Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-02-12 / 7. szám
2 2 oo 6. február u. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletB HETVENED VASÁRNAP - Mt 20,1-16 Jézus Krisztus irgalmas szabadsággal gazdálkodik élő víz PIN-kód „...ff ismeri a szívnek titkait." (Zsolt 44,22b) Talán a kedves Olvasó is átélte már azt a bosszantó helyzetet, amely napjainkban bárkivel bármikor megeshet. Nevezetesen hogy elfelejti (összekeveri, eltéveszti) az úgynevezett titkos PIN-kódjait. Ma már szinte mindannyiunknak van ilyen - e sorok írójának tapasztalata szerint - teljességgel megjegyezhetetlen kódszámúnk. De még ha csak egy lenne... A PIN és társai egyébként azon kívül, hogy titkot képeznek, maguk is titkok hordozói modem világunkban. Kódok nélkül nem tudjuk használni a bankkártyát, a mobiltelefont, nem tudunk bemenni a házunk, a munkahelyünk kódzáras kapuján; nélkülük lehetetlen kiiktatni a riasztóberendezést, belépni az e-mailjeinket kezelő levelezőrendszerbe vagy lefénymásolni a kóddal működő berendezéseken egy iratot. Egyáltalán: kód nélkül a számítógép sem hajlandó beindulni, s „természetesen" a telefonos ügyfélszolgálatok sem állnak szóba velünk, ha azzal az ósdi trükkel próbálkozunk, hogy csupán a nevünkkel azonosítjuk magunkat, nem pedig a bűvös hat-hét-nyolc jegyű kóddal. A kódok egyébként is nagy népszerűségnek örvendenekgondoljunk csak A Biblia kódja 1-2. címet viselő és a Da Vinci-kódról írt bestsellerek hallatlan sikerére... Tény: minél fejlettebb a technika - vagy minél bizalmatlanabb az egyik ember (közösség, nép) a másikkal szemben - annál több és bonyolultabb titkosítási rendszerrel van átszőve az életünk. Van, akit megnyugtat, hogy legféltettebb személyes adatait, tárgyi és szellemi kincseit, gondolkodásának és érzelmeinek levelek, SMS-ek, digitális fotók - és így tovább - formájában „tárgyiasult” jeleit egyre biztonságosabban védheti az illetéktelen behatolók elől. Igen ám, de mindig, mindenütt van egy rendszergazda, aki bizony ismeri a titkos kódokat, jelszavakat, számkombinációkat! Mivelő hozta létre a rendszert, tudja is, hogyan „nyílik” - előtte nem titok a titok Azonban azt hiszem, a „kódok kódjával” nem a bankkártyánkat, de nem is a műszaki cikkeinket, hanem belső világunkat, gondolatainkat, szívünk lelkünk titkait, szándékait védjük a behatolóktól. Hiszen oly sok minden lakozik bennünk aminek nem lenne jó napvilágra kerülnie. Amivel még nekünk sem kellemes szembenéznünk Ami fáj, ami terhel, amit vétettünk amit elmulasztottunk amit megtettünk de bár ne tettük volna - és így tovább... De egyvalaki bensőnkhöz is ismeri a beléptető kódot Róla vallott így a zsoltáros: „...ő ismeri a szívnek titkait." Mennyei Atyánk, ennek az egyedülálló és csodálatos, teremtettség nevű „rendszernek" a Gazdája ismeri a PIN-kódot, amellyel lelkünk nyílik Mindenkinél, legközelebbi hozzátartozónknál, de még önmagunknál is jobbat ismer minket. A legbizalmasabb lelki adatállományainkhoz is hozzáfér. S bár ismeri, hogy mi lakik az emberben, mégis azt szeretné, ha önként, bizalommal tárnánk fel előtte a lelkünk titkait. Úgy, mintha a legeslegjobb barátunknak mondanánk el, akiben maradéktalanul megbízunk aki előtt nem kell szerepet játszanunk és aki egy feltáró vallomás után is mélységesen szeret bennünket. Nem bűneink választanak el bennünket Atyánktól, hanem bizalmatlanságunk szakít minket el tőle; a megvallott vétkek a kezébe letett sorsok gyógyulást találnak Hiszem, hogy egy Isten nélkül építkező társadalom, kultúra, közösség, állam, egyéni emberi élet nem lehet boldog, teljes, egész, megelégített. Csak általa nyernek értelmet az emberi élet igazán fontos tényezői. Hogy mi a fontos és mi lényegtelen, azt is csak az Istenre figyelő lélek tudja megismerni és elfogadni. Ahogyan egy összekuszálódott programban csak a rendszert ismerő szakember tud rendet tenni, úgy bennünk, a lelkűnkben is csak a minket teremtő és megváltó Isten tudja rendszerezni, éppé tenni, gyógyítani az évről évre egymásra rakódó sok-sok zavar, gond, kétség halmazát. De mindenekelőtt kész megszabadítani minket a bűneinktől... Nincs garancia arra, hogy világi ügyes-bajos dolgainkban nem élnek vissza a rendszer- gazdák az általuk megismerhető titkainkkal. De élő, testté lett, emberré lett garancia van arra, hogy mennyei Atyánk megbocsátó, feloldozó, új életet adó kegyelemmel, gondviseléssel kezeli az előtte feltárt életek, sorsok titkait. Ez a garancia az értünk földre jött Krisztus. Hogy mennyire szeret minket Isten, az benne látható meg. Tőle kérjük a hitet, amely nem elrejteni akarja, hanem kész letenni Isten atyai kezébe a „szívnek titkait". ■ Kőháti Dorottya Ma és a következő vasárnapon példázat az igehirdetés alapigéje. Ha közvéleménykutatást végezhetnénk - akár szűkebb, akár tágabb körben -, a példázatok valószínűleg magas pontszámmal vezetnének ismertség és kedveltség tekintetében az Újszövetség, de talán az egész Biblia más jellegű részei előtt. Első olvasásra könnyebbnek tűnnek egyes nehezen érthető, korukba ágyazott ótestamentumi részeknél, de a sokszor dogmatikus veretűnek ítélt és a megismételhetetlen gyülekezeti viszonyokkal összekapcsolódó apostoli leveleknél is. A példázatok azonban nem azért születtek, hogy valami olvasmányosabb, könnyedebb hangvétellel enyhítsék a magvasabbat. A példázat bizony nehéz, mert a mi világunk képeivel beszél, de nem a mi világunk logikája szerint. Rendszerint a példázat csattanójában jelenik meg ez a „más” - általában pont ezek miatt a csattanók miatt hangzott el. Ma is tanácsos ebből a csattanóból kiindulnunk. A csattanót Jézus Krisztus szavához hűségesen, de a magunk nyelvén így fogalmazhatnánk meg: Jézus Krisztus, akiben Isten országa, uralma közöttünk van, és a nagy napon kiteljesedik, irgalmas szabadsággal gazdálkodik, bánik azzal, ami az övé. Vagyis mindennel. Irgalmas szabadsággal gazdálkodik az idővel. A kora reggel hűvöse különbözik a déli rekkenő hőségtől vagy a napnyugtához közelítő késő délutántól. De Nem könnyű a lelkész és a többi szolgálattevő helyzete. Az istentisztelet előtti percekben sokan keresik, megszólítják őket, talán rendezkedniük, ellenőrizniük is kell a templomban ezt-azt. Jó lenne, ha Isten szolgái és a gyülekezet közösen tudnák megteremteni azt a néhány percnyi csöndet, amely azután az istentiszteleten sokszorosan „megtérül” azáltal, hogy a szolgálat koncentráltan, el- mélyülten zajlik. Szolgálattevők, tegyünk félre minden ilyenkor zavaró tényezőt (ezt jó szervezéssel, a testvérek segítségével, bizonyos körülmények létrehozásával meg lehet valósítani)! A gyülekezeti tagokat arra kérjük, hogy az istentisztelet előtt engedjék „félrevonulni” a lelkészeket annak érdekében, hogy az adni készülő ne mindegyik az övé. Szabadsága napszakokon túl átfogja emberi életünk egészét és a világkorszakok számunkra beláthatatlan távlatait. Szabad abban is, hogy kit mikor szólít meg és hív irgalmas uralma alá. A példázatbeli sokszori időpont azt sejteti, hogy ebből senkit sem akar kizárni, senkit sem akar megszólítás nélküli értelmetlen tétlenségben, céltalan reménytelenségben hagyni. Szabadságát nem kizárásra, hanem befogadásra használja. Ez az irgalmas szabadság. A mi világunkban meghatározzák a munkakezdés időpontját, a munkaidő hosszát, legfeljebb nem tartják be. Ám a kiszolgáltatott munkavállaló, aki örül, hogy van állása, mit sem tehet a munkaadók ilyen önkényeskedése ellen. Valljuk, hogy nem egyazon időben érkezik hozzánk Jézus Krisztus hívó szava, de az a reménységünk, hogy mégis időben tesszük le életünket - és mindazt, ami azt kitöltötte - az ő kezébe. Csak abban különbözünk, amit utólag sajnálunk és bánunk: hogy hányszor és mi okból voltunk éppen „máshol”, amikor a Gazda toborzott. Jézus Krisztus irgalmas szabadsággal dönt a megszólítás módjáról is. Mindig személyesen szólít bennünket, de az ő személyessége gazdagabb annál, mint amit mi általában személyesség alatt értünk. Csak tizenketten voltak, meg Pál, akik a közvetlen megszólítás csodáját átélték. De még Pál apostol megszólításához legyen szétszórt, a szolgálat ne legyen nyugtalan, és az izgalom a szent izgalmat, ne pedig a zaklatottság, a rendezetlenség izgalmát jelentse! A liturgus és az igehirdető szolgálata magasfeszültséget jelent. A szent Isten akar megszólalni rajtuk keresztül, s ehhez szükséges a szolgálat előtti „átállás”. Ahhoz pedig idő, csend és nyugalom kell. A csend nem üres csend, a nyugalom nem egyszerűen zavartalanság. A Liturgikus könyv 1. fejezete (21.0.) tartalmazza ezeket az imádságokat. Ezt a fejezetet több alpontra osztottuk. Az első a sekrestyébe, illetve az előkészület helyére való érkezés utáni imádságokat tartalmazza. Ez egy zsoltárválogatás. A bevezető mondat megadja az Isten-dicséret alaphangját: „Tied a dicséret, a A VASÁRNAP IGÉJE is hozzátartozott az első mártír, István utolsó órájának a látványa meg az alig ismert Anániás szava és keresztelő mozdulata. Timóteus elhívásáról szólva Pál nem hagyja említetlenül nagyanyja és anyja hitét, szerényen háttérben tudva a maga szolgálatát. Jézus Krisztus irgalmas szabadságába belefér, hogy a megszólítottak megszólaltatásával hívjon. Ne feledjük megköszönni azokat, akiken keresztül hozzánk érkezett Krisztus meghívása! Jézus Krisztus irgalmas szabadságához tartozik, hogy nem kétoldalú szerződéssel, hanem egyoldalú ajánlattal hív. Nem egyezkedik, hanem felajánlja különös uralmát, amelyre igent lehet mondani, de fejet is lehet rázni. A kegyelem nem az egyezkedést megpecsételő parola, hanem az elibénk jövő szeretet csodája. Arra is szabad és kész a Gazda, hogy a „korán reggel” megszólítottat még számos alkalommal invitálja. Nem kötelezhető rá, de megteheti. Meg is teszi. A „korán reggel” lehetőségét azonban senki sem háríthatja el azzal az indoklással, hogy lesz még déli vagy késő délutáni toborzás is. Jézus Krisztus irgalmas szabadságámagasztalás és áldás örökké. Ámen.” Ezután következik a 84. zsoltár, amelynek antifónája (keretverse) az 5. vers: „Boldogok, akik házadban laknak, dicsérhetnek téged szüntelen." (A fejezet végi példatár jó néhány zsoltárválogatást kínál.) ’ A második alpont A Liturgikus könyv és a Biblia könyvjelzőinek ellenőrzése, az elhangzó igék átgondolása címet viseli. A bibliai szakaszok és a liturgikus szövegek már a hét folyamán a szolgálattevők elé kerülnek olvasás, felkészülés céljából. Az istentisztelet jó rendjéhez tartozik, hogy a liturgus nem az oltár előtt lapozgat és keresgél a könyvekben, hanem egy mozdulattal kinyitja őket ott, ahol a felolvasandó rész található. S ha nem akar „beletemetkezni” a könyvbe, ha valóban meg akarja hirdetni a szent szavakat, nem pedig ol- vasásízűen szeretné betűzni, akkor szükséges alaposan ismernie őket. E folyamat végén hangozhat az úgynevezett sekrestyeimádság. Erre is három példa szerepel - természetesen a legismertebb is, Luther sekrestyeimádsága. (Egy későbbi cikkben külön foglalkozunk vele.) A harmadik alpont alá tartozó imádságok a liturgikus öltözék felöltésekor hangozhatnak el. Ha azt akarjuk, hogy a Luther-kabát, a stóla vagy néhol az alba ne formális, jelentéktelen-jelentéstelen hoz tartozik, hogy azzal nem kárunkra, nem ellenünkre, hanem értünk tesz. Ezért nem kétséges a „fizetség". Semmi köze azokhoz, akiknek a „fizetés” idején bottal lehet ütni a lábuk nyomát. Abban a bizonyos „egy dénárban” benne van minden. Ennél többet nem adhat, kevesebbel sem akarja senki szemét kiszúrni. Ezt az „egy dénárt” nevezzük üdvösségnek. Mindenkinek, aki ott lesz, amikor Isten uralma kiteljesedik, ez lesz a másikkal közös kincse. Még csak ízlelgetjük, de ízleljük, mit jelent az üdvösség. De reménységgel várjuk azt a napot, amelyen látható lesz mindaz, amit most még szem nem láthat, fül nem hallhat, és ember szíve meg sem sejthet; mindaz, amit Isten készített el az őt szeretőknek (iKor 2,9). Addig pedig Jézus Krisztus irgalmas szabadságának vonzásában, irigykedés nélkül, szegényen, „de mindennel bírva”, közösen, sőt együtt a többi megszólítottal „kapálgassunk” szép rendben és békességben, „amíg tart a nap”. ■ Fehér Károly Imádkozzunk! Mindenható, örök Isten, akinek irgalma még bűneinknél is nagyobb! Kérünk, bocsáss meg nekünk, és add Szentlelkedet, hogy erejével józanul éljünk, és minden erőnkkel téged szolgáljunk az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel egységben Isten, él és uralkodik mindörökké. Ámen. viselet legyen, akkor jó újra meg újra tudatosítani magunkban, hogy mit is jelképeznek, mi a funkciójuk. Ebben segítenek a rövid - részben zsoltárokból való - imádságok. Külön alpont tartalmazza a közösségben mondott könyörgést. Ez tulajdonképpen egy kis előkészítő liturgia imádságokkal, zsoltárral, könyörgésekkel, amelyeket együtt is, felváltva is mondhat a szolgálatra készülők köre. Felcsendül bennük a bűnbánat, a méltatlanság hangja, ugyanakkor Isten szolgálatra indító kegyelmének öröme és felelőssége is. A szolgálat előtti imádságok utolsó része a Beharangozáskor címet viseli. A hol latinul, hol pedig anyanyelvűnkön szereplő imádság álljon itt a Liturgikus sarok olvasói előtt, mint amely az egész előkészület lényegét összefoglalja: „Jöjj, teremtő Szentlélek, / pásztorold a pásztort, / vezesd a vezetőt, / adj az adni készülőnek, / szólj a megszólalóhoz, / áraszd ki Lelkedet, / és élet támad, és megújítod a föld színét.” A példatár is tartalmaz istentisztelet előtti imádságokat. A szolgálat utáni imádságok gyűjteményére jövő héten figyelünk. ■ Hafenscher Károly (ifj.) Oratio cßcumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy gondod van minden emberre és a világra. Jóságodban bízva kérünk, hallgasd meg mindenekért szóló könyörgésünket. [Lektor:] Könyörgünk a teremtett világért. Kérünk, mutasd meg, hogy a bűn rombolása ellenére mégis minden egyedül a te uralmad alatt áll. Mindenkor ez erősítsen minket, hogy reménységgel végezzük el mindazt, amit ránk bíztál! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a világ népeiért és azokért, akikre vezetésüket bíztad. Intsd őket igéd és lelkiismeretük által, hogy ne éljenek vissza hatalmukkal, hanem felelősséggel szolgálják a közösség javát! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházadért és mindazokért, akikre igéd hirdetését bíztad: add nekik erődet, hogy tisztán és hitelesen adják tovább, amit Szentlelked által kinyilatkoztatsz! Ne engedd, hogy hamis tanítás fertőzze közösségeinket! Minden keresztény embernek adj tiszta látást, bölcsességet és bátorságot ahhoz, hogy szóljon, amikor szólni kell, és hallgasson, amikor hallgatni kell! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a pedagógusokért, akikre a tanítás és a nevelés nehéz feladatát bíztad. Segítsd őket, hogy a rájuk bízottak előtt soha ne torlaszolják el a hozzád vezető utat! Légy a tanulókkal is! Őrizd meg őket az ifjúkor kísértései között! Ne engedd, hogy azokat, akiket a keresztség által gyermekeiddé fogadtál, elcsábítsa e világ fejedelme! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a házastársakért. Add, hogy a családban hűséggel betöltsék hivatásukat! Növeld szere- tetüket, hogy egymás gyengeségeit türelemmel tudják elhordozni, és mindig készek legyenek megbocsátani egymásnak! Segítsd őket, hogy a tőled kapott bölcsességgel neveljék gyermekeiket! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért, akik az élet gondjaival küzdve segítségre szorulnak. Légy társa az egyedül lévőknek, orvosa a betegeknek! Légy a haldoklók reménysége és a gyászolók vigasztalója! Erősítsd a bizonytalankodókat, és bátorítsd a kételkedőket! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Szentelj meg minket, Urunk, hogy sóként és világosságként éljünk ebben a világban, hogy az eljövendőben is sugarai lehessünk dicsőséged árnyékot nem ismerő fényének, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörök- kön-örökké. [Gyülekezet:] Ámen. VEGYÜK KEZBE A LITURGIKUS KÖNYVET 5. LITURGIKUS SAROK Szolgálat előtti imádságok ► Zaklatott korunkban, amikor a lelkész szórványból szórványba rohan, vagy a nagyvárosi hajsza közepette igyekszik helytállni, nem mindegy, hogyan kezdődik az istentisztelet. Az új Liturgikus könyv gazdag szöveggyűjteményt kínál a szolgálat előtti és utáni imádság céljára. Természetes, hogy a kötetlen imádság is nagyszerű lehetőség, mégis vannak olyan helyzetek, amikor szükségünk van segítségre, példára, mintára. Külön nagy ajándék, ha a szolgálattevők együtt hangolódnak rá a közös feladatra, s ennek jó rendjéhez rendelkezésükre áll egy végiggondolt, Isten népének gyakorlatából ismert, bevált imádságkincs.
