Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-02-05 / 6. szám

'Evangélikus Élet3 ÉLŐ VÍZ 2006. február 5. 9 Merjünk nagyot álmodni! Megváltozott szemlélet a Lepramisszióban A leprások világnapján a kelenföldi evangélikus templom adott helyet múlt vasárnap a leprásokat támogató ökume­nikus csoport ünnepségének és közgyű­lésének. Ez az alkalom a hálaadás és a tervezés alkalma volt; a beszámolók előtt az ének és az ige tette ünnepélyessé az összejövetelt. Nemeshegyi Zoltán baptista lelkész ige­hirdetésében Jézus eme kérdését magya­rázta: „Ki az én anyám, és kik az én testvére­im?" (Mt 12,48b) A nagy létszámú pomá- zi református Psalmus kórus - Abaffy Ka­talin vezetésével - az alkalomhoz illő zsoltárokat, korálokat és kórusműveket nemzetközi helyzetet, a célokat és fel­adatokat. Miért kell a segítség? Milyen a leprá­sok helyzete jelenleg? Szükség van-e er­re a szolgálatra annak ellenére, hogy a WHO 2005-ben levette a leprát a világ komoly betegségeinek listájáról, és mos­tantól kezdve nem támogatja a lepra gyógyítását? - A Nemzetközi Lepra­misszió más missziói szervezetekkel együtt egészen másképp látja a dolgot. Az új betegek száma változatlan, ezért hivatalos célkitűzésként kimondta: „Cé­lunk a leprabetegség gyógyítása, vala­mint kiváltó okainak és következmé­amely megszünteti a fertőzést, már 50 euróért elérhető. A szükséges felszerelé­seket Ázsiában és Afrikában olcsóbban meg lehet venni. A közgyűlésen megfo­galmazták, hogy a szolgálatnak okosab­ban, jobban kell gazdálkodnia az ado­mányokkal, és értelmes célokat kell ki­tűznie maga elé. Természetesen a fáslira, illetve a fáslit kötő asszonyok munkájára továbbra is szükség van: a Magyar Lepramisszió az idén is tizenháromezer tekercset postá­zott olyan helyekre, ahol örültek neki. De a cél az, hogy minél több központba nagy tételekben érkezzen a kötözőszer, énekelt. A visszaemlékezés perceiben vetítést láthattunk a magyarországi lep­raszolgálat harminckét évéről, illetve Dobos Károlyról, a munka megindítójáról. Ezután a közgyűlés szokásos tárgyso­rozata következett. Beszámolók, tervek mutatták, hogy a szolgálat nem állt le, a hűséges adakozók megmaradtak, sőt új munkatársak, áldozatkész gyülekezetek sorakoztak fel a már országszerte ismert feladatok mögé. Riskóné Fazekas Márta el­nök és Rozgonyiné Asztalos Fhroska főtitkár részletes beszámolójából megismerhet­ték a hallgatók a magyarországi és a nyeinek a felszámolása. Mert mi a lepra kialakulásának és terjedésének oka? A szegénység, a higiénia hiánya, az alul­tápláltság és az éhezés, az iskolázatlan­ság. Mindezt nem csak gyógyszerekkel lehet megszüntetni, sőt ha biztosítjuk az élet legszükségesebb alapfeltételeit: a vi­zet, az élelmet, a munkát, a taníttatást, már meg is szüntettük a fertőzés legfon­tosabb gócait.” Az elmúlt hősi korszak módszerei megváltoztak. Az egykor lepedő nélküli burmai kórház ma modern felszerelé­sekkel várja a betegeket. A gyógyszer, a babarékli. Ha kis csomagokban adunk fel egy-két fáslit, akkor a költség dara­bonként átlagosan 260, ha viszont ládá­ban, nagy tételben küldjük, akkor csak 40 forint. Azt, amit ott helyben is meg lehet venni, nem szabad Magyarország­ról postán küldeni. Ezekkel a gondolatokkal, majd hála­adó imádsággal zárult a közgyűlés. Adja Isten, hogy az a szolgálat, melyet Dobos Károly harminckét éve elkezdett, ered­ményes, hasznos és áldott legyen to­vábbra is! ■ BenczeImréné Mit tudunk Jézus gyermekkoráról? EVÉLET LELKI SEGÉLY ► „Kedves tiszteletes asszony! Öröm­mel olvasom cikkeit a Lelki segély rovatban! Azért keresem fel leve­lemmel, mert régóta foglalkoztat egy kérdés: mit tudunk Jézus gyer­mekkoráról? Az evangéliumok meglehetősen szűkszavúak ebben a témában. Esetleg rendelkezésre állnak más források is, amelyekből több információt nyerhetnék az Úr ifjú éveiről? Gondolom, hogy más olvasók is kíváncsian várják válaszát - velem együtt..." Szókéné Bakay Beatrix Kedves József! Mindenekelőtt köszö­nöm türelmét! Ahogy levélben ígértem, a rovatban válaszolok kérdésére, de el­sőbbséget élveznek azok a kedves levél­írók, akik sürgős válaszadást igénylő problémával keresnek meg. Nagyon izgalmas kérdést vetett fel! Egyetértek Önnel abbari, hogy az Úr Jé­zus gyermekkoráról valóban szűksza­vúan beszél az Újszövetség, bár - véle­ményem szerint - e témában is mindent elmond nekünk az ige arról, ami igazán fontos. Fontos, hogy tudjunk arról, hogy Jézus születését Isten ígérete előzte meg, hiszen fogantatása, születésének körül­ményei és kisgyermekkorának esemé­nyei is mind a próféciák szerint történ­tek. Tudnunk kell, hogy Jézus édesanyja, a zsidó Mária szűzen fogantatott a Szent­lélek által. Fontos, hogy Máriát nem érin­tette jegyese, így Jézus szűztől is szüle­tett. Az ige tudtunkra adja, hogy ez a csodálatos esemény Augustus császár idején történt Betlehemben az első összeíráskor. Az írás alapján nem lehet kétséges számunkra, hogy valóban a várva várt Messiás, a világ reménysége született meg ekkor Dávid városában. Az angyali hírnökök szava, a pusztaságban tanyázó pásztorok bizonyságtételei, a napkeleti bölcsek ajándékai, Heródes betlehemi vérfürdője vagy Simeon és Anna hála­imái mind erről tanúskodnak (lásd Lk 1-2 és Mt 1-2). Természetesen jól ismerjük a tizenkét éves Jézusról szóló igeszakaszt is. Ez is döntő jelentőségű információt tartal­maz Jézus gyermekségének idejéből: „Jé­zus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben." (Lk 2,52) Igen, ez a drága Isten-ember min­dig és mindenben mennyei Atyjára fi­gyelve, de édesanyja és nevelőapja szár­nyai alatt növekedett alázattal. Bűnt nem követett el. Rendkívüli értelme, a templom iránti szeretete, az emberek fe­lé sugárzó kedvessége nyilvánvalóvá vált mindazok számára, akik találkoztak vele. Azt is tudjuk róla, hogy kitanulta az ácsmesterséget, de minden valószínűség szerint ezenkívül semmi rendkívüli nem történt vele. De van-e jelentősége annak, hogy mi­ként teltek az Úr Jézus mindennapjai, mi­előtt eljött volna az ő ideje? Nem lehetsé­ges, hogy Isten szántszándékkal nem kí­ván bennünket beavatni? Persze az em­beri kíváncsiság nehezen törődik bele abba, hogy ne fürkéssze ki az Úr titkait. Az 1-4. században sok álkeresztény írás keletkezett, amelyek nem kerültek bele az újszövetségi kánonba. Első cso­portjukat az „apokrif’, azaz „külön tar­tott” vagy „rejtett” értelmű iratok alkot­ják. Ezeket - egyebek mellett - azért nem válogatták be a kanonikus iratok közé, mert kitalált történetekkel igye­keztek kiegészíteni az evangéliumok Jé­zus gyermekkorára vonatkozó vélt hiá­nyosságait. Ilyen apokrif irat például Tamás gyermekségevangéliuma és Ni- kodémus evangéliuma. Az előbbi elbe­szél egy történetet az ifjú Jézusról, akit megvádolnak azzal, hogy a tetőn vele együtt játszadozó gyerekek egyikét le­lökte, és a fiú bele is halt sérüléseibe. Jé­zus pedig ahelyett, hogy feltámasztotta volna a halott fiút, ráparancsolt, hogy beszéljen, és mondja el mindenkinek az igazságot. Nem ilyen morbid, de az evangéliumok Jézusának cselekedetei­től meglehetősen idegen az a másik, Ta­más-féle legendában őrzött csodatétel, amely szerint az ötéves Jézus sárból ti­zenkét verebet formált, majd tapsával életre keltette őket. A Nobel-díjas Selma Lagerlöföt is meg­ihlették a rejtett evangéliumokban leír­tak; Krisztus-legendák című elbeszélésé­ben fel is használja a meseszerű történe­tet. Persze nyilvánvaló, hogy Jézusnak nem okozna nehézséget egy halott fiú beszédre bírása vagy a sárból készült ga­lambok életre keltése. De az evangéliu­mok egészének üzenetével mégsem cseng egybe ez a történet. Urunk soha, egyetlenegyszer sem tett csodát öncélú­an. Csakis akkor, ha teljhatalmát messiá­si jelként kellett megmutatnia, vagy ami­kor embermentő munkája során irga­lomra gyúlt a szenvedők iránt. Meg kell elégednünk azzal, amit az evangéliumok elénk tárnak. Jézus azt akarta, hogy rejtve lássák; hogy a Szent­lélek Úristen nyissa meg a lényegre sze­meinket. Üdvösségünket tekintve pedig Urunk harmincéves korától végzett megváltói műve a lényeg. Boldog látást kívánva: ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szer­kesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájá­rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. HETI ÚTRAVALÓ Fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. (Ezs 60,2) Vízkereszt ünnepe után az utolsó héten az Útmutató reggeli igéi azokról és azok­hoz szólnak, akik meglátták, ma is meg­láthatják és meg fogják látni a megdicső- ült Krisztust. „Az Úr dicsősége megjelenik, és látni fogják mindenek" (Ezs 40,5; LK) - az Úr maga mondja ezt. A három kiválasztott tanítvány a törvény és a próféták „képviselő­ivel” együtt látta megdicsőült Urát, s hallhatta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörkö­döm, reá hallgassatok!" Akkor Jézus színeváltozása múlandó látomás volt, de feltáma­dása óta hitünkkel mi is megragadhatjuk, láthatjuk és hallhatjuk „csak Jézust egyedül" (Mt 17,5.8)! „Aki tehát Krisztust hallja és látja, az legyen bizonyos, hogy Istent hallja és látja.” (Luther) Isten teremtette a világosságot az első napon. Teremtményei szívében is csak ő tud világosságot gyújtani, „hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán" (2Kor 4,6), s cserépedény életünkön át mások számára is felragyoghas­son az Úr! Az Ószövetségben csak Mózes láthatta az Úristen dicsőségét, de a mi szá­munkra a Lélek által válik Krisztus jelenvalóvá, s benne szemlélhetjük „az Úr dicsősé­gét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át” (2Kor 3,18). Az „Isten-képű” ember - ha hisz az Isten Fiában - igazán nagy dolgokat láthat: „Bizony, bizony, mondom néktek: meg­látjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára." (Jn 1,51) Jézus a „létra”, az út a földről a mennybe, s őbenne van Isten köztünk! Jézus fe­lülről, a mennyből jött, Isten küldte, és a kezébe adott mindent. Hogyan is láthatjuk az ő dicsőségét örökké? „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmes­kedik a Fiúnak, nem lát majd életet...” (Jn 3,36) János látta a megdicsőült Krisztust, s bi­zonyságot tett mindarról, amit látott: „íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem...” János az Isten nevét mindhárom idődimenzióban leírja; az örök „Vagyok”, a Minden­ható, az Örökkévaló megerősíti Jézus eljövetelét:.....övé a dicsőség és a hatalom örökkön­örökké. Ámen." (Jel 1,7.6) Jézus - Isten. „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn 8,12) A most záruló vízkereszti ün­nepkörben arról szóltak Isten igéi, hogy Krisztus dicsősége megjelenik a világban - ma is. Felismerhetjük; „ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek” (Jn 8,19), s így lehet miénk az örök élet világossága! A Szentháromság Isten Atyaként őriz, Fiában könyö­rül mirajtunk, Szentlelke által él szívünkben, s így adja az ő békességét. Nem csak Iz­rael fiainak szól az ároni áldás, amelynek közepén az Úr háromszor szent neve áll! Bárcsak minden istentiszteleten ebben a szívet-lelket melengető harmincéves, „új” fordításban hallhatnánk (4MÓZ 6,24-26)! „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa féléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” ■ Garai András Jf SZÉLRÓZSA A TEflVEREITlBEUÉSTElEH 6. ORSZÁGOS EUMIGCUKUS IFJÚSÁGI TfllÁlHOZÓ 2008. JULIUS 19*23.. SZOLnOK Ha fociünnep, akkor Szélrózsa is Ha annak idején, úgy tíz évvel ezelőtt odafigyeltünk volna, talán vártunk vol­na az első ifjúsági találkozóval egy évet, hogy ne essen minduntalan egy nyárra valamelyik nagy fociviadallal. De így legalább tudhatjuk, hogy ha a kontinens vagy a világ legjobb focistái összegyűl­nek, akkor hamarosan mi, evangélikus ifjak is együtt lehetünk néhány különle­ges, testet-lelket megmozgató napra. Ezen a nyáron Szolnokra várunk ben­neteket július 19-től 23-ig. Noha a hely­szín megválasztásában mindig a jó meg­közelíthetőség és a rendezvényre alkal­mas terep a két döntő szempont, az idén külön öröm számunkra, hogy a házi­gazda gyülekezet maga is fiatalos lendü­letű, megújuló közösség. Szeretnénk, ha a két ügy - a találkozó rövid és a gyüle­kezetépítés hosszú távú programja - se­gítené, erősítené egymást. Az idei mottó Isten legszemélyesebb mondatainak egyike: Tenyerembe véstelek. E megragadó megszólításra fűződnek majd fel a közös napok előadásai, áhíta­tai, beszélgetései. Ennek a személyesség­nek a jegyében szeretnénk együtt lenni a koncerteken, színielőadásokon és a sportpályákon; e biztonságot sugalló hangra hagyatkozva reméljük, hogy lesz bátorságunk megmutatni magunkat, és lesz kellő empátiánk ahhoz, hogy a sok­féle kreatív foglalkozás alkalmával meg­értsük és értékeljük a másikat. SZÓSZÓRÓ Ifiúságirovat-gazda: Balog Eszter Az idén változik a napok szerkezete, a programváz, noha valamennyi fontos elem, programtípus megmarad. Hang­súlyosabbak lesznek az interaktív kö­zösségi alkalmak, és az eddiginél na­gyobb odafigyeléssel szeretnénk az egyes programokhoz illő, „műfajbarát” időpontot és helyszínt rendelni. Feltett szándékunk, hogy már az elő­készületekbe is mind többeket bevon­junk. Keresünk, szólítunk benneteket időről időre ezeken az oldalakon, pla­kátok, emlékeztetők révén, de szeret­nénk, ha ti is megkeresnétek bennün­ket ötleteitekkel, kérdéseitekkel. Nagy­jából e sorok megjelenésével egy idő­ben élni kezd majd a találkozó honlap­ja a www.szelrozsatalalkozo.hu címen, ahol ez a remélt interaktivitás megvaló­sulhat. Vésd tehát e címet a tenyeredbe és az időpontot a naptáradba - készüljünk együtt az új találkozásra! ■ Ifj. Cserháti Sándor, az egyik szervező iIRDETÉS------------------------------------------------------------------------------------------------------­A Győri Evangélikus Egyházközség (9025 Győr, Petőfi tér 2.) gazdasági vezetői munkakörbe keres evangélikus, felsőfokú végzettséggel és minimum két év, szakmában eltöltött gyakorlattal rendelkező munkatársat. A pályázatok beérkezési határideje 2006. február 15. Kérjük, hogy a szakmai önéletrajz, a legmagasabb iskolai végzettségről szóló okirat és a konfirmációt igazoló irat másolatát a fenti címre küldjék el. Kérjük, jelöljék meg a pályázatukon a fizetésre vonatkozó igényüket. V v V l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents