Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-11-12 / 46. szám

2 «m 2006. november 12. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS ELŐ VIZ Melyik jellemző vonás különböztet meg leginkább? Ha az volna a feladatod, hogy az üzleti és szakmai élet kiemelkedő és köztisztelet­ben álló képviselőinek jellemvonásaiból kiemeld a legfontosabbat, te melyiket vá­lasztanád? Valószínűleg több olyan tulaj­donság is van, amely mellett érvelhet­nénk. Van azonban köztük egy - és talán ez a leghangsúlyosabb amelynek birto­kosa mindenképpen a figyelem közép­pontjába kerül. A becsületességre gondo­lok. Olyan értékek, mint a tehetség, szor­galom és kitartás, szintén fontosak (nem beszélve a hozzáértésről), de én fenntar­tom azt a véleményemet, hogy valószínű­leg a becsületesség az a tulajdonság, amely bármelyikünket leginkább kiemel a tö­megből, és láthatóvá tesz mások számára. Miért ennyire szembetűnő a becsületes­ség? Talán azért, mert a becsületesség az a jellemvonás, amely egyben a bizalmat is magába foglalja - mind az illető, mind az általa kínált termék vagy szolgáltatás iránt. Lehet valaki becsületesség nélkül is sikeres, esetleg jó munkaerő, de e nélkül a tulajdonság nélkül nem fogja kiérdemelni környezete bizalmát és megbecsülését. Kiváló példa volt erre Dániel próféta. Ellenségeit zavarba hozta azzal, hogy azok képtelenek voltak indokot találni munkájának vagy személyének bírálatá­ra: „Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne; ezért a király őt akarta az egész ország élére állítani. A főkormányzók és a kormányzók igyekeztek ürügyet találni Dániel bevádolására az ország ügyeinek az intézésében, de semmiféle ürügyet vagy hibát nem tudtak találni, mert megbízható volt; sem hanyagságot, sem hibát nem lehetett találni nála." (Dán 6,4-5) Elterjedt üzleti gyakorlat, hogy külön­bözőképpen bánnak a vevőkkel: a bá­násmód attól függ, hogy kinél mire van szükség az üzlet megkötéséhez. De a legjobb módszer az a hosszú távú, sike­res kapcsolatok fenntartására (és ez nem csak az üzleti életre igaz), ha mindenki­vel egyformán korrektül bánunk. „Ne le­gyen tarsolyodban kétféle súlymérték, nagyobb és kisebb. Ne legyen házadban kétféle véka, na­gyobb és kisebb. Pontos és hiteles súlymértéked, pontos és hiteles vékád legyen, hogy hosszú ide­ig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Ur ad neked. Mert utálatos az Úr előtt, Istened előtt mindenki, aki ilyet tesz; mindenki, aki ha­misan cselekszik." (5MÓZ 25,13-16) A becsületesség iránti elkötelezettség biztonságot jelent. A becsületeseket fedd­hetetlenség vezeti, de a hűtleneket elpusztítja romlottságuk." (Péld 11,3) Az igazság meg­tartja afeddhetetlenül élőt, a bűn pedig elbuk­tatja a vétkest." (Péld 13,6) Végtére is nemcsak a régi vevők meg­tartása és újak szerzése miatt jó, ha a be­csületesség központi helyet foglal el az életünkben, hanem azért is, hogy hitele­sek legyünk: „Éljetek szép életet a pogányok között, hogy lássák jótetteiteket, és látogatása napján majd magasztalják az Istent, épp ami­ért most gonosztevőnek rágalmaznak bennete­ket.” (iPt 2,12; katolikus fordítás) ■ Robert J. Tamasy „Számon kér minket a halál, de egyikünk sem a másik helyett hal meg, hanem ön- nönmagáért. Ordibálhatunk ugyan egy­más fülébe, de mindenkinek magának kell talpraesettnek lennie a halál idején. Akkor én nem leszek melletted, és te sem mellet­tem. Ezért aztán mindenkinek pontosan tudnia kell azokról a főbb dolgokról, me­lyek egy keresztényt érintenek, és fölké- szültnek kell lennie.” H Luther Márton: Nyolc böjti prédikáció (Szebik Zsófia fordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 22. VASARNAP - Mt 24,15-28 Aki mindvégig kitart, az üdvözül Dániel próféta jövendölése a „pusztító utálatosságról” háromdimenziós. Első beteljesedése már Jézus korában is rég­múlt esemény: Antiochus Epiphanes Kr. e. 168-ban beszüntette a Jahvénak bemuta­tott mindennapi áldozatokat a jeruzsá- lemi templomban, a szentélyben fölállí­totta a görög főisten, Zeusz szobrát, és görög szokás szerint disznót áldozott tiszteletére. Ezzel a templomot kétszere­sen is megszentségtelenítette. Jézus mindenekelőtt a Kr. u. 70-ben az Antiochus Epiphanes rémuralmához hasonló nyomorúságot előidéző római támadásra alkalmazza ugyanezt a prófé­ciát. Akkor majd Titus hadai foglalják el a várost, hogy lerombolják a templo­mot, és ezzel véget vessenek az ószövet­ségi áldozatok bemutatásának. Homá­lyosan már a dánieli prófécia is utal erre az eseményre, hozzátéve, hogy a temp­lom ezután már csak az idők végén, a Messiás megjelenésekor nyeri vissza ere­deti funkcióját. Addig a szent helyet, ahol egykor a templom állt, pogányok fogják birtokolni. A prófécia első két jelentése szá­munkra már a történelmi régmúltat je­lenti. De hátra van még a harmadik, vég­ső beteljesülés, az Emberfia eljövetele, azaz Krisztus dicsőséges második meg­jelenése. Nekünk ennek az előjeleit kell megértenünk Jézus szavaiból. Az egykori jeruzsálemi templom he­lyén ma két mohamedán mecset áll, te­hát ma is pogányok birtokolják az egy­kori szent helyet, és ez számos nyomo­rúságot előidéző háborús feszültség for­rása. Lehet ezt is a végső idők jelének te­kinteni. Ez azonban nem ok arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk Jézusnak a templommal kapcsolatos mélyebb ér­telmű kijelentéseit. Nem felejthetjük, hogy Jézus kereszt­halálával új korszak vette kezdetét: Is­ten és ember között új szövetség jött létre. A régi templom kőoltárán napon­ta feláldozott bárányok és bikák helyére Krisztus egyetlen áldozata lépett. Ám Krisztus nemcsak az új szövetség örök érvényű áldozata, de ő maga a temp­lom, az oltár és a főpap is. Kínszenvedé­se előtt ezért beszél testének templomá­ról, amelyet le fog rombolni, de három nap múlva újra felépít. Elsődlegesen emberi testére értette, mely harmadna­pig sírban feküdt, de hús vét hajnalán föltámadt a halálból. Legalább ennyire fontos azonban Jézus övéinek tett ígére­te, hogy hit által bennük fog lakni, ők pedig benne (lásd Jn 14,20; Jn 15,4-7; Jn 17,21-23). Péter apostol e beszédek alap­ján teljes joggal nevezi a hívők közössé­gét olyan élő kövekből felépülő lelki háznak, melynek szegletköve Krisztus (iPt 2,4-5). Pál pedig egyenesen Krisztus testének és a Szentlélek templomának nevezi az egyházat. Ám ebben a világban az új szövetség temploma, az egyház olyan lelki épület, amelyben csak az alap, a fő, Krisztus romolhatatlan, de a rá épülő kövek, a főhöz tartozó test még alá van vetve a bűn kísértésének és a romlás lehetősé­gének. Ezért amikor Jézus arról beszél, hogy az ő dicsőséges visszajövetele előtt a templomot ismét a dánieli pró­fécia szerinti pogány módon fogják meggyalázni, akkor ezt nekünk nem a Titus által lerombolt egykori kőtemp­lomra kell értenünk, hanem az új szö­vetség templomára, az egyházra. Az egyház életében elharapódzó pogány­ság az utolsó idők jele. Érthetjük úgy, hogy a dánieli pusztító utálatosság az egyházban napjainkban egyre inkább teret hódító és a hit szent titkaival mit kezdeni nem tudó, azokat rendre meggyalázó racionalizmus és ami ezzel együtt jár: a Hegyi beszéd er­kölcsi értékrendjét leváltó világi er­kölcs. Más szóval az egyház templomát pusztító utálatosság az a keresztény köz- gondolkodás, mely szerint a Hegyi be­széd krisztusi normái ebben a világban betarthatatlanok, ezért minden hívő ember a maga értelme és lelkiismerete segítségével döntheti el, hogy akár a Hegyi beszédből, akár a Tízparancsolatból magára nézve mennyit tart kötelező­nek, és mit nyilvánít korszerűtlennek, túlhaladottnak. Túlzás nélkül mondható, hogy ko­runkban a keresztények - Isten és Krisz­tus törvényeit félretéve - éppen úgy ma­A VASARNAP IGEJE guk igyekeznek maguknak értékrendet és életszabályokat alkotni, mint azt a vi­lág pogányái teszik. Bár manapság so­kan jönnek Krisztus nevében, nem a szent dolgok (a szentségek és a hit más titkai) eredeti értelméhez és nem a Hegyi beszéd krisztusi értékrendjéhez való visszatérést - tehát nem a hit és az élet eredeti, krisztusi alapokra való helyezé­sét - hirdetik megtérésként, hanem az anyagi gyarapodásban, a világi pozíció- és hatalomszerzésben sikerorientált, emellett felfokozott pszichikai élmé­nyekkel fűszerezett életet kínálnak. En­nek következtében keresztények között is beteljesülőben van Jézus szomorú jö­vendölése: „...a szeretet sokakban meghide- gül." (Mt 24,12) Háborúk, földrengések, üldözések korábban is voltak. A szeretet keresztényekben és keresztények között azonban még soha nem hidegült meg ilyen mértékben, mint napjainkban. Bár a prófécia alaphangja fenyegető, jézus szerint mégis lesznek, akik mind­végig kitartanak a hitben, az ő hűséges követésében és a szeretetben. Nekik szól az evangélium: ők üdvözülnek. ■ Véghelyi Antal Oratio oecumenica [Lelkész:] Mindenható Istenünk, bár mindnyájan mél­tók vagyunk ítéletedre, kegyelmedben bízva mégis hozzád könyörgünk. [Lektor:] Könyörgünk egyházadért. Bocsásd meg vétkeit, újítsd meg és tedd hatékonnyá szolgálatát! Adj hűséges pásztorokat, és elevenítsd meg a gyülekezete­ket! Add minden gyermekednek a hit, a remény és a szeretet örömét! Ajándékozd népednek a te békessége­det! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk gyülekezetünkért. Add, hogy igédet hűségesen hallgassa minden nemzedék! Emlé­keztess bennünket, hogy mindenről számot kell ad­nunk ítélőszéked előtt! Taníts, hogy bölcsen használ­juk fel életünk kegyelmi idejét! Készíts fel minket az ir­galmasság cselekvésére, hogy szent Fiad kegyelméből mi is irgalmat nyerjünk! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a betegekért: ha még nem jött el az ideje annak, hogy színed előtt megjelenjenek, gyó­gyítsd meg őket; ha távozniuk kell, erősítsd hitüket, hogy kételkedés nélkül bízzanak bűnbocsátó szerete- tedben, és atyai kezedbe tegyék életüket! Jézus Krisztu­sért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a világért. ítéld meg a bűnt, de irgalmazz a bűnösöknek! Szabadítsd meg a természe­tet az emberi önzés és a felelőtlenség következményei­től! Adj józan bölcsességet a népek vezetőinek, hogy igazság és békesség uralkodjék a földön, és a természet fogyatkozó életereje megújuljon! Jézus Krisztusért ké­rünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Hallgass meg minket, Urunk, és teljesítsd ígéretedet: ítéld meg a gonoszt, és hozd el hamar orszá­godat, ahol nincs többé bűn, halál és szenvedés, és gyermekeid örökké láthatják arcod dicsőségét, szent Fi­ad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. KITEKINTÉS Krisztusban tehát nincs lassú, egy 150 ének pedig egy-egy nagyobb ré­gió fontos szöveg- és dallamkincséből tevődik össze. Ez az énekeskönyv min­den templomban megtalálható az isten- tiszteleti gyülekezet létszámának megfe­lelő példányszámban. Elsőként a benne lévő gyülekezeti éne­kekről kell szólnom. Legfőbb jellemzőjük talán az egész keresztény zene történe­tét felölelő sokszínűség, szövegi és stílus­beli gazdagság. Ebbe éppúgy beletartoz­nak a gregorián