Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-10-22 / 43. szám

SEMPER REFORMANDA

„Viszont a belső ember, aki Istenhez hasonlóvá és Isten képére teremtetett hit által, örvendezik és gyönyörködik Krisztusban, aki által annyi jó áramlott rá, és amiért csak az az egy feladat hárul rá, hogy örömmel és önzetlenül szolgáljon Istennek szabad szeretettel."

H Luther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Profile Károly fordítása)

EVANGÉLIKUS HETILAP

7í. évfolyam, 43. szám - 2006. október 22. - Szentháromság ünnepe után 19. vasárnap

Ára: 165 Ft

„Amikor ma a szolidaritás fogalmát említjük, nyilvánvalóan eljutunk a gyökérig, a kereszténységig...”

!► Tisztelgés a segély- szervezetek előtt...-4. oldal

„Igen, egy forradalom, még ha vértelen is, kínos. Ha kínos is, kívánatos, s hiába óvatoskodunk, elkerülhetetlen! Miért félünk kimondani? Minden nép joga, hogy fellázadjon, ha becsületébe gázolnak, és leigázzák. ”

!► EBBE vagy abba?- ro. oldal

Tréning espereseknek 3. oldal Jubiláló Julianna ► 4. oldal Bemutató az Evangélium Színházban 5. oldal Lehet-e szép a szép? !► 5. oldal A reformáció mai üzenete ► 9. oldal Londoni levél 11. oldal

Október 22-i, 29-i és november 4-i lapszámunkban:

1956 az evangélikus egyházban

>► 8. oldal

mm

Zászlóbontás

Orosháza, október 13-14.

A magyar anyanyelvű evangélikusok első' világtalálkozója

► Ötévnyi előkészítő munka után kibontotta zászlaját a Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) a reformáció hónapjában, október 13-14-én Orosházán, a magyar anyanyelvű evangélikusok első világtalálkozójának keretében. Az intézményt azzal a régóta érlelődő szándékkal hívták életre, hogy hivatalos formában, egy „világszervezet” égisze alatt legyen mód a szétszóródott köveket összerakni, a „puzzle” darabjait összeilleszteni, azaz kialakítani a hazánkban, a Kárpát-medencében és a világon bárhol élő magyar evangélikus gyülekezetek határokon átívelő összefogását, testvéri és szolgálati közösségét. A nagyszabású orosházi rendezvénysorozat sokszínű programja nemcsak formájában, de tartalmában is megmutatta: a magyar evangélikus világ- szervezet előtt a jövőben széles távlatok nyílhatnak a magyar-magyar evangélikus kapcsolatok fejlesztésében és erősítésében.

A megnyitó ünnepi istentiszteletet megelőzően, 15 órára hívták össze a Maek közgyűlését, amelyen a korábbi háromtagú elnökséget héttagúvá bővítették. Profik Gergely elnök, valamint a két alel- nök, Gáncs Péter püspök és Benczúr László egyházkerületi felügyelő mellé megválasztották Adorjáni Dezső' Zoltán erdélyi püspököt, Gémes Pált, a Nyugat-európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének társelnökét, Nagy Olivér alsószeli lelkészt, a szlovákiai magyar evangélikusok küldöttét, valamint Blázy Ar- pádné beosztott lelkészt. Titkos szavazással megválasztották az alapszabályban rögzített bizottságok tagjait is.

Az orosházi templomban telt ház, több mint ezer ember előtt a 18 órakor

kezdődött ünnepi istentiszteleten Ittzés János elnök-püspök szolgált igehirdetéssel Jn 11,42-51 alapján. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a Maek zászlóbontásának történelmi jelentőségű eseménye és az efölött érzett lelkesült öröm nem homá- lyosíthatja el a teológiai látás józanságát. „Valóban egységet teremt-e a nyelvi és a vérségi összetartozás?” - tette fel a kérdést egyházunk elnök-püspöke, majd rámutatott, hogy sokszor az egy anya- nyelvet beszélők közül sem beszéli mindenki ugyanazt a nyelvet.

Ittzés János hangsúlyozta, hogy az evangélium örömüzenetének a tartalma az, amiben a nyelv, a kommunikáció nem elválaszt, hanem összeköt bennünket, és az igazi egységet nem az a vér teremti meg, amely az ereinkben csörgedezik, hanem az, amelyik értünk hullott - ez a valódi egység és közösség alapja.

Az istentisztelet után a világtalálkozó házigazdája, a Nyugat-Békési Egyházmegye esperese, Ribár János köszöntötte a Maek minden résztvevőjét és meghívott vendégét. A felszólalók közül elsőként Gáncs Péter püspök lépett a pulpitus mögé, hogy hivatalosan is bejelentse a Magyar Evangélikus Konferencia megalakulását. Őt követte Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész, a Maek titkára, aki felolvasta az alapszabálynak a szervezet célkitűzéseit megfogalmazó 4. §-át (lásd külön keretben lapunk 6. oldalán).

A köszöntések sorát Prőhle Gergely megválasztott országos felügyelő, a Maek elnöke nyitotta meg. A Magyarországi Evangélikus Egyház meghívását elfogadó Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke szívből jövő örömének adott hangot a Maek megalakulásával kapcsolatban, és köszönetét mondott azért, hogy az egyházak azokban a történelmi időkben is meg tudták őrizni magyar identitásukat, amikor ez megpróbáltatást jelentett. Rámutatott, hogy a megkezdett evangélikus „puzzle” nincs befejezve, nyitott, így reményt ad a gyarapodásra, és lehetőséget biztosít a további kapcsolatok építésére.

!► Folytatás a 6. oldalon

Tartalmas továbbképzés

Pedagógusaink szakmai napja a Deák téren

► Közösen elfogadott nyilatkozatban emeltek szót az egyházi iskolák életét is megnehezítő kormányzati intézkedések ellen az evangélikus intézmények pedagógusai. A Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztálya által október 13-án a Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban tartott szakmai nap mindazonáltal nem csupán a közösségformálást, a szakmai problémák megbeszélését, valamint a tapasztalatcserét szolgálta sikerrel, de - az elmúlt évekhez hasonlóan - idén is lehetővé tette a spirituális elmélyülést.

Az evangélikus iskolák és óvodák munkatársai - Kézdy Editnek, a vendéglátó intézmény igazgatónőjének köszöntő szavai után - figyelmüket magától értetődően fordították elsőként Isten igéje felé. Az áhítatot Jn 8,36 alapján D. Szebik Imre püspök tartotta. A nyugalmazott egyházi vezető igei elmélkedésében a szabadság fogalmát 1848,1956 és 1989 történelmi példáin keresztül világította meg, áttekintésében utalva arra, hogy hazánkban „a működő szocializmus nem létezett, a létező szocializmus pedig nem működött”.

!► Folytatás az 5. oldalon

„...a háznál nagyobb tisztessége van a ház építőjének. (Zsid 3,3b)

MEGHÍVÓ

A Magyarországi Evangélikus Egyház tisztelettel és szeretettel hív mindenkit PRŐHLE GERGELY

megválasztott országos felügyelő beiktatására,

amelyre október 27-én, pénteken 16 órakor a Budapest-Deák téri evangélikus templomban ünnepi istentisztelet keretében kerül sor.

Az iktatás szolgálatát elnöktársa, Ittzés János elnök-püspök végzi.

(Egyházunk világi vezetője az istentisztelethez kapcsolódóan tartja meg székfoglalóját.)

Bevallom, kicsit szkeptikusan érkeztem péntek reggel Orosházára. Nem tudtam igazán hinni a Magyar Evangélikus Konferencia zászlóbontásának sikerében, s noha sosem vitattam a kezdeményezés jelentőségét, a „világtalálkozó” szó hallatán erőt vett rajtam a gyanakvás: nem túlzás ez? Kételyeimet erősítette az előkészítés során szerzett néhány tapasztalat, mint például délvidéki testvéreink távolmaradása vagy a szlovák elnök-püspök merev elutasítása és ennek nyomán szlovákiai magyar hitsorsosaink szükségszerű elbizonytalanodása.

Aggodalmam csak lassan enyhült: az alakuló közgyűlésen sikerült megválasztani a tisztségviselőket, meghozni a szükséges határozatokat ahhoz, hogy formai akadálya ne lehessen a Maek működésének Mint a szervezet elnöke, ott is és e hasábokon is fontosnak tartom leszögezni: nem tekintem magától értetődőnek azt, hogy az elnöki feladatkör rám tes- tálódott, de belátom, hogy a bírósági bejegyzéshez szükséges funkció betöltésére a beiktatandó országos felügyelő választása kézenfekvő. Ahogyan ugyanis az országos felügyelő törvényi kötelessége az egyházkerületek közötti kommunikáció előmozdítása, ugyanúgy köteles egy szélesebb körben, a világ magyar evangélikussága egymással való érintkezésének ügyében is eljárni.

Jó gondolatnak bizonyult a helyszínválasztás. Orosháza nemes lutheránus hagyománya és életerős jelene jó körülményeket biztosított a találkozónak A gimnázium oktatói és tanulói lenyűgöző elkötelezettséggel és fegyelemmel segítették a résztvevők munkáját, Ribár János esperes és felesége pedig áldozatos munkával és nagy szeretettel teremtett ideális lelki és fizikai körülményeket.

Az a tény, hogy az önkormányzati választáson a város polgárai a gyülekezet presbiterét, Németh Bélát választották polgármesterüknek, csak tovább erősítette azt az érzést, hogy a sokfélül összesereglett magyar evangélikusok jó helyre érkeztek Orosházi templomunk különösen alkalmas arra, hogy segítsen erőt venni a kételyeken. A zsúfolásig telt háromhajós épületben még a szórványlétbe belekeseredett, elbizonytalanodott egyháztag is egy nagy és erős felekezet tagjának érezheti magát. Az ilyen felemelő alkalmak akkor is, sőt akkor igazán fontosak, ha tudjuk, hogy a „hétköznapi vasárnapok" más képet mutatnak

Az ünnepi istentisztelet liturgiája, igehirdetése, zeneszámai, majd az azt követő megnyitó- beszédek, köszöntések egymásra épülve újabb és újabb érvekkel igazolták kezdeményezésünk helyességét. Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének jelenléte és felszólalása egyfajta közjogi elismerést is adott a Maeknek S bár sokféleképpen gondolkozhatunk hazai politikai vi- ' szonyainkról, ezt a tényt csak megtiszteltetésként és örömmel üdvözölhetjük Balog Zoltánnak, a parlament emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága elnökének a beszéde a református prédikátor megnyilvánulása is volt, aki egy frappáns Luther-idézettel biztatta nagyobb közéleti szerepvállalásra egyházunkat. Pátkai Róbert nyugalmazott püspök a Külföldön Elő Magyar Evangélikus Lelkészek Munkaközösségének az elnöke a távol élők perspektívájából emlékeztetett olyan alapértékekre, amelyek a hazai mindennapok küzdelmeiben talán elsikkadnak vagy átértelmeződnek Ritka az olyan alkalom, ahol két órán keresztül nincs üresjárat, feszengő türelmetlenség, ahol tartalom és forma ilyen nemes egységet alkot.

Tanulságos volt szombat délelőtt végighallgatni az egyes régiók beszámolóit. Az előző napi emelkedettséget felváltotta a józan őszinteség, a gondokat, ellentéteket sem palástolni akaró megnyilvánulások sora. Nem kétséges, hogy rengeteget gazdagodtunk egymás kulturális, nyelvi, liturgiái jellegzetességeinek megismerése által. Ugyanakkor számomra a délelőtt legfontosabb üzenete az volt, hogy nem elég tudatosítani magunkban a szórványban élő magyar evangélikusság problémáit, egyre nagyobb az az elvárás, hogy a magyarországi egyház aktívan is közreműködjön a kettős kisebbségi lét mindennapos gondjainak megoldásában.

Sokan és sokat tettek már eddig is: lelki, szellemi és anyagi segítséggel egyaránt igyekeztek biztosítani a határon túli evangélikus közösségek fennmaradását. Az a tény, hogy ezt most szervezett formában tesszük, reményt ad arra is, hogy kiszélesíthetjük azoknak a körét, akik tettre készen érdeklődnek távolban élő testvéreink sorsa iránt. Abban, hogy ez így legyen, döntő szerepe van az információáramlásnak. Egymás életének megismerése, az egyes gyülekezeteket körülvevő világ folyamatos bemutatása az előfeltétele annak, hogy ne csak kampányszerűen és egyénileg foglalkozzunk az e napos októberi szombat délelőttönfeltett kérdésekkel, hanem esős novemberi szerdákon és jeges januári csütörtökökön is, rendszeresen és szervezetten.

A Maek küldetése, hogy egyházi közegben foglalkozzon a nyugati magyarságot foglalkoztató általános problémákkal és a Kárpátmedencei magyarság sorskérdéseivel. Az ’56-os forradalom ötvenedik évfordulóján és egy olyan időszakban, amikor a nemzeti szolidaritás eresztékei recsegnek-ropognak, ez különösen is időszerű kötelességünk. Tesszük ezt úgy, hogy magyarországi evangélikusként sosem feledkezhetünk meg arról, hogy a velünk testvéri közösségben élő szlovák és német evangélikusok számára ugyanilyen fontos Isten igéjének a saját anyanyelvükön való hallgatása, saját sorskérdéseik tisztázása.

A Magyar Evangélikus Konferencia zászló- bontása jól sikerült. Most már a mi szervező- készségünkön és szorgalmunkon múlik, hogy a jövőben áll-e, és hogy kinek áll a zászló. Péntek reggeli kételyeimet tehát felváltotta annak reménysége, hogy egy hatékony és egymás megismerését mindinkább lehetővé tevő szervezet első találkozójára gyűltünk össze 2006 októberében Orosházán.

■ Prőhle Gergely