Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-12-17 / 51. szám
2 2006. december 17. FORRÁS 'Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ ADVENT 3. VASÁRNAPJA - iKor 4,1-5 Készülés Ki mer ítélni? vagy szeretettől? Kötelesség nézegette a naptárát otthon: ma december io. van, hamarosan itt a karácsony, amire készülni kell. Fejében, mint egy komputerben, megjelent a rokonok listája. Összeszámolta nélkülözhető bankóit, s elosztotta a rokonok között. „Ilyen értékes ajándékokat csak én veszek a családban” - gondolta. Nyakába vette a shopping centereket, ott telt minden szabad ideje. Bosszanko- dott-fukarkodott, alkudozott. Kínzó fejgörcsök közepette tisztította s aggatta tele lakását gyönyörű díszekkel, villogóvibráló fényekkel. „Hogy leszek kész addigra?!” - kérdezgette, miközben árgus szemekkel a szomszéd lakás ablakát figyelte aggódva. „Mi lesz, ha ők több karácsonyi lámpácskát tesznek ki? Megszólnak, hogy nem készülök, és nem ünnepelek eléggé!” Hatalmas rohanás közepette elérkezett az ünnep. Pincér módjára megterítette az asztalt, az ablakok csillogtak, a padlón egy porszem se volt - nehogy a rokonok megszólják. Barokk stílusban földíszítette négy méter belmagasságú lakásába vett, négy méter öt centis fenyőjét. „Szépen nézzen ki az ünnepelt!” - gondolta. A rokonok megjöttek, jóllaktak, megköszönték az ajándékokat, jót nevetgéltek, aztán elköszöntek. Kötelesség kiüresedett lélekkel üldögélt otthon december 26-án este. „Vége az ünnepnek. Az idei karácsonyi tennivalók letudva.” Másnap összetalálkozott barátjával, Agapéval, aki fülig érő szájjal köszöntötte: „Ünnep van!” Kötelesség kétkedőén csodálkozott: „De az ünnep tegnap véget ért!” Agapé elmondta, hogy ő miként készült a karácsonyra. Beszámolt róla, hogy a készülődés számára december 3- án, egy vasárnap kezdődött. Akkor kezdett el várakozni Valakire, aki előbb szeretett minket, mint mi őt. Agapé őt várta heteken keresztül. Szeretettel kigondolta, hogy melyik ismerőse minek örülne. Tudta, hogy az ajándék nem a kötelességnek, hanem a szeretetnek a szimbóluma. Vágyott a várakozás időszakának egyedi, hamisíthatatlan hangulatára, ezért ő is elővette lakásdíszeit, izzósorait, de elővette lelki elmélyülést szolgáló könyveit, Bibliáját és saját imádságait is mindennap. Reményteli pillantásokkal ébredt fel 24-én reggel. Neki is volt fenyőfája, kisebb és egyszerűbb, mint Kötelességé, de élvezte az illatát, fényeit, hangulatát, és nem törődött a rákerülő csecsebecsék és szaloncukrok mennyiségével. Agapé tudta, hogy nem a fenyő az ünnepelt, így hát elment mindhárom nap az igazi Ünnepelt házába, hálát adni az Istenként közénk jött, jászolban fekvő Kisdedért. Agapé gesztusaival fantasztikus fényt sugárzott vendégei felé, nem öltözött ki, és nem mondott díszbeszédet, mint Kötelesség, de jó volt vele ünnepelni, mert örömmel ünnepelt. A bejgli megrepedt bár, de szeretetből készült, az asztal egyszerű volt, de szeretettel lett megterítve, az ajándékok kisebbek voltak, mint másokéi, de ő szeretettel adta őket. A három nap elmúlt, a vendégek elmentek, de az ünnep Agapé számára egy éven át tart. Hiszen a szeretet megszületett a földre. ■ Bajkó Ferenc LAPUNK A VILÁGHÁLÓN: www.evelet.hu Mint ismeretes, az Evangélikus Életben megjelenő írások egy hét késleltetéssel kerülnek az EvÉlet on-line adatbázisába. A nyomtatott szám második oldalának rovatai azonban a megjelenéssel egyidejűleg teljes terjedelmükben elolvashatok, illetőleg letölthetők. Miért ítélkezünk? Az ítélkezik, aki bizonytalan önmagában. Magas mércéhez, tekintélyhez mér másokat és magát is, amelynek csak kevesek