Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-02-12 / 7. szám

EVANGÉLIKUS HETILAP 71. évfolyam, 7. szám - 2006. február 12. - Hetvened vasárnap Ára: 165 Ft „A mai vasárnapon hordozzuk különösen is imádságunkban a világkeresztény­„Az újra aktuálissá, kikerülhetetlenné nyilvánított .....igen nagy szükség len­PI N-kód 2. oldal ség közös bizonyságtételét, azon belül a magyar kereszténység Isten kegyeimé­istenkérdés, a transzcendencia iránti igény kőnk­ne egy teológiai-hitéleti Interjú egy bajor diakónussal 3- oldal ben való megújulását, s személy szerint imádkozzunk azokért a magyar testvére­rét jele annak, hogy »sok az aratnivaló«. És szá­helyesírási útmutató (ne­Eszmecsere az erőszakról 5. oldal inkért, akik az előttünk álló napokban Isten kegyelmének világot átformáló jelen­munkra nem lehet közömbös, hogy ki takarítja be vezhetjük szabályzatnak Szolgálhatjuk a közjót & 6. oldal létéért imádkoznak, és annak hívő elfogadásáért fáradoznak a távoli Brazíliában. ” a termést!” is) és szótár elkészítésére.” Ai evangélikus pálinka 7. oldal ». Az EVT 9. nagygyűlése elé - 4. oldal » Égtájoló - 3. oldal 1». Hogy is írjuk? - 5. oldal Utcai valóságsó & 11. oldal Karikatúraháború Nézem a tévét... Égő követségek, felhec­ceit, dühtől eltorzult arcú arabok. Meg- kergült világunk újabb válságjelei. Atlagmagyar kicsit megretten: mi lesz ebből? Rémülten tekint ki az ablakon, s miután nem lát az utcán kockás fejken­dős arabokat kalasnyikowal hadonász­ni a kora esti szürkületben, visszamene­kül megkezdett, lassan langyosodó söré­hez. Atlagmagyar átlagnyugalma ez: a házak megint másutt égnek, a baj me­gint máshol van, lehet nyugodtan szem­lélni a tévéfotel hamis biztonságából a másokkal történő borzalmakat. Most azonban többről van szó. Ugyanis most lett igazán kitapintható, hogy hová vezet a rosszul értelmezett sajtószabadság-sajtószabadosság. Ami­kor a média emberei - újságírók, rádió­sok, tévések - úgy vélik, hogy embertár­saik fölé helyezhetik magukat. És azt gondolják, hogy a nyugati demokráciák­ban fennen hangoztatott „vélemény- nyilvánítás szabadságának" örve alatt nekik mindent szabad. Erre jó példa volt a minap a hírős, index internetes újság szerkesztőinek tréfája (a lap valahol Kecskeméten mutálódik, a kiskőrösi szüreti napokról összehordott „ferdítéseivel” már belopta magát váro­sunk polgárainak a szívébe). Az ártatlan­nak nem mondható tréfa: a kalo- csa-kecskeméti érsek fényképe mellett egy pucér nő fényképe volt látható na­pokon keresztül...Valójában két külön­böző írást illusztrálnak, de egymás mel­lé illesztve a két kép - gusztustalan. Tör­vényt tán nem sért, aki ilyet tesz, azon­ban mégis bánt, szúr és megaláz, mert tiszteletlen és mocskolódó képzeteket kelt. A felelős szerkesztő bizonyára meg is simogatta a buzgó ötletgazda munka­társ buksi fejét: nahát, milyen jó kis poén volt, megint rúgtunk egyet a kereszté­nyekbe, jelesül éppen a megyénkben il­letékes katolikus egyházfőbe. Vannak tehát újságírók, akik felhatal­mazva érzik magukat arra (lásd fentebb: véleménynyilvánítás szabadsága), hogy szent dolgokból is gúnyt űzzenek. S mindezt a magát fejlettebbnek tartó világ képviselői engedik meg maguknak - nem csak magyar nyavalyáról van tehát szó. Nagyon bátor emberek ezek az újság­írók; olyan ez, mintha egy bokszbajnok kisgyermeket pofozna nagy garral. Azok a bátor dán újságírók, akik egy poénos es­tén jóízű röhincsélés közepette kiötölték az iszlám alapítóját kigúnyoló rajzokat, a legfrissebb hírek szerint éppen bujkálnak valahol. Most bezzeg tele a nadrág, el­szállt a nagy bátorság! Mert a bumeráng visszaszállt: nem lehet a végtelenségig sa­rat dobálni arra, kicikizni, megalázni azt, ami másoknak szent. Mi ugyan nem va­gyunk muzulmánok, de semmi sem jo­gosít fel minket arra, hogy Buddhát, Mo­hamedet vagy Konfúciust gúnyoljuk. Mert nekünk sem esne jól, ha onnan meg Jézus Krisztust, Péter apostolt vagy másokat kigúnyoló rajzokról érkezné­nek hozzánk hírek. Bár - ha ez így megy tovább - „alkotnak” majd ilyeneket saját újságíróink, rajzolóink vagy filmrende­zőink is. Egyébként a tragikus események mö­gött ott vannak a tragikus tények is: a vi­lág számos muzulmán többségű orszá­gában ma is üldözik a keresztényeket. Indonéziában például a legfrissebb ada­tok szerint az utóbbi években mintegy nyolcezer keresztényt mészároltak le militáns muzulmánok. Legutóbb éppen három keresztény diáklányt raboltak el, és - lefejezték őket. De Nepálban sem könnyű a keresztények helyzete, aho­gyan most feltehetőleg nem lesz könnyű Palesztinában a keresztény, éppen evan­gélikus palesztinoké sem. De mindezek a szörnyűségek sem jo­gosítanak fel senkit arra, hogy kigúnyol­ja azt, aki vagy ami másnak szent. És szomorú, hogy ezt éppen az evangélikus többségű Dániában tették meg feltehe­tően - keresztelésüket tekintve - evan­gélikus vallású újságírók. Mert ez a legnagyobb baj. Míg mások foggal-körömmel ragaszkodnak gyöke­reikhez - ez esetben vallásukhoz, vallási jelképeikhez -, mi a felvilágosult, haladó Európában önmagunkat adjuk föl. Tar­tok tőle, hogy nálunk elmaradna egy ha­sonlóan össznépi felháborodás, ha te­szem azt valamelyik arab újságban ép­pen Jézus Krisztuson gúnyolódnának. Mi magunk alatt vágjuk a fát, s tesszük ezt önként és büszkén, hiszen szabadok vagyunk, még ezt is megtehetjük! Nyu­godtan lemondunk magyarságunkról, keresztény gyökereinkről, keresztény erkölcsiségünkről, mert mostanában olyan jó hecc, jó buli mindent sárral be­kenni, ami szent és jó volt őseinknek. De mi lesz majd akkor, ha már nem lesz hol megvetnünk a lábunkat? ■ Lupták György Templomszentelés Erdőkertesen Az elmúlt tizenöt évben közel harminc új evangélikus templom épült or­szágszerte. Sok gyülekezet élete kapott lendületet azáltal, hogy tágas, meg­felelő méretű, modem épületben gyűlhetnek össze a hívek Isten igéjének hallgatására. Vannak olyan térségek, ahol a régi helyett újat kellene építeni, és olyanok is, ahol nincsen evangélikus templom. A rendszerváltozást kö­vető időszak első templomépítési hulláma azonban a végéhez közeledik. E sorban az utolsó az erdőkertesi istenháza, melynek szentelésére február 4-én sereglett össze a község, valamint Gödöllő, Domony, illetve a kör­nyékbeli települések evangélikussága. Az új épületben, amely az őskeresztények katakombáira és a finn templomokra egy­aránt emlékeztet, a több száz fős ünneplő közösségnek D. Szebik Imre, az Északi Egy­házkerület püspöke hirdette Isten igéjét Zsolt 84,5-6 alapján. „Isten boldogságot kínál fel nekünk. Éljünk ezzel a lehetőség­gel! Bizonyuljon szűknek e templom, s lépjünk ki bátran a kapuján, hogy az épü­let falain kívül is dicsérhessük Istent!” Folytatás a 3. oldalon Televíziós kamerák rögzítette Tamás-mise „Mire gyúrsz?” - kérdezett rá heteken át a keresők és kételkedők istentiszteletére in­vitáló plakát felirata a főváros gyülekezete­iben, egyetemein, kávéházaiban. A Buda­pesten harmadik alkalommal megrende­zett Tamás-misének február 5-én a kelen­földi evangélikus templom adott helyet. Az ifi. Cselovszky Ferenc igehirdetésével (ké­pünkön) „lezajlott”, valóban mozgalmas al­kalmat a Duna Televízió is rögzítette; az egyórás felvétel február 19-én 10 órakor lesz látható a képernyőn. Ezúton ajánljuk olvasóink figyelmébe ezt az újszerű, fiata­lokat egybegyűjtő - egyháztól, közössége­inktől távol élőket is megszólító - isten- tiszteleti formát, melyről a www.tama.smi- se.mindenkilapja.hu honlapon további infor­máció olvasható. A következő budapesti Tamás-mise a zuglói evangélikus gyüleke­zetben lesz, április első vasárnapján. ■ Horváth-Hegyi Olivér SEMPER REFORMANDA „Isten maga oldotta ezt meg; ő meg tudja tartani ígéreteit, ha a beteljesedés előtt nem is tudja azt felfogni senki ember fia. Igéje és műve megértéséhez ezért nem logikus gondolkodásra, hanem szabad, tiszta hitre van szükségünk.” H Luther Márton: Magnificat (Takács János fordítása) Háromszázharminc éve szabadultak a gályarab prédikátorok A magyarországi protestantizmus gyászévtizednek nevezi az 1671 és 1681 közötti időszakot. Ekkor I. Lipót császár politikája olyan helyzetet te­remtett az országban, amely lehető­vé tette, hogy - az ellenreformáció jegyében - koholt vádak alapján pro­testáns prédikátorokat és iskolames­tereket idézzenek törvényszékek elé. A vád felségsértés, a király ellen láza­dás és lázítás volt, valamint a török­kel való cimboraság. Akkoriban ezek főbenjáró bűnnek számítottak, de a törvényszék igazi célja a megfélemlí­tés volt. Ezt bizonyította az is, hogy a halálbüntetés elkerülése érdekében bármelyikük büntetlenül lemondha­tott egyházi hivataláról, vagy szaba­don külföldre távozhatott. Volt, aki ezt meg is tette, de sokan úgy érez­ték, hogy ha engednek, akkor elisme­rik az ellenük koholt vádat, és ezáltal a gyülekezeteikre, a prédikációikat hallgatókra is kiterjesztik „bűnössé­güket”. Kollonich érsek 1674. március 5-re az egész ország területéről Pozsonyba idéztette a protestáns prédikátorokat, tanítókat. A megjelentek közül soka­kat börtönbüntetéssel sújtottak, negy­venkét főt pedig - elrettentő példa­ként - gályarabságra ítéltek. Volt, aki már a tenger felé vezető úton meghalt. Harmincketten érkeztek meg Nápoly­ba, ahol gályák evezőpadjaihoz lán­colták őket. Csaknem két évig tartó rabság után a még élő prédikátorokat holland közvetítéssel sikerült kiszaba­dítani a rabszolgasorból. Az európai országokba küldött holland nagykövetek tudósították a holland országgyűlést a gályarabság­ban szenvedő magyar prédikátorok keserves sorsáról. Az országgyűlés felhatalmazta Michiel Adriaenszoon de Ruyter admirálist, hogy tegyen meg mindent a kiszabadításuk érdekében. A tengernagy nem is késlekedett. 1676. február 10-én a holland flotta blokád alá vette a nápolyi kikötő bejá­ratát, ágyúival célba véve az ott lévő hajókat és a várost. A hatásos fellépés eredményeképpen a nápolyi alkirály másnap szabadon bocsátotta a még életben lévő huszonhat protestáns gá­lyarab prédikátort. Ekkor ezt jegyezte fel naplójába az admirális: „Sok győzelmet vívtam éle­temben mindenrendű ellenségeim fe­lett, de ez az én legfényesebb diada­lom, amellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam.” ■ Menyes Gyula I f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents