Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-12-24 / 52. szám
6 KULTÚRKÖRÖK ‘Evangélikus ÉletS 2006. december 24-31. Copfok Emelkedett lélekkel kering atyánkfia az emlékező forgatagban, októberi virágzástól novemberi hervadásig, koszorútól kopjafáig. Otthon , azonban, a csöndes debreceni éjben nyugtalanul figyeli, füleli Pestet. Csatornáról csatornára ugyanazok: táblás, zászlós tüntetők, könnygáz meg vízágyú, távolabb ünneplős civilek, néhány símaszkos, egyikük épp követ hajít, emitt pajzsos, gumibotos, marcona sorfal - hátulról. Egy-két szőke copf villan: rendőrlányok. Mintha csak sodródnának robusztus társaikkal, csípejük is másképp mozdul, de a kéz a gumibottal már ugyanúgy lendül, begyakorlotton, szakszerűen, vezényszóra. Kering az atyafi a kép- és hírzuhatagban, kereskedelmin, közszolgálatin, menekülők, gumilövedék, kardlap meg egy fiú - akár egy Delacroix-kép zászló tartva, percekig mozdulatlanul, s ismét rendőrök, arc és szám nélkül, közöttük lányok, libbenő copf. Vajon - tűnődik atyánkfia - otthon majd simogat-e kezük gyermeket, őszülő szülét, s éjjel bomlik-e az a copf szerelmesen fiúra, férjre? A szópárbajos időben, egyre távolodva, az emlékezet vetítővásznán állókép: rendőrlány copffal. ■ OZSVÁTH SÁNDOR n—«a—»——gaa» Búcsúzik az Angliai Magyar Tükör ► A Protestáns Újságírók Szövetségének Rát Mátyás-díját idén ősszel a Londonban élő Pátkai Róbert nyugalmazott evangélikus püspök vehette át. A napokban kaptuk a hírt, hogy az idei esztendővel - anyagi okok miatt - megszűnik az általa szerkesztett Angliai Magyar Tükör, melynek „nekrológját” Sárközi Mátyás küldte el szerkesztőségünknek. Az Angliai Magyar Tükör 1993 és 2006 között - megszűntéig - igen fontos szerepet töltött be. Magyar olvasmányt, kulturális információkat és pártatlan közéleti tájékoztatást nyújtott olvasóinak. Olvasótáborában sokan voltak a magyar közösségtől távol élők, akiknek a lap jelentette a magyar szót. Az Angliai Magyar Tükör hírlevélből lett folyóirat, ami elsősorban a zsurna- lisztikus érzékről tanúskodó Pátkai Róbert evangélikus püspök, valamint az első szerkesztő, az újságcsinálásban nagy gyakorlattal rendelkező író, Kutasi Kovács Lajos érdeme. Ő azonban 1995 novemberében meghalt. Helyére Pátkai Róbert mellé jotischky László, Radnóti Zoltán és Sárközi Mátyás lépett, így alakult ki a lap új arculata. Vásárhelyi Gyula kiváló új fejlécet tervezett. A magyar vonatkozású sajtószemle megszűnt, de megmaradt a Hazai Tükör, a Magyar Világhíradó és a Házunk Tája hármas felosztású hírcsokra, amelyet minden olvasó örömmel használt fel tájékozottsága szélesítésére. Sajnos a vezércikkírónak, interjúkészítőnek és könyvrecenzensnek egyaránt kiváló Radnóti Zoltán túl korán hagyott itt bennünket... 1995-ben kezdte el nyelvészkedő rovatát Sárközi Mátyás; 1998-tól írta cikkeit, majd remekbe sikerült londoni bédekkeréit Neményi Ninon, s 2002-től közölte színvonalas kiállításbeszámolóit Pál Miklós. Az Angliai Magyar Tükörnek készséggel adott verset közlésre Határ Győző, Gömöri György és Tornai József, prózát Jókai Anna, Kabdebó Tamás, Jotischky László és egy ideig Czigány Lóránt is. Ambrus Győző külön a lap számára rajzolt elsőrangú illusztrációkat. Pátkai Róbert és Jotischky László vezércikkei magvasak, de olvasmányosak voltak. Hozzájuk csak néha csatlakozott más szerző, például Kurucz György. Habsburg Ottó és Borbándi Gyula eredeti írásait is közölte a lap. A szerkesztők nem írták tele negyedéves folyóiratukat, a szerzők névsora népes és rangos. A teljesség igénye nélkül: Czigány Magda, Deák Ernő, Fabiny Tamás, Horváthy György, Kanócz Gila, Kanócz István, Koreny János, Lillywhite Daróczy Sarolta, Ná- dasi Myrtill, Pallai Péter, Péter László, Rentoul Ferenc, Rónay Gábor, Schobert Gábor, Tüttő György, Udvarhelyi Olivér, Vizinczey István. Érdeklődésre tartott számot az Angliai Magyarok című sorozat, és a szerzők időről időre elemezték a magyar belpolitikai helyzetet is. A lap sűrűn közölt könyvrecenziókat. A tartalmi és nyelvi színvonalat mindvégig sikerült fenntartani. Az Angliai Magyar Tükör sokaknak fog pótolhatatlanul hiányozni. Médiamunkások adventje ► Adventi szakmai szeretetvendégségre hívta tagjait a Protestáns Újságírók Szövetsége (PRÚSZ) december 14-én. Székhelyükön, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában megrendezett alkalmon az egyesület több mint harminc tagja a „Mennyit érünk?” kérdésből kiindulva boncolgatta, vajon mivel és hogyan lehetne még vonzóbbá, illetve aktívabbá tenni a szervezetet. Az adventi koszorú gyertyáinak fénye mellett megtartott találkozó nyitóáhítatának alapigéjéúl dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházközség püspöke - a karácsonyi történet elbeszélésének gyakrabban idézett lukácsi verziója helyett - Máté evangéliumának egy részletét választotta (1,18-24). Mint elmondta, az újságírók számára példaértékű, ahogy az evangélista megkülönbözteti egymástól a hírt (tudniillik hogy Fiú született) és a kommentárját. „A mi feladatunk is az - emlékeztette a PRÚSZ korábbi alelnöke a megjelenteket -, hogy az Úr munkatársaiként ennek a jó hírnek a továbbadásán munkálkodjunk.” Az alkalom „hivatalos” megnyitásaként Novotny Zoltán, a PRÚSZ elnöke és dr. Nagy Sándor, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke, a Dunamelléki Református Egyház- kerület főgondnoka köszöntötte a résztvevőket. A meghívóban jelzett témáról folytatott fórumbeszélgetést Szentesi Zöldi Lászlónak, a szövetség titkárának és T. Pintér Károlynak, az Evangélikus Élet főszerkesztőjének gondolatai vezették be. A hozzászólók közül többen is a tagok közösségi igényét fogalmazták meg: egy-egy találkozás - legyen az közgyűlés, kötetlen vacsora vagy továbbképzés - emberileg és szakmailag is sokat ad, adhat a résztvevőknek. Szintén sok szó esett a fiatalabb generációk megszólításáról, a képzésükben rejlő lehetőségekről, valamint a társadalmi kérdések tematizálásában való aktív (aktívabb) szerepvállalásról. Kreatív ötletekben nincs hiány - foglalhatjuk össze röviden az önvizsgálat eredményét. Ám hogy a tervek közül mi valósul meg, illetve hogy a szövetség mennyire tud eleget tenni abbéli céljának, hogy segítse az egyházak médiamunkáját, az nem csupán a szervezeten múlik. A PRÚSZ eddigi tevékenységéről mindenesetre híven beszámol a most megjelentetett és a szeretetvendégségen „karácsonyi ajándékként” átadott Eveskönyv 2004-2006 című kötet, amely szerkesztői- Faggyas Sándor és T. Pintér Károly elnökségi tagok - szándéka szerint elsősorban egymás (jobb) megismerésében szeretné segíteni a tagokat. A könyvben írásaikkal is megjelenők közül sokan olyan cikküket „csatolták” bemutatkozó soraik mellé, amely eredetileg hetilapunkban, az Evangélikus Életben jelent meg. ■ Vitális Judit A PRÚSZ Éveskönyve előre egyeztetett időpontban megvásárolható a szövetség székhelyén. Információ: Nagy Zsuzsanna (20/824-9657). Ára 2500 Ft. Megnyitotta jubileumi kiállítását a MAKÚSZ A Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ) számos programmal emlékezett meg alapításának tizenötödik évfordulójáról. Az év utolsó eseményeként sajtófotó-kiállítást rendezett, melyet december 15-én nyitott meg a szervezet elnöke, Szikora József és Gebauer Szabolcs főtitkár a XII. kerületi MOM Művelődési Központban. A Táguló körök című sajtófotó-pályázatra beküldött képek közül a Móser Zoltán és Nagy-Bozsoky József fotográfusokból álló zsűri az első díjat Czimbal Gyulának, a Magyar Távirati Iroda fotóriporterének ítélte, a MAKÚSZ különdíját pedig Várhegyi István, a Pest megyei Helyi Téma szerkesztője kapta. A kiállítás, melynek dr. Korzenszky Richárd tihanyi perjel a fővédnöke, 2007. január 13-ig tekinthető meg. M MAKÚSZ-infó ■SS»**«* Közszolgálatban Beszélgetés az MTV Vallási és Egyházi Műsorok Szerkesztőségének vezetőjével ► Csiszár Ferenc tizenhat éve vezeti a Magyar Televízió Vallási és Egyházi Műsorok Szerkesztőségét. A televíziós szakember az egyetemi évek után két évet a tengereken hajózott, majd 1975-ben útja az MTV-be vezetett. Az első másfél évtizedben a képzőművészeti szerkesztőség gyártásvezetője, a rendszerváltás után nevezték ki jelenlegi posztjára. Felesége is az intézményben dolgozik. Két felnőtt leánya már családot alapított; interjú- alanyunk három unokával büszkélkedhet.- A karácsony ünnep, avagy munka az Ön számára?- Mind a kettő, de inkább ünnep. Gyermekkoromból fantasztikus karácsonyi emlékek élnek bennem. Nem is az ajándékokra gondolok, hanem a megélt élményekre, a nevezetes téli este hangulatára. Már nem élnek a szüleim, de ma is úgy érzem, ott vannak velünk, s együtt énekeljük a Mennyből az angyalt. A csengőt most én rázom meg, s az unokáim rohannak a fához. De ezekben a meghitt pillanatokban sem feledhetem, hogy kollégáim közül többen is dolgoznak ilyenkor, s hajnalban térnek haza.- A rendszerváltás után építette fel a szerkesztőséget alkotó csapatát. Megítélése szerint milyen eredményeket hozott a munkájuk az eltelt idő alatt?- A munkám jelentős része már korábban is szervezésből állt; ezen adottságomat az új helyemen is kamatoztathattam. Ekkor jöttem rá, hogy a bonyolultabb, a politika területét is érintő feladatok megoldásában a kompromisszumkészségemre is szükség van. Szoros kapcsolatot alakítottunk ki az egyházakkal, új műsorokat indítottunk be. Eredménynek könyvelem el, hogy az első év két- ezer-hatszáz perces műsorideje mostanra tízezerre növekedett. E számok alapján - az Európai Műsorszórók Szövetségének (EBU) a kimutatása szerint - az európai közszolgálati televíziók rangsorában az ötödik helyet foglaljuk el Portugália, Spanyolország, Lengyelország és Olaszország után. Az első évben nyolc egyházzal és fele- kezettel kötöttünk megállapodást. Azóta a bejegyzett egyházak száma kétszáz fölé emelkedett; a velük kapcsolatos információk a Sokszínű vallás című műsorban kapnak helyet. Huszonkét fős munkatársi gárdával dolgozom, amely az évek során igazi csapattá érett.- A szerkesztőség megalakulásakor a Magyar Televízióban egy másfajta szemlélet uralkodott. Hogyan viszonyultak az intézmény vezetői az új műsorokhoz?- Nem tagadom, erős félsz munkált bennem, amikor az akkori főszerkesztő, Czigány György megbízott a feladattal. A magam részéről átéreztem a felelősséget, kamaszkoromig rendszeresen mi- nistráltam. Az ökumené szelleme sem állt messze tőlem, édesanyám katolikus, édesapám református lévén. Apám re- verzálist adott, így katolikusnak neveltek, de mindkét vallás felé nyitott családban nőttem fel. A területemen nélkülözhetetlen toleranciát már gyermekkoromban megismertem, ugyanis a falunk lakóinak a fele szerb volt. Az egyszerű emberek közösen gondozták a hagyományokat, a mások ünnepeit is ugyanúgy megtartották. Sikernek tekintem, hogy munkámat, a szerkesztőség bővülését a tizenhat év alatt az MTV élén álló mind a tizennégy elnök segítette. A vallási szimpátiát magánügynek, a műsorok bővítését köz- szolgálati feladatnak tekintették. Viszont a televízió hagyományaihoz méltóan elvárták, hogy minőségi műsorokat készítsünk. Magasra tették a mércét, s ennek mi igyekeztünk-igyekszünk megfelelni.- A műsorai a határon túl is népszerűek, ezt a nézői levelekből is láthatjuk. Milyen anyaországon kívüli kötődései vannak?- Nagyapám, Csiszár Béla Erdélyben, Marosvásárhely mellett, Mezőpagocsán született 1867-ben, és fiatalon jött el onnan. Úgy alakult az életem, hogy tavaly voltam azon a vidéken először, és az ott látottak nagy hatással voltak rám. Ha szerencsém lesz, az ottani református lelkészek segítségével még talán fel tudom kutatni családi gyökereimet. Nemrégiben a Délvidékre, Tóthfaluba hívtak meg előadásra; a továbbképző központban tapasztaltak is arra serkentenek, hogy többet menjek a határon túlra.- Végezetül hadd kérjek Öntől egy rövid történetet! Bizonyára fel tud idézni olyan epizódot az elmúlt évekből, amely a szerkesztőségi munkával és a karácsonnyal is kapcsolatban van...- A karitatív feladatok hozzátartoznak az életünkhöz, műsorainkban mindig teret adunk jótékonysági felhívásoknak, beszámolunk nemes kezdeményezésekről. Néhány éve egy gyermekotthon kérte segítségemet, s karácsonyra szép kis csomagot állítottam össze mesekazettákból és egyéb praktikus holmikból. Már el is feledkeztem róla, amikor pakkot hozott a postás, benne a gyermekek által készített játékokkal, figyelmességekkel. Mint gyermekkoromban, ekkor is én kaptam a legszebb és legnagyobb ajándékot... ■ Csermák Zoltán