felelnek meg. Ezért csak néhány embert értékel nagyra, önmagát és másokat lekicsinyli. ítélkezik az is, aki bizonytalan az identitásában. Egy tekintélyhez, csoporthoz köti magát, amelyet elfogad, és biztosabb a dolgában, ha másokat pedig elítél. Minél jobban elítél másokat, annál biztosabbnak érezheti hovatartozását, például felekezetéhez való tartozását. Ezzel szemben azok nyitottak az öku- mené felé, akik biztosak saját hitükben. Mindig, amikor a Lélek által előbbre lépünk Krisztus megismerésében, azt élhetjük át, amit Péter apostol mondott Koméliusz házában: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik” (ApCsel 10, 34-35) Különbözőek vagyunk, másképpen gondolkozunk, különböző irányzatokhoz tartozunk. Vajon tudunk-e közösséget alkotni, közösséget vállalni egymással? El tudjuk-e fogadni, ha a többség másképpen dönt? Vagy ahogyan a korinthusiak, elítéljük, aki Apol- lósé, Pálé vagy Kéfásé? Pál ezzel szemben úgy tekint rájuk, mint akik mind Krisztus szolgái, Isten titkainak sáfárai. ítélkezik az is, aki takargat valamit, támadva védekezik, mások elítélésével kisebbíti a maga mulasztásait. És ítélkezünk egyszerűen időtöltésből. A társalgás egyik formája: közös nevezőt lehet találni, ha mások gyengeségeiről beszélgetünk. A betlehemi gyermek azonban leleplezi ítéleteinket. Pilinszky így ír: „És ki mer / a lemenő nap szálkamezejében, / az ég dagálya és / a föld apálya idején / útrakelni, akárhová? // Ki mer / csukott szemmel megállani / ama mélyponton, / ott, ahol / mindig akad egy utolsó legyintés, / háztető, / gyönyörű arc, vagy akár / egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?” (A mélypont ünnepélye) Folytathatnánk a betlehemi jászolra tekintve: Ki mer ítélni, amikor Isten lehajolt hozzánk Jézus Krisztusban? Szeretete az istálló alázatában, nem ítélve, hanem velünk közösséget vállalva érkezett hozzánk. 161. énekünkkel vallhatjuk: „Te megszülettél énnekem, / Még akkor nem is éltem, / Kiválasztottál engemet, / És földre jöttél értem. / Még meg sem alkotott kezed, / És Lelked már elvégezett, / Az én üdvömre mindent. (...) Csak egyet, egyet kérhetek. (...) Hogy a szívemben végy helyet... Jer, térj be, és betér veled / Az öröm égi fénye!” Tekintsünk erre a szeretetre! Ne méricskéljünk másokat, ne ítélgessük magunkat. Sem önhitten, azzal a hamis biztonsággal, hogy mi a jó irányzathoz tartozunk, sem elítélve magunkat, vizsgál- gatva, hogy megfelelünk-e valamiféle elvárásoknak. Az ítéletet bízzuk az Úrra, aki eljövetelekor „megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet”. A mi küldetésünk, hogy Isten titkainak hű sáfárai legyünk. De mi Isten titka, amellyel sáfárkodnunk kell? Nem valamely irányzat birtokolja azt. Senki nem mondhatja, ő ismeri Isten titkát. Nem olyan titok Isten titka, amelyet egyesek ismernek, mások nem. Isten titka Jézusban jut el hozzánk, benne találkozunk vele. Nem ismeret, hanem találkozás. Nem egyesekhez jut el, hanem a közösségben tapasztaljuk meg. A közösségben találkozunk a szabadulással, a gyógyulással, a vigasztalással, bizalommal, megbékéléssel, mindazzal, amit Isten számunkra Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott. Éppen akkor találkozunk vele, amikor sáfárkodunk vele. Amikor Krisztust képviseljük embertársunk előtt. ítélkezés helyett vállaljunk közösséget, elhatárolódás helyett enyhítsük a magányt. Vezessük a ránk bízottakat, A VASÁRNAP IGÉJE védelmezzük a gyengét, látogassuk meg a beteget, teremtsünk békét, törekedjünk az igazságosságra. Ki-ki a maga helyén és tehetségével, lelkészként vagy a gyülekezet elkötelezett tagjaként, apaként és anyaként, főnökként vagy beosztottként, hangos szóval, csendes odafigyeléssel vagy imádsággal. Mindannyiunk papi hivatása ez. Sáfárkodjunk bátran, képviseljük Krisztust akkor is, ha mások másként ítélik meg munkánkat. Az ítéletet bízzuk az önmagát a betlehemi gyermekben kinyilatkoztató Úrra, aki ismeri a szívek szándékait. ■ Kézdy PÉTER Imádkozzunk! Leborulunk, Urunk, Jézusban megismert szereteted előtt. Hálát adunk a veled való közösségért, amellyel emberi kapcsolatainkban találkozunk Indíts minket tevékeny szeretetre embertársaink iránt! Legyünk továbbadó! a te szeretetednek keressünk téged a másik emberrel való közösségvállalásban! Oratio oecumenica [Lelkész:] Mindenható Istenünk, áldunk, hogy szent Fiadban közénk jöttél: hisszük, hogy most is velünk vagy, és meghallgatsz bennünket, amikor az ő nevében könyörgünk hozzád. [Lektor:] Urunk, ne aggodalmaskodó és kételkedő szívünkre tekints, hanem emlékezzél meg irgalmadról, és ragyogtasd ránk újra evangéliumod világosságát, hogy általa megerősödjünk a hitben, és jó reménységgel; állhatatosan készüljünk Szent Fiad eljövetelére! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, tedd egyházadat hűséges és igaz tanúddá az egész világon! Szabadítsd meg népedet a tudatlanság, a hamis tanítások és a lelki sötétség veszedelmétől! Szentlelked által tarts meg minket igéd igazságában, és add, hogy életünk a szolgálat és a szeretet jó gyümölcseit teremje! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, könyörgünk azért a békességért, amelyet egyedül Megváltónk adhat. Könyörgünk a benned hívők egységéért; önmagunk és minden embertársunk üdvösségéért. Siess segítségünkre, és tarts meg minket a hitben, hogy soha el ne szakadjunk tőled, hanem tieid maradjunk, míg el nem jön országod, ahol hitünk látássá válik! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, irgalmadba ajánljuk beteg, megfáradt, megszomorodott testvéreinket. Erősítsd, bátorítsd és vigasztald őket, és adj nekik élő reménységet! Az örvendezőknek pedig szenteld meg örömét, hogy ne mulasszanak el hálát adni minden ajándékodért és minden áldásért, amelyben nem érdemük szerint, hanem kegyelmed gazdagságából részesítetted őket. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, vedd oltalmadba mindenütt a világon a háborúk veszedelmében gyötrődő embertársainkat! Szabj határt a bűn okozta szenvedésnek, és vess gátat a gonosz szándékoknak! Segítsd diadalra az igazságot és a jóakaratot! így teremts békességet mindenütt! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, oltalmazd hazánkat minden bajtól! Tartsd távol az elemi csapásokat, a járványokat és minden nyomorúságot! Áldd meg azok munkáját, akik a kormányzás felelősségét viselik, hogy békés, csendes életet élhessünk! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk, és vezess földi életünk minden napján az üdvösség felé, míg el nem jön örökkévaló országod, ahol színről színre láthatunk, és angyalaiddal együtt dicsőíthetünk téged, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. ISMERJÜK MEG ÉNEKEINKET! 16. „Szent kereszted titkait mind mélyebben ismerhessük” - skandináv eredetű énekeink ► A rovatunk életre hívása óta eltelt nyolc hónapban megismerkedhettünk a gyülekezeti éneklés gyökereivel, valamint az énekeskönyvünk gerincét adó német korálok- kal és régi magyar énekekkel. Az elkövetkező időben kitekintünk más országok felé is. Elsőként énekeskönyvünk dán, norvég, svéd és finn eredetű énekeit mutatjuk be. Jelenleg közel harminc olyan énekünk van, amelynek szövege vagy dallama északi hittestvéreinktől származik. Ezek egyharmada a Dunántúli énekeskönyv 1955- ben megjelent új részében látott napvilágot; nagyobb részüket 1982-ben közreadott énekeskönyvünkből ismertük meg. Láthatjuk tehát, hogy ezek az énekek, szemben az eddig tárgyaltakkal, csak a 20. században kerültek magyar evangélikus használatba; az ökumenikus mozgalom térnyerése, a társegyházak közötti kapcsolatok erősödése vezetett ehhez a nyitáshoz. A reformáció skandináv egyházai hasonló utat jártak be az évszázadok folyamán (ez sokban hasonlít a Magyarországon történtekhez is). Röviden összefoglalva: mindenütt tovább élt egy ideig az anyanyelvre fordított gregorián; nagy számban használtak németből fordított énekeket (Luther és kortársai); sok saját énekük a népdalok hatását tükrözi. A18. században átalakították a dallamokat a barokk áriastílus szerint; a 19-20. században újra felfedezték a reformáció örökségét és a ritmikus éneklést. Teljességre való törekvés nélkül tekintsük elsőként A nap világa, ím, kihunyt... kezdetű éneket (EÉ 126). Dallama dán népdal; első strófájának költője H. Ch. Sthen, aki saját versek írása mellett dánra fordította a reformáció első nemzedékének (N. Herman, N. Seinecker, M. Weiße, P. Nicolai) énektermését. Az Áll az Úristen temploma (EÉ 288) szövege a legkiemelkedőbb énekköltők közé tartozó dán N. F. S. Grundtvig műve. Neki köszönhető a gyülekezeti éneklés 19. századi megújítása. Az ének dallama a norvég L. M. Lindeman egyik legismertebb szerzeménye. E szerző korálköny- ve összefoglalja a komponista megújulásra irányuló törekvéseit. A kevéssé elterjedt Szent asztalod ma készen áll (EÉ 312) szövegét O. Hillestad, dallamát E. Hovland írta. Utóbbi a norvég gyülekezeti éneklés 20. századi fellendítésének kiemelkedő személyisége. Az O, terjeszd ki, Jézusom (EÉ 120) népdalszerű formájának - AAB A - köszönhetően (és a magyartól idegen, hármas- hangzatra épülő dallama ellenére) legnépszerűbb énekeink közé tartozik; versét a norvég J. N. Brun írta, dallama a norvég eredeti svéd változata. A Nem látták benned, csak az ács fiát (EÉ 393) népdalszerű dallama a svéd V. Ahl- berg szerzeménye; szövegét az idén, századik életévében elhunyt, kiemelkedő jelentőségű teológus-költő, A. Frostenson írta (további énekei: 329., 556.). A Jöjj le hozzánk, jer közénk (EÉ 284) szövegét L T. Nybergnek köszönhetjük. Dallama /. Crüger énekének finn változata; jól mutatja, milyen erőteljesen érvényesült a német minta, és azt is, milyen szoros a kapcsolat a svédek és a finnek között. A Van örök kincsünk becsesebb... (EÉ 286) kezdetű ének szövegét j. L. Runeberg írta, aki egy személyben testesíti meg a fent említett kapcsolatot: ő a finnországi svéd nyelvű költészet 19. századi klasszikusa. Másik éneke: Mily boldog, aki Jézusban (EÉ 384). Énekeskönyvünkben mindkét vers 16. századi dallammal kapcsolóCANTATE íCmfVili bttrg if! vufer <5ott dik össze: előbbi B. Waldis, utóbbi Luther művével. A Szólj, boldog hálaének (EÉ 69) A. V. Koskimies versére épül; dallamát J. Sibelius, az egyik legismertebb finn zeneszerző írta. A komponistának kiterjedt kapcsolatai voltak magyar muzsikusokkal, főleg hegedűversenyének előadása kapcsán. A Szelíd szemed, Úr Jézus (EÉ 385) a bűnbánat és a személyes kegyesség kiemelt példájává vált; szerzői L. Stenbáck és H. Nyberg. Végül két olyan éneket említünk meg, melyek alapja finn népi dallam. A Kegyelemnek szép rózsája (EÉ 456), E. Pöyry verse, lényegét tekintve Krisztus-himnusz. A Fel, mert az irgalom percei múlnak (EÉ 449) A. Achrenius költeménye, a fogyó kegyelmi időre figyelmeztet. Ezért legyen mindennapi fohászunk: Irgalmas Jézusunk járj velünk kérünk! ■ Ecsedi Zsuzsa
