Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-10-01 / 40. szám
‘Evangélikus Éltó ÉLŐ VÍZ 2006. október 1. 9 KELL-E CSALÁDI ISTENTISZTELET? Gyerekek a templomban Mekkora baj, ha a templomban nincsenek gyerekek, hiszen ők jelentik a jövőt! Vagy még nagyobb baj, ha ott vannak, mert akkor hova lesz az úrvacsora és az imádságok emelkedett pillanata a sok mocorgástól, fészkelődéstől? A gyerekbarát, családokat a templomba hívogató családi istentisztelet létjogosultságának kérdéseit járták körül hét budai gyülekezet lelkészei és laikusai Kézdy Péter piliscsabai és Fodor Viktor pesthidegkúti lelkész meghívására Piliscsabán a múlt hét végén. Egymásra figyelve, jó hangulatban ismerkedtünk meg a családi istentisztelet különböző lehetséges formáival. Van, ahol ez a havi alkalom a főistentisztelet helyét kapja, gyakran éppen azért, mert összesen egy istentisztelet van csak vasárnap, és az havonta a családoké. Hogyan viselik ezt a nem családosok, vagy akik már elszoktak a gyerekzajtól, akik már elfelejtették saját, szülőként megélt örömeiket és küzdelmeiket? Van, ahol külön időpont a családoké vasárnap délután vagy a két délelőtti istentisztelet között. Ez persze többletfeladatot ró a lelkészre és a kántorra, és - a tapasztalatok szerint - laikusok bevonása nélkül alig valósítható meg. Ez a felállás bár nem teszi próbára a nem családosok tűrőképességét, nem is bátorítja a gyülekezet közösségét a kölcsönös tolerancia gyakorlására, és a rétegesítést is erősíti. Van, ahol hangsúlyos a liturgia: a sok hangszeres - gitáros vagy taizéi - zene és a gyerekek olvasta szöveg párosul a közvetlen hangú, mesével és tárgyakkal színesített „prédikációval”. Ilyesfajta megoldást kínál az új Liturgikus könyv is: a gyerekek számára érthetően megfogalmazott liturgia a gyülekezet széles körét igyekszik bevonni. Van, ahol a terep viszont teljesen a gyerekeké: néhány perces kötött imádság és igeolvasás hosszú játékos együtt- létet keretez. Mi a cél? Hogy gyengéden beszoktassuk a gyerekeket a „mi” istentiszteletünkre? Vagy éppen fordítva: a gyerekek kedvéért „mi” találjuk meg az Isten szentségét a zajosabb formában? Egy biztos: a gyerekeket be kell engedni a templomba, és meg kell tudni fogalmazni számukra is az örömhírt. A többi pedig már szeretet és türelem kérdése. ■ — tsz — Csorba István Emlékező fohász Sátrak erdejében, Zöld lombok ölében, Élménykeresésben Leltem társakat. Rekkenő hőségben, Óriás fák tövében, Zendülő zenében Szállott könyörgésem A derűs ég alatt: Segíts meg, Istenem! Zengjem dicsőséged Otthon is untalan! Légy segítőm nékem, Ne hagyj csüggedésben, Oltalmadat kérem, Kegyelmes, jó Uram! Az EvÉlet (jeligés) Szélrózsa vers- és novella- pályázatán első' díjra érdemesített vers. Horváth-Hegyi Olivér felvétele a múlt vasárnap fennállásának tizedik évfordulóját - Fabiny Tamás püspök szolgálatával - ünnepló' budaörsi gyülekezet hálaadó istenteszteletén készült ■ ■ ■■: ■-»■- vaaa— Mit kezdjek az álmaimmal? HETI ÚTRAVALÓ „Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúl- hatatlan életet.” (2Tim 1,10) Szentháromság ünnepe után a 16. héten az Útmutató reggeli s heti igéi ezt az örömhírt zengik: Jézus Krisztus - Isten, ezért ő a feltámadás és az örök élet a mi számunkra. Válaszd az életet! Október első vasárnapja egyben aratási hálaadó ünnep: „Mindenek reád néznek, Uram, hogy megadd eledelüket idejében." (Zsolt 104,27: LK) A mi mindennapi kenyerünket mind ez idáig megadta Istenünk, ezért istenfélelem és megelégedés töltse be szívünket! Jézus a kapzsiságtól óv a bolond gazdag példázatával: ......mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg” (olvasd: Lk 12,13-21), hanem az örök Vagyok! Jézus hétszer jelenti ki önmagáról János evangéliumában: Én vagyok! Lázár feltámasztása előtt Mártának mondta: „Éti vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?" (Jn 11,25-26) Válaszunkat személyesen neki mondjuk el! Pál is erre biztat: „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt..." (2Tim 1,8), mert Jézus a Szabadítónk és a Megváltónk! Istenünk kegyelméből maradandó élettel ajándékoz meg bennünket, amely Krisztusban van elrejtve, ezért: „Mint a szarvas vágyódik a folyóvízre, úgy vágyakozik utánad a lelkem, Istenem!" (Zsolt 42,2; LK) Most azonban - a kegyelem állapotában - ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljunk, „mert a bűn zsoldja (fizetsége) a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban" (Róm 6,23). Pállal ugyanaz történik, mint Mesterével: a zsidók őt is a pogányok kezébe adják:......én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is ké sz vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.” (ApCsel 21,13) Az élet fejedelme arámul szólt Jairus tizenkét éves gyermekéhez: „Leányka, neked mondom, ébredj fel!" (Mk 5,41), s a halál álmából feltámasztotta őt e földi életre. S mert Jézus harmadnapon feltámadott, hittel „várom a halottak feltámadását és az eljövendő örök életet” (Niceai hitvallás)! Pál életfilozófiája tömören ez:......nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Fii 1,21 ) A názáreti Jézus így mutatkozott be elfogatásakor: „Én vagyok." (Jn 18,5.8) Az ő nevére minden térd meg fog hajolni. Ha pedig már neked is bemutatkozhatott, leborulhatsz előtte, s megvallhatod, „hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére" (Fii 2,11)! Az Atya Isten mutatta be a három kiválasztott tanítványnak a megdicsőült Jézust: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!" Luther tanítja: „Aki Krisztust hallja és látja, legyen bizonyos, hogy Istent hallja és látja. Mert Krisztusban lakozik az Istenség egész teljessége. Rajta kívül nincs Isten, hogy megtalálhatnám, s hozzájuthatnék.” A hegyen tanítványai „senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül” (Mk 9,7.8). Nekünk sem kell más Úr, csak „egyedül Krisztus”! Hittel kérhetem tőle ma is: „Életem, Jézus, egyedül te töltsd be...” (EÉ 387,1) ■ Garai András Nincs erőm a szüléshez... ► „Sokat gyötrődöm az álmaim miatt. Nemcsak azért, mert rémisz- tőek, hanem azért is, mert mindig úgy tudtam, hogy az álomfejtés babonás dolog. Biztos vagyok benne, hogy a Krúdy-féle álmoskönyvre keresztény ember nem építhet, amikor magyarázatot keres álmaira. Ugyanakkor mégsem lehet véletlen, hogy álmodunk. Bizonyára fontos a szerepe a személyiségfejlődésünkben. Ezért szeretném tudni, hogy mit üzennek az álmaim. Kérem, írja meg, hogy érdemes-e ezzel foglalkoznom, vagy próbáljam meg inkább elfelejteni az álmaimat!” Kedves Emese! Köszönöm szépen izgalmas témájú levelét és azt is, hogy megosztotta velem kételyeit! Biztos vagyok abban, hogy több kedves olvasóm húzza fel most érdeklődve szemöldökét kérdése láttán, és várja izgatottan a választ, hiszen mindnyájan álmodunk! Akár emlékszünk rájuk, akár hamar elfelejtjük őket, akár évek óta a fejünkben mozgolódnak, akár nem tulajdonítunk nekik semmi jelentőséget - mégis titokzatos dolog ez az álomkérdés... Az bizonyos, bogy az álom a lélek, a psziché tudattalan mélységeiből fakad fel. Feladata elsősorban az, hogy fenntartsa a psziché egyensúlyát. Az álom jelbeszéd. Nem fogalmaz tudományos vagy racionális mondatokban, és logikája is eltér attól, amit tudatosan használni szoktunk. Jellemző rá, hogy a szimbólumok és példázatok képnyelvét használja. Általában az álmodó belső helyzetéről, lelkivilágáról tájékoztat. Közvetít a tudatos énem és lényem tudattalanja között. Lereagálja a személyiségünket érő hatásokat. De olykor az álmokon keresztül saját lényén túli üzeneteket is kaphat az ember, méghozzá a mindenség Urától! „Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele. Alomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg, akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeire pecsétet tesz.” EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix 0ób 33,14-16) Emese nem ír részletesen arról, hogy milyenek azok a rémisztő álmok, amelyek miatt sokat gyötrődik, de a következőképpen folytatódó igeversek segíthetnek a megértésükben: „így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg az embert a kevélységtől. így akarja megőrizni lelkét a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver. így fegyelmezi fekvőhelyén fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával." (17-19) Ezért semmiképpen sem biztatnám arra, hogy felejtse el az álmait, és ne foglalkozzon velük! Hiszen Önnek mint Biblia-forgató embernek nem is kell magyaráznom, hogy a Szentírásban milyen jelentős helyet foglalnak el az álmok és a látomások, amelyek gyakorta éjjel lepték meg a Szentírás embereit. Gondolnunk kell itt Józsefre (iMóz 40) és Dánielre (Dán 1,17): ők mindig Istentől kérték és kapták meg az álmok magyarázatát. De említhetem Ábrahámot (tMóz 15,12), Jákobot (iMóz 28,12-16) vagy Salamont is (iKir 3,5). Vagy az Újszövetségből Józsefet (Mt 1,20), Pilátus feleségét (Mt 27,19) és Pált (ApCsel 16,9), akiknek nagyon komoly jelentőségű, a jövőjükre és a környezetükben élők jövőjére is kiható álmaik voltak. Összefoglalóan pedig megállapíthatjuk, hogy mind az O-, mind az Újszövetség bizonysága szerint Isten felhasználta az álmot vagy az álomban kapott látomásokat arra, hogy üzenjen a kiválasztottaknak. Az is bizonyos, hogy akik erre az üzenetre alapozva mertek cselekedni, mindig helyesen cselekedtek. Nyilvánvaló, hogy Isten Jézus Krisztusban adta számunkra a legmagasabb rendű kijelentést, illetve az is, hogy új kijelentések nincsenek. De tartsuk fenn a jogot Isten számára, hogy a mai posztmodern ember számára is vannak, lehetnek üzenetei az álom jelbeszédén keresztül! Nem kellene ettől ennyire félnünk! Vagy netán az a baj, hogy könnyebb megszokott vallásosságunk kerékvágásában helyben járnunk, mert attól minden maradhat a régiben?! Ne felejtsük, hogy a legmodernebb pszichiátriai szakkönyvek úgy beszélnek az álomról és az álomfejtésről, mint a lélek megismeréséhez leginkább célravezető útról. Természetesen én is óva intem attól, hogy a babonák világának okkult területére tévedjen. Helyeslem, hogy álomfejtési kísérletében nem támaszkodik a Krúdy-féle Álmoskönyv magyarázataira. Javaslom, kérje a mindenható Istent, hogy fejtse meg álmai titkát - akár személyesen Önnek, akár egy tapasztalt és hivatásos keresztény lélekbúvár segítségével. Különös figyelmet érdemel az a tény, hogy Emesének visszatérő álmai vannak. Most nem idézett soraiban beszámol arról, hogy ezek kivégzéssel, Halállal függnek össze. Eszembe jut a közmondás: „Az ismétlés a tudás anyja.” Úgy gondolom, hogy Isten nyomatékosan figyelmezteti valamire. Érdemes végiggondolnia, hogy nem halt-e meg, nem záródott-e le életében az elmúlt időszakban valami! Egy kapcsolat, egy reménytelinek látszó terv. Nem hagyta-e el az életkedve? Nincs-e veszélyben? Nincs-e elrendezetlen ügye? Esetleg nem ítéli-e el önmagát nagyon valamely tettéért? Emese, kérje az Úr útmutatását és védelmét! ......szememet nem hagyom aludni, sz empilláimat nyugodni, míg nem találok helyet az Úrnak...” (Zsolt 132,4-5) Igével és imádsággal az ajkán aludjon el, ne tévézéssel és nassolással. Isten bocsát békés álmot szemére, és kínál felüdítő pihenést testének. Próbálja ki! Imatámogatásra számíthat! ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. „Ezt üzeni Ezékiás: Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap, mint amikor a gyermek az anyaméh szájáig jut, de nincs erő a szüléshez." (2Kir 19,3) Egyedül csak én. Szoba, parányi pókokkal és komisz árnyakkal az asztalom alatt. Meghaltunk, elbújtunk ide, lapítunk a sötétben, keressük azt, aki elment. Már nem várjuk, és már nem akarunk boldogak lenni! Elég legyen a vágyból, azt hiszem, fáradt vagyok. Most csak nekem esik az eső, és a szél csak nekem játszik a redőnnyel. Amíg emlék- szagú ágyamon fekszem, odakinn mesz- sze, a borongó erdőkben nekem vonulnak az őzek, nekem szól a magányos mozdonyok kürtje, és nekem nyögnek a hidak rozsdás pillérei. Távol a hideg űr peremén, az atomkáosz legmélyén velem bolyongnak az utolsó csillagok, szirtek világítótornyai, puszták bazalttűi, velem üvölt az elmúlás. Velem van mind, ki nem ember, velem van, ha látta már a világot. Üzenet vágtat valahonnan az éjszakából. Itt csörren, valaki koncertre hív, valaki velem akar lenni. Indulok, már csukom az ajtót, már zörög a kulcs, már kötöm az övem, már imádkozom: Isten óvjon ma éjjel a bajtól. Lelépek az utcára, és walkmancinco- gásra dobban a szívem. Olyan most az aszfalt, mintha gránittömböket mosna a tenger, fekete, és lángol a kirakatok derengő fényeiben. Csendben lépkedek utakon, melyeken ilyen tájban már csak a kísértetek trappolnak szomorúan, keresve magukat a reklámtáblák fehérjében. Nem vagyok még öreg, de már tudom, milyenek azok a dolgok, amelyek igazán félelmetesek, mennyire igazak a képek, amelyeket szembogaram igyekszik befogni, és hogy a jövő csupán annyit tesz, mint újra várni valamit, ami már volt, ami már lehetett volna, és ami már talán megtörtént, de akkor még nem volt jó. Ha valaki a múltból jön, a jelen csak gyalázat, mert van mihez viszonyítani. És szakad az eső, viharos a szél, zöld derengésben hullámzik az ég. Fáradtan SZÓSZÓRÓ Ifiúságirovat-gazda: Győré Balázs túrok a hajamba. Már itt vagyok, már hallom a neonszínű zenét. Jön a lány, a nyakamba ugrik, jó érzés, de más jut róla eszembe. Odabenn arcon simít a homály, az állott, huncut füst kíváncsian szimatol körbe. Míg kéz a kézben előrevezetnek, én csak némán pislogok a zajra és a lassuló karokra a levegőben. Késtem. Nem kimondottan szeretem a Kis- pált. Megerőszakolt szövegek, rossz emlékek, borzok meg ilyesmik... Míg Bandi a mikrofonba visít, engem köszöntésképpen nagyon megpuszilnak. Jó érzés, de más jut róla eszembe. Szinte hallhatóan párolog a zápor a kabátomról, szinte bőrömön érzem, ahogy borong a reflektorfény. Több száz kamasz vadul rázza ki hajából a rendet, mialatt a fiatalság szentsége szakadt farmert ölt, és táncba áll az örökkévalósággal. Mámoros, álomittas, hazug, kollektív érzéstelenítés. Rosszul vagyok. Szemek, szívek vibrálnak e rejtélyes síkon. Zuhanok. Ide menekült mind, kinek betontömb a jele. Bandi! Kapcsolj ki a létből, ránts történésbe! Add, hogy lángoljak, legyek halál, legyek szerelmes, legyek alternatív! Bandi! Kretén vagy! Ér- zitek, hogy baj van a világgal? Akarjátok a jót? Kinek rossz a valóság? Koncerten lenni jó érzés, de más jut róla eszembe. Nincs erőm a szüléshez. Gyenge vagyok, hogy életet adjak magamnak. Szeressen az, aki akar, de találjak lényeget! Az Úr óvjon ma éjjel a bajtól. Az Úr óvjon Banditól, mutasson jövőt, vegye el a gyászt! Rosszul vagyok „Én tudom, ha leülsz, ha kimégy vagy bejössz, és ahogyan tombolsz velem szemben! Mivel tombolsz velem szemben, és elbizakodott beszéded fülembe jutott, horgomat orrodba vetem, zablámat a szádba, és visszaviszlek az úton, amelyen idejöttél!" (2Kir 19,27-28) 8 Tatai Gábor
