Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-12-10 / 50. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2006. december 10. 3 Hajdú-szabolcsi esperesiktatás ► Egyházunk történetében második alkalommal iktattak női esperest. Ezúttal a nyíregyházi evangélikus Nagytemplom telt meg, amikor december ?-án ár. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke ünnepi istentisztelet keretében beiktatta hivatalába a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye új esperesét, Sztankó Gyöngyit. Mint az esperestől székfoglalójában hallhattuk, első emléke a nyíregyházi Nagytemplomról négyéves korából való. A kislány számára félelmetes volt, hogy amikor nagymamája először vitte a templomba, térdmagasságban a fekete kendős, fekete szoknyás asszonyok és fekete ruhás bácsik között csak nagy sötétséget látott maga körül. Amikor azonban belépett a templomba, az ablakokon átszűrődő fény varázslatosan hatott rá. Innentől kezdve mindenre másképp tekintett. " Sztankó Gyöngyit a nyíregyházi templomban keresztelték, ott konfir- málkodott, a teológia elvégzését követően ott volt előbb gyülekezeti munkatárs, azután segéd-, helyettes, majd parókus lelkész, s most ott volt esperesi iktatása is. Nyíregyháza számára otthon, a gyülekezetben való szolgálat pedig hivatás. Az egyházkerület püspöke az új esperes által választott ige - Fii 3,14 - alapján mondott bátorító szavakat: ......ami mögötte m van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve fiitok egyenest a cél felé...” Esperesként a lelkészektől és a presbitériumoktól fegyelmezett ügyintézést és pontos munkát vár el, hogy a jó rend betartása segítse a gyülekezetek mindennapi életét. Kiemelte még, hogy keresztényként mindannyian Isten képmását fedezhetjük fel egymásban, ezért a kölcsönös tiszteletnek és megbecsülésnek az egyházmegye minden lelkésze és tisztségviselője részéről természetesnek kell lennie. Az istentisztelethez kapcsolódó ünnepi közgyűlésen hangzott el a korábban már beiktatott Mátföldi István egyházmegyei felügyelő székfoglaló beszéde, amelyben kiemelten foglalkozott az egyházmegye hét gyülekezete közötti testvéri hangvétel megteremtésével és az egy területen szolgáló lelkészek kapcsolatának javításával, a párbeszéd szorgalmazásával, valamint az ifjúsági munka megyei szintű összehangolásával. Az alkalmon jelen volt, és köszöntőjében együttműködési készségéről biztosította az újonnan beiktatott egyház- megyei elnökséget Benczúr László egyházkerületi felügyelő, Fülöp István, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke, valamint Csabai Lászlóné, Nyíregyháza városának polgármestere. Az ünnepi közgyűlés végén az újonnan beiktatott esperes lánya, Laborczi Dóra fuvolajátékával lepte meg édesanyját. ■ - HORVÁTH-HEGYI Szeretne szeretni Lelkésziktatás Csabacsüdön ► „Legyek én az emberek szívében szeretet” - írta iktatási meghívójára Láng Pál A csabacsüdi gyülekezet lelkésze - rendhagyó módon - saját szavait választotta az ünnepi istentisztelet mottójául. A mondat tizennyolc éve már szerepelt egy meghívón: a fiatalembert akkor szentelték pappá a gyulafehérvári római katolikus székesegyházban. Az egyházi esztendő utolsó napján, december 2-án új fejezet kezdődött a csabacsüdi lutheránus közösség életében; hosszú idő után ismét lelkészt iktattak a község templomában. Láng Pál 1988- ban még katolikus reverendában állt az oltár előtt. Azóta nemcsak felekezetet, hanem állampolgárságot is váltott, és családot alapított. Tíz éve szolgál a Szarvas melletti faluban feleségével együtt, aki az ünnepi istentiszteletet is az orgö- napadon ülve élte át. Lászlóné Házi Magdolna espereshelyettes íjn 4,7-8 alapján tartott igehirdetésében hangsúlyozta, hogy az immár paró- kusi joggal felruházott lelkész akkor lehet csak igazán „a szeretet követe”, ha rácsodálkozik a Mindenható mérhetetlen szeretetére. „Isten szeretetének a csúcsa pedig az, hogy belehalt az érted való gyötrelembe a kereszten, hogy neked életed lehessen” - fogalmazott az igehirdető. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az igazán türelmet, szeretetet igénylő ügyek általában nem a legjobb pillanatban kerülnek a lelkész elé: „jézus módjára” kell megszakítani a tervezett menetrendet, ha szembejön a beteg, a sikkasztó finánc vagy a parázna asszony. „Szeretteim! Máshogy nem is kezdhetném, mint ahogy János apostol is kezdte: Szeretteim!”-indította íjn 2,7-11 alapján elmondott prédikációját Láng Pál. A beiktatott lelkész azt kérte a csa- bacsüdiektől, hogy nyissák ki a szívüket, fogadják be őt, mert azt a szeretetet szeretné továbbadni, amelyet Istentől kap. Később így fordult a hívekhez: „Jézus Krisztust szeretném vinni a szívetekbe, mert egyedül ő a szeretet. Segítsetek a szeretet megélésében és gyakorlásában!” Az istentisztelet után személyesen köszöntötte a beiktatott lelkipásztort Ribár János esperes, Sovány Pál egyházmegyei felügyelőhelyettes és Frankó János Mihály, a község polgármestere. ■ LJ.Cs. Ülésezett az esperesi kollégium A tájékozódás jegyében telt egyházunk esperesi kollégiumának idei negyedik találkozója november 28-án az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalában. A kollégium tagjait ebben külső előadók is segítették. Az egyházak társadalmi lehetőségeiről dr. Csep- regi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának titkárságvezetője szólt; az egyházmegyék pénzügyi és jogi teendőiről Csorba Gábort, az Országos Egyházi Iroda Gazdasági és Pénzügyi Osztályának vezetőjét hallgathatták meg a résztvevők, a jövő évi paksi országos találkozó terveivel kapcsolatban pedig ifi. dr. Fabiny Tibor adott tájékoztatást. ■ Szemerei János Modellgyülekezet Nyírteleken A Nyírszőlőshöz tartozó Nyírteleken Győtfi Mihály lelkész végez missziói szolgálatot. Egy erősödő, aktivitásában modellértékű közösség terveivel ismerkedhetett meg dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke december 2-án, az ez évi gyülekezeti csendesnapon. Délelőtt Győri János Sámuel, délután a püspök szolgált igei útravalóval. Őszinte párbeszédre, valamint emberközeli, kötetlen találkozásokra nyílt lehetőség a - mintegy száznegyven résztvevővel lezajlott - délutáni fórumbeszélgetésen, illetve az áhítat után szűkebb körben is. ■ Horváth-Hegyi Olivér felvétele Harmadszorra három Az Északi Egyházkerület immáron harmadik alkalommal írt ki parókusi alkalmassági vizsgálatot, azonban dr. Fabiny Tamás, a kerület püspöke most találkozott első ízben beosztott lelkészekkel a felkészültségüket, gyakorlati tudásukat felmérő bizottság elnökeként. Az idei vizsga a kerület püspöki hivatalában zajlott november 30-án. A jelöltek - Hokker Zsolt (Óbuda), Keczkó Pál (Budahegyvidék) és Lőrincz Csaba (Nyíregyháza) - mindhárman eleget tettek a követelményeknek, megszerezték a parókus lelké- szi bizonyítványt, így ezután parókusi állásokat is megpályázhatnak, illetve a gyülekezetek által meghívhatok. ■ HHO Mindenki a maga dolgát... ÉGTÁJOLÓ V égre egyházkerületünkben is véget ért az egész egyházunkat - de különösen is a jelölőbizottságok elnökeit és tagjait - erősen igénybe vevő választási folyamat. Advent első vasárnapjának vigíliáján közgyűlésünkön éltünk jogunkkal, és eleget tettünk kötelezettségünknek: megválasztottuk az országos munkaági bizottságokba és intézményeink igazgatótanácsaiba delegált kerületi képviselőinket és az egyházkerületi lelkészképesítő bizottság tagjait. Ami a teljes tisztújításból még hátravan - tudniillik az országos bizottságok néhány taggal való teljessé tétele -, az már a megválasztott bizottsági tagok és az országos presbitérium feladata lesz. Szóban is megtettem, de most - nevük említése nélkül - ezen a helyen is köszönetét mondok jelölőbizottságunk elnökének és tagjainak, hogy pontosan, a törvényességre ügyelve végezték munkájukat. Örömmel és megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy egyházkerületünkben ékesen és jó rendben történt minden. Bízom benne, hogy mindenhol és minden szinten hasonlóképpen jó rendben történtek a dolgok. Ahogy erről már hírt adtunk, zsinatunk is megtartotta alakuló ülését. Most már intenzíven készülhet a korábbinál jóval szélesebb hatókörű munkájára, hiszen az országos közgyűlés feladatainak jelentős része is - a két testület fúziója után - most már a zsinatra hárul. Mire olvasóink advent második vasárnapján kézbe veszik ezt a lapszámot, már túl leszünk az új országos presbitérium első ülésén is. Feltételezem, egyházunkban nem vagyok egyedül a gondolattal: jó, hogy lezárult ez a hosszú folyamat. Most igazán nekünk szól Luthernek a Kis kátét záró néhány sora: „Mindenki a maga dolgát / Jól tanulja, jól végezze, / És az egész háznak dolgát / Felviszi az Úr kegyelme." S biztosan egyek vagyunk abban a reménységben is, hogy az Úr nemcsak a háznak, hanem egyházunknak - s talán majd a hazának - a dolgát is felviszi... Milyen jól fogalmaz Luther: „Mindenki a maga dolgát...” Egyrészt egészen magától értődőnek tűnik ez a mondat, másrészt mindannyian tapasztaljuk, milyen nagy a veszélye annak, hogy ne így legyen. Gyakori szomorú élménye sokunknak, hogy nagyon könnyen leszünk mások illetéktelen és szeretetlen kritikusaivá, miközben - enyhén szólva - mi sem állunk a helyzet magaslatán saját feladataink végzésében. Ilyenkor a beleszólással, kritizálással, kibeszélés- sel nemritkán a saját mulasztásainkat leplezzük, róluk akarjuk elterelni a figyelmet. Napi kísértésünk ez. Mielőtt még bárki félreértené ezt a gondolatot, jelzem, természetesen ez nem jelenti azt, hogy testvéri intéssel, figyelmeztetéssel ne segítsünk egymásnak kijavítani a hibákat és helyrehozni, amit esetleg elrontottunk, vagy hogy ne fogadjuk nyitottan, ha mások segítő szándékkal figyelmeztetnek minket. És azt sem jelenti, hogy választott vagy megbízott vezetők ne gyakorolják felelős szolgálatukat. Hiszen nekik - esetleg éppen a közösség megbízása alapján - az (vagy az is) a maguk dolga, hogy a beosztottakat és a felügyeletükre bízottakat irányítsák, és szükség esetén figyelmeztessék őket. A feszültségeket okozó, közösségeinket, gyülekezeteinket is romboló, saját mulasztásainkat kisebbíteni akaró kriti- zálgatáson túl még más is okozhat gondot. Mégpedig az, hogy nem tudjuk pontosan, mi a feladatunk, választott tisztségünkhöz milyen tennivalók tartoznak. Bizony a sokat emlegetett munkaköri leírásra, a gyülekezeti és egyéb szabályzatokra szükség van; de arra is, hogy a gyülekezetben és magasabb egyházkormányzati szinten megválasztott tisztségviselők is pontosan ismerjék egyházunk törvényeinek rájuk vonatkozó részét. Tudniuk kell, hogy vállalt tisztségükben milyen kötelességeik és jogaik vannak. Javaslom is kedves testvéreimnek - az újonnan hivatalba került tisztségviselőknek különösen, de a régebb óta hivatalban lévőknek is -, hogy szánjanak rá néhány presbiteri vagy más testületi ülést, és tanulmányozzák együtt azt, ami törvényeinkből rájuk tartozik. Sok feszültségnek, vitának lehet így az elejét venni. Most még időben vannak, testvéreim. Kérem, ne várják meg, hogy akkor kelljen ismerkedniük a paragrafusokkal, amikor egy-egy elmérgesedett helyzetben már nem is akarnak mást a törvénytől, csak hogy fegyverükbe muníciót találjanak benne. A mögöttünk lévő évekből őrizzük olyan eseményeknek az emlékét, amelyek lehetőséget adnak arra - ha elég okosak vagyunk -, hogy mások kárán okuljunk. Most, amikor a tisztújítás fáradságos, de reménység szerínt egyházhoz illő rendben lezajlott folyamata véget ér, olyan jó lenne, ha mindannyiunk szívében ott lenne ázsiai keresztény testvéreinknek az egyházért mondott imádsága: „Uram, ébreszd egyházadat, és kezdd rajtam.” (Lásd EÉ 737. oldal!) Adja Isten, hogy ne csak külsőleg, struktúrájában kezdjen új ciklust egyházunk, hanem az új egyházi esztendő ajándékában is részesült közösségként megértsük: az új kezdet Isten ajándéka. Sokan hallották az év folyamán a tisztségviselők iktatásának fontos mondatát: Végezd a reád bízott szolgálatot Isten félelmében az Úr Jézus Krisztusba vetett hittel és a Szentlélek erejével, hűségesen és odaadóan, mint az Úrnak... Mint az Úrnak - ez a lényeg, mert szolgálatunkat csak így tölthetjük be. Ez a magunk dolga, s tudjuk, nem is kevés. Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
