szám
8 2006. január i-8. MELLÉKLET ‘Evangélikus ÉletS i. nap - Egyesülünk Krisztus jelenlétében „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Efézus 4,5-6) • Ezék 37,15-28: Szentélyem mindörökké köztük lesz • Zsolt 67 (66): Minden nép dicsőítsen téged • Ef 4,1-6: Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség • Jn 14,23-27: Elmegyünk hozzájuk és szállást készítünk magunknak náluk Igemagyarázat Az írás hangsúlyozza, hogy Isten akarata az ő népének egysége. Ezékiel üzenetében Isten megerősíti, hogy Juda és Izrael - a kettéosztott, és egymástól gyakran elidegenedett ország - újra egy lesz. Isten megtisztító jelenléte majd erősíti és megáldja őket a békesség kötelékében. Isten egységet kínáló ajándékára a magától értődő válasz a hálaadás és magasztalás. A zsoltáros arra hív minden népet, hogy egyesüljenek Isten dicsőítésében, akinek szabadító ereje a föld színén minden nép életében megmutatkozhat. Jézus arra tanította első tanítványait, hogy ő, együtt az Atyával, jelen lesz velük, és „szállást készít” mindazoknál, akik szeretik őt. Azt is megígérte, hogy jelenléte nem ér véget halálával, hanem folytatódik a Szentlélek által minden követője életében. Jézus jelenlétének ígérete azonban nem korlátozódik a hívő egyénekre. Máté evangéliuma megerősíti, hogy ahol ketten vagy hárman együtt vannak Jézus nevében, olyan közösséget alkotnak, melyben Jézus ígérete szerint jelen lesz, és erősíti és kíséri őket útjukon. Ez az összetartozás hatalmas erővel mutatkozik meg a közös keresztség elfogadásában. A kereszt- ségben Krisztus valamennyiünket megszólít, és Testébe, az Egyházba beleplántál. Mivel mi valamennyien Krisztuséi vagyunk, egymással is összetartozunk. Közösségünk Krisztussal és egymással - mindenféle történelmi, teológiai különbségünk ellenére - összekapcsol, eggyé tesz: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). Imádság Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg. Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük jelenlétedet más testvéreink között is. Tégy eggyé bennünket. Ámen! 2. nap - A keresztyén egység építése Jézussal - hétköznapi ökumenizmus „Mossátok meg egymás lábát” (Jn 13,14) • 5MÓZ (M Törv) 30,15-20: Akkor élni és szaporodni fogsz • Zsolt 33(132): Milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek testvérek • iKor 12,12-31: Isten rendezte el a tagokat a testben • Jn 13,1-15: Nektek is meg kell mosnotok egymás lábát Igemagyarázat Amiként a zsoltáros is hirdeti, az egység vonzó. Mivel Krisztus közöttünk van, minden kereszténynek feladata gyülekezeteink hétköznapi életét az evangélium lelkűidével harmóniában felépíteni. Jézus halála előtti estén tanítványai lábának meg- mosásával határozott példát adott arra, milyen legyen a keresztények kapcsolata a felebaráthoz. Az 1 Kor 12-ben Szent Pál az egymásról való felelős gondoskodásról azt írja, hogy a Szentlélek által ugyan minden tag különböző, és mégis azonos Testnek a tagja. Isten igéje arra hív bennünket egyháztagokat, hogy vállaljuk az egyház építését a világ javára. Részesedés a Szentháromság életében nem csupán egy hitcikkely megerősítése beszédben. Az evangélium arra buzdít bennünket, hogy napi feladataink között szánjuk oda magunkat az ökumenikus feladatok végzésére, a Szentháromság Isten belső közösségének (trinitarius kommúnió) visszatükröződésére az egyház életében. Mi nem csupán Isten egységét valljuk, amit a többi egyistenhivő vallás is hirdet, hanem az Atya, a Fiú és a Szentlélek egymást átjáró szeretetében egységet alkotó, Egy Örök Istent imádjuk, befogadjuk és hirdetjük. A Krisztusban élő és az élet ritmusában részesedő egyháztagok tudhatják: gyenge és törékeny cselekedeteik is több erőt és értelmet kapnak a közösségben, mintha elszigeteltségben élnének. Testvéreink lábának megmosása több .egy egyszerű gesztusnál. Ez az aktus magában foglalja azt, hogy szívünk megnyílt Jézushoz, az ő iránti hűségre. ő azt akarja, hogy az Egy Egyházat úgy szolgáljuk, mint élő kövek és mint építők. Imádság Örökkévaló Atyánk, Fiaddal Jézus Krisztussal vigasztaló Szentlelked erejében egyesülve odaszánjuk magunkat, hogy közösségünket szereteted tű- zében megújult szívvel és lelkesedéssel szolgáljuk és építsük. Add, hogy azokkal, akikkel hétköznapjainkban találkozunk tanítványai lábait megmosó, Fiadhoz hasonlóan, együtt nyerjünk új életet az ő jelenlétében ökumenikus közösségben. Ámen! 3. nap - Könyörögjünk együtt Jézus nevében „Az Úr arra vár, hogy könyörüljön rajtatok...” (És-Iz 30,18) • És (íz) 30,18-26: Fölkel az Úr, hogy irgalmazzon nektek • Zsolt 136 (135): Az ő kegyessége megmarad örökre • ApCsel 1,12-14: Mindannyian állhatatosan imádkoztak • Mt 18,18-20: Imádság Jézus nevében Igemagyarázat A Szentírásban újra és újra előkerül a különféle emberi módon gondolkodóknak egy imádkozó és Istent magasztaló közösségének kérdése. Közösségek gyülekeznek össze Isten imádására és dicsőítésére, bűnbocsátó kegyelmének kérésére irgalmas segítségéért. Isten kegyelme mutatkozik abban is, hogy ő az igazság Istene. Imádságaink válaszok értünk végrehajtott igazságos tetteire, mert „mikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk”. A Teljes írás Istent kegyelmes, türelmes és a megváltó szeretet Istenének hirdeti. A zsoltárok öröksége számunkra Isten népének dicséretei és imádságai, melyeket istentiszteleteiken együtt mondottak el. Ezek a közösen elmondott szavak még jobban összekapcsolták az embereket, és az összetartozás mély átérzésével ajándékozták meg őket. Ebből pedig bizalom és biztonság tudata fejlődött ki. Magától értődő, hogy ez a hagyomány a korai egyházban folytatódott. Jézus maga is tanította tanítványait, miképpen imádkozzanak. A mai evangéliumi olvasmányban Jézus arra tanít, hogy kéréseiket teljesíti ha egyetértéssel könyörögnek. Mikor mi keresztyének összejövünk, hogy szeretetben együtt legyünk és imádkozzunk, bizonyosak lehetünk Jézus jelenlétében. Ha Jézus nevében imádkozunk, ő összekapcsol bennünket egymással és imádságunk tárgyaival is. Ezért az együttes imádság erőteljes imádság. Jézus tanítványai nagy odaszánással és az egységet is keresve imádkoztak. Jézus halála előtt azért imádkozott, hogy az övéi egyek legyenek. Minden bizonnyal ennek az volt az oka, hogy még nem voltak őbenne egységben. Húsz évszázad elteltével kérdeznünk kell, mennyivel jutottunk közelebb egymáshoz az imádság, az élet és a szolgálat egységében? Egységünk Isten ajándéka. Mégis nekünk alázatosan és szünet nélkül keresnünk kell ezt az ajándékot. Az apostol szünet nélküli könyörgésre hív bennünket, hogy a Szentlélek újra kitöltessék ránk és sokféleségünkben egyesítsen bennünket. Imádság Urunk taníts minket imádkozni, ahogy tanítványaidat tanítottad. Amiképpen ők egy szívvel könyörögtek, mi is lehessünk egy - hitben, szeretetben és szolgálatban. Add, hogy tudjunk örülni egymásnak. Add, hogy különféle istentiszteleti hagyományaink gazdagságában megéljük a Veled és egymással való egységet. Add, hogy a Te nevedben jöhessünk össze. Te formálj át, hogy valóban egyek legyünk, és így láthassa meg a világ és elismerje jelenlétedet. Ámen! 4. nap - Megbocsátás és gyógyító emlékezés „Mondom neked, nem hétszer, hanem hetvenhétszer” (Máté 18,22) • Jón 3: Ninive, a nagy város bűnbánata • Zsolt 51 (50): Könyörgés bocsánatért • Kol 3,12-17: Mindenek felett öltözzétek fel a szeretetet • Jn 8,1—11: Én sem ítéllek el téged Igemagyarázat A múlt bűneinek elismerése, a megbocsátás kegyelme és a megbékélés ezeknek az igéknek a főtémája. Keresztény közösségeink kapcsolataikban ma is hordozzák a múlt gyarlóságainak és bűneinek maradványait. Egyes sebek begyógyulóban vannak, mások pedig ma is fájdalom és megosztottság okozói. Szembenézés a múlttal nem könnyű. Ez mind az egyének mind pedig a közösségek részéről őszinte önvizsgálatot igényel. Mégis ezt kívánja Isten tőlünk, ha mi igazán az ő népeként élünk és engedjük, hogy Krisztus békessége uralkodjék szívünkben és kapcsolatainkban. Jónás arra hívja Ninive népét, hogy őszintén vallja meg önzését, jóság iránti érzéketlenségét és erőszakos cselekedeteit. Üzenetét az egész városhoz, annak minden lakójához intézi. Mindannyiuknak meg kellett térni gonosz útjaikból és erőszakosságaiktól. A zsoltáros Isten bűnbocsátó kegyelméért könyörög. őt is mélyen bántja saját múltja. Elismeri saját bűneit és mulasztásait. Könyörög Istenhez, hogy el ne vesse őt. Érzi felelősségét másokért is. Vágya az, hogy másoknak is megmutassa az igazság és tiszta élet útját, hogy ők is kiengesztelődje- nek Istennél. A farizeusok és írástudók kizárólag a parázna asszony bűneit látják és múltjával azonosítják őt. Ugyanakkor nem hajlandók arra, hogy saját múltjukat és bűneiket elismerjék. Jézus minket is arra hív, hogy ne vessük az első követ, ne gyakoroljunk ítéletet mások felett, és ne vétkezzünk többé. Egység keresésünknek is az ő hívása az alapja. A bűnbocsánat mérhetetlen. Isten kimeríthetetlen kegyelméből nemcsak hétszer, hanem hetvenhétszer lehetséges és szükséges, ökumenikus mozgalmunk útján arra kapunk hívást, hogy Istennek e végtelen kegyelméről tanúskodjunk. Imádság Istenünk, megbékéltető Urunk, segíts bennünket sérelmeink és keserűségünk legyőzésére. A múlt bűnei és mulasztásai halmozódtak fel bennünk. Taníts minket bűnbocsátó kegyelmed mélyebb megismerésére, hogy alázatosságban keressük Veled és felebarátainkkal a megbékélést. Erősíts bennünket Krisztus szerelmében, aki forrása és kezese egyházad egységének. Ámen!
