Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-02-05 / 6. szám
8 2oo6. február sFÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletS Keresztény könyvespolc Meghívás egy közös útra Mi ragadja meg a Figyelmünket egy új kiadványban? Figyelemfelkeltő cím, vadonatújnak ígérkező vagy önigazolást kínáló tartalom, esztétikai ingerküszöbünket technikailag ostromló fedélterv vagy az előzetes érzés, hogy itt végre mea rés agitur? Esetleg egy másik, különleges szempont. Például az, hogy szakemberek vagyunk a témában. A Luther Kiadó gondozásában néhány héttel ezelőtt a fenti címmel megjelent könyvecske első ránézésre egyik esetre sem példa. A borítólapján álló, kissé németesen csengő főcím alatti eligazításból megtudjuk, hogy az Ausztriai Egyházak Ökumenikus Tanácsának szociális nyilatkozatát tartjuk a kezünkben. Na bumm. Ez sem a miénk. Fogalmam sincs, hány egyház tartozhat az AEÖT-höz (németül biztos ÖRÖK-nek vagy ÖRKÖ-nek hívják). Valószínűleg ott is katolikus túlsúly van, ők szoktak kiadni szociális nyilatkozatokat. A fedélterv... inkább szimbolikus... Semmi dombornyomás, se komplementer színek, se 3D-S csillogó betűk. Helyette viadukt, távvezeték, gazdagok házai városi zöldövezetben. Legfelül mélykék ég (a szegények talán egyetlen kitartó társa). Gazdag ház és szegény ég között felhő. Talán fehér. Vihart hoz vagy derűt? Még egy szó a borítón: Eszmecsere. Kezd érdekelni. Kinyitom. Az első oldalakon kiderül, hogy a beígért eszmecserére nem az ismeretlen osztrák szervezet hív, hanem az MTA és az EHE (Evangélikus Hit- tudományi Egyetem) közös vállalkozásaként működő Szociáletikai és Ökumenikus Kutatócsoport. Ez már a második kiadványuk, előkészületben van még vagy három. Profik lehetnek, mert konferenciát is szerveztek a könyv bemutatója kapcsán, jó nevű osztrák és magyar előadókkal. A meghívó itt lóg a könyvesboltban: a konferencia február 10-én 14 órakor kezdődik az EHE nagytermében. Meghívott előadó Herwig Sturm evangélikus püspök, Christine Gleixner, az AEÖT volt elnöke, Mihail görög ortodox metropolita és Michael Chalupka magiszter Ausztriából. A magyar szociológusok közül Szálai Júliát (az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa) és Ferge Zsuzsát (az ELTE Társadalomtudományi Karán működő Szegénységkutató Központ vezetője) hívták meg. Teológusként Kra'nitz Mihály katolikus, Fazakas Sándor református és Retus András evangélikus teológiai tanár ad elő. Miről is szól ez a nyilatkozat? A közlemény tíz fejezetből áll; az első és az utolsó arról szól, hogy az egyházaknak miért van és mi a feladatuk jelenleg a világban zajló folyamatok, irányvonalak és események láttán. Ahhoz, hogy a nyilatkozat megfogalmazói tizennégy keresztény osztrák egyház képviseletében választ adhassanak erre az átfogó kérdésre, szűkebb területekre osztották a kritikus világfolyamatokat. így kerülnek sorra a művelődés, a média, az emberi kapcsolatok, a szűkebb és tágabb kulturális környezet, a munkára épülő társadalom, a gazdasági-szociális biztonság, a béke és igazságosság, illetve a természeti környezet (vagyis a te- remtettség) megóvásának legégetőbb kérdései. A nyilatkozat módszeréhez tartozik, hogy elemző kitérések helyett csupán megállapít. Sehol nem találkozunk moralizálással, pártpolitikai erők által jól meglovagolható kijelentésekkel, az egyházak különleges politikai vagy társadalmi státusa iránti igényformálással, ellenben a szöveg minden sorát átjárja a keresztény emberek vagy közösségek különleges felelősségének a ténye és az Isten megtartó szere- tetébe vetett, közösen megvallott hit ereje. A szöveg feltűnő erőssége, ahogy ezt az erőt használja: konkrétan, szókimondóan, új döntéseket hozva és vállalva őket. A magyar olvasó jó néhány olyan kérdésére is választ kaphat a könyvből, amelyre a magyarországi egyházi nyilatkozatokban eddig esetleg még csak nehezen vagy egyáltalán nem talált. Ilyen probléma- felvetés többek közt, hogy miért kell foglalkoznia az egyháznak a nők helyzetének javításával, az idegenek befogadásának elősegítésével, a civil szervezetekkel való kapcsolat erősítésével, a Dél szegénységével, a munkahelyi zaklatással, a fogyasztók felelősségével vagy környezet- tudatos intézmények létrehozásával. Emellett a nyilatkozat ismeretében a nálunk is meglévő, gyakori egyházi témák is könnyebben szerves egységbe rendezhetők más kérdésekkel. Mi ragadja meg a figyelmünket egy kiadványban? Ebben a nyilatkozatban biztosan az, hogy aki elolvassa, belátja, hogy ő maga is szakember. Olyan bennfentes, akin múlik, hogy mi lesz a világból. ■ Béres Tamás ouno Duna Tv: Film a kárpátaljai reformátusokról Február 5-én, vasárnap 10 órai kezdettel ...és a romok megépíttetnek... címmel 52 perces összeállítás látható a sokat szenvedett kárpátaljai református egyház múltjáról és jelenéről. Horkay László püspök kalauzolásával megismerhetjük az ott folyó lelki és karitatív munkát, a cigánymissziót, az iszákosmentést, az árvaházi és iskolai munkát. Szerkesztő-riporter: Fabiny Tamás. Két hiánypótló publikáció Két valóban hiánypótló munka jelent ifiabb dr. Fabiny Tibor egyetemi tanárnak, a Magyarországi Luther Szövetség nem lelkészi elnökének a szerkesztésében az elmúlt év végén a Magyar Luther Füzetek 9., illetve a Hermeneutikai Füzetek 29. számaként. Az első a reformáció és a bibliafordítás iránt érdeklődő minden teológus és gyülekezeti tag számára érdekes és hasznos olvasmány. A másik munka mai teológiai kérdésekkel, írásmagyarázati iskolákkal foglalkozva útmutatást jelenthet, különösen lelkészjelölteknek ajánlható. Fiatal teológus testvéreink az evangélikus teológiától távol álló fundamentalizmus és a racionalista liberális teológia tanítása között hányódnak, nádszálként hajlanak a két irány vonzásában. Gyakran még szószéken és a hit felfogásáról tartott előadásokban is vitáikról számolnak be életes, személyes, mai gyülekezetnek szóló evangéliumhirdetés helyett. Az alábbiakban az elsőként említett könyvet mutatom be ízelítőként, kedvcsinálóként, néhány jellemző vonást húzva alá a nyolcvanhat oldalas könyvecskéből. A másik füzetet, George Hunsinger Új teremtés hajnala című könyvét - deo volente - hamarosan szintén ismertetni kívánom. Ez utóbbi eligazíthat Barth Károly és az új liberalizmus között húzódó új iskola hasznos tanításában. Az úgynevezett yale-i iskola egyik legátütőbb amerikai teológusának (princetoni vendégkutató) írása ez. Nos, a Magyar Luther Füzetek 9. száma Tyn- dale személyéről és munkájáról szól, közelebbről A Szentíráshoz vezető ösvény (A Pathway into the Holy Scripture) című, 1531-ben kiadott tanulmányának a bemutatásával. A nálunk alig ismert William Tyndale - akit az „angol Luthernek”, mások az angol Biblia atyjának neveznek - 1536-ban szenvedett mártírhalált reformátort felfogásáért, megvallott hitéért. A kiadvány kétnyelvű; az olvasó együtt tanulmányozhatja az eredeti angol szöveget a magyar fordítással. Aki a füzetet el akarja olvasni, szeretettel ajánlom, hogy Fabiny Tibor előszavát és gazdag tartalmú utószavát tájékozódásul feltétlenül tanulmányozza. A számunkra különben szinte terra incognitának számító angol reformáció, a Brit-szigetek viharos korszaka, felekezeti harcai útmutatás nélkül alig érthetőek. (Ismerjük John Wycliff, Cranmer, Knox nevét, John Bunyan vagy a Wesley testvérek szolgálatát, de a hátteret alig-alig.) William Tyndale (1494-1536) már 1525-ben megjelentette azonos címen a művét, majd 1531-ben javított formában adta ki. Tudnunk kell, hogy ő tolmácsolta először Luther írásait angol nyelven. Ha valaki kézbe veszi, vagy különben is ismeri Luthernek a Szentírás könyveihez írt előszavait, úgy ráismer Tyndale fogalmazására. A 16. század még nem használta a plagizálás fogalmát. Ezért érthető, hogy Tyndale-t olvasva ráismerünk szóról szóra idézett Luther-mondatokra. Érdekes, hogy a fordító Luthernek a Római levélhez írott előszavát külön könyvként is kiadta. E kor fordítói és szerzői felfogását így is kifejezhetjük: „Ha egyetértek vele, akkor az enyém.” Ez a vélemény még a következő évszázadban is szinte természetesnek tekinthető, gondolunk elsősorban a puritán irodalomra. A füzetnek külön értéke, hogy a Függelékben Tyndale két levelét is olvashatjuk. Mindkét levél címzettje John Frith, Tyndale barátja, aki éppen a Tower börtönében raboskodott, majd később szintén mártírhalált halt. Ez a két levél lelkipásztori vigasztalás, testvéri buzdítás a keresztény hitben való megállásra. Tartalmukban igen közel állnak a lutheri teológiához. Ismét olvassuk Tyndale megindító bizonyságtételét, amelyet a halála előtti utolsó kiáltásaként jegyeztek fel: „Istenem, nyisd fel Anglia királyának szemét!” (Lord, open the King of England’s eyes!) Érdemes idéznünk itt Tony Lane magyarul is olvasható, A keresztény gondolkodás rövid története című könyvének (Harmat Kiadó - Kálvin Kiadó, Budapest, 2001) a Tyndale-re vonatkozó szakaszából a következő mondatokat: „Hogy ez az imádság meghallgatásra talált-e vagy sem, azt nem lehet tudni. Tény azonban, hogy 1535- ben VIII. Henrik király már engedélyezte az angol bibliafordítások kiadását.” E kiadás alapjában használta fel Tyndale munkáját, és ezzel együtt segítette a reformáció angliai elterjedését. Kétségtelen, hogy Tyndale azt a célt tűzte maga elé, hogy az eredeti nyelvekből (a héber és görög szövegből) készítsen hiteles bibliafordítást. Ez nem volt természetes az akkori Angliában, ahol a Vulgata latin szövegét ismerték. Morus Tamás például már 1524-ben Tyndale megégetését javasolta bibliafordító tevékenységéért. A fordító ezért ez évben Németországba távozott. Kölnben azonnal hozzáfogtak fordítása nyomtatásához, de a kiadványt később elkobozták. Végre Wormsban 1526-ban készült el az első teljes angol nyelvű Újszövetség. Majd Antwerpenben telepedett le a bibliafordító, innen küldték át, csaknem becsempészték Angliába az Újtestamentum fordítását. Jellemző a felekezeti feszültségekre, hogy a híres Szent Pál-katedrális előtt ezt a bibliafordítást elégették. Mégis, a néhány megmaradt példánnyal óriási hatást gyakorolt ez a fordítás, és tulajdonképpen minden angol Újszövetség-fordítás Tyndale szövegének revideált kiadását jelenti egészen a 20. századig. Tyndale nemcsak bibliafordító volt, hanem tudós teológus és lelkipásztor is. írásaiban Luther tanítása tükröződik, különösen hitfelfogása egyezik reformátorunk tanításával: „A hit eleven és kitartó bizalom Isten jóindulatában. Általa teljességgel szánjuk oda magunkat Istennek. Az ember, még ha ezerszer kellene meghalnia is, nem kételkedhetik ebben. Ez a Szentlélek által, a hit útján ajándékozott bizalom teheti az embert valóban boldoggá, vidámmá és igaz szívűvé Isten és minden teremtménye iránt.” A Magyar Luther Füzetek e száma az egész magyar kereszténység számára értékes ajándék lehet, és elsősorban nekünk, evangélikusoknak szinte „kötelező olvasmány”. ■ Id. Hafenscher Károly William Tyndale: A Szentíráshoz vezető ösvény - A Pathway into the Holy Scripture. Fordította Ecsedy Ágnes. Magyar Luther Füzetek 9. Sorozatszerkesztő: Fabiny Tibor. Magyarországi Luther Szövetség - Hermeneutikai Kutatóközpont, 2005. Ármegjelölés nélkül. Megrendelhető és megvásárolható a Hermeneutikai Kutatóközpontban (Károli Gáspár Református Egyetem, 1088 Budapest, Reviczky u. 4/c, tel/fax: 11481-2935)A keresztény igazság keresői Szellemi örökségünk története A keresztény tanításról sokaknak az jut eszükbe elsőként, hogy az nem más, mint hittételek lefektetett és rögzített rendszere, melyben a készen kapott igazságokat megfelelő formába öntötték és a leginkább közérthető módon megfogalmazták. Ebben a szemléletben az egyház nem úgy jelenik meg, mint a valóság egyre mélyebb és teljesebb összefüggéseinek a keresője, hanem mint az igazság konzerválója. Az egyházon kívüliek esetében ez a vélekedés érthető, az azonban már sajnálatos, hogy sokszor egyházi emberek is gyakorlatilag ugyanezt gondolják a keresztény tanításról és a teológia feladatáról. Ok azok, akik összekeverik a dogmatikát a dogmatizmussal. A konzervált igazságok csábító ereje igen nagy, hiszen a félreértelmezett hit leple alatt az ember könnyedén ledobja válláról a konstruktív-kritikai gondolkodás felelősségének és szabadságának terhét. Jonathan Hill angol teológiatörténész A keresztény gondolkodás története című könyvében a kereszténység kétezer éves dogma- és teológiatörténetét dolgozza fel és foglalja össze, melyből kiderül, hogy a kereszténység semmit nem kapott készen. Sőt a keresztény gondolkodás még a legújabb korban sem vesztett semmit élénkségéből: a 20. században olyan erővel bontakoztak ki új teológiai gondolatrendszerek, amely csak az ókor szellemi pezsgésével állítható párhuzamba. A szerző - az egyháztörténeti korokon végigkalauzolva olvasóját - a figyelem fókuszát arra irányítja, hogy mai teológiai tudásunk kialakulása, a Biblia korszerű olvasása és értelmezése nem valósulhatott volna meg kiemelkedő keresztény bölcselők, szellemóriások gondolkodása és elméletalkotása nélkül. A keresztény teológia története sokkal kevésbé él a köztudatban, mint amennyire azt az európai szellemtörténetben betöltött helye és alapvető szerepe megkívánná. Holott a keresztény gondolkodásról - más fontos történelemformáló eszmeáramlatokhoz hasonlóan - annak is érdemes tudnia, aki maga nem vallásos, de jobban meg akarja érteni annak a társadalomnak a mélyebb összefüggéseit, amelyben ma élünk. Az ókori egyházatyák és a középkor szellemi örökösei vagyunk, s talán nem is gondolnánk, hogy Augustinus, Aquinói Tamás és Luther milyen nagy mértékben járultak hozzá a mai modem társadalom alapjainak lerakásához. Jonathan Hill kifejezetten nem csak egyházi emberek számára írta meg a teológia történetét. Könyvének célja elsősorban az, hogy a teljesen avatatlan olvasót bevezesse a keresztény gondolkodás történeti folyamataiba, és megismertesse vele a rendszeres teológia (közelebbről a dogmatika) felmérhetetlenül gazdag szellemi kincsestárát. Ezt a célt kifogástalanul sikerült megvalósítania, ráadásul bámulatos alapossággal és lebilincselő írói stílusban. A könyv elolvasása nem igényel semmilyen szaktudást vagy előismeretet - sem a teológusok személyével, sem az általuk lefektetett tanokkal vagy a vonatkozó hittételekkel kapcsolatban. A könyv szerkezete jól átlátható, felépítése logikus. A nagy egyháztörténeti korszakokat általánosan ismertető bevezetők után az egyes fejezetek mindig az egyházatyák és teológiai gondolkodók életrajzával folytatódnak, majd legfontosabb tanításaik összefoglalása és lényegre törő elemzése következik. A fejezetek az adott teológus tanainak a jelentőségéhez mérten rövid hatástörténettel vagy továbbgondolásra serkentő kritikai megfontolásokkal végződnek. A kötet szerkesztésének külön erénye az exkurzusok alkalmazása: ezek olyan informatív közbevetések, melyek az adott teológus életéhez és tanításához kapcsolódó eseményekről, helyszínekről, történelmi helyzetekről, irányzatokról, mozgalmakról adnak fontos háttérinformációkat (mint például a zsinatok határozatai, nagy egyetemek, lovagkor, inkvizíció, romantika, egzisztencializmus és így tovább). Hill könyvének egyik legnagyobb értékét az adja, hogy nemcsak az életrajzokról, hanem a tanításokról szóló részeket is színesen, olvasmányosan és érdekfeszítően írta meg, s a teológiai szakzsargon szinte teljes mellőzésével a közérthetőség kritériumának is maradéktalanul eleget tett. A keresztény gondolkodás története két szempontból is régi hiányosságokat képes pótolni. Egyrészt jelentős mértékben hozzájárulhat a keresztény teológiai ismereteknek a szekuláris társadalomban való népszerűsítéséhez; másrészt - bár nem teológiai szakkönyv - kiválóan használható dogma- és teológiatörténeti tankönyvként is, enyhítve ezzel a magyarországi teológiai képzésben tapasztalható jegyzetkiadási gondokat. ■ Petri Gábor Jonathan Hill: A keresztény gondolkodás története. Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest. 2005. Ára 3490 forint. i