himnuszok, Luther éne­kei vagy az ellenreformáció és a pietiz- mus korának énektermése, mint a mo­dernebb hangvételű, kortárs szövegű, 20. századi zenei nyelven írt énekek. Hallatlanul fontos ez. Hiszen ahogyan egy énekeskönyvben megfér egymás mellett az öt évszázaddal ezelőtt kelet­kezett Luther-ének, Taizé egy-egy éneke, egy jamaicai népdal és egy dzsesszstan- dard, úgy énekelhet együtt egy istentiszte­leten, egy énekeskönyvből, egy tempóban idős, középkorú és fiatal egyaránt. így le­het maga az istentisztelet is sokszínű - hiszen a gyülekezet is az -, így szolgál­hatja az ének stílusa, tempója, hangulata leginkább az evangélium hirdetését. / • nincs regi, sem uj sem gyors... ► Énekeskönyvünk felépítését, stí­lusrétegeit, énekeink keletkezését ismertető sorozatunk mai része ki­tekintés. Személyes élményekről, tapasztalatokról szól. Arról, hogy mit jelent az evangélikusok számá­ra Németországban - ahogy mon­dani szoktuk: „a reformáció hazá­jában” - a gyülekezeti ének, az egy­házi zene. (E. Zs.J A reformáció történetét felelevenítve, a Wittenbergben, Marburgban, Heidel- bergben történt eseményekre gondolva vagy a legjelentősebb reformátorok - Luther, Zwingli, Kálvin - nevét említve gyakran elfeledkezünk arról, hogy a re­formáció történetében milyen fontos szerepet játszott az ének és a zene mint az evangélium terjesztésének, a hitben való megerősödésnek az eszköze. Betöl- ti-e vajon még ma is ezt a szerepet? A németországi protestánsok egysé­ges, új - alig tízéves - énekeskönyvből énekelnek. Ennek jelentős része (535 ének) az egész országban azonos, mint­Azt, hogy a német evangélikusok a keresztény zene régi hagyományába is belesimulnak, leginkább a liturgikus éne­kek rendszeres istentiszteleti használata bizonyítja. A lelkész és a gyülekezet párbeszédeként hangzik el az istentisz­telet elején a köszöntés (Az Ur legyen veletek! - És a te lelkeddel), a Kyrie és az úrvacsorát bevezető felszólítás (Emel­jük fel szívünket! - Felemeljük az Úr­hoz). Az énekeskönyv ezeken kívül is számos liturgikus éneket tartalmaz, köztük teljes reggeli (Mette) és esti (Ves­per) istentiszteleti rendet énekelt zsoltá­rokkal. E rendeket sok gyülekezetben használják. Éppen a liturgikus énekek adnak leginkább lehetőséget arra, hogy a gyülekezet tagjai - az igeolvasáson, adománygyűjtésen és az úrvacsoraosz­tásban való közreműködésen kívül is - aktívvá váljanak az istentiszteleten. Egy-egy részt ugyanis sokszor a gyüle­kezet - akár csak néhány tagból álló - énekkara vagy éppen a jelen lévő fiata­lok és gyerekek énekelnek. Mindez persze nem volna lehetséges az istentiszteletek időben és széles kö­zösségben - lelkésszel, kántorral, egy­CANTATE íCnfVifi bnrg i|lvii|ct-<75ott házfival és más szolgálattevőkkel együtt - való tervezése nélkül. A - sok helyen - felsőfokú végzettségű, megbecsült egy­házzenész, kántor alkalmazása, a rend­szeresen gondozott, karbantartott orgo­nák, esetenként egyéb hangszerek hasz­nálata, egy-egy kánon spontán, közös eléneklése az istentiszteleten csak egy- egy kiragadott példa a lehetőségek gaz­dag tárházából. De ezek Németország­ban - s látjuk talán: mindenütt a világon, nálunk is - hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gyülekezeti ének, az egyházi zene betölthesse küldetését, azaz egyesítse az énekelt imádságban a Krisztusban hívő­ket. Művelésével így láthatóvá válhat az, amit Pál apostol - a címben kissé elferdí­tett - mondata idősnek és fiatalnak egy­aránt üzen: „...ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban." (Gál 3,28) ■ Wagner Szilárd LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.H U CÍMEN.

Next

/
Thumbnails
Contents