Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-10-22 / 43. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2006. október 22. Pedagógusaink szakmai napja Folytatás az 1. oldalról Jézus azonban nem a külső szabadságról beszélt tanítványainak, hanem a vele va­ló kapcsolat által kiteljesedő belső sza­badságról. A mi feladatunk is az, hogy ennek elérésére törekedjünk - hangsú­lyozta az igehirdető. Ugyancsak a belső szabadság lényeges elemeit, a szeretet és a tisztelet fontosságát emelte ki Mihályi Zoltánná, az oktatási osz­tály vezetője. A pedagógustársadalom előtt álló nehéz időszak kezdetén - mon­dotta - elkerülhetetlen az összefogás. Kiemelte továbbá a szakmai továbblé­pésnek, a hatékonyság növelésének, a pe­dagógiai egység megteremtésének és a mérés-értékelés egységes kialakításának szükségességét. Ez utóbbinak egy tör­vénymódosítás következtében az Orszá­gos Közoktatási Értékelési és Vizsgaköz­pont (OKÉV) is még nagyobb figyelmet szentel a jövőben, hiszen a rossz mérési eredmények újabb elvárásokat, feladato­kat jelentenek a tanárok, vezetők, fenntar­tók számára. Mihályi Zoltánná megemlí­tette azt is, hogy ai augusztus 31-én életbe lépett 138-as végrehajtási rendelet rendkí­vül hátrányosan érinti a pedagógusokat. Szekcióban ülésezve Szolgálni - a jövőért érzett feleló'sséggel Erőt adó szavakkal bátorította kollégáit Jókai Anna, aki másfél évtizeden át maga is pedagógusként dolgozott. A jézusi igazság - hangsúlyozta A tanár felelőssége 2006-ban egy keresztény iskolában című előadásában - mindig, öröm és nehéz­ség közepette is megmutatja, mit kell Nyilatkozat Mi, a Magyarországi Evangélikus Egyház és gyülekezetei által fenntartott oktatá­si intézmények óvónői, tanítói, tanárai határozottan kijelentjük, hogy nézetünk szerint a közoktatást érintő, 2006. szeptember i-jétől életbe lépett, törvénybe és rendeletbe foglalt változások megalázó és kétségbeejtő helyzetbe hozzák a köz­oktatás összes szereplőjét, különösen pedig a pedagógusokat. Méltatlan, hogy a reformintézkedések miatt csökkent a fizetésünk, munkabér kifizetésének lehetősége nélkül kell a munka egy részét végeznünk, s hivatásunk ellehetetlenítése által veszélybe kerül azon szülők alkotmányos joga is, akik gyermeküket felekezetileg elkötelezett, keresztény iskolai oktatásban kívánják részesíteni. Budapest, 2006. október 13. tennünk. Előadásában a Kossuth-díjas író arról is beszélt, hogy a magyar peda­gógusok helyzete ma különösen akkor nagyon nehéz, ha belső meggyőződés nélkül kell szembenézniük az előttük ál­ló problémákkal. A „világnézet nélküli ember - üres ember", ám a jó pedagó­gusnak van miből adnia. O - Karácsony Sándor szavaival élve - lelke kincsestárá­ból kínálja meg a gyermekeket. „Isten ügyét kell szem előtt tartanunk, irga­lommal és méltósággal” - helyezte hall­gatói szívére Jókai Anna. Miután előadása végeztével az írónő felolvasta Krónikásének 1956-2006 című művét, a szakmai összejövetel az ebéd­szünet után különböző, a tanártársa­dalmat érintő oktatási kérdések szek­cióülések keretében lebonyolított meg­beszélésével folytatódott. A tartalmas nap végén a résztvevők­től Mihályi Zoltánná és Kézdy Edit bú­csúzott, majd Győri Tamás fasori iskola­lelkész imádsággal bocsátotta útra az ország minden tájáról érkezett több mint kétszáz pedagógust. ■ G. Zs. Lehet-e szép a szép? Hajnal Endre kiállítása a fasori gimnáziumban ► Kedves, egyenruhát viselő fiata­lok igazították útba október 13-án este a Budapest-Fasori Evangéli­kus Gimnázium bejáratában a ki­állítás megnyitójára igyekvő kö­zönséget. Lehet, hogy sokan kö­zülük most lépték át először a ré­gi szépségében tündöklő, száz­éves iskola küszöbét. A díszterem mályvaszín falain ezúttal a régi igazgatók szigorú portréi helyett Hajnal Endre festőművész képei láthatók. A kiállítást, melyet re­mélhetőleg továbbiak is követnek majd, Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyi­totta meg, a közönséget pedig Marton Éva operaénekes ajándé­kozta meg néhány áriával. A címben idézett költői kérdést Odor László, a gimnázium igazgatója tette fel. Köszöntő szavaiban arról is beszélt, hogy harmincéves barátság fűzi az alko­tóhoz, s ezzel a rendezvénnyel nemcsak a külsőleg és belsőleg, „testben és lélek­Ferenc