Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-02-12 / 7. szám
6 2oo6. február n. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS Egy főpap dossziéja Szolgálhatjuk a közjót Egyértelműen politikai indíttatásúnak tartja a Paskai László bíboros ügynökmúltjáról csütörtökön nyilvánosságra került cikk időzítését a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK). „Nem ért bennünket váratlanul a cikk megjelenése, viszont annak időzítése egyértelműen politikai indíttatású, több vonatkozásban is” - közölte Veres András püspök, a testület titkára az MTI-vel. Mint mondta, figyelemre méltó, hogy maga a cikk írója is megállapítja, a „Tanár megnevezésű személy” kifejezetten jóindulatú jelentéseket adott. Továbbá a történész azt is leírja, hogy az ügynökké minősítés csak látszatintézkedés, úgynevezett lakkozás eredménye volt - közölte a püspök, hozzátéve: „A cikk végén megjelenő ítélkezés pedig a szerzőtől való, lelke rajta.” A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia már korábban úgy döntött, hogy nem személyek átvilágítására, hanem a kommunista egyházüldözés korának feltárására hoz létre történelmi kutatócsoportot - emlékeztetett Veres András. A püspöki konferencia titkára ennél többet nem kívánt mondani. Az Elet és Irodalom című hetilap február 2-án nyilvánosságra került írása szerint Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergom-budapesti érsek ügynök volt, és csaknem tíz éven át jelentett egyházi személyekről. A lap múlt pénteken utcára kerülő számában Ungváry Krisztián történész arról ír, hogy Paskai László 1965 és 1974 között kapcsolatban állt az állambiztonsági hatóságokkal. Mint a történész leírja, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában végzett kutatás alapján azonosította az egyházi vezetőt. Paskai beszervezési kartonja nem került elő, a „Tanár” fedőnevű ügynök életrajzi adatai azonban teljesen megegyeznek Paskaiéval. Paskai Lászlót a Magyar Távirati Irodának lapzártánkig nem sikerült elérnie. A múltjáról szóló írásról elsőként hírt adó Origó hírportállal a bíboros azt közölte, hogy a cikket még nem ismeri, így nem akar semmit mondani. * * * Ungváry Krisztián az MTI-nek azzal indokolta a Paskai Lászlóról általa írt cikk „időzítését”, hogy szerette volna szembeállítani a bíboros ügynökmúltját Szabó István filmrendezőével. A történész hangsúlyozta, hogy csak egy-két hete kapta meg a „Pas- kai-dossziét” a levéltártól. Mint mondta, a cikket azért nem később írta meg, mert szerette volna a két ügyet szembeállítani, és megmutatni: az ügynökök milyen különböző módon teljesíthetnek elvárásokat. Ungváry Krisztián kiemelte: más típusú jelentéseket írt Szabó István, és másokat Paskai László. „A cikk Paskai Lászlóra nézve valójában pozitív. A bíboros, ahogy tudott, helytállt mint beszervezett” - mondta, hozzátéve: a társait mentő ügynök legendája ez esetben nagyrészt valóság, ellentétben más esetekkel. * * * Paskai László bíboros „dossziéját” Tomka Ferenc plébános, egyetemi tanár már tavaly ismertette Halálra szántak, mégis élünk című könyvének decemberben megjelent harmadik kiadásában. A kötet a kommunista kor egyházának életét és az ügynökkérdés hátterét mutatja be. Tomka Lerenc múlt csütörtökön este nyilatkozott erről az MTI-nek. Közölte, hogy annak idején Paskai Lászlót tájékoztatta a róla szóló anyagról; ő mindössze annyit mondott, hogy köszöni az információt. A plébános úgy látja, hogy jelenleg „propaganda-hadjárat”, hangulatkeltés zajlik. Hangsúlyozta, hogy „Paskai László nem nevezhető ügynöknek a szó