Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-10-29 / 44. szám

y EVANGÉLIKUS 71. évfolyam, 44. szám - 2006. október 29. - Szentháromság ünnepe után 20. vasárnap Ára: 165 Ft „Vegyük csak számba októberi ünnepe­inket! Október elseje: aratási hálaadó ünnep. Október 6-án az 1848-49-es sza­badságharc hőseire, vértanúira, főleg a tizenhárom aradi vértanúra emléke­zünk. (.,.) Október 23-án, az ötvenedik évforduló alkalmából az 1956-os forra­dalom kitörésére emlékezünk. (...) És végezetül nem hagyhatjuk ki e hó­nap utolsó napját, október 31-ét; amikor a reformációt ünnepeljük. A protestan­tizmus születésnapját, melyen egy törté­nelmi, teológiai momentumot idézünk fel, s amely már rég túlnőtt a felekezeti határok valamikor áthatolhatatlannak vélt ólomfalain, és igazi keresztény köz­kinccsé vált.” Égtájoló - 3. oldal Országos reformációi istentisztelet lesz a debreceni református Nagytemplomban október 29-én 17 órakor. Igét hirdet ár. Fabiny Tamás evangélikus püspök; az úrvacsorái liturgiát ár. Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke vezeti. A liturgiában a protestáns egyházak püspökei és vezető lelkipásztorai vesznek részt. Minden kedves testvérünket szeretettel hívjuk és várjuk az ünnepi istentiszteletre. hírűn 6 98 ©Metodista HetiVáiasz A reformáció emlékezete Eric Till Luther-fümjében 1956 emlékezete Budapesten 2006. október 23-án LVSZ-elnök Budapesten > Lapzártánk után várják Budapestre Mark S. Hanson püspököt, a Luthe­ránus Világszövetség (LVSZ) elnö­két. A világ evangélikusságának legmagasabb rangú tisztségviselő­je október 26-a és 29-e között tar­tózkodik Magyarországon. Földünk legnagyobb protestáns feleke- zetének a világszervezetéhez ma 78 or­szágban 140 tagegyház tartozik, ame­lyek összesen mintegy 66,2 millió - a re­formáció lutheri ágát követő - keresz­tényt képviselnek. A 1946-ban született Mark S. Hansont 1995-ben választották püspökké, az Ame­rikai Evangélikus-Lutheránus Egyház (ELCA) elnök-püspöki pozícióját pedig 2001 augusztusa óta tölti be. 2003 júliusá­ban, a világszervezetnek a kanadai Win­nipegben tartott, tizedik nagygyűlésén választották meg az LVSZ élére. Amint azt Szirmai Zoltánné külügyi osz­tályvezetőtől, Hanson püspök program­jának összeállítójától lapunk megtudta, az egyházvezető mindenekelőtt találkoz­ni fog a Magyarországi Evangélikus Egy­ház vezetőivel, megismerkedik - egyebek mellett - egyházunk oktatási és diakóniai szolgálatával. Részt vesz és köszöntőt mond Prőhle Gergely új országos felügyelő beiktatásán, továbbá ellátogat a nyugati (dunántúli) püspöki székhelyre, Győrbe. Itt-tartózkodása során Hanson püspök szószéki szolgálatot is vállalt Pilisen. ■ K.D. Ünnepélyes zsinatzáró - ’56-os emlékezéssel Egyházunk nyolcadik zsinata a múlt hét végén tartotta záró ülésszakát a Bu- dapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében. Pénteken munkaülés zajlott, szombaton pedig a ciklus összefoglalása és záró istentisztelet tett pontot a hatéves munka végére. A szolidaritási alapról szóló törvényjavaslat általános vitáját az előterjesztő, ijj. Zász- kaliczky Pál bevezetője indította. A tavaszi ülésszakon eldöntött elvek szerint megfo­galmazott javaslat lehetőséget ad arra, hogy az alap tagjai járulékfizetés ellenében nyugdíjkiegészítésben, özvegyi nyugdíjkiegészítésben, árvaellátásban, betegségi ellá­tásban, gyermekáldás idején igénybe vehető ellátásban, illetve több más szociális el­látásban részesüljenek. A járulékot a lelkész és a munkáltató - például az egyházköz­ség - egyenlő arányban fizeti és az országos egyház garanciája biztosítja. Az alap az országos iroda keretei között működne. A javaslat a novemberben felálló új zsinat elé kerül további megvitatásra. 