Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-12-24 / 52. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2006. december 24-31. 13 ti országos székház ténete 1909-1949 FIATALOKNAK - KÉTELKEDŐKNEK Másokért Csoportkép az udvaron 1934-ben, az otthon fennállásának 25 éves jubileumán - elöl Luther-kabátban Kuthy Dezső egyetemes főtitkár, az otthon igazgatója Kuthy Dezső igazgatósága idején egyre gyakoribbá váltak a tánccal egybekötött teadélutánok, amelyek „sok leányos evangélikus úri családot vonzottak az intézet falai közé, amelyek viszont maguk is szívesen látták vendégül a Luther Otthon ifjúságát” (idézet az igazgatói jelentésekből). A Deák téri Evangélikus Leánygimnázium tanulói is találkoztak a Luther Otthon lakóival táncos alkalmakon. A Luther Otthon helyiségeit az egyetemes egyház is használta. Az I. emeleti ülésteremben üléseztek az egyetemes bizottságok. 1923-tól vendégszobák is létesültek püspökök, egyházi tisztségviselők és a szülők számára. A két világháború közötti időben egyre többen kérték felvételüket az intézménybe, ezért felmerült a bővítés igénye. Az igazgató kérésére Sándy Gyula műegyetemi tanár 1929-ben terveket készített az Üllői úti épület III. emeletének beépítésére, amely azonban pénzügyi nehézségek miatt elmaradt. Az Üllői úti épületben 1926- ban felújításra, majd 1934-ben jelentősebb átépítésre került sor. A szobákat parket- tázták, a folyosókat márványlappal burkolták, tetőfelújítás, festés zajlott, és kicserélték a bútorzatot. 1938-ban került sor az Evangélikus Egyházegyetem megfelelő tanácskozó helyiségeinek kialakítására; ezeknek nagy hasznát vette a Luther Otthon is. 1939 első félévében lakott a Luther Otthonban Maiéter Pál, az ’56-os forradalom evangélikus vallású, mártír sorsú honvédelmi minisztere. Nehéz évek - a világháború alatt A II. világháború éveiben gondot okozott a hallgatók számának ingadozása. Giczi Magdi néni még emlékszik rá, mikor a németek 1944 márciusában megszállták az országot: tankjaikkal félelmetesen végigdübörögtek az Üllői úton, de az épületbe nem jöttek be. A front közeledtével óvóhely létesült. A bombázások alatt a tetőszerkezetben jelentősebb károk keletkeztek. A légitámadások egyre gyakoribbá válásával az ifjúság a napok legnagyobb részét az óvóhelyen töltötte, ahol kápolnát is berendeztek. Az élelmiszerellátás a Svéd Vöröskereszt, a svéd, a dán, a norvég és a svájci evangélikus egyház segélyegyletének támogatásával oldódott meg. A front megérkezte előtt megfelelő mennyiségű élelmiszert raktároztak el, így a pincében működő konyha segítségével hetven személyt három hónapon keresztül el tudtak látni. Az ifjúság nagy részét katonai behívóval nyugatra rendelték vagy karhatalmi alakulatba osztották. A Luther Otthon 1944. december 10-ig „üzemelt”, ezután az orvos- és mérnökhallgatókat Németországba telepítették ki; 1945 tavaszán és nyarán tértek vissza. 1945. újév napján súlyos bombatámadás érte a székház épületét. A legsúlyosabban a Szentkirályi utcai épület sérült meg a légnyomástól. Az épület összesen harminckét találatot kapott, de a régi falak kibírták a megpróbáltatást. Az ostrom alatt az ifjúságon kívül menekültek is tartózkodtak itt, akik ezekben a napokban őrséget szerveztek. Az intézet volt lakói közül a háború alatt két hallgató eltűnt, tizenheten hadifogságba estek. Az ostrom alatt az épület a Svéd Vöröskereszt és követség oltalmát élvezte, az épületen svéd zászló lengett, az itt tartózkodók svéd védlevelet is kaptak, de ez sajnos nem sokat ért. Az utcai harcok idején az otthon Üllői út 24. alatti épületében oroszok voltak, a szemközti házban, az Üllői út 21.-ben pedig németek, így lőtték egymást. A sebesülteket a civilekkel szállíttatták el. A többhetes ostrom és a háromnapos közelharc alatt az épület nagy károkat szenvedett. Az újjáépítéstől a felszámolásig Az újjáépítést Vargha Sándor, az egyetemes egyház főtitkára, egyben a ház gondnoka irányította, majd 1946. augusztus i-jétől dr. Kiss Lajos ügyvéd lett a gondnok. 1945 tayaszán megtörtént az épület tetőzetének helyreállítása, a belö- vések okozta károk kijavítása. A munkához az Egyházak Világtanácsa és az egyetemes egyház nyújtott anyagi segítséget. 1945 áprilisában néhány szobát is sikerült helyrehozni, ezért tizenkét hallgató már itt lakhatott. Az otthon hivatalos újraindítására ugyan nem kerülhetett sor, de Vargha Sándor igazgató megengedte, hogy a diákok önkormányzatot szervezzenek. Adamis Géza, aki ekkor volt a szenior, elmondta, hogy milyen szemfülességgel kellett megoldani az alapvető ellátást annak érdekében, hogy működhessen az otthon. Az 1945-46-os tanévben ismét teljes létszámmal nyílt meg az internátus, de súlyos gondot jelentett a tüzelő- és élelmiszerhiány s az egyre növekvő infláció. Az otthon lakóitól nemcsak pénzt, hanem 1947-ben például természetbeni hozzájárulást is kértek. A háború okozta károk teljes felszámolása 1949-re történt meg. 1948, „a fordulat éve” a kommunista hatalomátvétellel együtt az egyházi iskolák államosítását, egyházi intézmények és egyesületek felszámolását is magával hozta. Az evangélikus egyház vezetőit, Vargha Sándor egyetemes főtitkárt, az otthon igazgatóját - Ordass Lajos püspökkel és Radvánszky Albert egyetemes felügyelővel együtt - 1948 augusztusában letartóztatták. Az egyetemes egyház 1949. április 7-i közgyűlése határozta el, hogy az év végével a Luther Otthon mint egyetemi és főiskolai internátus megszűnik. 1949 áprilisától az egyetemes egyház igénybe vette a II. emeleti helyiségeket, hogy a Luther Szövetség és az Evangélikus Élet című egyházi lap számára irodahelyiségeket alakítsanak ki. A Luther Otthon 1949. június 30-án negyvenévi működés után megszűnt. Az intézmény utódja a még néhány évig fennálló Luther Márton Intézet volt, ahol Benczúr László vezetésével laikusok képzése, például kántorképzés folyt. Az otthon volt lakói - akik között a Luther Szövetség vezetőségének tagjai és más evangélikus intézmények tisztségviselői is voltak - már az 1930-as évektől évi egy-két alkalommal találkoztak az intézetben. A Luther Otthon volt hallgatóinak baráti köre Adamis Géza, Ctyllus Vilmos és Szekeres Gábor szervezésében i960 óta szervez találkozókat, a rendszerváltás óta többnyire a Deák téri gyülekezeti teremben, illetve az új Luther Márton Szakkollégium Vizafogó utcai épületében vagy az Üllői út 24. alatti helyiségek egyikében. A Luther Otthonról szóló megemlékezés végén álljanak itt Sándy Gyulának az intézet bizottságának elnökeként az 1949- es megszüntetéskor elmondott szavai: „Az intézet nagy és szép hivatást töltött be egyházunk életében, amidőn hosszú éveken át nevelte azokat az ifjakat, akikből az egyház vezetőinek egy része kikerült.” ■ Czenthe Miklós - ZOMBORYNÉ BAZSÓ ROZÁLIA Az Üllői úti székház homlokzata régi pompájában Karácsonyi gondolatokat szeretnék most papírra vetni, bár önmagában a rím nem mutat karácsonyra. Nincs benne sem a jászolbölcső, és semmi más sem utal az angyalok énekére vagy a pásztorok ijedelmére. A betlehemi éjszaka csendje, karácsony „romantikája" hiányzik a rímből. Ez persze nem zárja ki azt, hogy átfogó értelmezésben beszéljünk karácsonyról. Nézzétek, az általános vizsgálódást ismételten ti magatok kéritek Sokatokban megvan rá az igény, hogy lehetőleg teljességében lássátok az egyház tanítását. Ez az igény - ahogyan többetekkel való beszélgetés alapján látom - abból a feszültségből támadt, hogy ti, akik a modem kor gyermekeinek valljátok magatokat, akiket természettudományosgondolkodás vagy egyszerűen semmilyen gondolkodás, talán nihilista ténfergés határoz csak meg - nagy öntudattal hirdetitek, hogy ilyen fiatalság, mint ma van, nem volt eddig. Ezt egyébként nem vitatom. Hiszen minden kor újat mutat valamiben a régivel szemben. Hérakleitosz görög bölcselő tanította, hogy nem léphetsz még egyszer ugyanabba a folyóba. Tudniillik az előző pillanathoz képest már más vízben állsz, még akkor is, ha nem számítod térbeli elmozdulásodat. Minden változott körülötted, ha parányit is. Az időnek és a térnek az egész természeti világ s mi magunk is függvényei vagyunk. A „modem” emberben, a „modern"fiatalságban is felmerül a gondolat: „Ugyan van-e valami ami mégis örök, tőlünk, időtől és tértől független?" A transzcendentális isteni valóság felé tett első lépést jelenti az a kételkedő, rezignált reménység, hogy talán az egyház tud olyat mondani, ami számotokra is megoldást jelent. Valahogy úgy érzem, hogy a mi kereső fiatalságunk, komnk embere ugyanazt kéri, amit egyszer jézusnak mondott valaki: „Hiszek, Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.” (Mk 9,24b; Károli-fordítás) Az egyház mindig is kész volt bizonyságot tenni arról, hogy Jézus Isten Fia. Lehet, hogy ezt a bizonyságtételt sokan nem értették, megbotránkoztak rajta, vagy félreértették. Ilyesmi mindig volt, és mindig lesz. Az evangélium, az Ige testté tétele mindig botránkoz- tatás marad azok számára, akik nem tudnak hinni. Hitet nem tud adni az egyház, de abban segítség lehet, hogy megértsük az első karácsonykor kötött új szövetségben az isteni megszólítást. A megértésből hit támad, a hitből pedig mindig új élet fakad, amely válasz Isten megszólítására. Az emberek - a pásztorokon és a bölcseken kívül - soha nem tudták volna meg, hogy miért született Jézus Urunk, ha csak ebből a tényből kellett volna kiolvasniuk Istennek az emberek iránti szeretetét. Tudom, hogy nem is történhetett másképpen, mert Isten az embert annyira szerette, hogy Fiát nemcsak születni „adta”, azaz engedte, hanem „adta” arra is, hogy végigéljen egy emberi életet, meghaljon és feltámadjon. Ezt bizonyítja az, hogy maguk a tanítványok, akik valóban hittek neki - hiszen többen egyszeri hívására követték őt nem tudták igazán, hogy kicsoda Jézus. Megtagadták, amikor úgy látszott, hogy ő mégsem elég erős ahhoz, hogy Messiás legyen. Halála után visszatértek eredeti foglalkozásukhoz. Szinte azt lehet mondani: Jézus halála (pedig szívükben gyászolták őt) semmissé tette számukra születését. Az emmausi úton azt mondta két tanítvány a feltámadott, de általuk fel nem ismert Jézusnak: „Pedig mi abban reménykedtünk, hogy őfogja megváltani Izraelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.” (Lk 24,21) Csak Jézus feltámadás utáni megjelenése és mennybemenetele után látják világosan, hogy ki született meg benne erre a világra. Nevezetesen hogy szent Fiában Isten testet öltött a világban. Észreveszik, hogy az Ige testté tétele Isten szempontjából másokért történt. (A mi szempontunkból érettünk.) Azaz látják már, hogy Jézus azért jött, hogy mi az Atyához mehessünk, örök életünk legyen. Ezt úgy is kifejezhetjük, hogy lehessen olyan életformánk, amelyben érezzük Istent, aki után most csak vágyakozni tudunk. Karácsonyt tehát a megváltói mű „végéről" lehet igazán értékelni. Gondolom, a tanítványok is akkor látták jézust teljes isteni fenségében, amikor már nem volt közöttük. Úgy képzelem, hogy amikor később beszélgettek róla, bizonyára hirtelen értettek meg szavakat, melyeknek a valódi jelentése annak idején rejtve volt előttük. Megértettek olyan cselekedeteket, melyeket talán nem helyeseltek megtörténtükkor. Talán egymás szavába is vágtak lelkesülten, ahogy újabb és újabb gondolataik születtek, és megvilágosodott karácsonytól pünkösdig minden, amit Jézus cselekedett. Karácsony Jézus másokért végzett megváltói munkájának a kezdete. Az új szövetséget jelenti a Betlehemben született kis csecsemő. Mindig másokért cselekedett, érettünk, hogy egész életét összefüggésben látva tanuljunk tőle. ■ Pátkai Róbert Egy falfirka egyszer a következő véleményt rögzítette: „A valóság azoknak váló, akik nem bírják a drogot.” Az azonban tény, hogy a kábítószer-függőséget hosszú távon senki nem bírja, ha nem áll le, testi-lelki-szellemi leépülés lesz az osztályrésze, vagy egyenesen életével fizet azért, hogy e káros szenvedély rabjává lett. A segítséget kérők napjainkban számos állami, illetve egyházi szervezethez fordulhatnak; ezek egyike a Magyar- országi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziójának (KIMM) Ráckeresztúri Drogterápiás Otthona. A református egyházban 1983-ban kezdtek drogosokkal foglalkozni; az említett intézmény idén ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját. Ebből az alkalomból jelentette meg a Magyarországi Református Egyház Kálvin János kiadója a „Senki sincs itt véletlenül” - Lakók és munkatársak történetei a KIMM Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonból című, életútinterjú- kat tartalmazó kötetet. Az ehhez kapcsolódó, december 13-án tartott kerekasztal- beszélgetés résztvevőit és a megjelenteket Victomé Erdős Eszter otthonvezető, református lelkész köszöntötte. A Moldova Ágnes televíziós szerkesztő-riporter által vezetett diskurzuson - melybe a hallgatóság tagjai is bekapcsolódhattak - dr. Szűcs Ferenc professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora, dr. Csorba József pszichiáter, addiktológus, valamint a kötet szerkesztője, Szűcs Teri, az Erdély „Senki sincs itt véletlenül" Lakók é« munkatársak történetei a KIMM Ráckeresztúri Drőgterápiis Otthonból első magyar nyelvű drogterápiás otthonában, Magyarózdon dolgozó szociális munkás vett részt. ■ GaZsu „Senki sincs itt véletlenül” - Lakók és munkatársak történetei a KIMM Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonból. Kiadja a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója. Szerkesztette: Szűcs Teri. A kötet megvásárolható a Kálvin Kiadónál (1113 Budapest, Bocskai út 35.), valamint a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.). Ára 700 forint.-I—I .. // / . //I Függőségtől függetlenül
