Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-12-24 / 52. szám
‘Evangélikus Élet®? KÖZELKÉP 2006. december 24-31. !#► 9 Az egyház veteményeskertje Találkozás ár. Roncz Béla aszódi gimnáziumigazgatóval „Boldogok a kicsinyek” Beszélgetés ár. Bácskai Károllyal ► Hogy mi a közös Petőfi Sándor költőben, Kékén András evangélikus lelkészben és Huszárik Zoltán filmrendezőben? A válaszra egy hazánkban egyedülálló gyűjteményben, az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és Kollégiuma iskolatörténeti múzeumában lelhet rá a kérdező, ahol az iskola mindhárom egykori diákjáról megemlékeznek. A Galga mente központjában a 18. században nyitotta meg kapuit egy önálló evangélikus középiskola - mondotta beszélgetésünk kezdetén ár. Roncz Béla igazgató, aki egyúttal az egri Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszékének docense is. Abból az alkalomból kerestük fel őt, hogy munkássága elismeréseként a közelmúltban vehette át egyházunk Pé- terfy Sándorról elnevezett oktatási díját.-A Pest megyei evangélikus esperesség 1.727-ben vált el a Nógrád megyeitől; ekkor fogtak önálló középiskola szervezésébe, amely működését 1728-ban kezdte meg. A Petőfi Sándor nevét 1915-ben felvevő intézmény a gazdasági világválság idején új épületbe költözött.- Nem sokáig tarthatott hát a tanárok és a diákok öröme...- Az államosításig valóban kevés idő maradt; 1948 után csaknem fél évszázadig nem volt a településen egyházi oktatás.- Amikor 1994-ben újraindították az iskolát, Önt kérték fel igazgatónak. Hogy emlékszik vissza a kezdetekre?- Nem áll szándékomban szerénytelennek lenni, de több évtizedes szakmai, vezetői tapasztalattal a hátam mögött hála Istennek nem kellett, hogy megijedjek ettől a megtisztelő, kívülálló számára talán nehéznek tűnő feladattól. A gondot számomra nem az iskola irányítása, hanem inkább az okozta, hogy „albérletbe” kellett költöznünk. Az evangélikus iskola régi épületét ugyanis nem kaptuk vissza, diákjainkat és tanárainkat a Csengey úti általános iskola fogadta be, ahol két - egy négy- és egy hatosztályos - évfolyamot indítottunk. Hála Istennek hamarosan, 1996-ban elkezdődhetett az építkezés, és 1997 szeptemberében kétszázöt diákkal és tizenhét fős tanári gárdával már el is indulhatott a tanítás az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziumának új, impozáns épületében.- Az intézmény az évek folyamán sokat változott, fejlődött, megépülhetett a tornacsarnok és a kollégium is.- A rendszeres testmozgást nagyon fontosnak tartom, ezért szorgalmaztam, hogy mielőbb megépüljön a tervezett tornacsarnok. Az építkezés 2001 őszén vette kezdetét, a munkálatokat 2002 májusában fejezték be. A kollégium építését a tanulólétszám folyamatos növekedése tette szükségessé; a hatvan főt befogadó diákotthont 2003-ban adtuk át.- A tanulólétszám folyamatos növekedését említette. Úgy tudom, ma is nagy a túljelentkezés...- Kétszer annyian szeretnének ide járni, mint ahány diákot fogadni tudunk. Mivel ez egy evangélikus iskola, elsősorban a lutheránus felekezethez tartozó diákokat vesszük fel, de örömömre szolgál, hogy a többi történelmi egyházhoz kötődő gyermekeket is szívesen íratnák be ide a szüleik. És olyan gyerekeket is, akiknek nincs közük a hithez, a valláshoz. Rájuk gondolva mondom, hogy az iskola missziói terület. A tanároknak nagy a felelősségük abban, hogy miként alakul a tanulók - és rajtuk keresztül az egyházakról keveset vagy akár semmit sem tudó szüleik - hitélete.- A mindennapok gyakorlatában hogyan valósul meg a misszió?-Természetesen van hittanoktatás protestáns, illetve katolikus bontásban, továbbá - és úgy hiszem, ebben az evangélikus iskolák közt egyedülállók vagyunk - minden ünnepi alkalomhoz kapcsolódóan tartunk istentiszteletet, így például a tanévnyitón, illetve -zárón, szalagavatón, ballagáskor. Húsvét- kor, karácsonykor ökumenikus istentiszteletet tartunk úrvacsoraosztással, katolikus diákjainknak áldozással. Fontosnak tartom, hogy mi, pedagógusok belső meggyőződésünk szerint éljük életünket, hiteles példát közvetítve a diákok, szüleik és természetesen kollégáink számára is.- A hit és a teremtett világ szeretetének előtérbe helyezése is az oka-e annak -földrajz-biológia szakos tanár volta mellett -, hogy a gimnázium ökoiskolaként is működik?- Részben igen. A gyökerek nagyon sokat jelentenek. Az evangélikus egyházhoz való kötődést, az iránta való hűséget - csakúgy, mint a növények és az állatok szeretetét - otthonról, Vácegresről hoztam. Első generációs értelmiségi vagyok, szüleim földművesek voltak, tőlem sem idegen hát a falusi életforma. Feltehetően a neveltetésemnek köszönhetően vált fontossá számomra a szülőföldem - értsd: a történelmi Magyarország - és az emberek szeretete. Ezeket az értékeket igyekeztem eddig és igyekszem a jövőben is közvetíteni az aszódi evangélikus gimnáziumban. Azt szeretném, hogy a gyerekek, akiket a nemzet és egyházunk jövője letéteményeseinek tartok, e falak között Istent, egyházukat és hazájukat szerető emberekké válhatnának, és akik, ha tudásukat hosszabb-rövidebb ideig akár külföldön is gyarapítják, végül mindig hazatérnek. Végezetül szeretném elmondani, nagy öröm számomra, hogy az idén én kaphattam meg egyházunk legmagasabb oktatási kitüntetését, a Péterfy Sándor- díjat. Ebben benne van annak a tizenkét évnek a munkája, melyet a gimnázium élén végezhettem. Azért, hogy mindezt megfelelő színvonalon tehettem, köszönettel tartozom a családomnak, mert ők biztos hátteret jelentenek a számomra. Köszönettel tartozom a tantestületnek, egyházunk vezetőinek is, akik biztatással, jó szóval segítették munkámat, s kitartottak mellettem a legnehezebb időszakban is. ■ Gazdag Zsuzsanna ► Teológiai tanulmányaim kezdetén találkoztam vele először: egy féléven át ő tanította nekünk az újszövetségi görög nyelvet. Közvetlen, megértő, inspirálni tudó embernek ismertük meg. Ilyennek ismeri mindenki a budahegyvidéki gyülekezet lelkészét, Bácskai Károlyt, aki ez év novemberében megszerezte a doktori fokozatot az Evangélikus Hit- tudományi Egyetemen. Az idáig vezető útról és jövőbeli terveiről beszélgettem vele.- Nem mindennapi teljesítmény egy nagy gyülekezet elfoglalt lelkészeként megírni a doktori disszertációt és letenni a doktori vizsgákat. Hogyan tekint vissza az elmúlt időszakra?- Öröm számomra, hogy a gyülekezeti szolgálat mellett - hosszú évek munkájával - sikerült ezt az eredményt elérnem. Idestova nyolc esztendeje kezdtem meg a felkészülést, akkor jelentkeztem hittudományi egyetemünkön az egyéni, tutoriális rendszerű doktori programra. Időközben megszületett kisfiúnk, Péter, felépült a budahegyvidéki templom, elkészült az orgonája is... Ezalatt óraadóként egyetemünk oktatói munkájába is bekapcsolódtam. Sem könnyű, sem unalmas nem volt a többfrontos helytállás: család, gyülekezet, templomépítés, egyetemi órák és „mellesleg” a doktori dolgozat elkészítése... Hálás vagyok mindazoknak, akik ezeken az utakon mellém álltak, és segítettek az előrejutásban. Fiunk immár nagycsoportos óvodás a Deák téren, gyülekezetünk „belakta” és benépesítette a 2001-ben felszentelt új templomát, orgonánkon rendszeresen kiváló művészek hangversenyeznek, egyetemi óráim tovább folytatódnak. Kajakoskifejezéssel a „csapásszámot” növelve befejeztem és leadtam a doktori értekezést, a szóbeli vizsga után pedig sor kerülhetett a disszertáció megvédésére.- Mi késztette arra, hogy tudományos munkával, kutatással foglalkozzon?- Érettségi óta érdekel a teológia, főképpen a bibliaértelmezés és -magyarázat. A szépirodalmat, a verseket, amióta az eszemet tudom, szeretem. Óvodáskorom végére folyékonyan olvastam. Ez a vonzódás édesanyai örökség lehet: magyar nyelv és irodalom szakos tanárként ő adta kezembe az első könyveket, majd ahogy növekedtem, és érdeklődésem szélesedett, az igényesebb műveket. így jutottam el a Szentírásig, amelynek szövege, mondanivalója, Lélekkel teli elevensége oly mértékben megragadott, hogy egy életre elköteleztem magam a tanulmányozása mellett. Különleges ajándék számomra, hogy tanulva taníthatok, és tanítva tanulhatok tovább, megosztva másokkal az ihletett bibliaolvasás és a tudományos kutatás eredményeit.- Dolgozatában Jézus kicsinyeivelfoglalkozik. Miért éppen ezt az ars poeticának is beillő témát választotta?- A doktori munka és dolgozat témájának megválasztását illetően igyekeztem szerénységre törekedni. A cím is ezt tükrözi - Boldogok a kicsinyek -, még akkor is, ha az alcím ennél jóval bővebb, és inkább tudományosan cseng: Az evangéliumi kicsinység vizsgálata a szinoptikusokban, tekintettel annak krisztoló- giai, ekkleziológiai és szociális aspektusaira. A választás nem a véletlen műve. Teológuséveimet megelőzően, az óbudai bibliaórákon lelkészünk, idősebb Görög Tibor gyakran hangsúlyozta az evangéliumi szerénység, az alázat, a kicsinyek felé irányuló isteni szeretet fogalmát. Az egyetemen Cserháti Sándor professzorom hívta fel ismét a figyelmem Jézus kicsinyeire. Szigorlati dolgozatomban megkíséreltem megválaszolni, kik lehettek ők. A téma közel állt lelki alkatomhoz, beállítottságomhoz, és kidolgozása úttörő vállalkozásnak számított, hiszen Jézus kicsinyeiről vagy általában az evangéliumi kicsinységről eleddig alig- alig jelent meg tanulmány, nemhogy hosszabb, összefoglaló munka, monográfia. Innen már csak egy lépés volt ennek a dolgozatnak a kibővítése, jóllehet ahhoz, hogy doktori értekezés legyen belőle, hétmérföldes csizmát kellett húzni. Mindeközben egy-egy exegetikai és homiletikai tárgyú publikációval igyekeztem eleget tenni a megtisztelő felkéréseknek. Egyetemünkön a „Boldogok a kicsinyek” főcím jegyében, ezzel az előbbi érzéssel kapcsolódtam be még szorosabban az újszövetségi tanszék munkájába, és vállaltam az újszövetségi görög nyelv oktatását, a görög szövegolvasási gyakorlatok vezetését. A mostani félévben a doktorátusra való felkészülés mellett, szakszeminárium keretében kerestük, illetve keressük az evangéliumi kicsinység újabb szempontjait. A lelkészi szolgálatra készülő hallgatóknak nem haszontalan felfigyelni annak tanulságaira, hogy az egyházi élet egészére vetítve mit jelent alázatosnak, kicsinynek lenni és maradni, mit jelent egyidejűleg megőrizni és képviselni evangélikus keresztény identitásunkat, önazonosság-tudatunkat és méltóságunkat, ugyanakkor a szolgálatkészséget, az áldozathozatalt, a szó eredeti, biblikus értelmében vett diakóniát is.- Most egy korszak lezárult az életében, de egyúttal kezdetét vette egy új. Milyen tervei, elképzelései vannak a jövőre vonatkozólag?- Egy korszak valóban lezárult, az út azonban nem ért véget, a munka, a szolgálat folytatódik tovább, mindig az Istentől rendelt időben és helyen. Azt remélem, hogy a jövőben még szélesebb körben képviselhetem az evangéliumi szellemű és tudományos igényű oktatói, nevelői és lelkipásztori szolgálatot úgy, amiképpen a tanácsaival, könyveivel szintén sokat segítő Bolyki János professzor úr írásos jókívánságaira válaszoltam: a java még csak ezután következik! ■ Sánta Anikó Élő betlehem az iskolaudvaron Az országban egyedülálló módon idén is élő állatokkal „berendezett” betlehemet állítottak fel a szülők a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási központ udvarán. ■ Fekete Gyula/elvétele Jézus Írországban született! ► Nem újabb történelmi bizonyíték került elő, csupán az ír folklórban alakult át Krisztus születésének helyszíne. A betlehemi jászol helyett erdőség képe tűnik elő; Mária legnagyobb gondja pedig az, hogy az ír erdei tündérek elől - akik rendre elvitték a kisgyermekeket - elrejtse az újszülött Megváltót. A budavári templomba december 16-án az Édaítt együttes és a Bástya kamarakórus varázsolt igazi - részben kelta - karácsonyi hangulatot. A fellépők - Bencéné Szabó Márta lelkész áhítata után - egy 11. századi himnuszt énekelve vonultak be a padsorok között. A tagjainak bevallása szerint amatőr székesfehérvári kórus rövid reneszánsz blokk után csupa friss dallamot adott elő. A produkció Ughy Tünde karvezető szenvedélyes vezényletének köszönhetően nem csak a füleket bűvölte el - a látvány sem volt kevésbé magával ragadó. Az Édaín a klasszikus történetmesélős zenei előadásformáját hozta: mivel dalaik többsége ír nyelvű volt, ezért minden egyes szám előtt elmondták a rövid tartalmát, illetve a hozzá kapcsolható legendákat. Ilyen érdekes adalék, hogy a népdalok tanúsága szerint az ír szülők néha „öregemberkének”, „vénecskének” hívták a csecsemőket, természetesen azért, hogy ezzel megtévesszék a fentebb már említett tündéreket. A két különböző zenei irányzatot képviselő együttes kapcsolata valamivel több mint kétéves múltra tekinthet vissza, ekkor jelent meg ugyanis az Édaín Szegények királya (Rí Na mBocht) című karácsonyi albuma, amelynek néhány dalában a Bástya kamarakórust is hallhatjuk; a kettős koncert zárásaként ennek az albumnak az utolsó száma hangzott el - természetesen ezúttal is közös előadásban. ■ - NOTABENE-
