Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-09-24 / 39. szám

‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2006. szeptember 24. 3 A Déli Egyházkerület új felügyelőjének beiktatása 41 Folytatás az i. oldalról A székfoglalót követően elsőként Sze­merei Zoltán köszöntötte meleg sza­vakkal Lengyel Annát, míg Gáncs Péter egy iparművészeti alkotást, az egyház- kerület emblémáját ábrázoló órát adott át a kerület búcsúzó világi vezetőjének. A továbbiakban Prőhle Gergely megvá­lasztott országos felügyelő, Benczúr Lász­ló, az Északi, Szabó György, a Nyugati Egyházkerület nem lelkészi vezetője, valamint D. dr. Harmati Béla nyugalma­zott püspök és Csepregi András, az Mikrofonváltás - Lengyel Anna és Szemerei Zoltán A Déli Egyházkerület új tisztségviselői Püspökhelyettes: Szabóné Mátrai Marianna Másodfelügyelő: Andorka Árpád Ügyész: dr. Font Éva GAS-előadó: Káposzta Lajos Evangélizációs és missziói felelős: Kis János Jelölő- és szavazatbontó bizottság: Buják Imre Jantos István Kendek György Lászlóné Házi Magdolna A Déli Egyházkerület országos testületekbe delegált küldöttei • Országos presbitérium lelkészi tag: Kondor Péter nem lelkészi tag: Szemerei Zoltán • Zsinat lelkészi tag:- Győri Gábor- Lázár Zsolt- Varsányi Ferenc nem lelkészi tag:- dr. Bácsi Hajnalka- dr. Barizs Gabriella- dr. Száraz Csenge A Déli Evangélikus Egyházkerület által meghirdetett Raffay-pályázat eredményhirdetése és a dolgozatok témái 1. díj: Deák László: Püspök, bibliafordító és nyakas ceglédi magyar (100 000 Ft) 2. díj (megosztott): Urbán Nóra: Rajfay és az Újszövetség (75 000 Ft) Zomboryné Bazsó Rozália: Egyház­építés, iskolaépítés (75 000 Ft) 3. díj: Csonkáné Szabó Magda: D. Dr. Raffay Sándor élete és munkássága (50 000 Ft) További pályázók: Böröcz Enikő: Raf­fay Sándor és a külföldi egyházi kapcso­latok: Kerepeszki Anikó: Raffay Sándor püspök és a zsidókérdés: Lengyelné Ger­gely Noémi: Raffay Sándor, a Pesti Ág. Hitv. Magyar Egyház lelkésze; Sár­kányáé Horváth Erzsébet: D. Dr. Raf­fay Sándor élete és szolgálata; Zábori László: Raffay Sándor politikai nézetei. A Raffay-pályázat dolgozatai letölthetők a Déli Egyházkerület honlapjáról, a Déli Harangszó „Pályázatok" rovatából: http://del.lutheran.hu/palyazatok. Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Főosztályának ve­zetője köszöntötte az újonnan beikta­tott felügyelőnőt. Az ünnepi közgyűlés külön megkö­szönte a szolgálatot továbbadó Káposzta Lajos püspökhelyettes és Kráhling Dániel esperes hűséges munkáját. A közgyűlés végül a Déli Egyházkerület által meghir­detett Raffay-pályázat díjainak átadá­sával zárult. Délután került sor a Déli Egyházkerü­let alakuló és választó közgyűlésére, amelyen megválasztották a kerület új tisztségviselőit, valamint az országos testületekbe delegálandó kerületi jelölte­ket. A lezajlott szavazások közül ki­emelkedő jelentőségű a püspökhelyettes megválasztása, ugyanis ezen az ülésen szintén nőt választottak a kerület veze­tésének magas rangú tisztségébe: Szabó­né Mátrai Marianna lett egyházunk első beiktatott női püspökhelyettese. ■ Petri Gábor Morálról ma mindenkinek Korunk erkölcsi problémái címmel rende­zett háromnapos konferenciát a Keresz­tény Ökumenikus Baráti Társaság (KÖT). A szeptember 14. és 16. között megtar­tott szimpózium a fővárosban, a Páz­mány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Jog- és Államtudományi Karának dísz­termében zajlott. A