Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-10-08 / 41. szám

2 2006. október 8. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletB ÉLŐ VÍZ légy állhatatos, de legalábbis maradj talpon! A kitartás azt a készséget jelenti, hogy ki­mondod: „Nem adom fel!” - annak elle­nére sem, hogy legbelül minden az ellen­kezőjét sürgeti. Ilyen megközelítéssel az akadályokat lehetőségeknek tekintheted. Pál apostol ezt a következőképpen fogal­mazta meg: „Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve Jutok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért." (Fii 3,13-14) Miért van olyan fontos szerepe a kitar­tásnak a siker elérésében? Mert az élet - akár a munkahelyen, akár otthon -, vall­juk be, nem könnyű. Sőt néha elviselhe­tetlenül nehéz. A következő feliratú mat­ricát néhány autón láttam felragasztva: „Az élet kemény - azután pedig meg­halsz!" Elég pesszimista megfogalmazás, igaz? De van némi igazságtartalma. Természetesen a hétköznapok nehéz­ségei nem hangzanak újdonságként eb­ben a rohanó, feszültségekkel teli, gyor­san változó világban. Például a Biblia, amely az emberi történelem több ezer évét írja le, gyakran beszél próbákról és elhordozásuk szükségességéről: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különfé­le kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek pró­bája állhatatosságot eredményez. Az állhata­tosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, min­denfogyatkozás nélkül.” 0ak 1,2-4) Gondold meg: a kitartás eredménye érettség és teljesség. Ám van még egy „mellékterméke”: „De nemcsak ezzel di­csekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás mun­kálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménysé­get...” (Róm 5,3-4) Az élet próbáit néha azokhoz a sú­lyokhoz hasonlítom, amelyeket a test­építő emelget, hogy testét erősítse. Ha csak akkora súlyt emelne, amekkorát még minden erőlködés nélkül meg tud mozgatni, akkor sohasem érné el a cél­ját. Ahhoz, hogy az izmai épülhessenek, túl kell mennie ezen a határon. Próbára kell tennie az izmait - nem azért, hogy rombolja őket, hanem hogy építse. Ezek után pedig még nagyobb próbákat lesz képes kiállni. Tudsz olyan személyt mondani, aki képes volt talpon maradni hatalmas ne­hézségek és próbák idején? Gyakran hal­lom Thomas Alva Edison példáját. Az iz­zólámpa megalkotásakor kudarc után kudarcot szenvedett el, de meg volt győ­ződve arról, hogy a munka során folya­matosan ki fogja zárni a használhatatlan elképzeléseket, és végül sikerrel jár. Szintén eszembe jut Joni Eareckson Ta- da, egy mozgássérült fiatal lány, aki - túl­jutva rokkantsága korlátain - világhírű előadóvá, íróvá és énekessé vált. Saját el­mondása szerint ha nem találta volna szembe magát a teljes bénultság meg­próbáltatásával, nem kerülhetett volna közelebb Istenhez - és sohasem lett vol­na képes azoknak az ajándékoknak a megbecsülésére és azoknak az adottsá­goknak a teljes kiaknázására, amelyeket tőle kapott. Igen, nehéz kitartónak lenni. A bukás gyakran fájdalommal jár, és ki szereti megtapasztalni a fájdalmat? De a megva­lósulás felett érzett örömig semmilyen más módon nem juthatunk el, csak kitar­tással. Tény, hogy visszatekintve próbá­ink gyakran győzelmeink részévé vál­nak! „Boldog ember az, aki a kísértés idején ki­tart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szere­tőknek.” 0ak 1,12) Legyen akár szakmai karrier elérése a célod, akár egy sikeres üzlet alapítása vagy egy olyan házasság építése, amely kiállja a viharokat és a kísértéseket, min­den esetben a kulcs: csak kitartás! ■ Robert J.Tamasy (Forrás: Monday Manna) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 17. VASÁRNAP - Ézs 49,1-6 A pogányok világossága Istentiszteleten, igei alkalmon elsősor­ban az Úr Jézus Krisztusról kell szólni, akiről a legtöbb messiási próféciát (elő­rejelzést) Ezsaiás prófétánál olvashatjuk. Akkor helyes a hitéletünk, ha minden igeszakaszban Krisztust keressük. Vagy­is az evangéliumi kiindulást, amelynek a lényege a valódi bűnösöknek hirdeten­dő valódi bűnbocsánat. Evangélium! Luther számára kedvesek voltak Staupitz nevű lelkiatyjának szavai: „Jézus Krisz­tus nem képzelt bűnösök képzelt meg­váltója, hanem valódi bűnösök valódi megváltója.” Szigetek, távoli nemzetek - kire is hallgassanak, kire is hallgassunk? Ragyogjon fel nekünk a veretes ószö­vetségi igeverseken keresztül is Megvál­tónk fenséges alakja, aki a vallási provinci­alizmusból (beszűkítettségből) kilépve ha­talmas (univerzális) ölelésű mennyei sze- retetet mutatott fel, mutattat fel ma is igét hirdető egyházán keresztül. A keresztfa tövében állva szabad nekünk (sőt kötele­ző!) visszafelé tekintenünk erre az igesza­kaszra, és így találjuk meg a Krisztusra emlékeztető, mutató igei elemeket s a be­lőlük levonandó tanulságokat. Itt Krisztus földi életének több pontjá­ra is emlékeztet a szent ige. A születés előtti helyzetre való utalás figyelmünket az örök Krisztusra irányítja, az örök igé­re, amely közelebb visz bennünket Krisz­tusnak - Isten Fiának - a titkához is. ......anyám méhében..."és „...születésemnél fo gva..." - mi pedig Krisztusra tekintve boldog örömmel fedezzük fel Isten Fiának az öröktől való létét, ahogy János evangé­lista a titokzatos és szent „kezdetről” be­szél. Az örök Krisztus a mi Megváltónk, akiben Isten és az ember titokzatos mó­don találkozik. A Krisztusban közénk alázkodó Isten az ő szeretetét mutatja fel a föld pora fiának, az Emberfia pedig a föld­höz kötött és bűntől fuldokló rabszolgáért mutatja fel áldozati sebeit a mennyei Atyá­nak - hogy elégtétel történt ítélet helyett, íme az örök Főpap és Isten Báránya ő egy­szerre. Mi pedig ámulva csodálhatjuk ezt a titokzatos történetet, amelyből a megváltó szeretet árad felénk napfényként! Kard és hegyes nyíl - eszünkbe juttat­ják a küzdelmet, amelyet Krisztusnak kellett megvívnia, s e küzdelem drámá­jának meglátása különleges hatással van ránk is. Maga a Názáreti is emlegette egyszer, hogy „ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot." (Mt 10,34) Nemcsak az élet, de a hitélet is küzdelem, s ennek is meg­vannak a maga fegyverei. Pál felszólítása erre mutat: „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. (...) Éppen ezért ve­gyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenáll­hassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.” (Ef 6,11.13) A VASÁRNAP IGÉJE Krisztus követése a mi küzdelmünk (nemes harc), amelyben a Lélek segít! Urunkat is megkísértette a hiábavaló­ság érzete. Az Emberfiát átsegítette ne­hézségein az Atyával való szoros kap­csolata, ami nagyon fontos tanítás a szá­munkra is. „Hasztalan fáradoztam..." Volt hangjá­ban csüggedtség, amikor azt tapasztalta, hogy alaposan megfogyatkozott az őt hallgatók létszáma (a gyülekezet), és ek­kor a maradékhoz szólva hangzik el a fá­radt kérdés: „Vajon ti is el akartok menni?” 0n 6,67) A megdicsőülés hegyén tanítvá­nyainak értetlensége is felkeltette Jézus­ban a hasztalan fáradozás gyanúját. Fenn, a hegy mennyei ragyogásában Pé­tert semmi más nem érdekli, csak önző kis élvezete („Uram, jó nekünk itt” - mondja, és sátorépítésről beszél). Majd a lenn maradt tanítványok csődöt monda­nak egy holdkóros gyerek meggyógyítá- sánál, és akkor Jézus ajkán is megszólal valami nagyon emberi fáradtság: „Ó, hi­tetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket?” (lásd Mt 17,1-18) Ám az Úr Jézus különleges kapcsolata az Atyával átsegíti őt a Gecse- máné-kertbeli küzdelmen (angyal érke­zett) és a pokolra szállás rettenetén is. A szent (messiási) feladat tágabb. Ke­vés a volt választott népnek, az ószövet­ség népének a helyreállítása, hanem a legnagyobb üzenet, hogy „a pogányok vi­lágosságává teszlek". S az egyik legfonto­sabb kijelentés: „.. .hogy eljusson szabaditá­som a föld határáig." (6. vers) Ami a mennyei Atya grandiózus szeretetét mutatja fel mindenki számára: olvasóm számára és bárki számára! Íme: „Kevésnek tartom, hogy Jákob törzseinek helyreállításá­ban és a megmentett Izrael visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld ha­táráig. ” S így már mi is beleférünk a szent ügybe. A választott nép is (helyreállítá­suk és megmentésük igei kijelentés), de mi is. Ez a missziói parancs Máté evangé­liumának a legvégéről: „Nekem adatott min­den hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet..." (28,18-19) Téged is, engem is, mindenkit! Örömhír! A szabadítás nekünk is szól! ■ Ribár JÁNOS Imádkozzunk! Köszönjük, mennyei Atyánk, a minket is Krisztus által magadhoz ölelő, men­tő szeretetedet! A bűnbánat örömével borulunk le szent színed előtt hálát adni megváltásun­kért. Ámen. Oratio cecumenica [Lelkész:] Istenünk, aki egyetlen Úr vagy, és egyetlen Megváltót adtál az emberiségnek, add, hogy nálad test­vérre találjunk egymásban, és egy szívvel és egy akarat­tal könyörögjünk hozzád! [Lektor:] Könyörgünk minden ember üdvösségé­ért: a hívőkért és a téged keresőkért, a világ keresz­ténységéért és evangélikus egyházunkért, gyülekeze­tünkért és a Krisztusban hívők minden gyülekezeté­ért. Őrizd meg nyájadat a hitetlenségtől és a szeretet- lenségtől, és újítsd meg mindnyájunk életét! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Add, Urunk, hogy hálával emlékezzünk meg mindazokról, akiknek szolgálatával gyülekeze­tünket mind ez ideig vezetted és megtartottad! Segíts, EGYHÁZZENE ÉS OKTATÁS 1. hogy az előttünk járók hűségét megbecsüljük! Add, hogy példájuk növelje bennünk a gyülekezetünk iránti felelősséget, hogy szolgálatunk mindenkor tetszésedre legyen! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a teremtett világért, melyet nemcsak természeti katasztrófák fenyegetnek, hanem az emberi bűn következményei is. Add, hogy zúgoló­dás helyett mindenkor gondviselő szeretetedben bíz­zunk, és soha ne feledjük, hogy a téged szeretőknek minden javukra van! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk hazánkért, nemzetünkért, vá­rosunkért. Oltalmazd meg minden veszedelemtől! Adj kiengesztelődést az ellenségeskedőknek, és teremts kö­zöttünk békességet, hogy csendes és nyugodt életet él­jünk! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, segíts meg minden szenvedőt, szol­gáltass igazságot az elnyomottaknak, adj kenyeret az éhezőknek, gyógyulást a betegeknek, vigasztalást a szomorkodóknak! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk, hiszen te már azelőtt érted gondolatainkat, mielőtt kérésünket szavakba öntenénk, és reménységünkön felül meg­adod mindazt, ami akaratoddal egyezik, és számunkra üdvösséges. Mutasd meg rajtunk kegyelmedet most is szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. „Adj jó tanítómestereket nékünk.. ” ► Az elmúlt másfél évtizedben ör­vendetesen megnőtt egyházi isko­láink száma. De milyen feladatot ró ez a tény az egyházzenészekre, énektanárokra? Mi az a többlet, amit egy egyházi iskolának az egy­házzene területén és az énektaní­tásban nyújtania kellene? Milyen mintákra támaszkodhatunk? Ta­pasztalt cikkírónk rövid történeti áttekintés után gyakorlati taná­csokkal szolgál e témában. (E. Zs.J A középkori iskolák elsőrendű oktatási eszköze a liturgikus ének volt: a diákok napi rendszerességgel szolgáltak a külön­böző istentiszteleteken, s előtte készültek a szolgálatra. A liturgikus énekek szöve­gein keresztül tanultak meg olvasni, meg­ismerkedtek a nyelv szabályaival, s talál­kozhattak olyan elvont fogalmakkal, amelyekkel a hétköznapi életben alig. A reformáció idején nem változott a helyzet, csak tovább erősödött a zené­nek az oktatásban betöltött szerepe az­által, hogy a verses éneklés (például a ko­rái) egyenrangú tananyagként került a li­turgikus ének mellé, bevezetve ezzel a diákokat a verstani alapismeretekbe is. S ami ennél is fontosabb: az énekelt ige és az énekelt tanítás sokkal mélyebben a diákok leikébe hatolt, mint a csak szó­ban elmondott. A 21. századra alapvetően megváltoz­tak az oktatási formák: romanticizmus lenne visszasírni a középkor metódusa­it. Tanulhatunk mégis eleinktől, és ma­gunk is használhatjuk az oktatásban és a nevelésben a zenélés erejét. Első gondolatom a rendszeresség. Evan­gélikus iskoláinkban törekedni kell arra, hogy a diákság mindennap énekeljen, ta­lálkozzon az egyházi zenével. Heti két énekórával számolva ez nagyon köny- nyen megvalósítható, hiszen a hittan­órák száma is kettő, s a hét mindenütt közös iskolai áhítattal kezdődik. Ha eze­ken az alkalmakon csak öt-tíz percet for­dítunk énekeskönyvi énekeink megszó­laltatására, az iskolai évek végére minden diák sajátjának érzi majd énekesköny­vünk törzsanyagát. Egyszerűnek látszik a feladat, nehézséget csak az okozhat, ha az énektanár és a hitoktató között nincs összhang, illetve ha időhiány miatt ne­hézkes az egyeztetés az áhítatot tartó lel­készekkel. Nagy segítség ilyenkor egyhá­zunk énekrendje, amelyet megtalálunk hétről hétre az Evangélikus Életben, egészé­ben pedig - az előre tervezést meg­könnyítendő - az új Evangélikus istentiszte­let - Liturgikus könyv 10. fejezetében. így a következő heti énekeket az énekórákon megtaníthatjuk, az áhítaton közösen el­énekeljük, s az adott ünnep hetében még a hittanórákon is használhatjuk. Második témám a sokoldalúság. Alapve­tő kötelességünk, hogy megismertessük a diákságot az evangélikus énekekkel, de ez nem jelenti azt, hogy más énekek nem szólalhatnak meg közöttünk. Ha a hit­tanórák elején az énekeskönyvet vesszük elő, az órát pedig egy-egy ifjúsági ének­kel vagy taizéi kánonnal zárjuk, zenei ke­retbe foglalhatjuk mondanivalónkat. Az énekórákon a magyar népdalok ugyanolyan súllyal kapjanak helyet, mint az egyházi zene: e két pillért egészítheti ki a műzenei tételek sora. Tapasztalni fogjuk, hogy a különböző stílusú dalok énekeltetése csak megerősíti a másik stí­lus szeletét is. Az az osztály, amely lagymatagul viszonyul a korálokhoz, az ifjúsági énekeket sem fogja vidám szívvel zengeni, és viszont. Változatos énektaní­CANTATE KH1ÉÜ iCinffl!< bnrg ifi viifct (Sort tással viszont elérhetjük, hogy diákjaink szívesen énekeljenek különböző alkal­makkor: kiránduláson, iskolai ünnepé­lyen, istentiszteleten és maguk között is. És a harmadik gondolat: a zenével va­ló foglalkozás rendet teremi a diákban, összeszedettségre és figyelemre nevel. Balga lenne az az iskolavezetés, amely nem akarna építeni erre a lehetőségre. Egy példával megvilágítva: vétkesnek tartjuk azt a szülőt, aki - gyermeke óha­jának engedve - mindennap csak sült krumplit és rántott húst kínál ebédre. Ugyanígy felelősséggel tartozik a reá bí­zott diákok lelki egészségéért az evangé­likus iskola is: szelíd kitartással rá kell szoktatnunk a gyerekeket a zene áldása­inak használatára. így intelligens, nyi­tott, a kor követelményeihez alkalmaz­kodni, kihívásainak megfelelni tudó ge­nerációk építhetik az egyház jövőjét. ■ Bence Gábor I LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents