Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-10-22 / 43. szám
2 2006. október 22. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 19. VASÁRNAP - 2Móz 34,4-10 Te úgyis tudod, milyenek vagyunk... ÉLŐ VÍZ Gombnyomásra Manapság gombnyomásra működik a televízió, a rádió, a telefon, a gépkocsi ablaka, a porszívó és még számtalan sok tárgy, eszköz. A technikai fejlődés megállíthatatlan. Sok esetben még az ajtókilincsen se pihenhet a kezünk, hogy eldöntsük, be akarunk-e lépni valahova, mert az ajtó automatikusan kinyílik előttünk. Az ember nem tud gombnyomásra működni, legfeljebb a robotember. Talán jó lenne, ha gombnyomásra tudnánk szeretni, hinni, örülni, segíteni. De mi történne akkor, ha elromlana a gomb? Akkor még annyira se működnénk, mint most. Isten úgy határozta meg az ember sorsát, hogy folyamatosan meg kell küzdenie mindenért. „Arcod verítékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe..." (iMóz 3,19) Istennek azonban van hatalma ahhoz, hogy „gombnyomásra” elvegyen mindent, ugyanakkor az ellenkezője is bekövetkezhet: egy másik gombnyomással sok áldás szállhat az életünkre. Gondoljunk a bibliai Jób példájára! Az ember szeretne egy csapásra megszabadulni a bajoktól, a nehézségektől, de Isten szabályozógombja nem így működik. Ő nem automatikusan cselekszik, hanem tudatosan irányítja életünket. Minél több gép vesz körül bennünket, annál nagyobb a meghibásodás veszélye. Isten azonban soha nem hibázik, soha nem „romlik el”. „Az Úr csodásán működik, / De útja rejtve van...” (EÉ 328,1) Boldog az az ember, aki türelemmel várja s felismeri életében Isten gondviselő szeretetét - akkor is, ha nem gombnyomásra alakul az élete. „Bízzál az Úrban, rólad ő / Meg nem feledkezik, / Sorsod sötétlő árnya közt / Szent arca rejtezik.” (EÉ 328,3) ■ Csaba Piroska Példázat az Úr csodás működéséről Egy királynak volt egy minisztere, aki minden alkalmas és alkalmatlan helyzetben azt mondta: „Isten csodásán működik.” Egy idő után a király olyan sokszor hallotta ezt a mondatot, hogy már elege lett belőle. Egyszer az uralkodó és minisztere vadászatra indult. A király lőtt egy szarvast. Mindketten éhesek voltak, így tüzet raktak, és megsütötték. A király nekilátott az evésnek, de a nagy sietségében levágta egy ujját. A miniszter ezúttal is azt mondta: „Isten csodásán működik." A királynál most már betelt a pohár. Elbocsátotta a miniszterét, megparancsolta neki, hogy tűnjön el a szeme elől. A miniszter elment. A király, a szarvassülttel jóllakva, elaludt. Vad rablók, Kali istennő imádói törtek rá. Megkötözték, fel akarták áldozni istennőjüknek - majd el szerették volna fogyasztani. De az utolsó pillanatban észrevette az egyikük, hogy a királynak hiányzik egy ujja. A rablók tanácskoztak, és úgy találták: „Ez az ember nem tökéletes. Hiányzik egy testrésze. Istennőnk csak tökéletes áldozatot kaphat.” így futni hagyták. A király visszaemlékezett minisztere szavaira: ,isten csodásán működik” És megértette, hogy ebben az esetben is igaza volt. Bűnösnek érezte magát, amiért száműzte, és megparancsolta, hogy keressék meg. Hosszú idő után rátaláltak A király bocsánatot kért tőle, és kérte, álljon újra szolgálatába. A miniszter azt válaszolta: „Nem kell bocsánatot kémed. Hálás vagyok hogy elküldted magadtól. Különben engem áldoztak volna fel a rablók Nekem megvan minden ujjam. Isten csodásán működik" H Forrás: internet „Szerettem volna, de nem ilyet. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle” - ilyeneket szoktunk mondani vagy gondolni, ha csalódunk valamiben, vagy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan vártuk. Sírva tartja kezében a kisgyerek a szétesett kisautót, amellyel még csak kétszer játszott. Keserűség szorítja össze a gimnazista szívét, amikor kiderül, hogy a legjobb barátja a háta mögött rosszmájú megjegyzést tett rá. Könnyeivel küszködik a fiatalasszony, aki néhány évnyi házasság után szembesíti egykori álmait a valósággal. Álmatlanul forgolódik az apa, aki mindent megtett a gyermekéért, és a gyerek most tizennyolc évesen kábítószeres. Egyre hidegebb és egyre értetle- nebb szívvel figyeli az ember a távolodó barátokat, munkatársakat, családtagokat. És folytatja a panaszkodást megállíthatatlanul: Én nem ilyen iskolát, nem ilyen munkahelyet, nem ilyen főnököt akartam, nem ilyen menyet, vöt, én nem ilyen orvost, nem ilyen papot, nem ilyen miniszterelnököt akartam. Nem ilyen rendszerváltást akartam. Én nem ilyet akartam! Én nem ilyen életet akartam! Isten szomorúan, keserűen nézi választott népét. Volt szabadítás, volt az egyiptomiakra tíz csapás, volt a tenger kettéválása, vízfakasztás, fürjek, manna, füst- és tűzoszlop. Idevezettem őket a Hórebhez, a közelembe, és most, ami► Ezúttal - ígéretünkhöz híven - a 16-17. századi magyar énekszövegekről szóló cikk második része következik. (E. Zs.) Régi szerzőink a zsoltárok mellett a legtöbb éneket az egyházi év ünnepeire szerezték. A 17. században vált népszerűvé Luther Vom Himmel hoch, da komm ich her kezdetű karácsonyi énekének szövege és dallama (mai változata: Mennyből jövök most hozzátok EÉ 150). A névtelen fordító hűen tolmácsolja a karácsonyi üzenetet, az este bensőséges hangulatát: „O, kedves vendég, nálam szállj, / Bűnömtől ne iszonyodjál, / Jöjj bé hozzám, te szolgádhoz, / Hozzád megtérő juhodhoz.” A nagyheti-húsvéti énekek mellett jelentős számban keletkeztek pünkösdi invokációk is. Más ünnepeken prédikáció előtt szintén énekelték ezeket a Szentlélek segítségül hívásáról szóló dicséreteket. A Jövel, Szentlélek Úristen, lelkűnknek vigassága (EÉ 234) egy középkori latin szekvencia nyomán keletkezett. Szerzője, Ba- tizi András (T1546 után) wittenbergi tanulóként kátét írt, hogy a „tudatlan gyer- mecskék... Istennek ismeretiben épülkor a legnagyobb ajándékomat készülök átadni - már Mózes kezében a két kőtábla -, aranybálvány körül járja haláltáncát az őrjöngő tömeg. Én nem ilyen népet akartam! Hogy Isten keserűségének és haragjának vagy Mózes keserűségének és haragjának a jele a földhöz vágott, ripityára törött törvénytábla, az most mindegy. A mérhetetlen csalódás jele. Lehet-e még valamit tenni ezzel a néppel, hogy megváltozzon, hogy megtérjen, vagy reménytelen eset? Érdemes-e még energiát, jóságot, szeretetet pazarolni erre a népre, vagy reménytelen? Isten dilemmája ez. Megbántam, hogy embert teremtettem... - mondja az özönvíz előtt, és végrehajtja az ítéletet. Csak Noé menekül meg: a hite, a rá- hagyatkozása- menti meg. Isten ezzel nyitva hagyja a kiskaput az emberiség megmaradása előtt. És most újra itt a kérdés: mit tegyen a hűtlen emberrel? És következnek az új kőtáblák, mert Mózes leborul a nép nevében, bocsánatot kér. A bűnbánata, a töredelme mentette meg. És nincs más, amivel Isten színe előtt meg lehet maradni, mint ez a kettő: a bú'nbánat és a hit. Isten pedig ad új esélyt, új lehetőséget, persze gyökeresen másra, mint ami eddig volt. Az eddigieket kár volna megismételni. Vajon mit lehet még kihozni az élethetnének”. Tizenkét gyülekezeti énekét ismerjük. Jónásról, Izsák pátriárkáról, az istenfélő Zsuzsánnáról, vitéz Gedeonról szerzett verses bibliai históriákat, melyek a kor égető kérdéseire adtak választ: a török veszedelemtől, a bajoktól csak a megtérés, a Krisztusba vetett hit, az Istenhez való könyörgés szabadíthat meg. Pünkösdi énekünkben a nyomorultak nemes vigasztalójához, az árvák édes atyjához forduló könyörgésre indítja a ma emberét is: „Jövel, gerjeszd fel szívünkben szent szerelmednek tüzét, / Rontsd el a gyűlölséget, / Hogy mi egyesek lehessünk isteni szerelmedben, / Jövel, mi lelkűnknek nagy vigassága.” Másik nagy hatású reformátorunk Szkhárosi Horvát András (14549 után), a tállyai prédikátor, aki tehetséges költőként tíz énekét kilencféle versformában írta. Szelíd hangú vigasztaló éneke alapján (EÉ 261) nem is gondolnánk, hogy szenvedélyes, fenyegető hangon intő, oktató, vitatkozó énekeket is írt. Vágáns stílusban gúnyolta a szerzeteseket és mindazokat, akik nem Krisztusban, hanem a szertartásokban és a szentekben bíznak. Ostorozta a hatalmukkal visszaélő fejedelmeket és az olyan emberi bűnöket, mint a fösvénység. Ezeket a bői, az életemből? Csak ennyi van benne? Sok-sok csalódás után megkeseredetten, megfáradva távozni az életből? Isten azt mondja: „Majd én kihozok valamit az életedből, majd én megmutatom, hogy milyennek terveztelek, milyennek álmodtalak. Majd csodálkozol, ha megmutatom, hogy lemondó kézmozdulatod ellenére mennyi tartalék volt még benned.” De ehhez szükség van még valamire, pontosabban valakire. Rendben van - mondja Isten -, meghallgatom a kéréseidet, hogy „járj közöttünk”, „tégy tulajdonoddá”, „bocsáss meg mindent”. Mindet teljesítem egyetlen személyben, Fiamban: és közöttetek fogok járni, és tulajdonom lesztek, és minden vétketeket eltörlöm, és messze túl a törvény szövetségén olyan szövetséget kötök, amelynek Fiam kiontott vére lesz az alapja. Olyan csodákat fogsz látni, amilyeneket egyetlen más nép sem látott. Először is megtapasztalod, hogy az a szabadság, amelyet a világ szabadságnak mondott, szörnyű rabság volt, csak megszoktad, és nem vágytál ki a börtönből. Mert nem a körülményeid és a többi ember voltak a börtön, hanem te magad ültél benne kényelmesen, és ha néha egy-egy őszinte pillanatban mégis kifelé vágytál, valami visszahúzott. Másodszor meg fogod tapasztalni, hogy az ajtó nyitva van. Már a hosszú énekeket a hívők családi körben, vasárnap délután prédikációként énekelték. Egyetlen lírai műve (Semmit ne bánkódjál) mesterien szerkesztett, tizenkét versszakos ének. Luther Erős várának hangját idézik sorai: „Akármint halásszon az ördög utánad, / Az ő tagjaiban dühösködjék rajtad, / Mind tőrrel, fegyverrel siessen utánad, / Ha Krisztusban bízol, neked az sem árthat.” Könyörgés, vigasztalás, tanítás, az Isten felé forduló meggyőzés („Ne nézzed, Úristen, e világ vakságát... Nézzed a Krisztusnak ártatlan halálát") után vezeti el a hívők közösségét a bizalom és hálaadás állapotába: „Senkiben nem bízik az anya- szentegyház, / Hanem csak tebenned...” Az énekek megőrizték tanító jellegüket a 17. század elején is. Valószínűleg kőszegi tanítványai számára készítette Sármelléki Nagy Benedek (T1617 k.) bibliai példákkal teletűzdelt könyörgését. O már az ellenreformáció ellen harcolt. Zvonarics Imre csepregi esperessel együtt Pázmány Péter híres Kalauzát, a benne foglalt igaztalan vádakat támadta. Erőteljes stílusa versében is megjelenik: „Csatold láncra az ördögöt, / Tartsd száján a pok- los dögöt, / Ne próbáljon gyarló embert, / Mint szent Jóbot, kin erőt nem veheA VASÁRNAP IGÉJE keresztelésedkor leesett a lakat, csak nem vetted észre. Harmadszor meghallod a hírt, hogy valaki fizetett érted, letette az óvadékot, hogy „kijöhess” a csalódottságból, a manipulált gondolataidból, a halálfélelemből. Negyedszer megtudod, hogy új urad van: az, aki kiváltott, tulajdonává, sajátjává tett, és azt is megtudod, hogy az ár, amelyet adott érte, az élete, a vére volt. Ötödször rá fogsz jönni, hogy az ő uralma alatt, de csak az ő uralma alatt, kiteljesedik az életed. Pontosan azt kapod meg, ami eddig hiányzott. Igazságot, szeretetet, boldogságot. Nem egy életutánzatot kapsz, hanem valódi életet. Isten nem ilyen népet akart, mint mi vagyunk, de a csalódottságából nem rezignált beletörődés, hanem egy új, szeretet- ből fakadó cselekedet következett: áldozatot hozott. De mit tehetünk mi, ha csalódásban van részünk? Szemünk előtt áll Jézus példája! Szeretetből nekünk is áldozatot kell hoznunk. Pontosan azokért, akikben csalódtunk. Hogy elmozduljon a mérleg a csalódottságtól az új esély felé, a lemondástól a remény felé, a haragtól a szeretet felé, a haláltól az élet felé. ■ Mekis Ádám Imádkozzunk! Mennyei AtyánklTe úgyis tudod, milyenek vagyunk nem mentegetjük magunkat, csak arra kérünk szánj meg minket! Amen. CANTATE ifuiffiJí bnrg iflvtifct(Jíött tett.” Énekeskönyvünk szerkesztői az eredetileg harminc versszakos énekből formáltak gyülekezeti éneket (Bízom benned, szent Úristen, EÉ 437). A 17. század végén idősb Ács Mihály (1646-1708) imádságos könyve, elmélkedései, a híres Zöngedöző mennyei kar című énekeskönyv szerkesztése már a pi- etizmust készítik elő. Három könyörgése (köztük EÉ 264,372) olvasható a Wes- selényi-féle összeesküvés ürügyén üldözött, bujdosó lelkészek panaszaként, de egyben a bensőséges vallásosság, az Istenbe vetett bizalom örök hitvallásaként is: „Nincs kívülötted senki gyámo- lunk, / Földön sem mennyen nincs más támaszunk.” Folytathatnánk régi szerzőink sorát, de inkább olvassuk-énekeljük, tegyük élővé énekeiket minél nagyobb számban, eredeti formájukban - és ahol lehet, teljes terjedelmükben. ■ H. Hubert Gabriella Oratio xcumenica [Lelkész:] Irgalmas és kegyelmes Isten, akinek türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Hallgasd meg néped könyörgését! [Lektor:] Könyörgünk ezért az országért, amelyet otthonunkul adtál. Köszönjük neked azokat az embereket, akik életüket áldozták a remélt szabadságért, akik képesek voltak kiállni az igazságtalansággal, a terrorral és a hatalmát börtönnel, akasztófával, tankokkal védelmező hatalommal szemben. Köszönjük neked, hogy a történelem Uraként lehetőséget adtál nekünk arra, hogy hazánkat olyan országgá formáljuk, amelyben békében és szabadságban élhetünk. Kérünk, bocsásd meg nekünk, hogy ajándékoddal nem tudunk élni, és a külső ellenség helyett magunk között építünk árkokat. Ne vétkeinkre tekints, hanem emlékezzél meg szeretetedről és irgalmadról! Tedd meg közöttünk is csodáidat, hogy felismerhessünk, és hozzád térhessünk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk népedért, egyházadért. Járj közöttünk igéddel és szentségeiddel, bocsásd meg bűneinket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket. Köszönjük neked hitvalló elődeinket, akik életükkel, szavaikkal, lelkületűkkel bizonyságot tettek rólad a nehéz időkben is. Köszönjük, hogy egyházadat, a benne és érte szenvedőket gazdagon megajándékoztad a benned való hit örömével és bizonyosságával. Add, hogy mi is megmaradjunk abban a szövetségben, amelyet Fiadban kötöttél velünk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a betegségtől, magánytól, erőszaktól és igazságtalanságtól szenvedő embertársainkért. Te egymásra bíztál bennünket, add meg mindazoknak az irgalmasság lelkületét, akik enyhíthetnek mások szenvedésén. Add, hogy minden szenvedő megtapasztalhassa: az emberi lehetőségek végén te mindenkinek végső menedéke és támasza vagy. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk országod eljöveteléért. Add, hogy mindig emlékezzünk, és emlékeztessünk másokat is ígéretedre. Add meg nekünk annak a reménységét, hogy egykor nálad minden szenvedés véget fog érni, minden ellenségeskedés benned való békességgé szelídül. Köszönjük neked, hogy Jézus Krisztusban már közénk élted országod csodáját. Add, hogy Krisztus Urunk követésében járva országod követeiként élhessünk minden napunkon. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Irgalmas, türelmes, szerető Istenünk! Köszönjük, hogy meghallgatsz bennünket, és irgalmad szerint megadod nekünk azt, ami üdvösségünkre és neved dicsőségére van Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. ISMERJÜK MEG ÉNEKEINKET! 11. „Jövel, mi lelkűnknek nagy vigassága” - régi magyar istenes énekek II.
