Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-10-08 / 41. szám
8 2006. október 8. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS A betegek gyógyulásának és a betegség leküzdésének reménységére emlékeztető szobrot avattak Budapesten, az Országos Onkológiai Intézet belső udvarán szeptember 29-én délután. A szoborállítás ötlete Fabirty Félixtől, az Amerikai Nemzetközi Iskola érettségiző diákjától származik, aki az Egyesült Államokban folytatott tanulmányai során találkozott először a rákos betegek mentális-lelki segítésének ezen különleges formájával. Az alkotást Szőllőssy Enikő szobrászművész készítette el; megvalósításában a Magyar Rákellenes Liga segített. Az ünnepi alkalmon igei üzenetet mondott dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke. A terület, ahol a szobor áll, ezentúl a Reménység park nevet viseli. ■ Horváth-Hegyi Olivér felvétele IIRDETÉS______________________________________________________________________________________________________________ Meghívó A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Doktori Tanácsa tisztelettel meghívja Önt Fischl Vilmos doktori (PhD-) értekezésének nyilvános vitájára. A vita ideje: október 11., 14 óra. A vita helye; Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Zrínyi terem (női Budapest, Hungária krt. 9-11.). Az értekezés címe: A nemzetközi egyházi szervezetek szerepe az államközi, valamint a csoportok közötti konfliktusok és válságok kezelésében. Hivatalos bírálók: dr. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök, a teológiai tudomány PhD-fokozatosa és dr. Matus János egyetemi tanár, az MTA doktora. Az értekezés megtekinthető a ZMNE Doktori és Habilitációs Központban. Az értekezés szerzői ismertetőjét a ZMNE Doktori Tanácsa megjelentette és elküldi a tárgykörrel foglalkozó szakembereknek. Az értekezés nyilvános vitájában minden jelenlévő részt vehet, és előzetesen írásban is észrevételt tehet, melyet a ZMNE Doktori és Habilitációs Központba kell eljuttatni (ZMNE -1581 Bp., Pf. 15.). HIRDETÉS Életre szóló mandátumunk ► Sokan nem bíznak a konferenciák hatásában. Mit érhetünk el csupán szép szavakkal? - teszik fel, gyakran jogosan, a kérdést. Bevallom, én magam is kétségekkel indultam arra a tudományos konferenciára, amelyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartottunk szeptember 25-én, közösen a Magyar Katolikus Családegyesület Életvédő Fórummal. Többes szám első személyt használok, hiszen az Ökumenikus Életvédő Alapítvány kuratóriumának tagjaként magam is a nap egyik szervezője voltam. Kétségeim e tudományos konferencia hasznosságát illetően azonban már akkor szűnni kezdtek, amikor előadóink, az egyházi és közélet prominens személyiségei elfogadták felkérésünket. Meggyőzve pedig ott a helyszínen lettem, látva, hogy az egyetem jog- és államtudományi karának díszterme zsúfolásig megtelt az érdeklődő hallgatósággal. Szabadságra elhivatva az életért - így hangzott a nap összefoglaló címe. A konferencia védnöke, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek bevezető előadásában - Egyház az életért címmel - arra hívta fel a figyelmet, mennyire félreértik az emberek e fogalmat. A szabadság valamire szól. A parttalan, kötelezettségek nélküli élet nem tesz boldoggá, hiszen minden ember mandátummal születik erre a világra. Feladata, megbízatása van, mégpedig az, hogy a teremtett világot felelősen gondozza - hangsúlyozta. A nap folyamán akár a jogtudósok, akár orvosok vagy teológusok előadása hangzott el, újra és újra megfogalmazódott a központi gondolat: az ember szabadsága az, hogy rendeltetése szerint éljen. Rá kell találnia Teremtőjére, hogy vele harmóniában őrködjék az élet felett. Az előadások nyomán ugyanakkor elénk tárult a mai pusztuló, sőt önpusztító világ szomorú képe. Súlyos szavak hangzottak el, hiszen a helyzet is súlyos. Haldoklik a természet, s ahogyan Bándi Gyula dékán fogalmazott előadásában, erre, az „új kozmikus világra” nem készült fel az ember; II. János Pál velencei nyilatkozatából idézte, hogy az ember a paradicsom után a földet is „eljátssza”. Morális válságban van a világ - figyelmeztettek más előadók, köztük Zlinszky János nyugalmazott egyetemi tanár, volt alkotmánybíró. Önző lett az ember, ösztöneinek él, nem tiszteli s ezáltal feléli a jövőt - hangzottak eszméltető szavai. Jogászok a törvényi anomáliákra, hiányosságokra hívták fel a figyelmet, orvosok pedig a fejlett géntechnikának köszönhető egészségügyi beavatkozások át nem gondolt bioetikai hátterére. Az előadók közül többen a házasság és a családi élet válságáról szóltak. Szabó István református püspök pedig sokak keserű látását és tapasztalatát fogalmazta meg: ma nemcsak a halál, a hazugság civilizációjában, hanem az „elveszített évi-, denciák” világában élünk. Utalt arra, hogy a mai ember számára már mennyire nem értékmérő a Tízparancsolat. Ugyanakkor személyes élményeivel átszőtt vallomásából kicsendült a keresztény ember reménysége is. A hívő Isten ajándékaként látja a családot és legfőképpen a gyülekezet közösségét, a lelki családot, amely ki tud emelni az értékvesztett létből, az elszigeteltségből, a magányból. Égi magasságokba emelte tekintetünket Fab Íny Tamás evangélikus püspök is. Felismerve, hogy amikor egyetlen nap alatt tizenhét előadás hangzik el, szívesen veszik a jelenlevők, ha más műfajjal is találkozhatnak, ő költői imában vagy - ahogyan nevezte - teopoézisben osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel, Az élet szent és sérthetetlen címmel. Vallomása egyben a kiutat is megfogalmazta: ebben az önpusztító, értékvesztett világban egyedül Jézus az, akinek gyógyító szeretete megtarthat. Amint mondta: „Te szereted az életet, ezért óvsz minket attól, hogy önmagunkat és környezetünket pusztítsuk... Tudod, hogy az élet él, és élni akar.” Mi a célja egy életvédő konferenciának? Mi értelme az ökumenikus összefogásnak? Ez utóbbi kérdésben benne is van a válasz, amelyet szeptember 25-én ott, az egyetem dísztermében az előadások nyomán sokadmagammal együtt megkaptam. A konferencia ereje és hatása abban mérhető le, hogy utána összefogunk-e. Együtt, azonos hitbeli látásban levők, vagyis a „szabadságra elhí- vottak” megéljük-e, hitelesítjük-e, amit hallottunk, amit tudunk? ■ B. Pintér Márta Tyúkanyó a Bethesdában Beszélgetés dr. Neuwirth Magda főorvossal MEGHÍVÓ a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermébe (1071 Budapest, Városligeti fasor 17-21.) október 13-án, pénteken 18 órára Hajnal Endre festőművész kiállításának megnyitójára és az azt követő fogadásra. A kiállítást megnyitja Bereczky Lorand, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. Sztárvendég: Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Wiener Staatsoper örökös tagja. Zongorán kísér Kovács László karmester. A kiállítás megtekinthető október 26-ig, előzetes bejelentkezéssel (tel.: 20/262-2815). j it b ii I k c t c é j 11> é n k ö n n t) ű $ c n cí feszti v d l 2006 ÖKTOß^R 8-án a göböfíőt mü Ragban koncertek: 1 2 : 00 - tó! e.s te. ! 0:00-ig. fellépő zenekarok:-só, morgenfunk, god given joy-rnisko, large room, thalito kumi -szövetnék, safe sollution, *<g c i- K Jiu. * info: http//jubol. Iutheran.hu jubQl2G00@freemcil.hu tel:06-20-824-58-49 ► Neuwirth Magda a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának neurológus főorvosa, jelenleg az epilepsziacsoport vezetője. Gyermekgyógyászként nagyon megszerette az idegosztályt, az ott folyó munkát, és sajnálta az epilepsziás betegeket. így kezdett a gyermekneurológia e részével foglalkozni. Fő érdeklődési területe a különösen súlyos, nehezen kezelhető epilepszia. A kórház rendelőjében beszélgettünk a gyermekneurológiáról és a Bethesda humánus közegéről.- A Bethesdán belül milyen helyet foglal el a neurológia?- Jelentős szerepe van. Amikor 1992- ben a református egyház visszakapta a kórházat, Dizseri Tamás igazgató megkeresett azzal, hogy szeretne létrehozni egy gyermekneurológiai osztályt. Akkor még csak a gyermekosztályon, belül kezeltem az ideggyógyászati eseteket, ő pedig egy egész emeletet biztosított ennek a területnek. Először a fekvőbetegosztályt alakítottuk ki, majd egy video-EEG monitor- rendszert építettünk ki. (Az EEG betűszó az elektroencefalográfot, vagyis az agyműködést kísérő elektromosfeszültség-ingadozásokat regisztráló készüléket, illetve az általa készített leletet jelöli. - A szerk.) Az országban nálunk dolgozik a legtöbb - hét - neurológus, és a nővéreink is nagyon jól képzettek. Az EEG-labor vezetője Fogarasi András, aki külföldről hozott sok tapasztalatot. Az epilepszia mellett valamennyi neurológiai kórképpel foglalkozunk. Munkatársaimmal konferenciákon, kongresszusokon veszünk részt. Az egész országból, sőt a határon túlról is folyamatosan érkeznek hozzánk a betegek.- Bizonyára nem csak az osztályon végzett, szorosan vett szakmai munka a fontos az itt dolgozók számára...- Valóban nem. Osztályunk munkatársai részére évente kétnapos kirándulást szervezünk, hiszen a közös élmények és beszélgetések növelik az összetartozást, az egyetértést. A Bethesda Gyermekkórház is mindig szervez közös együttléteket a kórház dolgozói számára, ahol egy-egy témával kapcsolatosan vannak előadások, közös programok. Jól együtt tudunk működni a kórház többi osztályával, és a más intézményekben dolgozók is megbecsülnek, szakmailag elismernek bennünket.- Hogyan működik az EEG-rendszer?- A video-EEG monitorral napokig tartó megfigyelést tudunk végezni. A gyermeket az édesanyjával együtt egy hotelszerű szobában helyezzük el, ahol játszhat vagy akár tévét is nézhet a vizsgálat alatt. Felszereljük a fejére az elektródát, mely aztán éjjel-nappal, akár egy hétig is ott marad. Egyrészt készül az EEG, másrészt a videó rögzíti, mutatja a gyerek rosszulléteit, viselkedését. A videón látható rosszullét alatt az EEG változásai is megfigyelhetők. Ezzel ki lehet szűrni a nem epilepsziás eredetű rohamokat. A rendszer azt is megmutatja, hogy honnan indul ki az epilepsziás mechanizmus. Ez a műtétek szempontjából jelentős. Mi ezzel a rendszerrel az élvonalban vagyunk, mert a napokig tartó monitorozást Magyarországon csak a felnőttosztályokon végzik.- Mit jelent a neurológiai osztály számára, hogy a Bethesda egyházi intézmény?- Ez a betegekkel való törődésben jelenik meg. Egyre több helyen újra felfedezik, hogy a betegnek a leikével is foglalkozni kell, nagy igény is mutatkozik erre. Fontos szempont, hogy a beteg is ember, méltóságát tiszteletben kell tartani, megbecsülését előtérbe kell helyezni. Külön beszélgetünk a betegekkel, sőt fontosnak tartom az ágynál való beszélgetést. Amikor létrehoztuk az osztályt, feltételül szabtam, hogy a szülő a gyerekével jöhessen. Egy súlyos epilepsziás ugyanis csak úgy kezelhető, ha a szülő állandóan figyeli. A másik kérésem pedig az volt, hogy a gyerekek ne az ágyban legyenek, hanem a nap nagy részét egy játszóhelyiségben töltsék. Azt szerettem volna elérni, hogy a kis beteg nálunk otthon érezze magát - ezért például nem lát rajtam köpenyt. Ha bejön a rendelőmbe, nem a vizsgálattal kezdem, hanem megfigyelem a spontán tevékenységét. Rendszerint leül a szőnyegre, játszik, így jól megfigyelhető a mozgása, a figyelme, a viselkedése. Van, aki azért jár hozzám, hogy beszélgessen: beül a fotelbe, és ott marad egy ideig; előfordul, hogy megnézi a másik gyerek vizsgálatát. Tehát az osztályt és a rendelőt is próbáltuk otthonossá tenni. A szülőkkel is sokat foglalkozunk, fontos a bátorításuk és a kezelés folyamatába való bevonásuk, a velük való együttműködés. Ezzel kapcsolatban pályázatot is nyertünk.- Az év elején Dizseri Tamás-díjat kapott...- A teljes nevén Dizseri Tamás Szeretet- szolgálati Díjra a kórház terjesztett föl. A felterjesztés szerint a szorosan vett szakmai ellátáson kívül próbálok valami pluszt is nyújtani: azt, hogy a betegek ne érezzék magukat egyedül, hogy lelki segítséget kapjanak, egy állandó összeköttetés, kapcsolat alakuljon ki közöttünk. Tábort szerveztem, hogy a szülők egy kicsit fellélegezzenek. Ott mi civilben vagyunk, de ha szükség van rá, akkor orvosi ellátásban is részesülnek a betegek. Ez cem tartozik szorosan a munkámhoz, de azt gondolom, ha nagyon komolyan akarom venni, akkor ez a gyógyító munka számára nagy segítség is. Mert a szülő, ha partner, ha elégedett, és kipiheni magát, akkor sokkal jobban ségít nekem. Emellett pedig a gyereket a táborban megismerem, ezáltal sokkal jobban tudom kezelni. Tehát egy tábor nemcsak lelkileg, hanem szakmailag is nagyon fontos. Örömmel jönnek a rendelőmbe a gyerekek. Aki először jön, a dömpert kezdi tologatni; aki már ismer, egyből az ölembe ül, és elkezdünk beszélgetni. Magdi néni vagyok nekik, sőt az egyik gyerek azt mondta: „Tyúkanyó vagy.” Van, hogy este kilenc-tíz óráig is az osztályon vagyok. Úgy gondolom, hogy amit az ember lelkesen csinál, azt nem lehet előre megszabott időkorlátok között végezni. ■ T. Németh László
