Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-11-26 / 48. szám
2 2006. november 26. FORRÁS ‘Evangélikus Éltó ÉLŐ VÍZ Happy end?! „Csak az a vég, csak azt tudnám feledni!”- az örök Ádámnak ez a véleménye az emberi élet végéről. S nemcsak szeptember, de most, november végén is eszünkbe juthat a Szentírást jól ismerő, evangélikus Petőfi szállóigévé vált verssora: „Elhull a virág, eliramlik az élet..." Péter apostol az első levelében az ember múlandóságáról így vélekedik: .....megszárad aß , és virága elhull...” (1,24) Míg kevés emberi megnyilvánulás szól pozitívan a „boldog végről”, a jelent úgymond felmagasztalják: „Most élhetsz igazán!” Valóban csak e földön van lehetőségünk az igazi életre, vagy tudhatunk egy olyan jövőről, amelyben a végtelen boldogság részesei lehetünk? Örök élet ünnepén mi, akiket már megcsapott a múlandóság szele, nézzünk szembe önmagunkkal, fordítsuk tekintetünket az örökkévalóság felé, s ünnepeljünk az Örökkévalóval! * „Lehetetlen vállalkozás!" - mondhatjuk, hiszen hogyan is fogadhatná be a véges emberi elme a végtelent? Előbb lázadozva, később megfásulva, közönyösen veszi tudomásul az ember, hogy örök sorsa csupán egy kötőjel két évszám között. S ahogy sírással kezdődött el, nem végződhet örömmel; tehát a végtelen boldogság csak a mesék birodalmába tartozik. Az ember ugyan egy életen át kergeti a boldogság kék madarát, de mire felébred ebből az álomból, már elsuhant vele álmai vonata, s a végállomás felé közelít. Mi vár ott ránk? Sötét alagút, amelynek nem láthatjuk a másik végét? Vagy ugrás a semmibe; haláltánc; feloldódás a nagy mindenségben; a lélek vándorlása; bolyongás az űrben - netán a por visszatér a porba, amelyből vétetett?! Sorolhatnánk tovább a kiábrándult és remény- vesztett megnyilatkozásokat így, halottak napja után, az egyházi esztendő végén és a polgári év vége felé közeledve. Ki mer itt végtelen boldogságról beszélni? Az emberi szó önmagában nem is lehet hiteles, mert nincs mögötte a valóság fedezete. De van valaki, az örökkévaló Vagyok, aki visszajött a halálból - pedig sokan úgy vélik, nem jött még onnan vissza senki. Ő hiteles információkat közölhet velünk, mert ő valóban meghalt, alászállt a poklokra, és harmadnapon feltámadott! Lehet, hogy Tamás apostollal együtt azt mondod: hiszem, ha látom! De amit látunk, azt már nem kell elhinnünk, mert előttünk lévő valóság. És az Úr Jézus - őróla szól az örömhír kétezer éve- nem utasítja el ezt a kételkedő kérést, hanem teljesíteni akarja. Ha te is úgy akarod, adj erre neki lehetőséget! Ha közelebbről meg szeretnéd ismerni embertársad - számodra - új vagy idegenszerű véleményét, ugye lehetőséget adsz neki arra, hogy részletesebben is kifejtse, megindokolja álláspontját? Tégy egy kísérletet, és engedd meg az Úr Jézusnak is, hogy bebizonyíthassa neked: ő Isten Fia, és számodra is megszerezte a végtelen boldogság lehetőségét az örökkévalóságban. Ez az élet már akkor elkezdődik, amikor elfogadod, elismered és megvallod, hogy Jézus miattad szenvedett, helyetted halt meg, és éretted támadott fel, hogy neked üdvösséged legyen. S ekkor a testi halál valóban boldog vég lehet a számodra, a végtelen boldogság kezdete. ■ Garai András SEMPER REFORMANDA „Csak a balgák látják úgy, mintha az igazak meghalnának. Nekik azonban békességük van. Csak hasonlóak vagyunk a meghatókhoz. A mi halálunk külső megjelenésében ugyanolyan, mint más emberé, és mégis, a lényeg itten egészen más, mert számunkra meghalt a halál." M Luther Marton: Tizennégy vigasztaló kép megfáradtaknak és megterhelteknek (Virág Jenő fordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ (ÖRÖK ÉLET) VASÁRNAP -Mt24,37-51 Őket is hazavárták! Az autóutak mellett egyre több helyen találkozunk azzal a sötét bábuval, melyen ez a figyelmeztető felirat található: „Őket is hazavárták!" A haladó, rohanó, úton lévő embert emlékezeti azokra a tragédiákra, melyek az utakon történtek. Nem ijeszteni akar, tényt közöl. Figyelmeztet: tartsd be a szabályokat, figyelj a másikra, vigyázz magadra! Különleges alkalom a mai nap. Az emlékezés lehetősége. Használhatjuk a visszapillantó tükröt: mennyi minden történt a mögöttünk lévő időben! Advent várakozásától karácsony ajándékán át, szenvedés és halál emberi útján a feltámadás isteni csodájáig, melyet a Szentlélek tett elfogadhatóvá és hihetővé, hogy gyümölcsöt teremjen életünk, és elérjünk az út végén a célig. így keresett minket a menteni akaró isteni szeretet. S így keres ma is, abban a helyzetben, amelyben éppen vagyunk, hogy megálljunk, elcsendesedjünk, odafigyeljünk az élet beszédére, amely a folytatás miatt fontos és szükséges. Megérintettek vagyunk. Meghívtuk templomunkba azokat a családokat, amelyek az elmúlt egyházi évben búcsúztak elköltözött szeretteiktől. Elhangoznak az elhunytak nevei, a megfutott út hossza, éveik száma. Emlékező gyertyát gyújtunk, s velük vagyunk együtt érző testvéri közösségben, az élő Isten színe előtt. Mindannyian választ keresünk életünk nagy kérdéseire. Figyeljünk az ige szavára, amely az utolsó napokra emlékeztet. Érdekeltté tesz minket! Kimozdít abból a közömbösségből, melybe olyan könnyen belecsúszunk. A mozgalmas képek és a pergő kockák Isten ígéreteire figyelmeztetnek. Nem szolgálják ki kíváncsiságunkat, mert nem tudhatjuk meg, hogy mikor teljesül mindez. A mikor helyett a hogyan válik fontossá. Az a holttér kap megvilágítást, amelynek hiányában töredékes az ismeretünk és az életünk is. A csapások általában figyelmeztetés nélkül érkeznek. Mennyi példát tudnánk rá az életünkből! Nem vártuk, nem tudtunk felkészülni rá, ezért volt tragikus, nehezen kezelhető. Jézus jövetelét sem lehet kiszámítani, de megakadályozni sem. A bejelentések miatt mégsem lehet váratlan. Komolyan kell vennünk a jeleket. Korunk gyakran használt kifejezése a prevenció (megelőzés). Erők és hatások ellen küzdeni, mielőtt bajt okoznának. Sajnos nem vesszük elég komolyan a megelőzést testi életünk vonatkozásában sem. Csak a bekövetkező események döbbentenek rá bennünket, hogy másként kellett volna gondolkodnunk, élnünk és cselekednünk. Igénk a vég perspektívájából preventív módon szólítja meg lelkünket. Tudatja, hogy akkor halunk meg igazán, amikor már nem várunk semmit. Amikor nem vesszük észre az épülő bárkát, menekülésünk egyetlen lehetőségét. Rádöbbent bennünket, hogy csak előre szabad nézni, s nem feledkezhetünk bele a múltba vagy a jelen kihívásaiba. Példák vannak előttünk, melyek a valóságos veszedelem kivédésének egyetlen lehetőségét mutatják meg. Itt dől el minden, földi életünkben. A lazaság és a nagyvonalúság végzetes következményeket hordoz ......az egyik felvétetik, a mási k otthagyatik.(40. vers) Isten ígéretén múlik a megmaradás. Legyetek készen, mert érkezik, jön! Vigyázzatok! Hányszor megbénít még minket is ez a tudat... Mintha nem ismernénk őt; mintha nem tudnánk, hogy a javunkat akarja, mert kegyelmes szere- tetét akarja nekünk adni a vele való közösségben. Ez fog kiteljesedni, ha el merjük hinni a szavát, ha egész életünkben félelem nélkül elfogadjuk vezetését, útmutatását. Lehet, hogy ez beletörődésnek tűnik, vagy olyan szemléletváltásnak, amelyre nem lehet ésszerű magyarázatot adni, de biztosan járható út annak, aki megpróbálta. Olvastam valahol, hogy minden napot úgy kell megélni, mintha az lenne az utolsó. Ilyen hittel és bizonyossággal tudom-e elfogadni a várakozás idejét? Megbékülés ez Istennel, önmagámmal s a helyzettel is. A dolgok rendezése a várakozás idejében. Azt hiszem, van mit tennünk. Tart még a kegyelmi idő. Ő vár, s mi is várunk. Ne menjünk el egyA VASÁRNAP IGÉJE más mellett, mert annak valóban végzetes következménye lehet. Amikor valamit megértek, szeretném elmondani mindenkinek, mert olyan örömhír, amelyről mindenkinek tudnia kell. Az élete és az üdvössége múlik rajta. Ezen a napon is ilyen Isten hozzánk szóló szava, üzenete. Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál visszatérő Ura! Testvérem! Téged is hazavár Urad. Már most. Vele való közösségre itt - s abban a mennyei hazában, ahol beteljesednek, és nyilvánvalókká lesznek ígéretei. Ezért érdemes vigyázni, bízni és várni. ■ Kis János Imádkozzunk! Uram, te tudod, miért vagyok itt. Tudod azt is, hogy sok bennem a kérdés. Nem értem életem dolgait. Azt sem, ami mögöttem van, de a mindennapok útján is sokszor eltévedek Köszönöm, hogy keresel. Olyan jövőt társz elém, amely benned lehet az enyém. Készíts fel érkezésedre. Formáld életemet neked tetsző, elfogadó és szolgáló életté. így maradj velem minden napon a világ végezetéig. Ámen. Oratio oecumemca [Lelkész:] Istenünk, aki egyszülött Fiadat adtad a világ megmentéséért, és aki által meg is újítod a teremtettsé- get, újíts meg minket is Szentlelkeddel, hogy neked tetsző legyen imádságunk! [Lektor:] Urunk, segítsd egyházadat, hogy minden időben győzelemmel vívja meg a hit harcát, és teljesítse küldetését, hogy az evangélium világossága minden néphez és minden emberhez eljusson. Add, hogy véget érjen a benned hívők szenvedése a bűn igája alatt sóhajtozó világban! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Urunk, segíts meg minket, hogy jól sáfárkodjunk életünk kegyelmi idejével, és soha ne éljünk vissza türelmeddel, hanem nap mint nap harcoljunk bűneink ellen, az irgalmasság gyermekeiként mindenkivel irgalmasságot cselekedjünk, és minden alkalmat megragadjunk a veled való közösség keresésére! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, elevenítsd meg hitünket, hogy ne félelemmel gondoljunk a számadásra, hanem örvendezve várjuk megváltásunk beteljesedését Jézus Krisztus dicsőséges megjelenésekor, amikor Összegyűjtőd gyermekeidet a világ minden tájáról, és a korábban elmentekkel együtt bevezeted őket országodba, amelyet a téged szeretőknek készítettél. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, könyörgünk mindazokért, akiknek életére betegség, testi-lelki szenvedés, nélkülözés, háború vagy természeti csapás okozta nyomorúság vet árnyékot. Adj nekik enyhülést, és emlékeztesd őket arra, hogy a földi ínség csupán ideig való, a te szereteted azonban örökké tart, és semmi sem választhat el tőle. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Hallgass meg minket, Urunk, és ne vess meg gyengeségünkért, hanem teljesítsd ígéretedet, és őrizz meg nyájad közösségében, amíg elhozod országodat, ahol béke és igazság lakik, ahol nincs többé szenvedés, és nincsen halál, hanem te magad leszel minden mindenekben szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. ISMERJÜK MEG ÉNEKEINKET! 15. „Mily nagy az Úr kegyelmessége” - a felvilágosodás korának énekei ► Sorozatunk mostani részében a felvilágosodás koráról és a 18. század énekköltészetéről olvashatunk. (E. Zs.) „Mily nagy az Úr kegyelmessége, / Van-e ember, kit meg nem hat? / Van-e szív, mely mindent feledve / Az Istennek hálát nem ad? / O, jer, őt áldja minden lélek, / Ki minket mindig szeretett! / Én őt imádom, míg csak élek, / Néki mondok dicséretet.” (EÉ 58,1) A 18. század folyamán új szellemi áramlat bontakozott ki, a felvilágosodás. Az új eszmék átformálták a teológiát és az egyház életét. A felvilágosodás embere tudatosan szakítani akart a megelőző korok szokásaival és dogmáival, elvetett mindent, ami emberi ésszel fel nem fogható. Az istentiszteletek céljának és értelmének nem az egyszeri és megismételhetetlen kinyilatkoztatást, Jézus Krisztus hús-vér emberré léteiét, hanem a tanítást, a prédikációt tekintették. A régi tradíciókkal való szakítás vágya a liturgia teljes felbomlásához vezetett, az istentiszteletek egyetlen zenei eleme a gyülekezeti ének maradt. Az egyház társadalomban betöltött szerepe is megingott, egyháztól független polgári kultúra volt kialakulóban. A felvilágosodás unalmasnak találta Luther énekeit. Szembefordult ugyanakkor az ortodoxia merev vallásosságával és az érzelmek pietista felfogásával is. Ezért a régi gyülekezeti énekanyagot alaposan megrostálták. Jellemző volt a régi versek átköltése, a kor ízléséhez igazítása. De nagyon nagy számban születtek új alkotások is; e korban az énekeskönyvek nemritkán kilencszáz éneket is tartalmaztak. A felvilágosodás korától élő gyakorlat, hogy a gyülekezet tagjai saját énekeskönyvvel érkeznek a templomba. A felvilágosodás gyülekezeti énekszerzői egyben a kor jeles költői is. Christian Fürchtegott Gellert a 18. század legolvasottabb írója volt hazájában, Németországban. Énekeskönyvünkben kilenc verse szerepel; az ő alkotása az írást bevezető, mindannyiunk által kedvelt énekvers is. (Verseit számos zeneszerző - köztük Ludwig van Beethoven - megzenésítette.) De ki ne ismerné a Kérlek téged, Istenemet... (EÉ 84), Boldog örömnap derült ránk... (EÉ 165), Jézus él, én is vele! (EÉ 223) vagy az Istenem úgy szeret... (EÉ 446) kezdetű énekeket? Gellert a kor szokásához igazodva az éneklésben két műfajt különböztetett meg, az ódát és a dalt. Az óda - megfogalmazása szerint - az értelemnek szól, ezért rövidnek és közérthetőnek kell lennie. A dal a szívhez szól, s a hit szent érzését kell keltenie, ezzel szolgálva a jóra való, az ember benső énjében megtalálható hajlamot. Friedrich Klopstock az énekek érzelmi hatását tartotta elsődlegesnek. Tervei között önálló énekeskönyv megjelentetése is szerepelt, de erre nem került sor. Mai énekeskönyvünkben három énekével van jelen: Imádjátok Istenünket (EÉ 65), Boldogok, akik az Úrban (EÉ 517) és Feltámadsz még (EÉ 519). Johann Andreas Cramer összesen négyszáz verset írt, s 1780-ban saját énekeskönyvet adott ki. Tőle származnak aratási hálaadó énekünk sorai: „A termést learattuk, / Békén csűrbe takartuk; / Meglett munkánk jutalma: / Áldott az Úr hatalma! (EÉ 492,3) CANTATE jCtnfVil«: bnrg t(Tuufa (5Iotl Külön irányt képviselt a felvilágosodás korában a megélénkülő népiesség, mely előszeretettel használt természeti képeket; példa rá Matthias Claudius verse: „A hold fölkelt az égre, / A csillagocskák égve / Pompáznak fényesen. / Az erdő éjszín, néma, / Rét párafonadéka / Felszáll, s felhőzik ékesen.” (EÉ 119,1) A felvilágosodás mindent a mondanivalónak rendelt alá, így e korból származó dallammal alig - a mi énekeskönyvünkben egyáltalán nem is - találkozunk. Számos verset énekeltettek ugyanarra a jól ismert dallamra, így vált legkedveltebbé Neumark szerzeménye, a Ki dolgát mind az Úrra hagyja. Az egyik felvilágosodáskori énekeskönyv nem kevesebb mint kilencven verssel párosítja! A 19. század elejére megteremtődött gyülekezeti énekkincsünk központi magja. Összefoglalónkat Gellert versével zárjuk: „E földön mindenki / Jézusnak megváltottja, / Ki ártatlan vérét / Mindnyájunkért ontotta: / Szeretet jó Atyja, / Áldj meg oly lélekkel, / Amely szívesen tesz / Jót minden emberrel!" (EÉ 446,5) ■ W. Kinczler Zsuzsanna ( LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN.