Keresztény Ökumenikus Baráti Társaságnak ma mintegy hatszáz tagja van. Konferenciáikat, illetve közgyűlé­seiket évente egyszer tartják. Mostani összejövetelük fő témája az etika volt. A résztvevők más-más szempontból közelítették meg e kérdéskört. Színvo­nalas referátumok hangzottak el az eti­ka keresztény alapjairól, valamint az erkölcsi értékek átadásának módszerta­náról. A tanácskozás második napján az öt­éves Ökumenikus Chartáról esett szó. A konferencián - dr. Korányi András, dr. Ha­fenscher Károly, valamint Kézdy Péter lelké­szek személyében - evangélikus elő­adók is felszólaltak. ■ G. Zs. Az Északi Egyházkerület püspöke, dr. Fabiny Tamás újraszenteli az életveszélyes állapotból „életre keltett” ózdi evangélikus templomot Ózd -104 Az elmúlt vasárnap az ózdi egyházközség gyülekezeti termébe lépve egy tortán akadt meg a szemem, amelyen a 104-es számot pillantottam meg. Mire asszociál ilyen­kor az ember? Valaki 104 éves. Nem tévedtem, ez így igaz, hiszen idén 104 éves az ózdi gyülekezet temploma, amelyet 1902-ben szenteltek fel. A zsoltáros szerint az ember életkora hetven-nyolcvan év, melynek nagy része hiábavalóság. Aki századik esztendeje felé halad, azt mindig izgalommal kísérik szerettei, azt kívánva, hogy csak érje meg ezt a szép ünnepet... Sajnos néhány olyan testvéremet kellett már eltemetnem, aki egy-két év híján majdnem betöltötte ezt a kort. Nos, a „temetéshez” közeli állapotban volt a közel­múltban az ózdi gyülekezet temploma is. 2002-ben egy súlyos „betegség” támadta meg, a templom szinte az összedőlés határára került. Volt már a gyülekezet­nek korábban is nehéz időszaka, de ennyire kilátásta­lannak az eltelt száz év alatt talán soha nem tűnt a jö­vő. Néhány évvel ezelőtt sokan úgy gondolták, a templom sorsa megpecsételődött: magától össze fog dőlni, esetleg le kell dózerolni, s talán plázát kell építe­ni a helyén. A templom története jól mutatja nemcsak a gyüleke­zet, hanem a város történetét is. Száz éve az itt élők nem tudták elképzelni az életüket Isten nélkül. Aztán jöttek az ateizmus és a szocializmus új „templomai”, az ol­vasztókemencék, melyekben nemcsak a vasércből ol­vadt ki a vas, hanem ezrek szívéből is kiolvadt az isten­félelem. Másfél évtizede aztán ezek is összedőltek; jött a munkanélküliség és a kilátástalanság. Jöttek sorra a ha­mis istenek hamis megoldásokat kínálva. Az ózdi evangélikus gyülekezet közössége azonban a templom oltárképén értük imádkozó Jézusra tekintett, és más jövőt látott... Négy esztendő múltán, szeptem­ber 17-én újra megkondultak a harangok, zsúfolásig megtelt a templom, gyermeket kereszteltek, a gyüleke­zet tagjai pedig hosszú sorokban járultak a hálaadás po­harához, hogy vendégek legyenek az Úr szent asztalánál- bizonyságot téve arról, hogy az ózdi gyülekezet él. A teljes belső felújításon és állagmegóvó renováláson átesett templom újraszentelésének ünnepi alkalmán Fa­biny Tamás püspök a 84. zsoltár 2. és azt követő versei alapján hirdette Isten igéjét. „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, Seregek Ura!" Nemcsak a zsoltáros, hanem a mai zarán­dok gyülekezet hálaadó szavai is így szóltak, mert Isten új jövőt adott a gyülekezetnek. Az istentiszteletet követő közgyűlésen a gyülekezet felügyelőnője, Németh Mária köszönte meg a hívek áldo­zatkész szeretetét és munkáját. Köszöntők hangzottak az egyházmegye esperesének és felügyelőjének, vala­mint a történelmi egyházak képviselőinek a részéről. Meghatott szavakkal szólt a hívekhez a gyülekezet egy­kori lelkésze, Pintér Károly is. Tóth Melinda lelkésznő megköszönte az országos egy­háznak és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumá­nak az anyagi támogatását, a hívek áldozatos szeretetét és mindazok munkáját, akik nélkül nem kerülhetett vol­na sor az ünnepre. Mindezt abban a reményben, hogy hamarosan ismét sokakat vendégül láthat a gyülekezet- a felújítás alatt lévő orgona szentelésén. ■ Sándor Frigyes Hazugságtér és Szabadság tér ÉGTÁJOLÓ L ángoló autók Budapesten, a Szabad­ság téren. A tűzoltók nem képesek megfékezni azt a tüzet, amelyet a Magyar Televízió székháza előtt tüntető tömeg legradikálisabb tagjai lobbanta- nak. A lángok hamar átterjednek az egy­kori Tőzsdepalota ablakaira. Itt autók benzintankja robban fel, ott elhajított Molotov-koktél durran nagyot. A rendőr­ség előbb könnygázt vet be, majd egy muzeális vízágyú jelenik meg a tömeg oszlatására. Előbbi hatására levegő után kapkodnak az emberek, utóbbit viszont valósággal lefegyverzik: szánalmas locso­lókocsivá válik az egykor rettegett, ám húsz éve nem használt tömegoszlató esz­köz. A rendőrség előbb erőt demonstrál­va zárt alakzatot vesz fel, majd látva a túl­erőt, sorsára hagyja az épületet és a benne dolgozókat. Fejvesztettség mindenhol. A tömeg első soraiban randalírozókat futballmeccsekről ismerem. Ők azok az izomagyú nehézfiúk, akiknek talán fo­galmuk sincs a mérkőzés eredményéről, mindig csak a balhét akarják. Itt is fél­meztelenre vetkőzve hajigálják az utca­köveket. Ők nem tüntetők, hanem köz­törvényes bűnözők. Alighanem sok a provokátor közöttük. E garázdák mögött azonban jó arcú fi­úkat és lányokat látok. Az egyik kezében csokor virág, másikéban nemzetiszínű zászló. Őket nem a rombolás szándéka hozta ide, hanem a tiltakozás belső kény­szere. Mert nem hisznek a fülüknek. Va­sárnap óta egy nyomdafestéket nem tűrő végtelen mondatfolyamot ismétel a mé­dia. A többek szerint szándékosan kiszi­várogtatott felvételen a szónok kötőszó­ként használ obszcén kifejezéseket. Érez­hetően nagyon büszke a szókimondásá­ra. Jobb érzésű lapok csak sűrű kiponto­zással hozzák ezt a szöveget. Megannyi pontocska az „sz”, a „k”, az ,,f’ és a „b" be­tűk után. A szapora beszédű előadó a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Batthyány Lajos, Nagy Imre és Antall József kései utóda pártja frakciójának tagjai előtt szónokol. Hallva a szöveget nem egyszerűen az obszcén szavak fájnak, hanem a követ­kező beismerés vág mellbe: „Nyilvánvaló- an végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. (...) És közben egyébként nem csi­náltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tud­tok mondani olyan jelentős kormányzati intéz­kedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a sz.. .ból visszahoztuk a kormányzást a végére." Ezek a mondatok 2006. május végén hangzottak el, alig néhány héttel az után, hogy ugyanő naponta többször szinte önkívületben sorolta az állítólagos sike­reket. A többség hitt neki, meg is nyerte az országgyűlési választásokat. Ám most bevallja, hogy hazudott, hazudtak. A virágcsokros lányt és a zászlós fiút alighanem ennek a folyamatos haZudo- zásnak a felismerése hozta ide, a Szabad­ság térre. Róluk beszélek, nem a néhány száz garázdáról. Mert ők azért jöttek vi­rággal és zászlóval, hogy érzékeltessék: becsapták őket. Ők még a bocsánatkérést is el tudták volna fogadni. Ha a miniszter- elnök a szemükbe néz, és azt mondja: nem mondtunk igazat. Bocsássatok meg! Ám a májusi szavak nem hozzájuk, ha­nem róluk szóltak. Megint csak eszköz­nek tekintették őket. Jóhiszeműségükkel visszaéltek. Bevallottan csakis a szavaza­taikra volt szüksége a hatalomnak. Ez a beszéd nem katartikus, hanem blaszfemikus. A kormány talpon mara­dását ezekkel a szavakkal vezeti be: „Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége és trükkök százai (...) segítette, hogy ezt túlél­jük." Ez a szóhasználat a kampányban már megszokott „istenemre mondom" for­dulatot idézi. És akkor még nem szól­tunk az „ebben a k... országban" sajátos szónoki fordulatáról. Hitünk szerint mindenki előtt nyitva áll a metanoia, a megtérés lehetősége. Az ószövetségi Jákob megvallja, hogy csalással szerezte meg az apai áldást. Szándékosan félrevezette övéit, ezért skarlát betűként kell hordoznia a meg­bélyegző „csaló” nevet. Ám az Isten an­gyalával végigtusakodott éjszaka után új nevet kap: Izráel, Isten harcosa. Az Új­szövetségben pedig Zákeus az, aki vagyo­nát tisztátalan eszközökkel szerezte meg. Ám miután Jézussal találkozott, beismeri bűnét. Jóvátételül szét is osztja azt a szegények között, sőt négyszeresét adja vissza a csalárdul szerzett javaknak. Jézus ezért joggal mondhatja még az egykori fővámszedőről is: „Ma lett üdvös­sége ennek a háznak...” Az evangéliumi példázat tud továbbá egy fiúról is, aki képes így szólni apjához: „Atyám, vétkez­tem az ég ellen és teellened...” Jákob, Zákeus és a tékozló fiú szemébe tudtak nézni azoknak, akiknek fájdalmat és csalódást okoztak, akiket félrevezettek és becsaptak. Ők valóban véget vetettek a hazudozásnak. Ám a miniszterelnök - megtámogatva szerecsenmosdatók seregével - azt akarja elhitetni, hogy ez az elhíresült beszéd je­lenti az új kezdetet. Büszke ezekre a sza­vakra. Bátornak nevezi magát. Nem bo­csánatot kér, hanem dicsekszik. Katarzist szeretne elérni, a szükséges mélység nél­kül. De a virágcsokros lány és a zászlós fiú már nem hisz neki. Mint ahogy az állam­elnök sem tartja elfogadhatónak ezt a magatartást. Egészen pontosan így fogal­maz: , A felelős döntés lehetőségét veszítik el az állampolgárok, ha a nyilvánosság előtt elhangzó tényállítások, ígéretek, programok nyilvánvaló­an nem felelnek meg az igazságnak, a valódi szándékoknak.” Ezt követően az államfő morális válságról beszél, amelyet szerinte csak fokoznak a miniszterelnök reakciói. Nem szabad elfelejteni, hogy éppen fél évszázaddal vagyunk 1956 októbere után. Ez az éjszaka azonban nem a forra­dalom folytatása. Amikor a miniszterel­nök ezekkel a szavakkal tekint vissza az elmúlt évekre: „hazudtunk reggel, éjjel meg este”, akkor talán maga sincs tudatában annak, hogy szabadon Örkény István való­ban katartikus vallomását idézi fel: „Ha­zudtunk reggel, hazudtunk este, hazudtunk minden hullámhosszon." Felelőtlenség ezért így fogalmazni: „Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek." Szeptember 18. rettenetes éjszakáján kiderült: az embe­rek nem hazamentek a Parlament elől, hanem a Magyar Televízióhoz. A többit pedig már ismerjük. Szeretném, ha már hazamennének. Ha végre nyugalom lenne és béke. Látom, amint a lány a virággal elhagy­ja a teret, oldalán ott a fiú a zászlóval. És bárcsak látnám Jákobot, Zákeust és a té­kozló fiút is! Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

Next

/
Thumbnails
Contents