Közéleti Klub alkalmai is e gyö­nyörű falak között zajlanak. Ezután Marton Éva kápráztatta el az egybegyűlteket Puccini, Mascagni és Gersh­win egy-egy népszerű áriájával. A han­gos ünneplés és virágeső közepette azonban nemcsak varázslatos hangjá­val, hanem szavaival is kifejezte, hogy nagyon fontosnak tartja a művészeti - és azon belül is a zenei - oktatást, bár­mennyire is „nem divat” ez manapság... Bereczky Loránd, miután felhívta a fi­gyelmet az épület szépségeire, a festmé­nyekről és a művészről beszélt. A látszó­lag esetlegesen kivágott és bekeretezett tájrészletekről, a színpompás virágcsok­rokról, arról a nyilvánvaló festői szán­dékról, hogy képeivel a művész örömöt szerezzen, derűt adjon tovább. A festő honlapján olvasható Pogány Ö. Gábor művészettörténész írása Hajnal Endre művészetéről. Szerinte „a vérbeli természetfestők közé tartozik, úgy, mi­ként ezt a műfajt a nagy elődök művel­ték. .. Közvetlenül, felszabadultan szól... a ragyogó színekben pompázó pipa­csokról, dáliákról, íriszekről.” A nagy, impresszionista elődök - franciák és ma­Hajnal Endre, Manón Éva és Bereczky Loránd ben” megújult gimnáziumra, hanem az iskola szaporodó kulturális rendezvé­nyeire is felhívja a figyelmet. Hiszen - a Fasori Hírmondó tanúsága szerint is - szá­mos koncert, előadás, vitaest, sőt a Deák gyarok-nyomán haladva saját, öntörvé­nyű, néha túlontúl is színes festészetet művel. Hatalmas pipacstáblája elenyé­szik a horizonton, elképesztő rózsaszí­nek, kékek és fénylő sárgák jelennek meg képein. A tájak, legyen akár a normandi­ai tengerpart vagy valamely magyar kas­tély parkja, megunhatatlanok számára, mindig mondanak neki valami újat. De vajon mondanak-e újat a néző számára? Vajon szabad-e még Monet után pipacs­mezőt vagy Van Gogh után napraforgó­kat festeni? Az impresszionizmus festői kérdések tucatjára adott megoldás volt. És éppen a felfedezés örömének, a meg­oldás igazságának köszönhette diadalút- ját. De napjainkban? Hol van ma már az impresszionizmus? A ma festőjétől, a konárstól joggal vár­juk el, hogy velünk éljen. Hogy kérdése­ink az ő kérdései is legyenek. Ugyanak­kor korszerűnek kell lennie: kérdésfelte­véseiben, válaszaiban egyaránt. Segítsen - a maga eszközeivel - eligazodni a vi­lágban. Haladó legyen, de ne hódoljon be a divatnak. A kortárs művész nemcsak saját problémáira keresi a választ, vagyis nem öncélú, nem hiteget, nem hazudik. Az igazat mondja, nem csak a valódit. Utakat keres és mutat, és azt kell érez- nem, hogy helyettem is gondolkodik, érez, ír, fest. Nem muszáj szeretni a kor­társ művészetet, elég, ha szembesít, ha indulatokat szít, ha gondolkodni késztet. Nem biztos, hogy az a mérce, hány mű­vet vásároltak meg közgyűjtemények. De az sem, hogy mennyit lehet eladni a műtárgypiacon. És az sem, hogy hol és miként működik az a piac. Hajnal Endre boldog ember, ez bizo­nyos. A valójában problémamentes tá­jak, amelyek megihletik, a színes, ám kissé mesterkélt virágkompozíciók, az érzelmes portrék ezt bizonyítják. Művé­szete azonban kissé önmagába zárt fes­tészet; 21. századi közönsége talán töb­bet szeretne, mint az ő boldogságával ta­lálkozni. Persze, az igazi kortárs művészet - már naprakész volta miatt is - nehéz do­log. Sőt nem biztos, hogy a művek az örökkévalóságnak készülnek. De a né­zőt, az olvasót közelebb vihetik hozzá. ■ ZÁSZKALICZKY ZSUZSANNA A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJJAL KITÜNTETETT Evangélium Színház DUNA PALOTA (Budapest V., Zrínyi u. 5.) 2006. október 27-én, pénteken este 7 órakor bemutatja Szabó Magda Szent Bertalan nappala című történelmi játékát két részben. szereplők; Csokonai Domokos főkurátor Szilágyi professzor Udvaros házicseléd Müller vámigazgató Von Waldbott Lengyel szenior Ágnes fogadósné Nagy Sámuel udvari ágens Bálintffy Budai professzor Királyné, egy deák anyja Peidl, titkosrendőr Szabó Péter Bánjjy György Kossuth-díjas kiváló művész Kárpáti Tibor Bitskey Tibor Kossuth-díjas érdemes művész Mucsi Sándor Lénán László Gyurin Zsolt Buzogány Márta 0. Szabó István Jászai-díjas művész Rékai Nándor Szarvassy Csaba Zsolt Borbáth Ottilia Medgyessy Pál Történik 1794-95-ben Bécsben és Debrecenben. Zenei szerkesztő Pacher Gréti Díszlet- és jelmeztervező Hums Anna Mária Rendező Udvaros Béla további előadások: Október 29., vasárnap: este 7 óra November 3., 17., december 1., péntek: este 7 óra November 5., 19., 26., december 3., vasárnap: délután 4 óra November 25., szombat: délután 4 óra Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338-as telefonszámon, illetve hétfő, szerda, pén­tek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján: 1/235-5500. Helyárak: 2000,1500,1200 Ft Jelentős nap, ünneprend alakította ki ez évi szokásos október végi bemutatónkat. Idei legjelentősebb ünnepünk a magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik év­fordulója, amelyet élő magyar író drámájával köszöntünk. Számunkra pedig ünnepi öröm, hogy tizenhat éves működésünk során ez a huszonötödik premierünk. Végül nagyszerűen csatlakozik hármas ünnepi sorozatunkhoz, hogy e bemutatóval kö­szöntjük Szabó Magdát színházunkban. Az pedig a sors ajándéka, hogy e hónapban és e bemutatóval egyszersmind a születésnapját is köszönthetjük. Ennyi áradó gondolat jegyében végre rátérhetünk az írónőre és jeles drámájára. Szabó Magda nemcsak a kortárs magyar irodalomnak, de a társadalomnak is kiemel­kedő személyisége; akadémikus. Művei révén nemzetközi elismertsége nőttön-nő. Az Abigél című tévésorozat vagy a Régimódi történet színházi előadása pedig példátlan közönségsikert aratott. Szabó Magda Debrecen városának elkötelezettje, szerelmese. A Debreceni Reformá­tus Kollégium pedig a magyar református közösség alma matere. A város és a kollégi­um sugárzó fényének állít remek emléket a Szent Bertalan nappala című dráma. Két fősze­repére a szerző Debrecen két történelmi személyiségét, a fiatal diák Csokonait és a vá­ros legendás főbíráját, Domokos Lajost választotta. A megtörtént eseményből olyan er­kölcsi példát teremt, amely ritkán található a drámairodalomban. Korunk fellazult mo­rális rendjében fáklyaként világít Domokos Lajos áldozatos, kristálytiszta jelleme. Társulatunk a felkészülés során lelkierőben gazdagodott. Ezt az élményünket nyújtjuk most át közönségünknek. Udvaros Béla Kolozsvári galérianyitó Reményik Galéria és gyülekezeti terem - ez a neve annak a pincehelyiségnek, amelyet a kolozsvári evangélikus püs­pökség újított fel és alakított át, hogy egy tágas, a régi idők hangulatát idéző, de a legkorszerűbb feltételeknek is meg­felelő kiállítóteremmel gazdagítsa a „kincses” várost. Hiánypótló ez a terem: miután megszűnt a Főtéri Galéria, Ko­lozsvár belvárosában gyakorlatilag nincs olyan helyiség, amely helyet tudna adni képzőművészeti tárlatoknak- hangsúlyozták a szónokok a Reményik Galéria október eleji megnyitóján. Az eseményre Kolozsvár közéleti, politikai és kulturális életének személyiségei egy­aránt meghívót kaptak. Az ünnepség az evangélikus püspök­ség épületének udvarán kezdődött rövid áhítattal, ezután Adorjáni Dezső Zoltán püspök átvágta a szalagot, majd a részt­vevők levonultak a galériába, ahol ünnepi műsor keretében került sor a kiállítóte­rem felavatására. „Ez a hely legyen mű­hely, a találkozások műhelye, ahol teoló­gia, képzőművészet, közélet és irodalom találkozik és beszélget. Úgy éreztük, hogy erre igen nagy szükség van: egy kicsit - az aktuálpolitikai kérdéseket félretéve az éle­tünkből - próbáljunk meg a lényeggel foglalkozni. Azt fogalmaztuk meg, hogy van miről beszélnünk... egymást inspi­ráljuk, vitatkozzunk. Úgy érzem, erre szolgál ez a helyiség” - fejtette ki megnyi­tóbeszédében a püspök (képünkön). A Reményik Galéria - amely alatt egyébként honfoglalás kori temető talál­ható - 1999-ben nyílt meg először, jóval szerényebb körülmények között, azon­ban e hét év alatt is számos egyéni és kö­zös tárlatnak adott otthont. A helyiség falait restaurált, középkori ablakszemek díszítik, a boltívek alatt pedig a 21. szá­zadnak megfelelő kényelmes körülmé­nyeket talál a betérő. Az Essig művész házaspár jóvoltából a felújított galériában belföldi és külföldi művészek alkotásai tekinthetők meg, el­képesztően tág műfaji változatosság­ban. Egy dolog közös bennük: a minő­ség. Adorjáni Dezső Zoltán úgy véli, ter­mészetes dolog az, hogy az egyház tá­mogatja a kultúrát, „hiszen az egyház maga a kultúrában él”. ■ Debreczeni Hajnal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents