Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-12-17 / 51. szám
Evangélikus EletS MELLÉKLET 2006. december 17. $»> 7 ;ói Szolgálat melléklete 'döllon a depresszió témakörében rendezett konferenciáról A mellékletet szerkesztette: Honti Irén Így látták a résztvevők ► A konferencia néhány résztvevőjét - hallgatót és előadót egyaránt - arról kérdeztük, hogy véleményük szerint mennyire jellemző ma a depresszió mint betegség, illetve hogy milyen segítő gondolatokat kaptak a konferencián, és miként tudják kamatoztatni őket munkájukban. Berényi Tünde mentálhigiénés szakember Szolnokon, evangélikus vallású Sajnos egyre inkább számolnunk kell a depresszióval mint betegséggel. Ugyanakkor az is igaz, hogy élesen el kell választani a szomorúságot, a rosszkedvet a depressziótól. Ma ugyanis sok esetben keverednek ezek a fogalmak, így több embernek van betegségtudata, mint kellene. A konferencia referátumai közül Ri- bár János esperes remek stílusú előadását emelném ki, mert az általa elmondottak sokat segítenek keresztény szemléletű mentálhigiénés munkámban. Az ige fényében „leszámolt” azzal a hosszú ideje élő tévhittel, hogy egy keresztény nem lehet depressziós, mindemellett gyakorlati „kapaszkodókat” is elénk tárt előadásában. Garai András evangélikus presbiter Nyíregyházán Modern korunk népbetegségének is tekinthető a depresszió, ez a lélekölő kór; nem mentesek tőle a keresztények sem. Ezért fontos, hogy a gyülekezetben a laikusok is felfigyeljenek arra, hogy az árulkodó tünetek alapján ki szorul elodázha- tatlanul szakszerű kezelésre. Ne mondjuk az illetőnek, hogy „szedd össze magad, nincs is semmi bajod, csak lelkizel”, mert ezzel többet árthatunk neki, mintha sorsára hagynánk! Igen sokrétű elméleti és gyakorlati ismereteket szerezhettünk ez alatt a huszonnégy óra alatt. Úgy tudnám összefoglalóan jellemezni az elhangzott négy, egyetemi színvonalú előadást, mint egy összehangolt kiszabadítási akciót, amely a megközelíthetetlen elefántcsonttoronyban magányosan szenvedő depresz- sziós embertársunk megmentéséért egy időben négy irányból indul ki. A felelősségünket is ébresztgette ez a minikonferencia, mert laikusként - esetleg gyülekezeti tisztségviselőként is - egy-egy biztató szó, helyén mondott ige, hasznos tanács nem hiábavaló emberi segítség a gyógyulásért vívott küzdelemben. Komár Judit missziói gondnok Budapesten, református vallású Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint tizenöt éven belül világszerte a depresszió lesz a második a munkaképességet veszélyeztető betegségek sorában. A felmérések szerint 2006-ban Magyarországon minden ötödik embert érint a depresszió. Az előadásokban hallottunk a depresszió testi-lelki tüneteiről, továbbá arról is, hogyha valaki azért lesz depressziós, mert nem találja élete értelmét. Mivel idősekkel foglalkozom, az elhangzottak segítenek e betegség felismerésében, továbbá abban is, hogy mi módon lehet laikusként segítséget nyújtani. Számomra sokat jelentett az a gondolat, hogy az értelem megtalálása minden helyzetben segít a gyógyulásban. Czopf Éva Klára, a Szent Ferenc Kis Nővérei elnevezésű közösség elöljárója Miskolcról Tapasztalatom szerint egyre többen szenvednek a depressziótól a legkülönfélébb korosztályokban, egyre többen tartják betegségnek, és mind gyakrabban hallunk róla a mindennapi beszélgetésekben. A depresszió kialakulásának számos jól körülhatárolható oka van - hazánkban társadalmi szinten is -, de szerintem kicsit divatos is lett depressziósnak lenni és erről beszélni. Éppen ezért nem közömbös, hogy milyen szemlélettel „kezeljük” a depressziót - laikusként vagy hivatásszerűen. Á konferencián kapottak közül most pár olyan gondolatot emelek ki ár. Schaffhauser Ferenc előadásából, amely egyéni és csoportos lelkigondozói munkámban jól hasznosítható. A depresszió terápiájában is fontos a „logoszra” - a mindig jelenlevő, megérthető és megvalósítható, megvalósítandó életénelemre - való hivatkozás, illetve az ennek felkutatására, tudatosítására és megvalósítására való motiválás. Az igazi segítség elérni azt, hogy a beteg képes legyen mozgósítani lelki-szellemi erőit. Az életigenlő világnézeti beállítottságnak alapvető jelentősége van. Az életnek ugyanis minden pillanatban megvan a maga konkrét értelme. Kortüneteink kórtünetekké válnak; az értelmetlenség érzése, a „bőségből” eredő unalom, a szellemi ínség, a céltalanság, amely egzisztenciális vákuumot, frusztrációt teremt, majd eluralkodva neurotizál: noo- gén neurózis. Victor E. Franki logoterápiája a lelkileg szenvedő ember szellemi ínségén segít. Épít az ember spirituális dimenziójára, a lelkiismeretre, az öndistanciára és az önDr. Réthelyi János előadó az egyik résztvevővel beszélget felülmúlás képességére, vagyis a „szellem dacoló hatalmára”, amely képes a valósággal szembenézni, a legkülönfélébb befolyásoknak ellenállni, a predes- tináló sorssal dacolni és szabad döntéseket vállalni. Különösen a felelős létet igyekszik tudatosítani valamely „logosz- szal”, értelemmel szemben. Sorsunk alakítható. Nincs olyan élethelyzet, amely nem formálható nemessé - vagy felülmúlva azt és túlemelkedve rajta, vagy türelemmel elviselve. a pályaválasztással kapcsolatos csődök váltják ki a depressziót. Magyarországon egyébként is magasabb a depressziós tünetek száma, mint Európa más országaiban, ami magyarázható azzal is, hogy „sírva vigad” a magyar, és azzal is, hogy azon nemzetek egyike vagyunk, amelyek a leginkább elveszítették a keresztény értékeket. A konferencián ugyan csak pár óráig vehettem részt, de lélekerősítő volt az a tény, hogy egy szép nagy teremben egy Évekkel ezelőtt mélyen megfogott Frankinak a koncentrációs táborban szerzett tapasztalatairól tett vallomása. Mélységesen hiteles és lelkesítő a számomra, hogy szabadulása után megköszönte a szenvedést, a megszenvedett tapasztalatot és azt, hogy a táborban is felmutathatta az élet értelmét. Felismerte, hogy minden neurotikus számára fontos a munkaképesség és a szeretetképes- ség visszanyerése mellett a szenvedésképesség (frusztrációtolerancia) megerősödése is. Épp azért, hogy a beteg ne adja meg magát könnyen a betegség örvényébe húzó impulzusoknak, ne váljék akarat nélküli, tehetetlen áldozattá. A szenvedőképesség nemesít, érlel. A noogén neurózis nem értékvesztésen alapszik, hanem az értékészlelés elvesztésén, egyfajta „vakságon”. Aki semmilyen értékstruktúrát nem lát, már nem tud adni, elnyomorodik, és nem képes az önfelülmúlásra. Ez egész élete folytonos megkérdőjelezését jelenti számára. Az ősbizalom ott szunnyad mindenkiben; újraéleszthető, aktivizálható, és képes legyőzni az ősfélelmet. R ibár János, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese (Orosháza) Szerintem a neurózis mellett a depresszió mint betegség a legjellemzőbb napjainkban. Idézhetnék különféle statisztikákat, de a lelkigondozói praxisomra támaszkodva is bátran állíthatom ezt a szomorú tényt. Sajnos társadalmi jelenség, korjelenség ez. Különféle felmérések foglalkoznak a depresszió jelenségével. Az egyik - számomra nem meglepő - megállapítás az, hogy a depresszió egyenesen arányos a transzcendenciavesztéssel. Ez különösen az életkor előrehaladtával összefüggésben jelentkezik, amikor a betegség - úgymond - sarokba szorítja az embert, és az elmúlás könyörtelen tényével kell szembesülnie. Halálos szorongás születik a lélek mélyén, ami azután amorf, de nagyon is érzékelhető módon az egyéni élet felszínére tör, és kétségbeejtő módon letaglózza az embert. Fiatalabb korban a párválasztással és nem is kis létszámú, lelkes csapat volt hajlandó figyelni az előadásokra, vagyis ennyi ember kész volt arra, hogy segítő szeretettel forduljon mások felé. Az előadás utáni élénk beszélgetés, a kérdések sorjázása azt is mutatta, hogy komoly érdeklődés mutatkozik a téma iránt, és hogy e konferencia résztvevői nem pusztán érdeklődők, hanem felkészültek is. A tanácskozás megerősítette bennem az interdiszciplináris (tudományágak közötti) rendszer további kiépítésének fontosságát. Gyakorlati következtetés, hogy még jobban keressem az együttműködést helyi szinten a segítő foglalkozásúak között. Sokszor mi, lelkészek is elzárkózóak vagyunk, ami helytelen. ■ Honti Irén - A. Balogh Éva Pilinszky János Panasz Elevenen a csillagok alá, az éjszakák sarában eltemetve, • hallod a némaságomat? Mintha egy égbolt madár közeledne. így hívogatlak szótalan: az örök hallgatásból, idegen egeid alól valaha is kiásol? Eljut hozzád a panaszom? Hiába ostromollak? Köröskörűi a félelem zátonyai ragyognak. Számíthatok rád istenem? Úgy vágyom közeledre, dideregve csak hevesebb a szerelmek szerelme! Temess a karjaid közé, ne adj oda a fagynak, ha elfogy is a levegőm, hívásom sose lankad. Légy reszketésem öröme, mint lombjai a fának: adj nevet, gyönyörű nevet, párnát a pusztulásnak. A Kórházi Lelkigondozói Szolgálat elérhetőségei A. Balogh Éva kórházlelkész: telefon: 20/824-4723; e-mail: eva.balogh@lutheran.hu Honti Irén kórházlelkész: telefon: 70/264-0525; e-mail: hirene@citromail.hu