1^ Folytatás a 3. oldalon ,...a háznál nagyobb tisztessége van a ház építőjének.' (Zsid 3,3b) M H A Magyarországi Evangélikus Egyház tisztelettel és szeretettel hív mindenkit PRŐHLE GERGELY megválasztott országos felügyelő beiktatására, amelyre október 27-én, pénteken 16 órakor a Budapest-Deák téri evangélikus templomban ünnepi istentisztelet keretében kerül sor. Az iktatás szolgálatát elnöktársa, Ittzés János elnök-püspök végzi. (Egyházunk világi vezetője az istentisztelethez kapcsolódóan tartja meg székfoglalóját.) Október hava: forradalom és reformáció jó dolog októberben magyar protestánsnak lenni, men ilyenkor két különleges ünnepünk is van. Az egyik markánsan politikai, közéleti esemény, a másik pedig elsősorban hitéletünk részét képezi, ám a föld és a menny összeér. A reformáció ugyan radikális megtérési mozga­lomként indult, ám hamar megváltoztatta a korabeli Európa szellemi és politikai arculatát is. Nemcsak az egyház újult meg, de gazdago­dott az egyetemes kultúra, tisztult a közélet, és igazságosabb lett a társadalom is. Hiszem, hogy a reformááó mai közéletünkkel kapcsola­tosan is eligazít. Ugyanígy elmondható, hogy az 1956-os fonadalomnak nemcsak politikai, hanem szel­lemi, sőt lelki mozgatórugói is voltak Szer­kesztő-riporterként hatrészes sorozatot készít­hettem, amelyet A forradalom hite címmel ezekben a hetekben sugároz a Duna Televízió. Az interjúkban nemcsak arra a kérdésre kere­sek választ, hogy miként vettek részt keresztény emberek és általában az egyházak a forrada­lomban, hanem arra is, hogy a változások mi­ként hatottak az ő hitéletükre. Egy közéleti ese­ménynek is vannak tehát lelki dimenziói. Talán nincs is olyan messze egymástól a két ünnep, és most nem a nyolc nap távolságra gondolok Személyes hangon írok Az Evangé­likus Elet október 31. igéjét elemző cikket vár tőlem. Sajátos helyzet: a forradalom és szabad­ságharc ünnepén kell megfogalmaznom refor­mációi gondolatokat. A kijelölt igeszakasz első verse így hangzik: „Krisztus szabadságra sza­badított meg minket.(Gál 5,1) Fejemben máris kezd összeállni a cikk Kis cédulákra több idézetet is kiírtam már. Bizto­san találó lesz, gondolom, Szókratészre hivat­kozni, aki így vall: Js szabadság az a gyönyö­rűséges és dicsőséges dolog, amely jó az egyén­nek és az államnak egyaránt." Majd eszembe jut egy nálunk sajnálatosan alig ismert orosz vallásfilozófus, Bergyajev, aki a szabadságot helyezi rendszere középpontjába. Kristálytiszta érvekkel fejti ki, hogy a szabadság gondolata Krisztushoz vezet, hiszen ő mindvégig teljesen szabad tudott maradni. Cetlijeimen szerepel még Paul Tillich egy gondolata, amely szerint az ember azért ember, mert szabadsaga van, és Karl Barth zseniális megfogalmazása, amely­ben megkülönbözteti a valamitől való szabad­ságot a valamire vezető szabadságtól. És persze megkerülhetetlen Luther A keresztény ember szabadsága című alapvető irata, amely szerint hitben mindenkitől szabadok vagyunk, és sen­kinek sem vagyunk alávetve, szeretetben vi­szont szolgák vagyunk, mindenkinek alávetve. Félbehagyom a cikket. Gyönyörű őszi nap van, így feleségemmel elhatározzuk, hogy a gyerekeket elvisszük a forradalom emlékhe­lyeire. Majd estefelé befejezem az írást, mon­dom, és rákattintok a számítógép „mentés" funkciójára. A Corvin közben nagy a tömeg, babakocsi­val nem jutunk el a „pesti srác” kis szobrához, amit úgy szerettünk volna újra megmutatni gyermekeinknek. A két nagy már igen érdek­lődve hallgatja elbeszélésünket a diákok felvo­nulásáról, a rádió ostromáról. Megborzonga- nak, amikor a Parlament előtti sortűz részlete­it meséljük nekik Am a Kossuth tér körbe van zárva, oda nem mehetünk így a Deák tér felé vesszük az irányt. A templom mögött tank, páncélkocsi és egy korabeli Csepel teherautó. Egyikre is, másikra is felkapaszkodnak zászlót lengetnek moso­lyognak Rengeteg ismerőssel találkozunk vi­dáman beszélgetünk egymással. Igen, ilyen az igazi ünnep, nyugtázom magamban. Aztán az Andrássy út felől váratlanul dörrenések hang­ját hallani. A szél könnygáz fullasztó szagát hozza felénk... Feleségemet és a három gyereket sürgősen hazaküldöm, magam ott maradok Szívem szerint is részt veszek a megemlékezésen, de azzal is áltatom magam, hogy élményanyagot gyűjtök a cikkhez, hiszen este le kell adnom a kéziratot. Az Astoriánál teljes békében és emelkedett hangulatban zajlik az ünnepi megemlékezés. Újabb adalék a szabadságról megkezdett íráshoz: „Az igazság szabadít meg” - olvasható a nap egyik központi gon­dolata egy hatalmas kivetítőn. Nagy művelt­ségű barátom a minap felháborodott ezen a címen, hiszen őt az „Arbeit macht frei” jelszó­ra emlékeztette, jóllehet ez az idézet János evangéliumából való. Itt már mindent ki lehet forgatni? Gyűlöletbeszédnek lehet érteni a leg­nemesebb szavakat is?! A tömegben csupa jó arcú ember. Sokak nyakában kisgyermek, az idősek botjukra tá­maszkodnak. Hírek érkeznek arról, hogy egy valóban radikális tömeget a rendőrség mintegy rá akar tolni a békés tüntetőkre. A beszédek alatt egyre közelebbről hallani a morajlást. Hamarosan lövések dördülnek: a rendőrök gu­milövedékkel félemlítik meg a tömeget, veszé­lyeztetve sokak testi épségét. Szirénák vijjogása hallatszik, majd ismét a könnygáz bűze jár át mindent. Menekül, ki merre lát. Kardlapozó lovas rendőrök sodornak el ártatlan járókelő­ket. Utóbb a televízióban látom, amint gumi­bottal vernek egy nőt, majd lesújtanak a segít­ségére igyekvő idősebb úrra is. Döbbenten halljuk, hogy a Deák téri temp­lom mögötti tankot, amelyen az imént még gyermekeink lovagoltak, a tüntetők egyszerűen elindították. Ezt nem hiszem el! Ezek üzemké­pes, indulásra kész járművel voltak?! Talán provokációnak szánták? Csak így tudom érteni azt is, hogy a térre tervezett díszburkolat - amely persze nem készült el az ünnepre - kövei raklapokon állnak, bárki számára hozzáférhe­tőek. Mintha felkínálták volna ezeket a tünte­tőknek, hadd legyen minél nagyobb a zűrzavar. Itt már nyoma sincs ünnepnek Itt vízágyúk vannak és rohamosztagok Füstöl a Deák téri templom, mivel egy könnygázlövedék meg­akadt a homlokzatán. A mellette álló evangé­likus gimnázium riasztója egyfolytában vijjog. Másnap nem is lesz ott tanítás. Teljes a zűrza­var, feje tetejére állt a világ. A kiskörúton kard­lapozó lovas rendőröknél is képtelenebb az a je­lenet, ahogy - este látom a televízióban - a mi­niszterei nők teátrálisan térdel az új 1956-os emlékmű előtt. Willy Brandt német kancellár jeruzsálemi és II. János Pál pápa auschwitzi, valóban megrendült térdeplését idézi fel ez a mozdulat, ám itt - a sebtében lebonyolított ün­nepségen - nem hiteles ez a gesztus. Zaklatott lélekkel, nagy kerülőkkel jutok csak haza. Aggódó családtagjaimat alig tudom megnyugtatni. Szavakat nehezen találva be­széljük meg a történteket. Dobáljuk megma­gyarázni a gyerekeknek, miért is nem tudott mél­tóképpen ünnepelni az ország. Aztán íróaszta­lomhoz ülök, hiszen meg kell írnom a cikket. Hol is hagytam abba?... Ahogyan október 23-nak, a forradalom ünnepének lelki dimenzi­ói is vannak, úgy lehet október 31-nek társadal­mi üzenete is. A reformáció tanítása a hitbeli szabadság mellett a közéleti, a gyülekezési és a szabad véleménynyilvánítás szabadsága mel­lett is szót emel. Ennek jegyében fájlalom, hogy megfosztanunk ünnepünktől, és tiltakozom az erőszak és a brutalitás ellen. Bibliámban újra fellapozom reformáció napja igéjének elejét, a Galata 5,1-et: „Krisz­tus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne en­gedjétek magatokat újra a szolgaság igá­jába fogni.” ■ Fabiny Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents