Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-12-24 / 52. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2006. december 24-31. 3 Lelkésziktatás a „vizek városában” ► Ünneplőbe öltözött emberek sokasága sietett a győri Öregtemplomba az elmúlt hét szombatján. A „vizek városaként” emlegetett Győr I. számú lelkészi körzetének megválasztott lelkészét, Csorba Jánost iktatta be ezen a délutánon ünnepi istentisztelet keretében Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperese. Az esperes igehirdetésének alapigéjeként Zof 3,16-17-et választotta: „Ne félj, Sión, ne csüggedj el! Veled van Istened, az Úr, 8erős, és megsegít." Igehirdetésében az esperes a lelkészi megfáradás veszélyétől óvta Csorba Jánost. Minden Krisztus szolgálatában álló embernél, bármily erős is az elhivatottság érzése és a hit frissessége, valós fenyegetés a megfáradás. Ezt csak részben tudják ellensúlyozni a lelkész személye iránt megnyilvánuló szeretet és a szolgálat során átélt sikerélmények. Sok lelkész küszködik a Jézus ügyével szembeni közönnyel, az ifjúsági munka során megtapasztalható nevelési hiányosságokkal és a gyülekezetben mint emberi közösségben meglévő ellentétekkel, feszültségekkel, esetleges rosszindulattal. Eljuthat a lelkész addig a pontig, hogy feltegye magának a kérdést: Megéri? Tudom tovább végezni ezt a szolgálatot? „Ilyen pillanatokban jusson eszedbe ez az ígéret, hogy túljuss az ilyen mélypontokon!” - fejezte be igehirdetését Kiss Miklós. Csorba János parókus lelkészként elmondott első igehirdetésének alapigéje Zsolt 18,30b volt:.....ha Isten segít, a falon is dtugrom.” „Ez az ige életemben először reménység volt, hogy minden előttem tornyosuló feladatnak azzal a tudattal vághatok neki, hogy Isten segítségét magam mögött tudhatom. Később ez a reménység hitvallásommá vált" - vallotta igehirdetésében a frissen beiktatott lelkész. „Ugyanakkor figyelmeztetés is ez az ige, hogy mindig, mindenben az Istent keressük, őhozzá forduljunk.” Csorba János az apostagi gyülekezetből jelentkezett hittudományi egyetemünkre. Miután elvégezte, segédlelkészként az intézményben lett rektori titkár. 2005. augusztus 15-én került Győrbe először segédlelkészi, majd ez év február elsejével helyettes lelkészi beosztásba. Lelkészi szolgálatában elsősorban a sokszor gyülekezeten belül is meglévő falak lebontásán szeretne fáradozni, de kiemelt figyelmet kíván fordítani a gyermek- és ifjúsági munkára is. ■ K.M. Százéves „anya” szomszédban lévő aszódi gyülekezet fi- liájaként, vagyis leányegyházközségként működött, majd 1906-ban - miután az egyházközségi tagok számban gyarapodtak, a gyülekezet pedig anyagilag megerősödött - önállósultak. megtörtént. Ezért és az elmúlt száz évért adtak hálát a felekezeti és nemzeti hagyományaikat máig őrző ikladiak. Kevés helyen tapasztalhatjuk, hogy az országon belüli testvérgyülekezetek szoros kapcsolatban vannak egymással. Iklad ► „Tudjátok, mi a legszebb a népviseleti öltözetetekben? Az énekeskönyv a kezetekben!” - szólt az ik- ladi evangélikus templom szószékéről dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke a főhajó két oldalán álló fiatal, hagyományos ikladi ünnepi viseletbe öltözött leányokhoz az anyagyülekezetté válás századik évfordulóján tartott istentiszteleten december 17-én, vasárnap. A ma már mintegy másfél ezer tagot számláló, sváb eredetű gyülekezet története az 1750-es évekre nyúlik vissza. Az ikladi evangélikusok kétszeresen is kisebbségi helyzetben voltak. Egyrészt nem volt könnyű megmaradni a magyar „katolikus tengerben" a jobb megélhetés reményében idetelepült stájereknek és karinnaiak- nak, valamint az erős katolikus befolyás alatt álló osztrák földről elűzött, a lutheri hagyományokhoz hű kitelepítetteknek. Másrészt pedig a német ajkú családok nemzeti kisebbségben kezdtek el dolgozni, kezdték el gyermekeiket taníttatni. Az ikladi közösség akkor még a A száz esztendeje anyaegyházközségként élő gyülekezet jelenlegi lelkésze, Babka László családjával nyolc éve szolgál az ikladi evangélikusok között. A gyülekezeti ház építése és a templom renoválása után az idén a parókia felújítása is a pesterzsébeti testvérekre figyel, és viszont. Ezért mások számára példát mutatva a testvérgyülekezet tagjai és lelkésze, Győri János Sámuel is ellátogattak a Galga völgyi falucskába e szép téli vasárnapon. S Horváth-Hegyi Olivér Kiemelt partneregyházi kapcsolat Bajor-magyar konzultáció ► Egyházunk legfontosabb külföldi partnerének, a bajor testvéregyháznak a delegációja vendégeskedett az elmúlt hét végén Budapesten. Az évente hol Magyarországon, hol Bajorországban megrendezett találkozó idén december 15. és 17. között a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának épületében kapott helyet. A minden részletre kiterjedő, háromnapos tárgyalás végére az egyházi és a személyes kapcsolatok terén egyaránt szoros együttműködést alakítottak ki a házunk - mint mondta - a takarékossági intézkedések miatt kevesebb területre tud ezentúl koncentrálni, ezek kiválasztása zajlik jelenleg. Biztató volt ugyanakkor hallani, hogy a két kiemelt partneregyházi kapcsolat - az ukrán és a magyar - biztosan megmarad. A találkozón terítékre kerültek a már említett munkaágak, s amikor Muntag András, a zsinat nem lelkészi elnöke a lezajlott egyházi struktúraváltást mutatta be, Martin egyházfőtanácsos így reagált: „A magyar egyház felépítése legalább olyan bonyolult, mint a németé.” Bajor részről már péntek délután felvetették a múlttal való szembenézés kérdését. A bajor zsinati elnök asszony forésztvevők: egyházunk három püspökén kívül számos referens és egyetemi oktató, illetve a zsinat, az Evangélikus Hittudományi Egyetem, az ifjúsági, az oktatási és a külügyi osztály képviselői. Bajor oldalról régi ismerősként üdvözölhették a magyarok Michael Martin egyházfőtanácsost, a delegáció vezetőjét és Ulrich Zenker egyháztanácsost. Találkozhattak Heidi Schülkével, a bajor zsinat elnök asszonyával, illetve Fritz Blanz dia- kóniai referenssel, és újonnan ismerhették meg Dorothea Droste ökumenikus projektekért felelős referenst. A találkozót Ittzés János elnök-püspök nyitotta meg áhítatával, majd három pontban foglalta össze a magyar egyházat aktuálisan érintő és foglalkoztató témákat: az egész évre kiterjedő választásokat, a társadalmi és politikai feszültségeket, valamint a kormány egyházakkal szembeni bánásmódját említette. Michael Martin sem hallgatta el a bajor evangélikusok problémáit: testvéregygalmazta meg talán mindkét óldal igényét a legpontosabban: „Nem az ítélkezés a cél, hanem a tisztázás.” Fontos napirendi pontként szerepelt a 2007 szeptemberében, az együttműködés tizenötödik évfordulóján esedékes bajor-magyar találkozó előkészítése; részben ezt is szolgálta a mostani konzultáció. A három napig tartó tanácskozás vasárnap istentisztelettel zárult Szentendrén és Esztergomban. Elmondható, hogy a legfontosabb kérdések mindkét országban ugyanazok: maradjon-e meg az egyház a saját gyülekezetein belül, és - ahogy dr. Fabiny Tamás püspök fogalmazott - egyfajta sekrestyekereszténységet képviseljen, avagy vegyen részt az egész társadalom életében, próbálja meg az általa hirdetett jó hírt átadni a társadalom minél szélesebb rétegének, s mindezt - Gáncs Péter püspök szavaival - a régi mellett friss stílusban tegye. ■ Cs. T. K. Megajándékozó ünnep ÉGTÁJOLÓ „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” (Ezs 9,1) Karácsony van újra, Krisztus születésének áldott ünnepe, a fény és a szeretet ünnepe. Felpörgetett, nyugtalan világunkban talán nem is érezzük, pedig mennyire szükségünk van erre az ünnepre. Az ünnepre, mely nélkül sivárak és szürkék a hétköznapok! Szükségünk van a karácsonyra, arra a másfajta pillanatra, amely megérinti lelkünket, amely békére, szeretetre, boldogságra késztet. Nekünk, magyaroknak talán még hangsúlyosabban szükségünk van erre, azért, hogy ez a különös alkalom úgy jelenjen meg életünkben, mint „a folyamatos hazugságban és veszélyeztetettségben felragyogó igazság pillanata”. A karácsony, mint minden ünnepe a hitnek, amelyet tiszta szívvel, hívő lélekkel ünnepel az ember, megajándékozó ünnep. Megajándékozó, mert az ünnep „önmagát adja”, mert lelkünket, életünket Isten, Krisztus valóságos, minden értelmet meghaladó jelenlétével ajándékozza meg. Mert a karácsony elsősorban találkozás az élő Istennel. Szükségünk van az ünnepre, a megállásra, a békességre, az elcsendesedő magunkba fordulásra, a lelki feltöltődésre, arra, hogy az ünnepben, Isten igéjének tükrében „az emberi lélek meglássa önmagát, akár a tiszta víz fölé hajló arc”. (Az idézetek a romániai Új Magyar Szó című napilap decemberi 11-i számában Ünnepbe öltözött lélek címmel olvasható írásból valók) De szükségünk van az ünnepre azért is, hogy észrevegyük a másikat, a mellettünk élő embereket, az istenképűségün- ket velünk együtt viselő arcokat, hogy az ünnep felemelő, különös pillanataiban együtt álljunk meg hálaadó szívvel Isten előtt - mert a karácsony találkozás a másik emberrel is. ’56-os börtönemlékeit felidézve írja Szilágyi Sándor református lelkész a karácsonyról, hogy az „teljes ünnep”, hogy teljességgel ajándékoz meg Isten, függetlenül a bennünket körülvevő körülményektől, mert ez az ünneplés belőlünk, lelkünk legmélyéről fakad. „Hát ezt is megértük: itt van a szenteste. Úrvacsorával kellene megünnepelnünk! - lángol fel bennünk a vágy. De mivel osztjuk? A kenyér mellé néha kis darabka gyümölcsízt adnak, felhígítunk egyet, s meg is van oldva a kérdés. Mint legidősebbre, rám hárul a megbízatás, hogy az Úr szent vacsoráját kiszolgáltassam. Így teszi meghitté a szentestét az Úr testével és vérével való közösségünk. Egyik-másik társunk találékonysága még tésztát is varázsol közénk: kozmás sült máiéból, amit akkortájt kaptunk, vékonyra szelt darabokat kennek meg lekvárral, és kész az ünnepi sütemény, kinek-kinek egy szeletke belőle.” Isten megjelenése a formai dolgokat, a körülményeket is átalakítja, a tökéletlent tökéletessé, a sérültet, a hiányosat egésszé, teljessé teszi. A Szentírás is az „idők teljességét” említi Jézus születésével kapcsolatban, jelezve ezáltal, hogy a történelem egy határkőhöz érkezett, az ószövetségi messiási váradalmak feszültséggel terhes ideje beteljesült. Jézus Krisztusban maga Isten jön hozzánk, Isten mindent átfogó sze- retete érkezett meg a világba. Eljött az idők teljessége, amikor Isten, a végtelen, a felfoghatatlan, a megragadhatatlan teljesség az ember Krisztusban, az asz- szonytól született Jézusban belépett a véges, esendő, vajúdó emberi világba. Egy olyan meghatározó pillanat ez, amely ténylegesen tartalmában is átminősítette az ittlétet. A megtestesülés rendkívüliségében Isten szeretete, megújító, új életet adó jelenléte válik megtapasztalhatóvá. Isten megszületése a te életedben egy olyan rendkívüli esemény, egy olyan felemelő, katartikus élmény, kivételes pillanat, amelyhez hasonló aligha van. Találkozni Istennel - ez olyan mély, meghatározó élmény, amely senkit sem hagyhat hidegen, közömbösen. Ez a találkozás kizökkent a megszokott kerékvágásból, kizökkent a lelki, szellemi tétlenségből, megszabadít félelmeinktől, görcseinktől, kiszabadít a zsugorodás, a közöny, a lemondás sorvasztó állapotából. Krisztus jelenléte megmozgat, dinamizál, ösztönöz, kíváncsivá, nyitottá varázsol. Amikor megtalálod Istent, amikor Jézus megszületik a te életedben is, akkor megtapasztalhatod, hogy mit is jelent a megújult élet. Vallom, hogy krízisben, céltévesztésben levő mai világunknak óriási szüksége van a „Középpontnak” az újrafelfedezésére, Isten élő, valóságos jelenlétének a megtapasztalására. Szükségünk van vegyes mindennapjainkban Istenre, szükségünk van arra, hogy Jézus megszülessen a szívünkben, szükségünk van az örök karácsonyra. Ebben a különösen önző, közömbös, elfásult világban Isten megnyilatkozása, Krisztus születése, a karácsony több mint egyszeri, rendkívüli történelmi pillanat, ez a mai világ - sokak számára még ismeretlen - létszükséglete. A megérkező Fiú című írásában mondja Túróczy Zoltán püspök Jézus hozzánk jöveteléről: „Krisztus mindenkihez jön. Idősekhez és Fiatalokhoz, asszonyokhoz és férfiakhoz, bűnösökhöz és magukat igaznak tartókhoz egyaránt. Jön hozzád, akihez ma eljut a szó, az üzenet, és jön hozzám is, aki továbbadom azt.” Hadd jöjjön Krisztus most hozzánk és hozzád is, születése legyen mindannyiunk életében valóban egy új kezdet, egy határkő, egy bátor személyes és közösségi korszakváltás! A megtestesülés örök időszerűsége eredményezze szebb, nemesebb, tisztább eszmények, célok és értékek felismerését, igénylését. Adjon az idei karácsony, az ünnep formai, de legfőképpen tartalmi gazdagsága erőt, bölcsességet és élő hitet megtalálni Istent, megtapasztalni az ő jelen valóságát a 21. század kuszaságában, bizonytalanságában! Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott, békés karácsonyi ünnepet és boldog új esztendőt. „Nefeledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt s'em találsz rá.” (Charlotte Carpenter) Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület
