Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-10-08 / 41. szám
‘Evangélikus Élet3 EVANGÉLIKUS ÉLET 2006. október 8. 3 Beiktatták Benczúr Lászlót, az Északi Egyházkerület felügyelőjét Isten igéjének szolgájaként élni Parókus lett Nagybörzsöny lelkésze Lajtos János lelkész acsai népviseletbe öltözött feleségével és gyermekeivel az iktatási istentisztelet utáni fogadáson 41 Folytatás az 1. oldalról „Egyrészt azért tettem ezt - fordult a felügyelőhöz a püspök mert itt ül mögötted idősebb Benczúr László, nyugalmazott lelkész édesapád, és te vagy az ifjú, másrészt pedig testileg, szellemileg és lelkileg is friss vagy, s megtartva egykori konfirmációi igéd, most is alá tudod magadat rendelni Isten akaratának. Isten gyermekeként fogadod az ő igéjét; ezért lehet ez az ige számodra is fontos üzenet, amelyben ott rejlik: nem tiszták vagyunk, hanem megtisztítottak.” Az ünnepi istentisztelet liturgiájában Bozorády Zoltán leköszönő püspökhelyettes és Balicza Iván, a Budavári Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze segédkezett. Benczúr László székfoglaló beszédében az egyházkerület hat egyházmegyei felügyelőjének székfoglalójából emelt ki szemelvényeket, s fűzte tovább gondolataikat. (A székfoglaló teljes szövege az egyházkerület honlapján - http://eszak.luthe- ran.hu - olvasható.) Az országos egyház nevében Profik Gergely megválasztott országos felügyelő mondott köszöntést. Mint kifejtette, minden építkezésnél az első és legfontosabb mozzanat a jó alap megépítése. , A keresztény ember jó alapja Krisztus. Erre építkezhetünk, s akkor az egyház építménye biztosan megmarad” - szögezte le. Ezután Radosné Lengyel Annának, a Déli Egyházkerület felügyelőjének személyes hangvételű köszöntője hangzott el, majd Weltler Jánost, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület tiszteletbeli felügyelőjét hallgatták meg a jelenlévők. Balicza Iván budavári lelkész mint Benczúr László gyülekezetének lelkipásztora köszöntésében elmondta: „Szolgálatkésznek ismertünk meg téged, olyannak, aki sok elfoglaltságod ellenére sohasem feledkeztél meg arról, hogy gyülekezetünk presbitere vagy. Ajándékba kapott tehetségedből nekünk is jutott. Újonnan megválasztott felügyelőként továbbra is lelki otthonod szeretnénk maradni, ahová mindig várunk!” A testvéregyházak képviselői közül Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője kérte Isten áldását a felügyelő munkájára. Benczúr László mint budavári presbiter mindamellett a buda- hegyvidéki templomban is otthon érezhette magát, hiszen 2000-ben az ő tervei alapján készült el az épület. A napsütéses őszi délutánon tartott ünnepi alkalmon jelen volt számos építész kollégája, művész ismerőse és barátja is. ■ Horváth-Hegyi Olivér ► Nagybörzsönyben - német ajkú lakói nyelvén Pilsen- ben - a Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnapon minden esztendőben megemlékeznek az evangélikus hajlék 1852. szeptember 26- án történt felszenteléséről. A múlt vasárnapi istentiszteletre azonban a visszatekintés helyett inkább a jelen eseményei felett való örvendezés volt a jellemző, hiszen Bence Imre, a Budai Egyházmegye esperese ekkor iktatta hivatalába a közösség megválasztott lelkészét, Lajtos Jánost. A Nagybörzsönyben és szórványaiban 2000 óta szolgáló fiatal lelkész iktatásának hírére megtelt a gyülekezet temploma. Az alkalomra két busszal érkeztek például a lelkipásztor szülőfalujából, Ácsáról, és ugyancsak jelen voltak a három szórvány - Vámosmikola, Letkés'és Szob - képviselői. Az ünneplő gyülekezet tagjai között akadtak határon túli testvérek is, hiszen Lajtos János a szomszédos Szlovákiában lévő Ipolyszakálloson és Százdon havonta egyszer magyar nyelvű istentiszteletet tart. Itt végzett munkáját az Északi Egyházkerület a jövőben is támogatni kívánja anyagilag - mondotta az ünnepi közgyűlésen felszólaló dr. Fabiny Tamás, a kerület püspöke. A közgyűlést megelőző iktatási istentiszteleten - ahol a liturgiái szolgálatban a püspök mellett Bence Imre esperes és Dedinszky Gyula egykori nagybörzsönyi lelkész is részt vett - elsőként az északi egyházkerület lelkészi vezetője prédikált. Fabiny Tamás Pálnak a rómabeli- ekhez írt levele (1,16-17) alapján tartott igehirdetésében arra kérte az ünnepeltet, hogy ne szé- gyellje az evangéliumot családja, gyülekezete, települése közösségében. „Ne szégyelld az evangéliumot, mert Isten ereje az; mert ő a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne; mert a lelkész hite, ha kell, a gyülekezet hite által is erősödhet” - hangsúlyozta a püspök. Az iktatása után a szószékre lépő lelkész „megfogadta a tanácsot”; evangélizációnak is beillő igehirdetését Mt 16,13-16 alapján tartotta, őszinte, személyes hangon téve bizonyságot. „Amikor megtapasztaltam, hogy Krisztus ma is él, megelevenedett a hitem” - mondotta. „Attól kezdve róla, az élő Úrról akarok bizonyságot tenni mindenkinek, elmondani, hogy vele, általa lehet úgy élni, hogy békességünk legyen önmagunkkal és a minket körülvevő világgal.” ■ - GAZDAGA Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület közgyűlése szeptember 30-án Répcelakon tartotta alakuló ülését, melyen megválasztotta az egyházkerület tisztségviselőit a következő hat évre. Vétó' István lett az egyházkerület püspökhelyettese, Kissné Kárász Rózsa tölti be a másodfelügyelői, dr. Tölli Zoltán az egyházkerületi ügyészi tisztet, Verasztó Jánost választották evan- gélizációs és missziói felelőssé, az egyházkerületi GAS-előadó pedig Béres László lett. A közgyűlés a megválasztott tisztségviselők eskütételével zárult. Az Északi Egyházkerület közgyűlése szeptember 30-án Budapesten, a buda- hegyvidéki evangélikus templomban tartotta alakuló ülését, melyen megválasztotta az egyházkerület tisztségviselőit a következő hat évre. Az egyházkerület püspökhelyettese Krámer György pilisi lelkész, másodfelügyelője dr. Cserháti Péter, a fóti gyülekezet tagja, ügyésze dr. Tóth Judit, a miskolci gyülekezet tagja, evangélizáci- ós és missziói felelőse Blatniczky János, a szügyi gyülekezet lelkésze, GAS-előadója pedig Selmeczi Lajos monori lelkész lett. A közgyűlés a megválasztott tisztségviselők beiktatásával és eskütételével zárult. Hazugság mint „túlélési szükséglet”? ► A hazánkban kirobbant belpolitikai és morális krízisre reagálva elgondolkoztató interjú jelent meg az Index internetes újságban Peter Stiegnitz ha- zugságkutatóval. A magyar származású professzor 1956-ban hagyta el az országot, Bécsben tanult pszichológiát és szociológiát. O a mentiológia-hazugságkutatás - tudományának megalapítója; Mindenki hazudik című könyve magyarul is megjelent. Állítása szerint „mindenkinek muszáj hazudnia, ez túlélési szükséglet...” Valóban ez lenne az igazság, vagy netán a hazugságkutató is csúsztat? Mielőtt megpróbálok választ találni erre a súlyos morális kérdésre, hadd idézzek még néhány fontos gondolatot Peter Stiegnitztől: „A mentiológia háromféle hazugságot különböztet meg: az önhazugságot, amikor saját magunknak hazudunk, a közösségi hazugságot, amikor egy-két embert tévesztünk meg, és a tömeghazugságot, amikor valaki becsap egy tömeget. A hazugságot mindenki önmagának vallja be először, és szinte mindig megbocsátunk magunknak, mert általában jó okot találunk rá, hogy miért tettük. A sajátunkénál sokkal szigorúbban ítéljük meg mások hazugságát - különösen a politikusokét. Ha egy nyugat-európai demokráciában hazugságon kapnak egy politikust, akkor ő megbukik. Amerikában pláne, a protestánsoknak a hazugság a legnagyobb bűn a hazaárulás után...” De mi a helyzet Magyarországon? Van-e még az adott, kimondott, leírt szónak súlya, következménye? Vajon azért kommunikálunk-e, hogy a valóságot feltárjuk, vagy éppen ellenkezőleg, hogy eltakarjuk?! A mentiológia a hazugságot a valóságtól való tudatos eltérésként definiálja. Ennek az eltérésnek a következménye kiszámíthatatlan. A bibliai őstörténet hitvallása szerint az ember bukásának, bűnének oka nem más, mint a kísértő- nek, a hazugság atyjának a látszólag ártatlan kérdése, csúsztatása: „Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” Ezzel indul el az ember szívében a bizalmatlanság erjedése, amely azóta is engedetlenségbe, félelembe taszítva szembefordítja őt Teremtőjével és társával. Ez az ősbizalmatlanság hazai társadalmunknak is a legfájóbb nyomorúsága, ami átjárja, mérgezi, rombolja közösségeinket. Nyilvánvaló a vezetők foÉGTÁJOLÓ kozott felelőssége ebben a krízisben, de ugyanakkor szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy a vezetettek, az átlagemberek között is pusztít a bizalmi válság. Szenvedünk a kimondott szó hitelének, becsületének hiányától a hétköznapok világában is. Csak néhány mindennapos példa ennek illusztrálására: tisztelet a kivételnek, de az iparos, a szerelő nem akkor jön, amikorra megígérte, nem számít se a vállalt határidő, se az adott költségvetés... A kereskedő gyakran „téved" a mérésben és a számlázásban... A reklámok többsége megtévesztő csúsztatás; a tömegtájékoztatás gyakran féligazságokkal manipulál... De söpörjünk egy kicsit a saját házunk, egyházunk előtt: mennyit ér az adott, a kimondott, a kinyomtatott szó az evangélikus egyházban? Mennyi valósul meg ígéreteinkből, programjainkból? Most, egy új hatéves ciklus kezdetén vajon mennyit érnek az ünnepélyesen elhangzó eskük, vállalások? Milyen súlya van az oltár előtt kimondott kereszt- szülői ígéretnek, konfirmációi vallástételnek, házassági eskünek, ordinációs fogadalomnak? Érezzük-e még a gyóná- si kérdésekre gyakran rutinszerűen elmormogott válaszok elkötelező felelősségét? Mi válik életté a szószékről meghirdetett nagyszerű tézisekből? Vajon mennyi a valóságtól való tudatos - vagy már észre sem vett - eltérés? Mennyire határozza meg egymáshoz való viszonyunkat, kommunikációnkat egyik legfontosabb hitvallásunk, a Nagy káté törvényértelmezése? Néhány gondolat a „Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!” lutheri magyarázatából: „Ennek a parancsolatnak a veleje és egyszerű értelme, hogy senki ne ártson nyelvével felebarátjának, akár barátja, akár ellensége az, ne mondjon róla rosszat, akár igaz, akár koholt az... Hiszen az egész emberen és emberben nincsen semmi, ami egyházi és világi ügyekben többet és szélesebb körben használhat vagy árthat, mint a nyelv...” Ugyanígy őszinte önvizsgálatra indíthat minket Barth Károly, aki élesen így fogalmaz: „A hazugság a bűn sajátosan keresztény formája. A kereszténységnek megint csak jó oka van arra, hogy először a saját portája előtt söpörjön, hogy azután képessé váljon arra, hogy a közönséges hazugságot is hazugságnak nevezze... A kereszténységen belül kell, hogy fény gyűljön ahhoz, hogy a világban világosabb legyen.” (Karl Barth: Szemvillanások Kálvin Kiadó, Budapest, 2006) Mindezek után nem szeretném megkerüli a címben felvetett kérdést. Álszent hazugság lenne tagadni, hogy adódhatnak életünkben olyan határ- helyzetek, amikor az igazság elhallgatására kényszerülünk. Egy ilyen krízisről vall Peter Stiegnitz is, aki hétéves korában letagadta zsidó származását, és így, ennek a hazugságnak az árán kerülhetett ki élve a nyilasok fogságából... De ugyanakkor meggyőződésem, hogy az emberi élet Istentől kapott értelme és célja több, mint pusztán a túlélés. Gyógyító igazságot szólni és cselekedni krisztusi szeretettel - ezt az embermentő küldetést bízta ránk Mesterünk, aki maga az út, az igazság és az élet. Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