rossz értelmében”, nem ártött senkinek. Tomka Ferenc, aki abban a papi szemináriumban tanult, amelynek lelki vezetője Paskai László volt, a cikk első részét „becsületesnek” tartja. Ungváry Krisztián „csalásának” tekinti azonban, hogy az írás ezután „fordulatot vesz”; a második részben ugyanis a szerző a főpap 1978 utáni püspöki tevékenységét „szubjektív véleményeivel támadja”. Mint közölte, a főpapi dosszié első része azt a hét évet fogja át, amikor a rendőrség ismételten beidézte Paskai Lászlót, ő azonban arra törekedett, hogy kikerüljön minden érdemi választ: illetve a titkosrendőri magnóra felvett szűkszavú válaszai váltak „jelentésekké”. Aztán Paskai Lászlót átminősítették ügynökké - bár semmiféle nyoma nincs annak, hogy bármiféle elmarasztalható tettel ezt „kiérdemelte volna”, sőt a rendőrségi értékelésekben a továbbiakban is az olvasható: szűkszavú, nem akar jelenteni - tette hozzá Tomka. Az egyetemi tanár hamis állításnak nevezte a cikk azon megállapítását, amely szerint a bíboros globálisan tekintve kisközösség-ellenes lett volna. „Egyedül a Bulányi- féle közösséggel szemben voltak erős fenntartásai, amely azonban akkoriban szem- befordult a püspöki karral” - mondta, hozzátéve: „igazságtalan és történelmietlen" Paskai László megítélése a cikkben. * * * 2005. február végén az interneten egy anonim, ingyenes tárhelyen megjelent egy 219 nevet - köztük Paskai László nevét is - tartalmazó ügynöklista. A „Szakértő 90” által feltett névsor megjelenése után néhány érintett, ügynökmúlttal vádolt katolikus vezető nyilatkozatban reagált a vádakra: 2005. február 28. - Kiss-Rigó László címzetes katolikus püspök büntetőeljárás megindítását kérte nevének az „ügynöklistán” való megjelenése miatt. Kiss-Rigó László kijelentette, hogy soha semmilyen ügynöki tevékenységet nem folytatott, erre soha nem is kérte senki. Sem külföldi útról, sem személyről vagy bármilyen eseményről semmiféle jelentést sem szóban, sem írásban nem tett. 2005. március 1. - Büntetőeljárás megindítását kérte ismeretlen tettes ellen Szóiké János római katolikus lelkész, a Don Bosco Szalézi Társaság tagja amiatt, mert neve és személyes adatai „részben helyesen, részben manipuláltan” - szerepeltek az „ügynöklistán”. Beadványában kifejtette, hogy személyére vonatkozóan a lista állításának semmilyen valóságalapja nincs. 2005. március 8. - „Bocsánatkérés a lII/III-as listán feltüntetett püspök részéről” címmel nyílt levelet tett közzé Gyulay Endre szeged-csanádi katolikus püspök. Leszögezte, hogy nem keresték meg, és jelentést vagy írást sohasem adott be. „Bocsánatot kell kémem” - kezdetű mondataival a megyés püspök a Magyar Katolikus Egyház honlapján megjelent nyílt levélben „formailag” bocsánatot kért azoktól, akik például ki akarták utasítani beosztott helyéről, és akiknek meg kellett lesniük, mikor van távol lakásától, hogy akkor végezzék el az előírt házkutatást. H Forrás: MTI Mindig tanulságos, hogy mit emel ki a szerkesztő egy előadásból vagy egy írásból. Az Evangélikus Elet is hírt adott karácsonyi számában a Ha Isten nem volna című interjúkötetről, amelyben a történelmi egyházak vezetői és az elmúlt másfél évtized egyházi életében érintett más személyiségek nyilatkoztak egyház és állam kapcsolatáról, az egyházak társadalmi szerepéről. A parlamenti könyvbemutató után január végén Szombathelyen rendeztek konferenciát a kötet kapcsán. A Vas Megyéért Egyesület volt az ötletadó, de a civil társadalom érdeklődését mutatta, hogy a Szombathelyi Tudományos Társaság, a Magyar Jogász Egylet Vas megyei szervezete és a házigazda, a katolikus Martineum Felnőttképző Akadémia társrendezőként szerepelt. Visszautalva a bevezető mondatra - elnézést a szerénytelenségért - az én előadásomból emelte ki a Vas Népe Hétvége mellékletének a szerkesztője: „Az egyházak számára a kibontakozás, a megújulás útja a közjó szolgálata.” A konferencián való részvételre az interjúk készítője, Szálé László, a nyilatkozók közül Platthy Iván nyugalmazott államtitkár, Ádám Antal nyugalmazott alkotmánybíró és magam kaptunk meghívást. Érdekes megfigyelni, hogy a keresztény gyökerekkel rendelkező, de az egyháztól eltávolodott, a jézusi életmű értékeit tisztelő Szálé László hogyan változik - saját vallomása szerint - ebben a folyamatban. A konferencia iránti érdeklődést fokozta, hogy egyben megemlékeztek a szombathelyi főiskola első könyvtárnépművelés szakos, híressé vált évfolyamáról, melyen többek között Szálé és a költő Nagy Gáspár is tanult. Platthy Iván nagy figyelmet keltő adatokat ismertetett. Magyarországon 160 bejegyzett egyház működik, illetve 46 női és 25 férfi szerzetesrend. Az egyházak 86 óvodát, 150 általános és 118 középiskolát működtetnek. A felsőoktatási intézmények száma 24, a kollégiumoké 105. Az egyházi fenntartású szociális, karitatív intézmények száma 220, köztük 4 kórház. A közgyűjtemények száma 120. Működik 40 közösségi intézmény, ifjúsági, kulturális központ. Mindez azt jelenti, hogy jelentős, de nem tömeges az egyházak szerepe a humán szférában, az értékteremtésben, viszont sajátos minőséget képviselnek. Ádám Antal a jogi szabályozás finomításának a lehetőségeit elemezte. Elsősorban az új egyházak bejegyzésének a feltételei szigoríthatok. Tartozhatna egyetlen bírósághoz a procedúra, továbbá emelni kellene a bejegyzésükhöz szükséges létszámot (ez jelenleg száz fő). És a legkényesebb kérdés: megkívánható lenne az új közösség alapvető hitelveinek, teológiájának a benyújtása. Az én feladatom a lelkiismereti és vallásszabadságról intézkedő 1990. évi IV. törvény értékelése volt, az elmúlt másfél évtized tapasztalatainak a tükrében. Ezt a törvényt - csaknem napra pontosan tizenhat évvel a szombathelyi tanácskozás előtt -1990. január 24-én szavazta meg a Németh-kormány előterjesztésére a rendszerváltozás előtti Országgyűlés, és február 12-én hirdették ki, jelent meg a közlönyben. Korábban már megszavazták a törvényhez szükséges alkotmánymódosítást. Mindez kétharmados többséget igénylő törvényt jelent. Ezért is fogalmazhattam némi szomorúsággal úgy, hogy a többpárti demokráciában nehezen született volna meg ez a törvény: ezt erősíti meg, hogy eddig nem sikerült finomítani, módosítani. Az egyik párt több, a másik kevesebb jogot adna az egyháznak; van, amelyik köny- nyítené, a másik nehezítené az egyházalapítás feltételeit. A jogegyenlőség tiszteletben tartása mellett a történelmi múlt és a jelen helyzet alapján lehetne különbséget tenni az egyházak között; vannak, akiknek ez természetes, mások számára azonban nem fogadható el. Mindezek ellenére az elmúlt másfél évtized tapasztalatai azt igazolják, hogy jó, időtálló, a gyakorlat igényeit kielégítő törvény született meg 1990-ben. Hazánkban szabad a vallásgyakorlás, az egyházak működése. Sem előny, sem hátrány nem érhet senkit hite, meggyőződése vagy éppen vallástalansága miatt. Az 1990. évi IV. törvény nem egyházbarát, hanem társadalombarát. Szétválasztja az államot és az egyházat, de megnyitja az utat az egyház társadalmi szolgálata előtt - ebben találkozik az állam törekvése az egyház tevékenységével. Ezért is illeti meg a százszázalékos támogatás - a szektor- semlegesség elve alapján - valójában nem az egyházat, hanem a közjó szolgálatát, az oktatási, szociális, egészségügyi egyházi intézményrendszert. Csapdák is rejlenek az egyházaknak a diktatúra évtizedeit követően visszanyert szabadságában. A pártpolitika potenciális szavazóbázist lát az egyházakhoz kötődő társadalmi csoportokban, igyekszik őket megnyerni. Nehezen látják be - bár már több yálasztás is megerősíti -, hogy hívő emberek rokonszenvezhetnek bármelyik oldalon álló demokratikus pártokkal, mint ahogy az ateisták között is találhatók jobb- és baloldali szavazók. Az egyházak számára a politikai hatalomban való részesedés, az ezzel járó pénz, pozíció, befolyás jelenti a kísértést. Hamis érvelés, hogy a nagyobb hatalom a missziót szolgálja. Az egyház küldetése Krisztus követése, számára a krisztusi példa a minta. Akárcsak a kötet, a konferencián lezajlott vita is azt tükrözte, hogy az ismert gondok, viták ellenére alapvetően kiegyensúlyozott - és ez jellemzőnek mondható minden korábbi ciklusra is - az állam és egyház kapcsolata. Mégis sokan másként élik meg ezt ma. Talán azért, mert az állam és a társadalom feszültségeiből, konkrétan a humán szféra - oktatás, kultúra, egészségügy, sport - alulfinanszírozott voltából csak az egyházi oldalt ismerik, ezért az össztársadalmi problémát egyházüldözésként élhetik meg. Fontos, hogy amikor oktatási, szociális stb. intézményeink korrekt támogatását szorgalmazzuk, osztozzunk az egész társadalom gondjaiban, legyen nyilvánvaló, hogy nem valamilyen szűkén vett egyházi érdekért, hanem a közjóért hadakozunk. Különösen Konkoly István megyés püspök felszólalásában nyilvánult meg erőteljesen ez a gondolkodásmód. Néhány nap telt csak el a konferencia óta, de mind az újabb magyarországi, mind a külhoni események - melyekre e helyen csak utalhatok - jelzik, igazolják állam és egyház kapcsolatrendszere elemzésének, fejlesztésének a szükségességét. Itthon újabb fejezetéhez érkezett az úgynevezett „ügynökügy”, súlyos egyházi vonatkozásokkal. Ismét felmerül főként mert többnyire hangsúlyos, hogy az ügynök jelentései nem ártottak -, hogy miért nem könnyítettek az érintettek lelkiismereti terhükön. Úgy vélem, azért, mert féltek a megbélyegzéstől, vagy mert remélték, hogy a titok titok marad, s ha mégis kiderül, lesz mentségük... Talán most a kiküldött szakértői bizottságunk, amely hivatott az ügynökmúlttal gyanúsított evangélikus egyházi személyek iratainak feldolgozására és az erről szóló jelentés elkészítésére, kutatómunkája mellett felszólíthatná a közösséget: akinek van közölnivalója, keresse meg őket. Külhonban egy nagyrészt evangélikus ország, Dánia került a fókuszba. Kezdődött azzal, hogy a kormány - figyelembe véve a lakosság nyolcvanöt százalékának evangélikus voltát - erősíteni kívánta az iskolai hitoktatásban a lutheránus tanok ismertetését. Ez tiltakozást váltott ki egyes körökben. Vannak, akik azt követelik, hogy ha ez megvalósul, akkor a nem keresztény világvallások tantételeit is oktassák. Lehet véletlen egybeesés, lehet valamilyen egyéb motivációja, de tény: egy koppenhágai újságban karikatúrák jelentek meg Mohamed prófétáról. Ez hatalmas felháborodást váltott ki az iszlám világban. Megosztottságunkat, a vallási fundamentalizmusból adódó robbanásveszélyt jól mutatják az ellentmondásos reakciók Franciaországban például az elnök és a kormány elegánsan elmarasztalja a vallási érzékenység megsértőit, védi a hitüket fontosnak tartókat, ugyanakkor több francia újság a szolidaritás jegyében, a sajtószabadság védelmében közli a karikatúrákat - olaj a tűzre. Bizony veszélyes az emocionális politizálás, az emocionális vallásgyakorlás. Veszélyes, de sajnos napjainkban jellemző. Erre próbáltam figyelmeztetni bizonyos, a közelmúltban itthon történt eseményekkel kapcsolatban. Nehéz belátni, hogy Isten ügye, az egyház ügye nem szorul tüntetésekre alapozott védelemre, mások fenyegetésére, a társadalmi béke bolygatására. Sajnos könnyű az iszlám tömegeket az utcára vinni, dán és francia zászlókat égetni, árukat bojkottálni - mindennek vajmi kevés köze lehet a hithez, de számítani lehetett rá, hogy veszélyeztetni fogja világunkat. Nagy a karikatúrák és az őket mindenáron védő politikusok felelőssége. Nem jó, ha az állam a vallási fanatizmust, fundamentalizmust politikai eszközként használja. Ugyanakkor nem lehet maradéktalanul egyetérteni azzal a felfogással sem - erre hivatkoznak a nyugat-európai sajtóban a sajtószabadság védelmezői -, hogy a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága jegyében csaknem minden megengedett. Tekintettel kell lenni mások, illetve egymás érzékenységére. Globalizált, multikulturális világunkban több megértésre, türelemre van szükség, de visszafogottságra is. Nem fogadhatók el a „Jöjjön el az én országom” feliratú plakátok, és meg kell értenünk az iszlám híveinek a megbántottságát, még ha a mi kultúránkban ezt túlreagálásnak is érezzük. A tolerancia csak kölcsönös lehet. A 21. században is lesz miről vitázni az egyház és az állam kapcsolatrendszerérői rendezett konferenciákon. A Ha Isten nem volna című kötet kapcsán is további vitaüléseket készítenek elő. ■ Frenkl Róbert HIRDETÉS__________________________________________;____________________________________________________________________________________________________________________________________ Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Rimaszombatban Az Európai Protestáns Magyar Szabad- egyetem 1971 óta minden évben megrendezi akadémiai napjait. A rendezvényt az idén először tartja a Felvidéken, a szlovákiai Rimaszombatban, május 21-27. között. A tanulmányi héten a Határtalan régiók elnevezésű programmal kivált az országhatárokon átívelő - korábban kulturálisan és gazdaságilag összetartozó - területek együttműködésének lehetőségeivel kívánnak foglalkozni, amelyek az európai uniós tagság által döntő mértékben bővültek. Neves szlovákiai, magyarországi és nyugat-európai magyar szakemberek foglalkoznak előadások és kerekasztal- beszélgetések formájában a témával, a szlovák és a magyar kormány képviselői az EU regionális filozófiájáról és gyakorlatáról folytatnak párbeszédet. Május 21-én 16 órakor, a konferencia megnyitása előtt Csáky Pál, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettese avatja fel Radnóti Miklós szobrát Ne- mesradnóton. Az ’56-os magyar forradalom ötvenedik évfordulójára Gimes Miklós Anya című filmjével emlékeznek, továbbá hangverseny, a kassai magyar színház előadása, Esterházy Péter és Grendel Lajos, valamint fiatal felvidéki írók irodalmi estje teszi teljessé a kulturális programot. Az áldozócsütörtöki ökumenikus istentiszteleten Erdélyi Géza református püspök hirdeti az igét, és Joób Olivér evangélikus lelkész oszt úrvacsorát. A reggeli áhítatokat szlovákiai protestáns lelkészek - illetve egy ízben Tornai Imre nagyoroszi római katolikus plébános - tartják. Érdeklődés, jelentkezés (március 31-ig): Demeter Gellért, H-1074 Budapest, Hársfa u. 18. II. 25. Tel.: (+36) 20/520-1243, e-mail: demeter.gellert@epmsz.org.
