Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-12-24 / 52. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2006. december 24-31. 5 Fekete zene - fehér füleknek ► Négy fekete énekesnő és egy zongo­rista: ez a Breeze Gospel Az Egyesü­let Államokból európai turnéra in­dult együttes hazánkban is fellépett. Békéscsabai koncertjükön az evan­gélikus Kistemplomban tapsolha­tott a közönség december 8-án. Bár világi szervezés keretében, mégis hozzájárulhatott az advent kettős han­gulatának, az elcsendesedés és a várako­zás örömének elmélyítéséhez a kamara- együttes fellépése. Élőben magyar em­ber ritkán hallhat eredeti gospelt, nem beszélve az ország délkeleti csücskében élőkről. Nekik karácsonyhoz közeledve gyakran nem jut más, mint - a szívünk­nek egyébként oly kedves - Mennyből az angyaltól a Csendes éjig terjedő repertoár. Ezért volt különösen nagy élmény, hogy a jelenlévők meghallhatták: így is lehet örülni és Istent dicsérni. A szakirodalom megkülönböztet fe­kete és fehér gospelt. A Breeze nevű for­máció az előbbit képviseli. A műfaj kö­rülbelül hét évtizede, a nagy gazdasági világválság idején terjedt igazán, ami­kor a világvárosok gettóinak utcai templomaiban dicsőítették a Szabadi- tót. Mára az egyik legkedveltebb stílussá vált, az utca helyett pedig koncertter­mekben, stadionokban és lemezstúdi­ókban csendülnek fel a gettókban szüle­tett dallamok. A Breeze Gospel tagjai fekete öltözé­kükkel, a nyakukba tett sárga és kék se- lyemsáljukkal az amerikai templomok hangulatát varázsolták a békéscsabai is­tenházába. Az együttes másfél órában mutatott keresztmetszetet a feketék ze­néjéből. Az egyik legismertebb és legvi­dámabb Oh Happy Day mellett felcsen­dültek meditatívabb dalok is. Az éneke­sek egyedi hangszíne hol a megváltás örömét, hol a fájdalmat jelenítette meg - igazán emlékezetesen. A hangulaton csak a közönség „visel­kedése” rontott. Ha egy többtételes Schubert-szimfóniát hallgattunk volna, biztosan olyan udvarias tapsvihar tört volna ki az egyes részek között, hogy a karmester mérgében földhöz vágta vol­na a pálcáját. A Breeze énekesei azon­ban szinte úgy könyörögték ki az első tapsokat. Azok egy része meg, akik ele­get tettek a kérésnek, sehogy sem tudta jókor összeütni a tenyerét. A hölgyek­nek azon kísérlete pedig, hogy minden­ki felállva örüljön velük egy-egy lendü­letes dal alatt, reménytelen próbálko­zásnak tűnt. Hiába, a mi dédszüleink az Áldott légy, te kisdedecskét dúdolták kalácsdagasztás közben, amikor a feketék hordókat pü- föltek örömükben az amerikai sikáto­rokban farkaséhesen... Vagy a hite, vagy a jókedve hiányzik az európai ember­nek. .. Vagy - ami a legszomorúbb, még­is talán a legvalószínűbb - mindkettő. Csak reménykedhetünk, hogy a jövő­ben egyre gyakrabban halljuk más né­pek keresztény zenéjét is. Mert amellett, hogy kincsként őrizzük a sajátunkat, ér­demes rácsodálkoznunk más kultúrák muzsikájára is. ■ L. J. Cs. Szabadítót mondani Megjelent Nagy Gáspár verses CD-je ► Nagy Gáspár Magyar Örökség díjas költő neve összeforrt az ’56-os for­radalom emlékezetével. Kultikus versei a nyolcvanas évek elejétől kezdve jelentek meg, és minden kockázatot vállalva figyelmeztet­ték a hatalmat az antigonéi pa­rancsra: temetetlen halottainknak meg kell adni a végtisztességet. Szabadítót mondani címmel frissen megjelent dupla CD-jén Nagy Gás­pár maga olvassa fel életműve leg­fontosabb verseit. A Magyar Katolikus Rádió gondozásá­ban megjelent hangoskönyv a költő har­mincéves pályájából száztíz verset tar­talmaz. A több mint két órába sűrített előadás megindító élményt kínál. A köl­tő póztalan, ám érzelmekkel telített elő­adásában elhangzó emblematikus ver­sek sűrített kórképet tárnak elénk. Elhangzanak azok a költemények is, amelyekért a nyolcvanas években ke­mény büntetéssel sújtotta őt és szerkesz­tőit a hatalom. 1984-ben az Új Forrás című folyóiratban jelent meg az Öröknyár: el­múltam 9 éves című költeménye, melyben nyíltan követeli Nagy Imre eltemetését és gyilkosainak megnevezését: „(...) egyszer majd el kell tfemetNI / és nekünk nem sza­bad feledNI / a gyilkosokat néven nevez- NI!” A költő „jutalma" nem maradt el: el­bocsátották írószövetségi állásából. A fiú naplójából című verse miatt a Tiszatáj című folyóirat szerkesztőit bocsátották él. Nagy Gáspár hétéves volt, amikor 1956 őszén menekülő pesti srácok kér­tek szállást szülőfalujában, és meséltek a forradalom napjairól. Feledhetetlen ma­radt számára az '58-as „öröknyár” is, amikor apjával és nagybátyjával megsi­ratták a kivégzett miniszterelnököt. Tör­ténelmi érzékenységét, erkölcsi felelős­ségtudatát a pannonhalmi bencés gim­názium tovább táplálta. Életének további két szimbolikus ese­ménye 1968 prágai tavasza és 1989 fordu­lata. Szomorú, hogy a rendszerváltozás öröme csak pillanatnyi lehetett költésze­tében. Nagy Gáspár napjaink kórképét éppoly kérlelhetetlenül megrajzolja, ahogy a diktatúra idejében tette. Nem ke­rülik el figyelmét a „magyar abszurd”-béli Békebeli kannibálok sem: .....egymást zabál­já k / föl a barátok / mintha nem volna / már ki ellen / hurrá hajrá most / egymás ellen!” A CD-n elhangzó utolsó versek már a számadást készítik. A súlyosan be­teg költő létösszegző verseiben a biztos hazatalálás öröme szólal meg. Nagy Gáspár vallja, hogy „egy élére ál­lított vers sokat tehet”. E hite szerint dol­gozott, alkotott egész életében. Mintegy húsz verses-, próza- és esszékötete jelent meg, számos díj és elismerés bizonyítja, hogy munkáját igen értékesnek találták. Művei a magyar nemzeti kultúra nélkü­lözhetetlen kincsei. ■ Jánosi Vali Nagy Gáspár: Szabadítót mondani - Versek a költő hangján. Magyar Katolikus Rádió Zrt., Budapest, 2006. Anya és leánya karácsonyi kiállítása Szervátiusz-díj Petrás Máriának Betlehemnek jászolában, Angyali üdvözlet, Szent család, Háromkirályok imádása, Enged­jétek hozzám a kisdedeket, Csángó Madon­na... Árad a karácsonyi hangulat a sokfi­gurás kisebb-nagyobb szobrokból, a kü­lönböző, kedvesebbnél kedvesebb, néha finom színezésű, máskor a mondaniva­lót csak egy-egy aranyos vonallal erősítő figurális domborműből. Petrás Mária keramikus és a népi éne­kek művésze. Erdélyben, Diószénben, a Szeret mentén született, moldvai csángó földműve­sek gyermekeként. Eddigi, húszévnyi munkásságának egyházművészeti értékei­ben órákig lehetne gyö­nyörködni. Alakjainak ránk mosolygó arca, szeme né­mán is válaszol fel sem tett kérdéseinkre. A terem kará­csonyi nyugalmat, hitet, szeretetet áraszt. A kerámia művésze meg­érdemelten kapta meg Szer- vátiusz Tibor szobrászmű­vésztől az általa alapított Szervátiusz-díjat. A díját­adás alkalmával Kulcsár Edit, a galéria igazgatója és az alapító, Szervátiusz Tibor a művészetbarátok nevében is köszön­tötte Petrás Máriát. Karácsonyi hangulatban lép át a láto­gató a kisebb terembe, ahol a művésznő leányának, Állnának a fiatalságot tükrö­ző, szinte az új tavasz ígéretét hozó szí­nes, virágos kerámiatárgyai, dombor­művei, -díszei - mint a csupa virág szív vagy kedvenc virága, a tulipán - fogad­ják a művészet értőit. Szinte meglepő derűs művei mellett hallgatni korát meghazudtoló komoly szavait: „A mű­helyben munka közben mindig énekel­tünk. A kerámiát és az éneklést nem tud­juk szétválasztani, a kettő egyszerűen összetartozik... A mai napig találkozó­kat szervezünk Diószénben, nagyon fontos számunkra a rokoni kapcsolatok ápolása. A nagyanyámtól főz­ni, varrni, kötni tanultam, a nagyapámtól pedig a termé­szet szeretetét... A mai világ­ban az embernek több lehe­tőség után kell néznie. Én a kertészet mellett döntöttem. Gyógy- és aromanövény-ter- mesztéssel szeretnék foglal­kozni...” íme, egy sok mindenről beszélő karácsonyi kiállítás, sok tanulsággal! ■ SCHELKEN PÁLMA A kiállítás a Vármegye Galériában (Budapest V., Vármegye u 11.) lát­ható keddtől péntekig 10 és 18 óra 2 között 2007. január 20-ig. Német orgonamuzsika Pál Diana új CD-je A 17-18. századi német orgonazene vál­tozatos területeire kalauzolja el a hallga­tót Pál Diana orgonaművész karácsony­ra megjelent hangfelvételével. A művész 2001 óta a békásmegyeri evangélikus templom orgonistája. Hangszerének ki­tűnő ismerőjeként a CD-felvételen a né­met birodalom billentyűszenéjének kü­lönböző stílusú műveiből válogatott. Dietrich Buxtehude és Johann Sebastian Bach liturgikus használatra szánt művei a protestáns egyházzenéből adnak ízelí­tőt, Johann Pachelbel, Georg Philipp Tele­mann és Carl Philipp Emanuel Bach szabad kompozícióiban pedig a kor német, itá­liai és francia játékstílusát ismerhetjük meg. E zeneszerzőket egyetlen szálként az köti össze, hogy Johann Sebastian Ba- chot mindegyikükhöz érzékeny kapcso­lat fűzte. A nagy példakép, Dietrich Buxtehu­de (1637 k-1707), az északnémet iskola kiemelkedő képviselője a lübecki Má- ria-templom orgonistájaként Bachhal akár sógorságba is kerülhetett volna. Johann Pachelbel még eisenachi szolgála­ta idején, 1677-ben kötött meleg barát­ságot a városi muzsikus Ambrosius Bachhal, Johann Sebastian apjával. Mind Buxtehude, mind Pachelbel jelentős szerepet játszik Bach tanulóéveiben, kettejük csodált művészete mintaként szolgált számára, ami nyomon követ­hető a könyvtárából előkerült egy ki­sebb és két nagyobb kéziratos billen- tyűsmuzsika-gyűjteményből is. Tele­mann (1681-1767) Johann Sebastian Bachhal szoros személyes kapcsolatot ápolt, így lett Bach második fiának ke­resztapja. A keresztfiú - egyben a leghí­resebb Bach fiú -, Carl Philipp Emma­nuel Bach (1714-1788) lépett Telemann örökébe halála után Hamburg öt fő­templomának zeneigazgatójaként és a Gymnasium Johanneum kántoraként. Buxtehude művei az előadóművész kedvenc repertoárdarabjai közé tartoz­nak. Ez kihallatszik ag-moll prelúdium és fúga (BuxWV 163) finom és pregnáns megszólaltatásából, a szeszélyes futa­mok és a szigorú imitáció váltakozásá­nak művészi kezeléséből. Az Ein’feste Burg ist unser Gott (BuxWV 184) lutherá­nus gyülekezeti ének feldolgozása az előadó markáns regisztrációjával, az ornamentika tiszta és világos megfor­málásával lesz egyedivé. Pachelbel (1653-1706) Hexachordum Apollinis című ciklusa Apolló hathúrú lantját idéző, billentyűs hangszerre írt világi variáci­ók gyűjteménye. Az Aria quarta tételei­nek füzére az orgona változatos hang- szín-kombinációi révén válik plaszti­kussá. Pál Diana az itáliai és francia já­tékstílust kombináló Piece d'Orgue (BWV 572) című Bach-műnek a Johann Gottfried Walthertől fennmaradt változatát játsz­sza, melyet a felvételen különösen áttet­sző színezetű regisztrálással hallha­tunk. Bach Weimarban írott darabjai át­dolgozásának eredményeképpen szüle­tett meg a Lipcsei gyűjtemény, mely tizen­nyolc korálelőjátékot tartalmaz (BWV 651-668). A lemezen az I. gregorián mi­se Gloria tételéből német nyelvű korál- énekké váló Allein Gott in der Höh’ sei Ehr (BWV 663) G-dúrban írott feldolgozása hallható. A békásmegyeri evangélikus temp­lom öt éve felavatott Aquincum orgoná­jának különlegessége s egyben újabb kapcsolódás Bachhoz, hogy hangolásá­nál egy régi temperatúrát, vagyis hango­lási szisztémát vettek alapul, amelyet a német teoretikus és Bach-tanítvány Jo­hann Philipp Kimberger dolgozott ki. O Anna Amália hercegnőnek, Nagy Frigyes porosz király nővérének volt a tanára, akinek C. P. E. Bach is ajánlotta Szonáták (Wq 70) című kötetét. A kora klasszikára jellemző „tutti” és „szóló” karakterek váltakozása finom eleganciával szólal meg a művész előadásában. Telemann Fantáziáiból hármat hallhatunk a leme­zen. E könnyed hangvételű, invenciózus művek Bach kétszólamú invencióival rokoníthatóak, melyek Telemann korá­ban a házimuzsikálás kedvelt repertoár­jának részét alkották. Az előadóművész és tanár nyilván na­ponta rákényszerül arra, hogy egy-egy műfaj vagy stílus bemutatásakor a mit megtalálása mellett a legalább annyira fontos hogyan kérdésére is választ adjon. Pál Diana szerkesztői munkáján jól érez­hető: nem elégedett meg azzal, hogy a szívének oly kedves korszakot műfajilag egyneműen mutassa be, sokkal inkább arra törekedett, hogy a 17-18. század né­met barokk orgonazenéjét hitelesen és méltón megelevenítse e kor halhatatlan szerzői és műveik lebilincselő gazdagsá­ga által. ■ Iványi-Papp Monika A CD a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) is kapható. Ara 2520 Ft. Híd a cunami felett Tisch Ferenc a Baptista Szeretetszolgálat iráni programvezetőjeként fél évet töltött a porig rombolt Bamban. Volt, hogy teljesen magára maradt a sivatagban. A maroknyi magyar segélycsapat élén elsőként in­dult Srí Lankára a szökőárt követő na­pon. Colombóban magyar árvaházat építettek, s a hálás gyerekek azóta vidám „Sziasztok”-kal köszöntik az arra járó embereket. Japánban eljutott a Fudzsi hegy csúcsára, és a béke szentélyében magyarul is azt kívánta: „Legyen béke a Földön!” Egy nap azonban munkáját otthagyva hazatért. Mindenki megdöbbenve kér­dezte: Miért? Erről szól ez a könyv. Egy gyertyaláng fényénél megvallotta mindazt, amit megélt. A személyes han­gú, őszinte vallomásban nem csak a cu- namiról, a katasztrófákról, Iránról, Viet­namról, Kambodzsáról, Srí Lankáról esik szó. Sokkal többről. A sokszor humoros, máshol pedig szívszaggató történetek mesélnek mindarról, ami ezek mögött van. Arról, hogy mit tehet az ember, ha úgy szembesül a világgal, ahogy azt korábban elképzelni sem tudta. Tisch Ferenc: Gyertyaláng - Híd a cunami felett. Tericum Kiadó, Budapest, 2006. Kemény táblás védőborítóval, 296 oldal. Ara 2870 Ft.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents