Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-12-24 / 52. szám
2 <#t 2006. december 24-31. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ ADVENT 4. VASÁRNAPJA - Fii4,4-7 A végtelen forrás Karácsony. Megható, ahogy feltör a szeretet utáni vágy az emberekből ezekben a napokban. Ezért fáj ezen az estén a magány - fáj talán egy frissen hantolt sírra gondolni. Ezért emlegetjük a gyermekkori karácsonyestéket: vártuk, hogy megszólal a csengő, hogy kígyóinak a gyertyák. Ma talán a jó karácsonyi ebédnél fontosabb egy üdvözlőlap, pár mondatos telefon, pár szó a villamoson... Szeretetszomj. Adni és kapni... Boldoggá tud tenni emberek szeretete... Sokat beszélünk a szeretetről, szinte hozzátartozik az ünnep fogalmához. De valami még sincs rendben, hiányzik a nagy többlet, amit a Biblia így fejez ki: .....úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta...” (Jn 3,16; Károli-fordí- tás) Isten valóban szeret, és arra teremtett bennünket, hogy szeressük őt és egymást. Mégis közbejött valami. A bú'neset után Ádám így felelt Istennek: „Megijedtem. .. Ezért rejtőztem el." (iMóz 3,10) Ezért kezdődött így karácsony éjjelén az angyalok szózata: „Ne féljetek...” Szép és jó, hogy egymást keressük ezen a napon. Ha szeretünk valakit - abban tükröződik Isten terve és szándéka. Megvalósul valami a nagy harmóniából. Ne féljetek! Ne meneküljetek. Ne legyetek nyugtalanok, Jézusban megjelent egy új üzenet: az, hogy ő kegyelemmel és igazsággal teljes, az ő szeretete. nem látszat, nem emberi frázis. Nála nincs változás vagy fény és árnyak váltakozása. A csillogó karácsonyfa csak egy ideig van nálunk. A családi együttlét kellemes hangulata nem tart soká. A díszeket leszedjük, a karácsonyfák kikerülnek az utcára... Mi jön az ünnep után? A hétköznapok. Gondok, szürkeség, küzdelem. A szeretet forrását kell megtalálni. Mi magunktól nem győzzük, hogy szeressünk, megbocsássunk, hogy másokat elhordozzunk. Igen. Mert szeretni azt jelenti: elhordozni a másikat. Ahogy Pál mondja: „Egymás terhét hordozzátok..(Gál 6,2) - de nem csak az ünnepekben. Karácsony a szeretet végtelen forrását tárja fel. Nem az a döntő, hogy az emberek szeretik egymást - hanem hogy Isten szereti a világot. Jézus magára veszi a világ bűnét, közönyét, megvetését... Közénk jön. Ismeri lelkünk nagy hiányérzetét és örök szomjúságát, amely addig tart, amíg Istent meg nem találjuk. Nem elég a pótlékokban keresni karácsony örömét. Drága ajándékok, pazar ebéd mellett is üres lesz a karácsonyod, míg bele nem kerülsz Isten vonzásába. Szeretetet szomjazó lelkünk csak őbenne jut békességre. ■ Gáncs Aladár Füle Lajos A Gyermek Farkas üvöltött kinn az éjben, s nagyon, nagyon rég, sok-sok éve eljött a Gyermek Betlehemben mezítelen, mint bármely ember. Fektették szalmás jászolágyba, de csillag volt a koronája, csillag a hűvös, messzi égen. O meg testének börtönében oly egyszerű volt, oly parányi! Nem isteni és nem királyi. És mégis... eljöttek királyok, s a pásztorok is rátaláltak, mert hittek égi, szent jelekben (oly egyszerű s oly érthetetlen). Feküdt a Gyermek csendben, mintha nem érdekelte volna mirha, tömjén, arany, a bámuló nép, s nem értve semmi földi szót még, de sejtve már a gúnyt, keresztet, megremegett, és sírni kezdett. „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek” Karácsony öröme. Sok ember számára karácsony az egyetlen ünnepe a