Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-10-29 / 44. szám
2 2006. október 29. FORRÁS "Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ Gondolatok a temetőben Leszáll az alkony, de ezen a napon nem borul sötétbe a temető: gyertyák ezrei gyúlnak ki a sírokon. Ott állok a sajátos hangulatban. Ilyenkor fokozottan „él” a temető. Szorgos kezek rendezik a sírcsokrokat, eltakarítják a száraz koszorúkat. Tele a temető nemcsak a sírban nyugvókkal, hanem az élőkkel is. Eszembe jut egy mondat, amelyet nemrég hallottam: a temető a szeretet helye. Talán ezt látszik igazolni ez a nap is. Mindenkinek van halottja. És a szeretet, az emlékek hozzák ki a családot, a barátokat a sírokhoz. Persze ennek a mondatnak van egy fanyar mellékzöngéje. Sajnos igaz, a szeretet itt nyilvánul meg - de vajon amíg élt, addig is szerettük-e az illetőt? Úgy is mondhatnám, halottnak virágot vinni szép - de mennyivel több és nehezebb szeretni valakit, amíg él, amíg közöttünk van, amíg várja, hogy jó szót kapjon, vagy talán csak azt, hogy észrevegyük! Lehet, hogy csak egy mosolyt, egy simo- gatást vár, vagy egy levelet, egy telefont, egy látogatást. Vagy három percet, amíg meghallgatom a panaszát vagy az örömét az utcasarkon. Elnézem a nyüzsgő embereket a sírok között. Szemem belemélyed a szelíden pislogó gyertyafénybe. A Niceai hitvallás sorai jutnak eszembe: .....várom a halotta k feltámadását...” És arra gondolok, több lenne azt vallani: a temető a várakozás helye. Hadd írjak erről pár gondolatot. Az Apostoli hitvallásban azt mondjuk:.....hisz em a test feltámadását...” De sokkal erősebb így: .....várom a halottak feltáma dását.. .” A várás több, mint a hit. Miért? Mert ebben feszültség van, alázat van. Bizalom és aktivitás van benne. És a várakozásban öröm van. Feszültség. Itt, a sírok között érezni, hogy kiáltó ellentét van sír és feltámadáshit között. Minden sír cáfolni látszik, hogy várom, hogy érdemes vámom a halottak feltámadását. Várom. Ahhoz, hogy várjak, alázat kell. Ki iránt? Jézus szava iránt. Mint mondott ő? „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él...” (Jn 11,25) Itt kerül szembe a szem látása és a boldogító, alázatos hit ereje. Bizalom. Hívő asszony beszélt arról: tudom, hogy van örök élet. Bár semmi garanciám nincs, Jézus szava nekem elég. A szenvedő Jób mondja: „...tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.” (19,25) Aktivitás. Várni annyit jelent, mint készülődni. Várni sokan nem szeretnek. Pedig aki nem vár semmit, annak már üres a szíve. Már céltalan az élete. Öröm. Lehet-e valaminek örülni a temetőben? Hiszen ott minden az elmúlást hirdeti. Aki azonban Jézus szavára épít, az a sírok között is örömmel gondol arra, hogy nem a halálé az utolsó szó... ■ Gáncs Aladár SEMPER REFORMANDA „Az igazi Krisztus-hit pedig páratlan kincs, mert magában hordozza a teljes üdvösséget, és megőriz minden rossztól, ahogyan Mk 16,16-ban mondja: »Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik.«” M Luther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Prőhle Károly fordítása) LAPUNK A VILÁGHÁLÓN: j£ f*' www.evelet.hu SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 20. VASÁRNAP - iMóz 8,18-22 ítélet után - ítélet előtt Az első világítélet után Nóé áldozata azt fejezte ki, hogy az ember és a világ nem maradhat tartósan életben az Istennel való kiengesztelődés nélkül. Ez olyan egyetemes jellegű igazság, amely nemcsak az özönvíz utáni emberiségre érvényes, hanem fokozottan érvényes a mi nemzedékünk számára is. A Szentírás igazságaira általánosan érvényes szabály, hogy a történelmi idő előrehaladásával nem avulnak el, nem vesztik érvényüket, hanem ellenkezőleg: még inkább aktuálissá válnak. így van ez Isten és ember megbékélésével is. A napjainkban épülő globális világtársadalom egyre agresszívabban törekszik az élő Istennek és rendjének a kirekesztésére. Nem hajlandó a földet Isten teremtettségének elismerni, hanem a természet és az élet rendjének önkényes átalakítására törekszik. A neoliberalizmus az ösztönöket, kívánságokat tekinti a cselekvés mértékének, és amikor aggasztóan fogy a termőföld, a víz, az erdő, elapadnak az energiaforrások, meghirdeti egy korlátos rendszerben a korlátlan növekedés rendjét. Mindez szemmel látható módon kezelhetetlen gazdasági, ökológiai, társadalmi és erkölcsi válsághoz vezet. Az Istennel való megbékélés, kiengesztelődés hiányának tünetei nem csupán a lélekben jelentkeznek, hanem teljesen szétrombolják a teremtettségnek azt a rendjét, amely a földet alkalmassá teszi az életre. Noha Isten már akkor tudta, hogy Nóé jó szándékú törekvése, áldozata ezt nem képes létrehozni, mégis megígérte, hogy a földet az emberi bűn és gonoszság ellenére is megőrzi az élet színterének. Annak ellenére, hogy az ember szívének szándéka gonosz az ifjúságától fogva, Isten fenn fogja tartani a teremtettségnek azt a rendjét, mely az élet feltételeit biztosítja. Az ember természetén nem változtat sem az ítélet, sem Nóé áldozata. Isten változtatott velünk kapcsolatos eljárásán merő kegyelemből, jóindulatból. A megromlott emberiség számára bevezette a bűnök elnézésének, hosszan tűrésének korszakát a megváltó Jézus Krisztus eljöveteléig. Pál apostol azért hirdette az Areopágoszon, hogy „a tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg” (ApCsel 17,30). Ebben az értelemben ír az apostol a Római levélben Isten elnézésének és türelmének gazdagságáról. Isten türelmének és a bűnök elnézésének korszakát még megtoldotta a kegyelem idejével, amelyben mi is élünk, s amely pünkösdtől Jézus Krisztus értünk való visszajö- veteléig tart. Ebben az időszakban bárki elfogadhatja a Krisztus által ajándékozott, örökre szóló megmentést, az Istennel való végső és örök megbékélést, kiengesztelődést. Noha a Krisztust elvető világra a kegyelmi korszak lejárta után súlyos ítélet vár, a nagy nyomorúság korszaka, Isten még akkor is tartani fogja magát a Noéval kötött szövetséghez. Ezt jelzi a Jelenések könyvének 4. részében, hogy az ítéletre készülő Isten trónja fölött ott a szivárvány. Noha az ítélet nagyon komoly lesz, a teremtett- ség rendje megmarad. A Nóé-féle szövetség tehát csak halasztja és csillapítja az ítéletet, de végleg el nem hárítja, és sem az emberi természeten, sem a világ állapotán alapvetően nem változtat. Ezért csak ideiglenes, ideig való rendet ad a világnak. Isten azért vezette be a bűnök elnézésének korszakát, hogy a világot fenntartsa Krisztus számára, a megváltás számára. Mivel mi már a kegyelmi korszakban élünk, Jézus Krisztus eljövetele után, nekünk több és nagyobb ígéretünk van, mint Noénak, és Isten számunkra sokkal többről gondoskodott, sokkal többet nyújtott. Jézus Krisztus kereszthalála nem halasztja, hanem örökre leveszi rólunk az ítéletet. Saját szavai szerint: aki hisz benne, az nem megy ítéletre, hanem már átment az örök életre. Jézus Krisztus halála és feltámadása elváltoztatja természetünket: halálában meghal bűnnel fertőzött természetünk, feltámadásában Isten nekünk tulajdonítja az ő igazságát. Létünk elváltozása JéA VASÁRNAP IGÉJE zus Krisztus értünk való visszajövetele- kor fejeződik be, amikor megtörténik testünk elváltozása/feltámadása is. Jézus Krisztus az ő halála által visszaváltoztatta az embert imádóul a mennyei Atya számára, és a földet az ember számára. Visszajövetele után „nyomon követi a szántó az aratót... Must csorog a hegyekről" az uralmának áldásáról szóló messiási üdvprófécia szerint (Ám 9,13). Ez mérhetetlenül több, mint a Noénak szóló ígéret. A Nóé-féle szövetséget Isten az első világítélet után hozta létre, az özönvíz után vezette be a bűnök elnézésének korszakát. A kegyelmi korszakot és a kegyelem szövetségét azonban még a következő világítélet előtt léptette életbe, mert szívének szándéka nem az ítélet, hanem a kegyelem. Nem második világítéletet akar, hanem az ember és a föld örökre szóló megmentését. Ezért akik hisznek Jézus Krisztusban, azok számára nem lesz „világvége”. Ezért nekünk nem kell „világvége-hangulatban” élnünk, hanem - Isten szándéka szerint - a megmentő Jézus Krisztus értünk való visszajövetelét várjuk. ■ VÁNDOR JÓZSEF Imádkozzunk! Örök Isten! Hálát adunk, hogy még tart a kegyelmi idő. Kérünk, erősítsd meg akaratunkat, hogy felkészülve várjuk Jézus visszajövetelét. Amen. Oratio oecumenica [Lelkész:] Kegyelmes Istenünk, aki ígéreted szerint fenntartod ezt a világot és benne a mi életünket, hallgasd meg könyörgésünket. [Lektor:] Könyörgünk teremtett világodért, amelynek megszabtad rendjét, hogy hideg és meleg, nyár és tél, nappal és éjszaka harmóniájában otthonunkká legyen. Bocsásd meg nekünk, hogy a tőled kapott kincsekkel és renddel nem tudunk felelősen élni. Ébreszd fel bennünk a megajándékozottság örömét, és add, hogy tetszésed szerint tudjunk élni tőled kapott otthonunkban. És ha nem tudunk, te őrizd meg romboló szándékainktól a jövő nemzedékek számára is ezt a világot. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk országunkért, mindazokért, akik ebben a hazában élnek. Te segíts, hogy a közöttünk feszülő ellentétek ne bénítsanak meg a jó cselekISMERjÜK MEG ÉNEKEINKET! 12. vésében. Könyörgünk tisztaságért, őszinteségért, felelős döntésekért a közéletben. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházunkért, gyülekezetünkért és mindazokért, akiket egyházadban bármilyen szolgálatra hívtál el. Te egyházadat a föld sójául, hegyen épült városul hívtad el. Kérünk, add, hogy ebben ne a közénk nem tartozók fölé való rendeltségünket lássuk, hanem az elhívás hallatlan felelősségét és feladatát. Könyörgünk hitelességért, tisztaságért és szere- tetért mindazoknak, akik a követés útját járják. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk minden ember üdvösségéért. Azokért, akik testi-lelki terheket cipelnek, azokért, akik jólétben élnek, azokért, aki szenvednek, és azokért is, akik másoknak szenvedést okoznak. Hisszük, hogy te minden élethelyzetben, minden mélységben meg tudod szólítani az embert. Könyörgünk megszólító igédért minden embernek. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk magunkért is. Köszönjük neked, hogy keresztségünkben a kegyelem útját adtad elénk. Köszönjük, hogy egykor bennünket is megszólítottál és elhívtál. Könyörgünk a megújuló hitért, az el nem szunnyadó szeretetért, hogy életünk minden napján a benned való bizalommal élhessünk dicsőségedre és embertársaink javára. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Kegyelmes Istenünk! Te látod, mire van szükségünk, cselekedjél velünk és mindenkivel végtelen irgalmad szerint Ámen. „Uram Isten, siess minket megsegíteni!” - régi magyar dallamok I. ► Folytatjuk a régi magyar énekeket bemutató sorozatunkat; ezúttal a 16-17. századi dallamokról írott cikk első részét vehetik kézbe. (E Zs.) Két héttel ezelőtt arról olvashattunk, hogy a 16-17. században közel ezerkétszáz protestáns gyülekezeti ének keletkezett. Szívet-lelket melengető arra gondolni, hogy a szinte előzmény nélküli énekirodalom ilyen mértékben fellendült a reformáció századaiban. Ehhez azonban rögtön hozzá kell tennünk, hogy ez a nagy szám csak az énekek szövegére vonatkozik; ebben a két évszázadban a magyar nyelvű énekeskönyvek többnyire dallamok nélkül jelentek meg. A gyülekezetek az énekeket általában valamelyik ismert, megadott dallamra énekelték, s a dallamokat emlékezetből illesztették a szöveghez. A 16. századból fennmaradt régi daliamainkat elsősorban Tinódi, valamint Hoffgreff György históriásének-gyűjtemé- nyeiből és Huszár Gál énekeskönyveiből ismerjük. A többi 16. századi dallamra a későbbiekben, főként a 18. században megjelent dallamokból következtethetünk vissza. Habár ez utóbbi énekdallamok némi változtatáson mehettek át, lényegüket tekintve magukon hordozzák a régi jellegzetességeket. Mitől más a régi ének, miben lehet megragadni a lényegét? Ha szemügyre vesszük az énekeskönyvünk régi magyar szövegeihez társuló dallamokat, látszólag egyhangúnak tűnnek. S ez talán igaz is, ha az utóbbi évtizedekben született mozgalmasabb, ritmikusabb énekekkel hasonlítjuk össze őket. A régi énekekben van valami komorság, távolságtartás, emiatt olykor idegennek érezzük őket. Ez abból is adódik, hogy a dallamok nagy része nem a klasszikus zenéből ismert dúr- moll hangrendszerbe illeszkedik, hanem a középkorból örökölt dór, fríg hangnembe. Effajta régi hangnemekben megfogalmazott, szépen megformált dallamokat veszünk sorra a következőkben. Egy nagy ívű, emelkedő fél dallamból és egy ereszkedő másik félből tevődik össze szapphói formát követő hálaadó énekünk: Nagy hálát adjunk az Atyaistennek (EÉ 48). A dallam, melynek európai és népzenei kapcsolatai igen szerteágazóak, különleges módon maradt fenn egy 16. századi debreceni énekeskönyv Boroszlóban (Wroclaw) őrzött példányában. Hasonlóan szép ívelésű, jól megformált dallama van az Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem zsoltáréneknek (EÉ 77). Kezdete jellegzetes gregorián formulát idéz. (Eredetileg Balassi Áldj meg minket, Úristen zsoltárénekét - EÉ 323 - is effajta dallamra énekelhették.) Ugyancsak a magyar énekekre jellemző ereszkedő dallamsorokat tartalmaz a Ne szállj perbe énvelem (EÉ 412). Bár először az eperjesi magyar gyülekezet számára jegyezték le 1635-ben, az énekeskönyvünkbe került változat a 18. századi kolozsvári énekeskönyvek hatását mutatja. Mint ahogyan Nagybáncsai Mátyás 1575- ben készült Ne hagyj elesnem, felséges Isten (EÉ 79) zsoltárénekének remekbe szabott dallamát is 18. századi református énekeskönyvekből ismerjük. A három nagy sorból álló dallarh egy-egy sora további három kis szeletre tagolódik, mindegyik változatos és mintaszerűen kiegyenlített dallamvezetéssel. 16. századi históriásének-dallamot használt fel Kájoni, amikor hangokba foglalta Balassi versét, a Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét kezdetű bűnbánati éneket. Énekeskönyvünkbe ez a változat került (EÉ 404), bár a históriás ének dallamvezetése rajzoltabb, alig fordul elő benne CANTATE íítnfuie bnrg i|lvuifci(?5ofí hangismétlés. Hangnemileg ehhez az énekhez kapcsolódik a Jövel, Szentlélek Isten pünkösdi vagy Szentleiket segítségül hívó ének (EÉ 230). Az egyszerű, de szokatlan dallam két részből áll: a második a nagy ívű első rész variált ismétlése. A középkorban az imaórák kezdőfohászához a 70. zsoltár első versét vették alapul, s ezzel a verssel indítja Huszár Gál is énekeskönyvét 1574-ben: Uram Isten, siess minket megsegíteni (EÉ 80). A zsoltár szövegét Krisztusra vonatkoztatja, a középkori recitáló dallamot pedig tágasra nyitja. A18. századi debreceni énekeskönyvből ezt a szélesre tárt. de már rit- mizált, töredezett dallamot örököltük, melynek könyörgése ma is éppoly aktuális, mint a zsoltáríró idejében vagy a török uralom alatt: „Uram Isten, siess / Minket megsegíteni / Minden szükségünkben, / Krisztus Jézusért, / Mi Urunkért / És Megváltónkért!” ■ Ferenczi Ilona
