Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-10-22 / 43. szám
4 2006. október 22. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Hadtudós lelkész Jubiláló Julianna Summa cum laude minősítéssel védte meg doktori értekezését Fischl Vilmos október 11-én a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen rendezett nyilvános vitán. A Csővári Evangélikus Egyházközség lelkésze - aki repülőtéri lelkészként is dolgozik Ferihegyen - A nemzetközi egyházi szervezetek szerepe az államközi, valamint csoportok közötti konfliktusok és válságok kezelésében címet adta dolgozatának. A munkát a Hadtudományi Doktori Iskolában készítette el; hivatalos bírálója D. ár. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök és dr. Matus János egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora volt. Fischl Vilmos november 14-én veheti át doktori oklevelét. ■ Gazdag Zsuzsanna felvétele Püspökiktatás Pozsonyban Ünnepi istentisztelet és közgyűlés keretében iktatták hivatalába október 14-én, szombaton délelőtt a Szlovákiai Evangélikus Egyház Nyugati Egyházkerületének újonnan megválasztott elnökségét, Mi lan Krivda püspököt és Vladimír Danis felügyelőt. Pozsony-Ligetfalu tizenkét éve épült impozáns templomába Nyugat-Szlovákia közel kétszáz gyülekezetéből érkeztek lelkészek és küldöttek, hogy tanúi legyenek az ünnepi eseménynek. Az iktatást dr. Július Filo egyetemes püspök végezte; az áldást kívánók között volt többek között Ivan Osusky leköszönő püspök, aki 1994 szeptemberétől töltötte be tisztét. A Magyarországi Evangélikus Egyház, illetőleg a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület nevében lltzés János elnök-püspök képviseletében - Vető István püspökhelyettes mondott áldást a beiktatott püspökre, és adta át egyházunk köszöntését az új tisztségviselőknek. Milan Krivda pozsonyi teológusként ösztöndíjjal a münsteri egyetem evangélikus teológiai fakultásán is tanult. Pozsonyban avatták lelkésszé 1989-ben. Vidéki gyülekezetekben végzett szolgálatai után, 2004-ben választotta meg lelkipásztorává Pozsony-Ligetfalu gyülekezete. Felesége is lelkész, Pozsony több iskolájában vallástanárkánt munkálkodik. Vladimír Danis 1975-ben született. A pozsonyi teológiai fakultás hitoktatóképző szakán szerzett diplomát, az egyetemes püspöki hivatal médiareferense. ■ Cs. F. (id.) Erdő Péter bíboros európai tisztségben Erdő Péter bíboros prímást, eszter- gom-budapesti érseket választották az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) az elnökévé. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke öt évig látja el ezt a megbízatást. Az európai helyi katolikus egyházak vezetőit tömörítő szervezet a II. vatikáni zsinat útmutatása alapján 1971-ben alakult, idén ünnepelte fennállásának harmincötödik évfordulóját. Jól tudjuk, hogy a kontinens társadalmi, vallási, kulturális és nyelvi tekintetben igencsak tagolt. A földrész katolikusai azonban múltjuk, hitük és történelmi küldetésük miatt sok szempontból is egységet alkotnak. Többek között a CCEE is ezt az egységet szolgálja. Az egymás mellett élő népek katolikus hívei közötti kapcsolatápolás, egymás jobb megismerése, a feladatok időről időre való áttekintése, a közös cselekvés és segítségnyújtás nagyon összetett feladatot jelent az európai katolikus püspöki konferenciákat tömörítő testületnek. A háromszázmillió hívőt képviselő CCEE-nek jelenleg a kontinens harmincnégy püspöki konferenciája a tagja. Központja a svájci Sankt Gallenben működik. A szervezetnek korábban olyan közismert személyiségek voltak az elnökei, mint Roger Etchegaray, Basil Hume, Carlo Maria Martini és Miroslav Vlk bíborosok. Két cikluson át pedig a CCEE alelnöke volt Seregély István egri érsek, az MKPK korábbi elnöke. ■ Jezsó Ákos Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház ökumenikus imádságot tart a budapesti Szent István-bazilikában október 22-én, vasárnap 16 órakor. A szolgálatot Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke végzi. A szervezők mindenkit szeretettel hívnak és várnak. ► A Városligeti fasorban áll Budapest első alapfokú református oktatási intézménye, a Julianna Református Általános Iskola, amely 1926-ban nyitotta meg kapuit. Alapításának nyolcvanadik évfordulóját különféle rendezvényekkel - kiállítással, vetélkedővel, előadásokkal, jótékonysági hálaadó hangversennyel - tették emlékezetessé október 15. és 20. között. Az ünnepi rendezvénysorozat nyitánya a múlt vasárnapi ünnepi istentisztelet volt, amelyen - Végh Tamásnak, a közösség lelkészének és dr. Szabó Mihály főgondnoknak a köszöntője után - dr. Szabó István püspök hirdette Isten igéjét Mk 14,32-42 alapján. A Dunamel- léki Református Egyházkerület lelkészi vezetője szószéki szolgálatában hangsúlyozta, hogy Isten szeretetének jele volt a „Julianna” létrejötte is, miként az is, hogy az államosítást követő csaknem fél évszázados kényszerszünet után, 1992-ben folytatódhatott a protestáns szellemű oktatás az intézmény falai között. A Julianna nyolc évtizedének története részleteiben Devich Mártonnak az igehirdetés után elhangzott felszólalásából rajzolódott ki. Az iskolaügyi gondnok beszámolt arról, hogy az intézmény az 1920-ban hazánkba juttatott és megmaradt holland adományok jóvoltából kezdhette meg működését. Sebestyén Jenő teológiai professzor volt az, aki 1926-ban azt javasolta, hogy az említett összeget református elemi iskola alapítására fordítsák. Így született meg a Julianna, amely nevét egy hercegnőről, Vilma holland királynő leányáról kapta. Az ünnepélyes megnyitót 1926. szeptember 13-án tartották, ezután vehette kezdetét az oktatás a református templom mögött álló egyemeletes tanonciskolában. A tanárok és a diákok 1936- ban új, kibővített épületet vehettek birtokba. A második világháború alatt szünetelt a tanítás, 1945-től kezdve azonban három esztendőn át még folytatódhatott a tanító-nevelő munka a főként református diákokat oktató, de más feleke- zethez tartozó nebulókat is befogadó iskolában. A Magyarországi Református Egyház 1990-ben kérte és kapta vissza épületét. 1992-ben huszonnégy gyermekkel indult újra a tanítás. A Szarka Krisztina igazgatónő által vezetett Julianna „gazdája” ma a fasori református gyülekezet. Az iskola hat évfolyamában jelenleg több mint kétszázhúsz kisiskolás tanul. Közülük nem egy a szomszédos Budapest-Fa- sori, illetve a Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban folytatja felsőbb tanulmányait. ■ Gazdag Zsuzsanna Tisztelgés a nemzetközi segélyszervezetek 1956-os tevékenysége előtt ► A szólás úgy tartja, hogy az igaz barát a bajban ismerszik meg; hazánk sok igaz barátra lelhetett az 1956-os forradalom leverése után a nemzetközi segélyszervezetek munkatársainak személyében. A forradalom és szabadságharc évfordulóján oly módon kívánt nekik köszönetét mondani a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és a Protestáns Fórum, hogy október 12-én - Segélyszervezetek szerepe a társadalmi változások idején címmel - egynapos konferenciát tartottak a tiszteletükre a budapesti Németajkú Református Egyházközség Hold utcai templomában. A Prőhle Gergely leendő evangélikus országos felügyelő, valamint a református lelkész, Balog Zoltán, a Magyar Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke által vezetett tanácskozás három nyelven: magyarul, angolul és németül zajlott. A megnyitó beszédet Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke tartotta. Felszólalásában a volt szociális és családügyi miniszter egyebek mellett arról beszélt, hogy habár ’56 magyar esemény volt, nem csupán számunkra volt fontos - még akkor sem, ha az európai demokráciák akkor nem is tudtak konkrét segítséget nyújtani. Amikor ma a szolidaritás fogalmát említjük, nyilvánvalóan eljutunk a gyökérig, a kereszténységig - tette hozzá. Hazánkat először a kereszténység tette európaivá. A második világháború után ugyan ki lettünk zárva a szabad országok közösségéből, de a vasfüggöny mögötti keresztény testvérek nem hagytak magunkra minket, anyagi és szellemi segítségük biztosított arról, hogy együvé tartozunk - fejtette ki. Népek Krisztusa, Magyarország Igaz, más formában, ám ugyancsak a szabadságról és a szolidaritásról elmélkedtek a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MOSZ) alapító egyházait képviselő felszólalók - dr. Fabiny Tamás evangélikus és dr. Bölcskei Gusztáv református püspök - is. Az Északi Evangélikus Egyházkerület lelkészi vezetője Mt 25,35-36 alapján tartott áhítatában egyebek mellett elmondotta, hogy sokan és sokszor a kínokat átélő Jézusban saját népük megpróbáltatásait vélik felfedezni, így volt ezzel Marai Sándor is, aki 1956-ban írt, Mennyből az angyal című költeményében Magyarországot a népek Krisztusának nevezte. Hazánkat azonban - emelte ki az igehirdető, utalva a külföldi segélyszervezetek áldásos tevékenységére - a szenvedés idején nem mindenki hagyta magára. A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke örömmel üdvözölte a konferencia ötletét, amely napjaink zűrzavarában megteremti az egyházainkhoz illő, méltó megemlékezés lehetőségét, és megköszönte a külhoni segélyszervezetek képviselőinek, hogy e tömörülések akkor is figyeltek és azóta is figyelnek ránk, és segítenek bennünket. Hogy pontosan mely szervezetek azok, amelyek egykor is támogatták és most is támogatják hazánkat a szükség idején, az a következő programpontból, a személyes visszaemlékezésekből derült ki. Mielőtt azonban dr. Bölcskei Gusztáv átadta volna a szót a meghívott külföldi vendégeknek, felhívta a figyelmüket a Tiszántúli Református Egyházkerület kiadásában most megjelent, kereskedelmi forgalomban egyelőre még nem kapható, kétnyelvű, magyarul és németül publikált kötetre. A könyvecske Walther Lüthi svájci református lelkésznek 1956. november 6-án a berni székesegyházban elhangzott azon igehirdetését tartalmazza, amelyben megemlíttetnek a magyarországi események is. Segítség a szélrózsa minden irányából Ezután a vendégek „földrajzi sorrendben” mutathatták be szervezetüket. A sort Michael Chalupka, az Osztrák Diakónia igazgatója nyitotta, majd a Németországból érkezett Jürgen Gohde, a Német Protestáns Egyházak Diakó- niai Szolgálatának egykori elnöke, jelenleg az Eurodiaconia vezetője következett. Szót kapott még Franz Schüle főtitkár, a svájci protestáns egyházak segélyszervezetének (HEKS) a képviseletében, a Dániából érkezett Henrik Stubkjaer főtitkár (DanChurchAid), továbbá a holland Kerkinactie-től Arie W. van der Plas főtitkárhelyettes is. A két utolsó felszólaló Finnországból és Amerikából érkezett, Gunnar Weckström a FinnChurchAidtől, valamint Vitali Vorona a Church World Service-tői (CWS). A finn vendég ajándékokat - egy úgynevezett Tamáskeresztet, valamint egy finn nyelvű, az 1956- os eseményekről most megjelent kiadványt - is hozott magával, amelyeket a következő, iránymutatásnak is tekinthető összegzéssel adott át: „Akkor is hinnünk kell a jövőben, amikor az még bizonytalan. Mindenkor az a dolgunk, hogy Isten nevében, az ő tetszését keresve cselekedjünk.” A személyes hangú felszólalásokból kiderült, hogy aki csak tehette, a rádiót hallgatva vagy az újságok hasábjain megjelent híradásokat olvasgatva nyomon követte a hazánkban zajló eseményeket. A segítségnyújtás magától értődő volt a fiatal - többségében a második világháború után létrejött - segélyszervezetek dolgozói számára. „Ha az emberek veszélyben vannak, azonnal cselekedni kell” - hángzott el az egyik beszámolóban. Az említett országok önzetlenségét mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy mindegyikük számos pénz-, illetve természetbeni adományt küldött hazánkba, és magyar menekülteket fogadott be, akik azután vagy náluk telepedtek le, vágy továbbvándoroltak. De bárhová sodorta is őket az élet, befogadóik minden esetben igyekeztek biztosítani számukra azokat a körülményeket, amelyeknek köszönhetően új otthonra lelhettek, és idegenben is gyökeret tudtak ereszteni. Újra itthon Az őszinte beszámolók után - a köszönet jeleként - a külföldi vendégek Polgár Rózsa Kossuth-díjas textilművész Szabadság című alkotását ábrázoló emlékérmeket vehettek át. A délelőtti programot a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete, dr. Lévai Anikó zárta, aki pohárköszöntőjében azt emelte ki, hogy a Föld népeit nem a földrajzi közelség, hanem a könyörület és a befogadó szeretet, a szellemi-lelki rokonság kapcsolja igazán össze. A külföldi segélyszervezetek - hangsúlyozta - támogatásukon keresztül ugyancsak örök értékeket közvetítettek, mint amilyen például a szabadság és a szolidaritás. A rendezvény a szabadság, a közös felelősségvállalás témáját boncolgató, valamint az egyházak és a segélyszervezetek Európában és a világban betöltött szerepét taglaló kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott. Szó esett arról, hogy mi az egyházi segélyszervezetek munkájának alapelve, illetve hogy mi a motiváló erő számukra. Mint a felszólalók kifejtették: a szeretet és az, hogy nem maradhatnak tétlenek, amikor olyanokról van szó, akik az adott helyzetben nem képesek a saját érdekeiket képviselni, éljenek akár a saját országukban, akár annak határain kívül. Utóbbiak érdekében pedig - fogalmazták meg a diskurzus résztvevői -, ha szükséges, nemzeteket átívelően, egymással összefogva kell cselekedni. A nap záróakkordjaként Lehel László evangélikus lelkész, a MOSZ igazgatója mutatta be a tizenöt esztendős múltra visszatekintő Magyar Ökumenikus Segélyszervezetet. ■ GaZsu