békességnek, a szeretetnek és az örömnek. Nem véletlen, hogy szinte október végétől minden arról szól, hogy miként tudunk úgy felkészülni, hogy örömteli állapotban találjon bennünket az ünnep. Szinte vadászunk a karácsony örömteli hangulatára. Nagy igyekezetünkben - Pál apostol mondatát félbevágva - csak az örömre koncentrálunk, anélkül hogy keresnénk és kutatnánk, milyen öröm az, amit az Istengyermek érkezése jelent. A legtisztább földi örömnél is nagyobb öröme lehet az embernek, ha tud örülni Jézus eljövetelének, megszületésének. Életünk minden karácsonyi ünnepén új perspektívát adhat az isteni jelenlét megtapasztalása. Sokféle módon próbálják ma megmagyarázni, mit is jelent karácsony ünnepe. Évtizedek óta halljuk és hallgatjuk a definíciókat, de még egyik szekuláris megközelítés sem tudott a közelébe érni annak, ami karácsony igazi lényege. Karácsonyt azért ünnepeljük, mert örömünk a megszülető Jézus Krisztusban van. A világosság a sötétségben világít. Advent fényei egyre erősebben akarják bevilágítani az életünket. Éppen azért, mert annyi a szomorúság körülöttünk, annyi a baj, a tragédia, annyi a szomorú és tragikus emberi sors. Isten világossága az emberi életek szomorú homályába is bevilágít. De vajon tud-e az ember parancsszóra, előre meghatározott időben örülni? Advent negyedik vasárnapjának délelőttjén érezzük-e, hogy automatikusan eltűntek az életünket sújtó gondok a szentesti öröm ünnepére? Nem éppen karácsonykor történnek-e visszafordíthatatlan, életeket követelő tragédiák, mert nem lehet, nem tudjuk összeegyeztetni az örömöt és a valóságot? Az adventi koszorú a negyedik gyertya meggyújtása után komolyan érzékelhető világosságot ad. Ez a világosság a mi életünkbe, az általunk megélt világ sötétségébe világít be. Ez az öröm nem mesterkélt, nem tettetett, hanem valóságos, megküzdött öröm akar lenni. Nem álomvilág, nem hitegetés, nem fájdalomcsillapító mesebeszéd. Olyan öröm, mint Pál apostolnak az Úrban való öröme, amely még a börtönben, az ítélet vá- rása közben sem szűnt meg benne... Igazi, tartós öröm, amelynek súlya és értéke van. Olyan öröm, amely még a legnehezebb emberi valóságot is felül tudja múlni, és még a halál árnyékában is reménységet ad. Nem kell a templomba menet odakint hagynunk életünk nyomasztó terhét, gondját, baját vagy tragédiáját. Az igazi öröm éppen azon az úton születik, amely sorsunkon visz keresztül. Békesség. Az adventi időszakot azzal az elhatározással kezdtük, hogy lehetőséget teremtünk magunknak az Isten előtt való elcsendesedésre, a bűnbánatra, hitünk átgondolására. Szívünk aggódását felválthatja az imádság, a könyörgés és a hálaadás, hiszen Isten sokkal többet segít nekünk, mint gondoljuk és reméljük. Advent negyedik vasárnapján sem késő megkérdezni: vajon kit hogyan talált meg Isten békessége? Vajon szívünk és gondolataink megbékélve várják-e a Messiás megszületését, hogy megszűnhessenek gondjaink, és öröm születhessen a szívünkben? Az Ószövetség emberének a békesség szó többet jelentett, mint nekünk. Nem csak a családi viták karácsonyi tűzszünetéről van szó. Nem csak arról, hogy a szemben álló felek háborúskodás helyett leteszik a fegyvert. A béke, Isten békéje valami tökéletes rendet is jelent. Amikor a helyére kerül minden. Amikor az életemben, Isten és közöttem, az engem körülvevő világban, az emberi kapcsolataimban rend lesz. Ez az igazi A VASÁRNAP IGÉJE békesség. A bizalom, a köszönet, a lemondani tudás összessége, az Isten békessége. És ez a béke minden emberi értelmet felülmúl, mert több és nagyobb annál, mint amit emberi értelemmel várni lehetne. Még akkor is megszülethet, amikor az emberi értelem már réges-régen feladta. Isten fényének a világosságában szólít meg bennünket újra Pál apostol: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.’’ ■ Pángyánszky Ágnes Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Kérünk, készítsd elő szívünket, hogy méltóképpen fogadhassuk a világ világosságát, és örvendező lélekkel várjuk Üdvözítőnket. Amikor most hozzád fohászkodunk, kérünk, figyelj ránk, hogy imádságunkkal megnyissuk a szívünket, és helyet adjunk a közöttünk megszülető jézus Krisztusnak. Ámen. Oratio oecumenica [Lelkész:] Urunk, Istenünk! Hallgass meg minket, amikor mindenek iránti jóságodban bízva terjesztjük eléd kéréseinket! [Lektor:] Kérünk, Urunk, áldd meg ünnepi készülődésünket, hogy a karácsony öröme betölthesse szívünket, és ne botránkozzunk meg, amikor azt halljuk, hogy minden emberi várakozásnak ellentmondó körülmények között, szolgai formában jöttél el a földre, hogy minket Isten gyermekeinek méltóságára emelj! Jézus nevében kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházadért, minden gyülekezetért és a szolgálattevőkért, hogy igéd tisztán és igazán hangozzék közöttünk! Könyörgünk az ige hallgat tóiért is. Tedd fülünket hallóvá, és add, hogy életünkben az ige magvetése bőséges termést hozzon! Jézus nevében kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért, akik betegséggel, testi-lelki nyomorúsággal küzdenek, és azokért, akiknek szíve keserűséggel telt meg. Légy vigasztalójuk és mentsváruk! Erősítsd hitüket, hogy türelemmel viseljék keresztjüket! Jézus nevében kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért is, akiknek ünneplésére idén a gyász vet árnyékot. Láttasd meg velük az örök élet világosságát, és tápláld szívükben a reményt, hogy amikor dicsőséged megjelenik, fényében viszontláthatják eltávozott szeretteiket! Jézus nevében kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Kegyelmes Istenünk! Add, hogy a földi életben vágyakozással tekintsünk országodra, hogy amikor szent Fiad újra eljön, kegyelmedből vele együtt részesedjünk abban az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké. [Gyülekezet:] Ámen. ÜNNEPEINK In dulci jubilo - karácsonyi énekeink ► E cikkünk legfontosabb karácsonyi énekeinket mutatja be. Szeretnénk ezzel is hozzájárulni az ünnep lényegének jobb megértéséhez. (E. Zs.) Karácsonyi énekekről szóló írás aligha kezdődhet mással, mint az első karácsonykor énekelt angyali ének megemlítésével. A Glóriában - „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat" (Lk 2,14) - egybekapcsolódik a mennyei és a földi muzsika. Ez az Istent dicsőítő és az ember megszenteléséért könyörgő énekek mindenkori mintája. Nem véletlen, hogy sok karácsonyi tétel belőle merít ihletet, de mivel általános alapigazságot fogalmaz meg, ezekkel a sorokkal minden istentiszteleten találkozhatunk. Az ismertetést Luther énekeivel kezdjük. A Mennyből jövök most hozzátok (EÉ 150) kiindulópontja a pásztoroknak szóló angyali híradás. Miközben elbeszél, személyessé is teszi a történetet, majd a hatodik versszakban a karácsonyi események átélésére buzdít. Az eredeti szöveg itt tovább folytatódik. A hiányzó versszakokat általánosabb formában úrvacsorái énekünkben (EÉ 305) ismerhetjük fel. A dallamot a reformátor egy középkori ének alapján írta. A szöveg tartalmához nagyon jól társul az ereszkedő szerkezet. Magyarországon az 1630-as évektől része volt az evangélikus énekeskönyvek karácsonyi fejezetének, de ismertsége túllépte a felekezeti határokat: sajátos variánsát éneklik a katolikusok és a reformátusok. Énekeskönyvünk még két karácsonyi Luther-szöveget közöl. A Jézus Krisztus, dicsértessél (EÉ 154) Németországban talán a Vom Himmel hochnál is rangosabb. Míg itthon a Mennyből jövök dallamával használjuk, ott saját dallammal éneklik. Luther egy 14. századból való karácsonyi szekvencia nyomán írta, mely annak a csodának a leírása, hogy miként öltözött Isten emberi testbe. Ezt a tartalmat erősíti, hogy a német verzió minden versszaka Kyrieleisszel zárul. A másik Luther-szöveget szintén énekeskönyvünk 150. énekének a dallamával párosítva találjuk meg. A Mennyei angyalseregek (EÉ 155) arra utal, hogy a reformátor számára a karácsonyi történet értelmezésének egyik kulcsa az angyalokhoz és a pásztorokhoz kapcsolódó szakaszban rejlik. A karácsonyi énekek felekezeteket összekapcsoló rétege a 14. században született, Európa-szerte ismert kaucióké. Ilyen az In dulci jubilo (EÉ 151) is, amelyben latin és anyanyelven íródott sorok váltakoznak. A szövegben összekapcsolódik a karácsonyi idill és az isteni örökkévalóságra való utalás. Ezt adják vissza az eredeti verzió latin sorai: míg az első versszak eleje a jászolra utal, a vége kimondja: Alpha es et O (kezdet ő és vég). A második versszakban pedig az „O Jesu parvule...”-ra (Ó, kicsinyke Jézus...) a princeps glóriáé (dicsőség fejedelme) felel. Ezekkel az ellentétpárokkal fejezi ki a szövegíró, hogy a karácsonyi kisgyermek azonos a megdicsőült Úrral. Reformáció előtti kanció a Kit sok boldog pásztor dicsért (EÉ 152) és az Örömdalok hangozzanak (EÉ 153) is. Az előbbi a karácsonyi történet egyes állomásait veszi sorra; a második középpontjában a történet üdvösséges volta áll. A 15. századi énekek közül Nikolaus Hermané (EÉ 156 - Jöjj, Isten népe, áldjuk őt) különleges erővel irányítja figyelmünket Isten üdvözítő cselekedetére, hogy elküldte szent Fiát: jászolban fekszik gyengén, szegényen. Ebből fakad a hálaadás. A következő énekben (EÉ 157 - Egy zsenge rózsatőről) a hangsúly az ószövetségi próféciák beteljesedésére kerül. CANTATE b/trg i|? vufct* (ftott Két Paul Gerhardt-éneket is találunk a karácsonyiak között. Az lm, jászlad mellett térdelek (EÉ 161) J. S. Bach dallamával vált általánosan ismertté. Ez az ének a gyermek Jézushoz szóló bensőséges imádság, mely utal a karácsony és a passió összefüggésére is. A Krisztus Urunknak áldott születésén (EÉ 158) a magyar énekkincs kiemelkedő alkotása. A kiindulópont itt is a karácsonyi angyalének, melyet szinte szó szerint idéz a szerző, Pécseli Király Imre. A 3-4. versszak a prófétai jövendölések beteljesítőjeként állítja elénk Jézust. A két záró versszak pedig hálát ad, és örömre buzdít. A kupolás szerkezetű dallam az új stílusú magyar népdalok rokona. Szép íve jól hordozza a szöveget. Karácsonyi énekeink segítségével a mennyből leszálló angyalok énekére válaszul „hadd zengjen énekszó, / Fel, égig ujjongó...” (EÉ 151,1) ■ Finta Gergely LAPUNK A VILÁGHÁLÓN IS OLVASHATÓ A W W W. E V E L ET. H U CÍMEN.
