Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-09-24 / 39. szám

4 2 oo6. szeptember 24. KERESZTUTAK 'Evangélikus ÉletíB Boldoggá avatták az üldözötteket mentő Salkaházi Sárát ► „Aki Isten akarata és tetszése sze­rint él, az boldog!” - írta hetven év­vel ezelőtt naplójába Salkaházi Sára szociális testvér. Ezt a boldogságot a katolikus egyház most ünnepé­lyesen is kinyilvánította: Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-buda- pesti érsek szeptember 17-én Buda­pesten boldoggá avatta Salkaházi Sárát (született 1899-ben), akit a nyilasok az üldözöttek menekítése miatt lőttek a Dunába 1944. de­cember 27-én. állítani, a Krisztusért és a szenvedő em­bertársakért életét is áldozni kész, vallá­si, faji, nemzetiségi, nemzet- és ország­határokat is átívelő szeretet példaképét. A Szociális Testvérek Társaságát az ugyancsak szent életű Slachta Margit ala­pította, aki a háború előtt a nők állam­A boldoggá avatási eljárás még a koráb­bi egyházfő, II. János Pál pápa időszaká­ban, tíz évvel ezelőtt indult meg, XVI. Be­nedek pápa pedig ez év április 28-án hagyta jóvá a vértanúságot kihirdető dekrétumot. Meglehetősen ritka mife­lénk az efféle eljárás, lévén hogy majd­nem egy kerek évezredet, egészen pon­tosan 923 esztendőt kellett arra várni, hogy Magyarországon újra oltárra emel­jenek valakit. Utoljára derék Szent László királyunk uralkodása alatt történt ilyes­mi, akkor éppen az államalapító István királyunkat, fiát, Imre herceget és hűsé­ges püspöküket, Geliertet emelték a kato­likus egyház szentjei közé. Viszont elő­ször emelt a katolikus egyház hazánk­ban a boldogok sorába egy középosz­tályból származó nőt. Róma Sára testvér személyében példaképet kíván hívei elé polgári jogainak védelmére és érvényesí­tésére Keresztény Női Tábor névvel még egy politikai pártot is létrehozott. Slach­ta Margit e párt nevében 1940-ben bead­ványt írt a munkaszolgálatosok és a zsi­dók érdekében. 1941 telén a kőrösmezei deportálás ellen tiltakozott, 1942 tava­szán pedig, amikor a szlovákiai deportá­lásokról befutottak az első hírek, Slachta Margit Rómába utazott, hogy a Szent­széknek is beszámoljon a fejlemények­ről. Közben Szlovákia bejelentette a tel­jes zsidótalanítást. Margit testvért ezt követően fogadta XII. Pius pápa, akit tá­jékoztatott a deportálásokról. A szent­atya másnap utasította a hét szlovákiai püspököt, hogy tiltakozzanak az állam­elnöknél és a minisztereknél, valamint elrendelte, hogy Szlovákia összes temp­lomában tiltakozó pásztorlevelet olvas­sanak fel. A szociális testvérek nemcsak Szlová­kiában, hanem hazánkban is kivették a részüket az üldözöttek - nem kis bátor­ságot igénylő - menekítéséből. Buda­pesten nem kevesebb mint ezer ember köszönheti nekik az életét, közülük kö­zel százat személy szerint Salkaházi Sá­ra mentett meg. A német megszállás után a társaság összes budapesti és vidéki háza tele volt hamis papírokkal „felszerelt” bújtatottal. 1944. december 27-én a nyilasok körül-- zárták a Bokréta utcai munkásnőott- hont, amely Salkaházi Sára vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, és négy gyanúsnak vélt személyt, valamint Ber- novits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Salkaházi Sára nem volt otthon, csak végszóra érkezett meg. Kikerülhette vol­na a letartóztatást, de nem tette. Mint az otthon felelős vezetőjét elhurcolták, s még aznap este a jeges Dunába lőtték. ■ Jezsó Ákos A legnagyobb a szeretet... Salkaházi Sára boldoggá avatásának margójára Teológiai tisztázásra várt bennem az, hogy miként tudok nemcsak kívülálló „reprezentánsként",. hanem jó szívvel együtt ünneplőként részt venni azon a szertartáson, amelyen római katolikus test­véreink boldoggá avatják Salkaházi Sára szociális testvért. Kérdésekkel telve érkeztem meg - hiva­talból résztvevőként - az eseményre, de figyelő igehallgatóként tudtam együtt ünnepelni azokkal a keresztény testvéreimmel, akik másként kezelik közösségük kiemelkedő személyeit, példát adó alak­jait, mint mi, protestánsok. Közel ezer éve (1083 óta) nem volt boldoggá avatási szertartás hazánkban. Szeptember 17-én tízezres gyülekezet jelenlétében hirdette ki dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a bol­doggá avatás tényét a budapesti Szent István-bazilika előtt. Az istentisztelet előtt zenés keretek közt mutatták be Sára testvér - szó szerint - önfeláldozó életét. Amikor azután misére harangoz­tak, hosszasan lapoztam emlékezetem Bibliájában, hogy megtaláljam az „idevágó" igéket, a fontos szentírási mondatokat. S a sok közül kettő különösen is beszédessé vált a számomra. Az első természetesen Krisztus Urunk szava, önmagáról és tanítványairól szóló vallomása: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért." (Jn 15,13) Néha adakozni is alig tudó, sokszor segélyekből élő mai keresztény közösségeink számára példa: Krisztus követése áldozatot, önfeláldozást jelent. Lelki értelemben is, fizikai valóságban is. Urunk tanít ar­ra, hogy az életre vezető út emberi oldalról az odaszánással kezdődik. Ez a válasz Isten hívására. A szeretet pedig nem a szavakról, hanem az odaszánt élet tetteiről ismerhető fel. A második a névtelen apostol, a Zsidókhoz írt levél szerzőjének mondata: „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hi­tüket.” (13,7) Amikor vendégként együtt élhettem végig a katolikus liturgiát, így tudtam az igére figyelni. Nem zajlott embermagasztalás. Annál inkább Isten-dicséret. Nem zajlott emberi okoskodás. Annál inkább igehirdetés. Erre utal a levélbeli olvasmány: „Nincs másban dicsekvésem, mint az Úr keresztjében, általa a világ megfeszíttetett számomra, és én a világ számára.” (Gál 6,14) Erről tanúskodott az evangéliumi szakasz a Cezárea Filippinél zajló beszélgetésből, amely így végződik: „Fia valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen! Mert aki meg akar­ja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt." (Mk 8,34b-35) Bizonyára számomra, evangélikus lelkész számára mást jelent Boldog Sára személye, mint egy katolikus embernek. Nem kérem a közbenjárását, nem őt magasztalom. De együtt adok há­lát az áldott, követendő példáért, a bizonyságtevők fellegének egy tagjáért, aki komolyan vette Krisztus hívását, és nemcsak vallotta, de élte is Krisztus szere letét. S ahogy a Zsidókhoz írt levél felsorolja a hit alakjait, előttünk járt testvéreinket, akik hit által vittek végbe jelentős tetteket, úgy sorolhatjuk Salkaházi Sárát azok közé, akik hit által éltek mintát adó életet, s a krisztusi szeretet nem langyos visszhangra talált szívükben, hanem halálos-életes szeretetet ébresztett egész valójukban. m h. k. Megkérdeztük Donáth Lászlót... „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mon­dunk, az nem igaz" - egyebek mellett ezt a kijelentést tette Gyurcsány Ferenc kormányfő azon a zárt ülésen, amelyen az MSZP-frakció tagjai vettek részt május 25-26-án a ba- latonőszödi kormányüdülőben. Beszédének nyilvánosságra került részletei alapján Sólyom László köztársasági elnök úgy nyilatkozott, hogy az „morális válságot okozott Magyarországon”, s hogy „a miniszterelnök reakciói ezt a válságot fokozták”. Miután a kormányzó szocialisták parlamenti frakciójának tagja egy evangélikus lelkész is, természetesen az ő véleményére is kíváncsiak voltunk, jóllehet Donáth Lászlót csak a hétfő esti frakcióülés után sikerült elérnünk, a lapzárta szabta szűkös idő ellenére vál­lalkozott álláspontja rövid kifejtésére. Íme:' „Tornáik Mari volt vasárnap délután gyülekezetünk vendége, amikor értesültem a balatonőszö- di zárt frakcióülésről készült felvétel sajtóba kerüléséről. Mára bárki megismerhette az ülés teljes jegyzőkönyvét. Rendkívül indulatos tanácskozás volt. Tőlem idegen a szentimentalizmus is, a rajongás is, de leginkább a győztesek gőgje. Ezért nem szóltam bele a rendkívül éles hangú szóváltásba. Akkor is, ma is egyetértek Gyurcsány Ferenccel abban, hogy Magyarország európai társada­lommá tételéről nem fecsegni kell, tűrve a számtalan oligarcha koppánykodását. Elismerésre csak a személyes áldozatos munka ésfelelősségvállalds tarthat igényt a mindig szűkösre szabott körül­mények között. Az állam mindenható szerepéről és kötelezettségeiről ezernyi álom kereng még mindig sok ma­gyarfejében. Többek között ezt a délibábkergető önámítást nevezte hazugságnak a miniszterelnök Ezzel felhagyni nemcsak gazdasági, de politikai-morális kötelesség is. A politikacsinálás csak a sikert ismeri el. Győzni kell - vallja mindegyik párt s a társadalmat ér­demben befolyásolni igyekvő szervezet. Az eredmény igazol. így vélte ezt István királytól Kádár Já­nosig minden vezetője e népnek így gondolkodtak 1990 után a köztársaság miniszterelnökei is. De így eszmélődnek az egyházi vezetők is. Ki ne emlékeznék közülünk Káldy Zoltán püspök orcapirító durvaságaira? Vajon majd har­mincévnyi regnálása egyházát szolgálta? Inkább nem ítélek De abban biztos vagyok hogy nem volt olyan jeles egyházi férfiú az elmúlt hetven évben Magyarországon, aki egyetlenegyszer sem mondott volna valótlant. Jó annak ki nem vétkezik de még jobb annak ki mások javáért vétkezni is kész, hiszen tudjuk: annak, ki nagyon szeret, sok bűne megbocsáttatik” Az Új Magyarországért fejlesztési tervről konzultált a történelmi egyházak képviselőivel szeptember 15-én az Országházban Bajnai Gordon kormánybiztos és Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Tit­kárságának vezetője. A megbeszélésen egyházunkat Gáncs Péter püspök és Frenkl Róbert országos felügyelő képviselte; szakértőként jelen volt még a tárgyaláson Flafenscher Károly országos irodaigazgató, valamint Cserháti Péter, az egészségügyi centrum projektfelelőse. Az egyház emelje fel a szavát Egy Németországban végzett közvélemény-kutatás szerint a lelkészeknek egyértel­műen állást kell foglalniuk kényes kérdésekben. A megkérdezettek idesorolták példá­ul azt az esetet, ha egy szervezet aktív eutanáziát akarna végrehajtani, vagy azért kar­doskodna, hogy engedélyezzék az embereken végzett géntechnikai kísérleteket. Csu­pán hat százalék vélte úgy, hogy a lelkipásztoroknak kizárólag a belső egyházi ügyekkel kell foglalkozniuk. A lelkészi hivatáshoz - a kérdőív tanúsága szerint - hoz­zátartozik a „hozzászólás bátorsága”. Azok, akik etikai kérdésekben egyértelmű egy­házi állásfoglalást vártak el, elsősorban fiatal emberek voltak. Különbségek mutatkoztak a tekintetben, hogy az, aki a kérdőívet kitöltötte, Né­metország keleti vagy nyugati felén él-e. Az, hogy az egyház miként viselkedett a bé­kés forradalom idején az egykori NDK-ban, elvárásokat von maga után: „Minél fajsú­lyosabb jelenlegi politikai témáról van szó, a keletnémetek annál fokozottabban kí­vánják, hogy az egyház hangot adjon a véleményének.” M A Glaube und Fleimat nyomán Tűzhely az arénában ► Több mint tizenegyezren (!) gyüle­keztek össze szeptember 16-án Bu­dapesten a tűzhely körül - az olasz focolare szó ugyanis családi tűzhe­lyet jelent. A Papp László Budapest Sportarénában öt kontinens ki- lencvenkét országának képviselői találkoztak egymással. A katolikus gyökerű, de ökumenikus indíttatá­sú Fokoláre Mozgalmon belül lét­rejött csoport, az Isten önkéntesei rendeztek háromnapos konferen­ciát megalakulásuk ötvenedik év­fordulója alkalmából. Ennek záró eseménye volt e nagyszabású - Az egyetemes testvériség napja elneve­zésű - találkozó. A budapesti helyszín kiválasztása nem volt véletlen. A Chiara Lubich nevével fém­jelzett lelkiségi mozgalom, a Fokoláre a második világháború után Olaszország­ban született, majd elterjedt az egész vilá­gon, így hazánkban is. Célja az, hogy tag­,5‘ WfWSj ■■ * : gi - meghívottak között volt Harrach Pé­ter, az Országgyűlés alelnöke és dr. Rosfea Tamás professzor, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia rendes tagja.) A magyarországi történelmi egyhá­zak nevében Itlzés János evangélikus el­nök-püspök és Tan Zoltán református zsinati tanácsos szólt a résztvevőkhöz. XVI. Benedek pápa üdvözletét Angelo So- dano bíboros államtitkár levélben tolmá­csolta az egybegyűlteknek; a levelet dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek olvasta fel. Gyújts éjszakánkba fényt! A félszázados jubileum alkalmából ha­zánkban tartott rendkívüli kongresszus - amelyen huszonhét nyelven zajlott szinkrontolmácsolás - elsősorban a hi­tüket a katolikus egyházban megélőket vonzotta, de emellett nyitott volt más konfessziók, így az ortodox, az angli­kán, a muzulmán és a lutheránus feleke­zetek előtt is. „Hozzám hasonlóan bárki taggá válhat, aki elhatározta, hogy az Ittzés János evangélikus elnök-püspök köszönti a több mint tízezres gyülekezetét jainak segítsen megvalósítani a keresz­tény hit megélését a mindennapokban, hogy ki-ki a maga helyén és a maga esz­közeivel tehessen a világ jobbá válásáért. A Fokoláre egyik ágát alkotják „Isten önkéntesei”. Kialakulásának magyaror­szági vonatkozása is van. A ma nyolc­vanhat éves alapító akkor határozta el, hogy megalakítja Isten önkénteseinek mozgalmát, amikor 1956-ban meghallot­ta XII. Pius pápa rádióüzenetét, amelyben a katolikus egyházfő az emberi jogok, az igazságosság és a népek szabadságának védelmében emelt szót. A budapesti összejövetelen jelen volt egy különleges vendég is, a kameruni bangva törzs királynője. (A hazai - vilá­evangéliumok szerint akarja élni min­dennapjait” - fogalmazott a Németor­szágból érkezett, evangélikus Barbara. A múlt hét szombatján zajlott konfe­rencia jó alapot szolgáltatott ahhoz, hogy résztvevői felelevenítsék a kezde­teket, mérleget készítsenek a mögöttük lévő évekről, és egymás által megerő­södve bizakodással tekintsenek a jövő­be. Ugyancsak ezt szolgálták az alapító­nak erre az alkalomra írt sorai, amelye­ket Valeria Ronchetti, Chiara Lubich egyik első társnője olvasott fel. A Válasz korunk kulturális és közösségi éjszakájára című le­vélben egyebek mellett arról esett szó, hogy sötétségben élünk. Olyan eszmék­re van tehát szükség - hangzott el -, amelyek fényt jelenthetnek, hogy való­sággá válhasson Szent Lőrinc római dia­kónus mondása: „Az én éjszakámban nincs sötétség, hanem minden fényben ragyog.” Ehhez az kell - hangsúlyozta Chiara Lubich -, hogy a másik emberben Jézust lássuk. Jézus nyomában a gazdaság, a jog, a politika és a média területén Hogy az elvek miként ültethetők át a gyakorlatba, arról rövid referátumok­ban számoltak be az előadók. A felszóla­lók a gazdasági élet, a jog, valamint a po­litika és a média területén megvalósított kezdeményezéseket ismertettek, hogy mindenki számára világosabbá váljék az egyetemes testvériség gyakorlati oldala. A gazdasági életről szóló blokkon ke­resztül bemutatták az úgynevezett „kö­zösségi gazdaság” elnevezésű kezdemé­nyezést, amelynek lényege, hogy a java­kat az anyagi-intellektuális-lelki értékte­remtés eszközének tekinti. Fontos az adakozás gesztusa: a vállalatok a nyere­ség egy részét közvetlenül a rászorultak­hoz juttatják el. Isten önkéntesei számára minden a krisztusi szeretet megvalósításának szol­gálatában áll. így a jog az igazságosság és törvényesség eszközévé, a politika a „szeretet szeretetévé” válhat; a média pe­dig olyan alkotásokat közvetíthet, me­lyek elkészülte után az alkotók nyugodt lelkiismerettel nézhetnek mind a lefilme­zett személyek, mind munkatársaik, mind pedig a közönség szemébe. Az „embertárs” került a figyelem kö­zéppontjába egy, a fekete kontinenst megcélzó projektben is. A találkozón meghirdették a Testvériség Afrikával akci­ót; ennek keretében egyetemi és szak­képzési ösztöndíjakat biztosítanának af­rikai fiatalok számára. Az összejövetel szinte még véget sem ért, amikor bejelentették, hogy már szer­vezik a következő találkozót. A tervek szerint 2009-ben tartják Sok város egysége az egyesült világért címmel. Addig is mind­azok, akik szeptember 16-án nem tudtak elmenni a sportarénába, a http://buda- pest2006.focolare.org oldalon olvashatják el az előadásokat; a Fokoláre Mozga­lomról pedig a www.fokolare.hu oldalon kaphatnak bővebb információt. ■ - GAZDAG-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents