Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-09-24 / 39. szám

2 2006. szeptember 24. FORRÁS ‘Evangélikus Élet3 ÉLŐ VÍZ SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 15. VASÁRNAP - Gál 5,25-6,10 „Próbálj meg lazítani...” A londoni bankárok stresszel teli min­dennapjai nem maradnak következmé­nyek nélkül. A szorgalmas és lelkiismere­tes pénzügyi szakemberek túlfeszített munkatempója miatt - az egyik interne­tes portál híradása szerint - Nagy-Britan- niában évi 12,8 millió munkanap vész el, ami négymilliárd fontnak, azaz csaknem százhatvanmilliárd forintnak megfelelő jövedelemkiesést jelent. Az ok feltehető­en a meghosszabbodott betegszabadság­ban keresendő, de az is előfordulhat, hogy a lanyhuló figyelem miatt egy-egy nap túl sok a közbeiktatott szünet, és ez­zel egyenes arányban csökken az érdem­ben végzett munka mennyisége. A helyzeten a dalolás segítségével igye­keznek úrrá lenni: a bankárokat a pénz­ügyi negyedben nyílt stresszoldó stúdióba küldik. A vezető az éneklés mellett jógával és légzőgyakorlatokkal segít a feszültség oldásában. A bemelegítést a csend átélése jelenti: a résztvevőknek az a dolguk, hogy az ablak előtt megállva néhány percig csendben szemléljék a kinti világot. De vajon mennyi idő elteltével tudják ezt megtenni? A felgyorsult élettempó mi­att korunk embere - még akkor is, ha nem bankár - mindig mobil, állandó mozgás­ban van, és sokszor sajnos csak kisebb-na- gyobb egészségügyi problémák ébresztik rá arra, hogy baj van. A legkevésbé súlyos esetben hamar megvan a megoldás a gon­dokra: a testnek csupán pihenésre van szüksége. Ám nemcsak a tagjaink fárad­nak el, és jelzik előbb-utóbb, hogy nem le­het büntetlenül kizsákmányolni őket, de elerőtlenedhet a lélek is. Megállni, feltöltekezni - épp ez az, ami olyan nehezen megy... Hiszen - legalább­is a fővárosban - „kép- és zajkultúra” vesz körül minket mindennap. A budapesti metróállomásokon színes hírösszeállítást vetítenek a falra, a bevásárlóközpontok­ban és a kávéházakban állandóan hangos zene szól, és gyakori az olyan szórakozó­hely is, ahol a televízió tereli el a beszélge­tőpartnerek figyelmét egymásról. De lakásunk négy fala közt is sokszor kerüljünk a csendet. Alighogy belépünk az ajtón, máris bekapcsoljuk vagy a tele­víziót, vagy a rádiót. Vajon miért félünk csendben lenni? Mert akkor szembe kellene néznünk félelme­inkkel, fájdalmainkkal - vagy ami még rosszabb, a bennünk lévő ürességgel? Pedig a csend nemcsak szembesít, a csend beszédes is lehet. Lehetőséget te­remthet arra, hogy megszólítson ben­nünket az Isten, és mi épülhessünk sza­va által, éltető erőterében. Erre biztat az ige is: „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. Légy csend­ben, és várj az Úrra!" (Zsolt 37,4-7) ■ Gazdag Zsuzsanna SEMPER REFORMA.NDA „Azért hasznos és szükséges is, hogy Krisztus és az összes szentek szeretete és közössége rejtett, láthatatlan és lelki (szellemi) legyen, s mi annak csupán testi, látható, külső jegyét kapjuk. Mert ha ez a szeretet, közösség és támogatás nyilvánvalóvá lenne, akárcsak az időle­ges emberi közösség, akkor ez nem nyújtana nekünk erősítést, sem gyakor­lást abban, hogy a láthatatlan és örökké­való javakban bizakodjunk, avagy azo­kat kívánjuk, hanem csupán időleges, látható javakban való bizakodásban szereznénk gyakorlatot, s azokat annyi­ra megszoknánk, hogy nem szívesen adnánk fel őket. Nem követnénk Istent, csak akkor, ha látható és kézzelfogható dolgok lennének előttünk." H Luther Márton; Krisztus valóságos szent testének sacramentumáról (Wiczián Dezső fordítása) Az igazi közösség esélye Nagyon sokszor kell azzal szembesül­nünk, hogy elhordozhatatlan terheink- kel magunkra maradtunk a világban. Nincs, aki segítene, nincs, aki átvenne valamennyit a nehézségekből, nincs, aki megértést tanúsítana. Az újrakezdés szinte lehetetlenné válik, a régiből való kitörés esélytelennek tűnik, a másikhoz való odafordulás értelmetlennek tetszik. Mintha Pál apostol mára kijelölt levél- részletéből csak ez a vers kiabálna ki: „Mert mindenki a maga terhét hordozza." Mély bizalmi válságba sodródott emberi közösségek, társadalmak általános ér­tékrenddé tették a mindenben teherbíró, mindent túlélni képes embertípust. Sok­szor embertelen megoldások következ­ménye az a saját teher, amelyet hordoz­ni kényszerülünk. Emberi erőnk véges, a mindenen felülemelkedő ember képe egyre inkább színjátékká válik, a belső erőforrások egyre apadnak, az összeom­lás tragédiái a maguk sokféleségében ri­asztanak bennünket, egyszersmind rá­mutatva ennek az életformának a lehe­tetlenségére. Az egyházi esztendő mostani idősza­kában az igehirdetés középpontjában ál­ló elhívó és megigazító Úr csodálatos biztatást küld nekünk Pál apostol szava­in keresztül, aki levelében olyan életfor­mát tár elénk, amely nem egyszerűen az egymásra szorultságot felismerő, közös­ségépítő emberek jóakaratára épít, ha­nem az Isten Lelkére. „Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint." Ez a Lé­lek szerinti élet pedig az Isten előtti és a másik ember segítségével történő újra­kezdést, a régóta elrontott életvezetés megújulását, a másikhoz való odafordu- lást, a kinyújtott segítő kéz bátor, biza­lommal teli elfogadását jelenti. „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek vala­milyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel.” A helyreállítás, a figyelmeztetés felelőssége a keresztény közösségben nem a szank­ciók következményével jár. Megszok­tuk, hogy botlásainkat, hibáinkat, mu­lasztásainkat a büntetés megterhelő tu­datával próbáljuk elkerülni: tartunk a következő büntetéstől, elszenvedett hát­ránytól. A Lélek által épített közösség­ben az újrakezdés csodája ad erőt, hogy képesek legyünk elhagyni a rosszat. Ezt a csodát elsősorban magától Istentől kapjuk, újra és újra rácsodálkozva vége­érhetetlen türelmére. De a másik ember elfogadó szeretete is része a holnap min­dig megújuló erőforrásának. Világos szavak hangoznak a tettek következményeiről is. Hányszor kell meglátnunk, hogy egy-egy történés mö­gött mennyi végiggondolatlanság, fele­lőtlenség húzódik! Hányszor legyinte­nek emberek önmagukra: úgysem képe­A VASÁRNAP IGÉJE sek a régit, a megszokottat elhagyni, és inkább az életen történő végigbotlado- zás keserveit választják. „. ..aki pedig a Lé­leknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet." Csodát terem minden Istenre figyelésre fordított energia és idő. Mindennap örömmel láthatjuk meg mindazt, amivel megajándékoz az Úr, ha hozzá fordu­lunk. A jövőt a világ Urának kezében tudni, szeretni és szeretetet elfogadni, megküzdeni az élet nagyobb vagy a hét­köznapok apróbb harcait: a régiből való kitörés esélye ez. így már van értelme az egymáshoz fordulásnak is. A mindennap újrakez­dő, régit letevő emberek közössége pontosan tudja, hogy mindaz, amit Is­ten ajándékozott, nem pusztán az, ami saját életemhez adatott, mert Isten aján­déka a másik ember is. Isten ajándéka, hogy felvállalhatom terhét, hogy osz- tozhatom örömében és bánatában, hogy láthatom életét, mint amin az én kezem nyoma is ott van. Isten ajándéka a másik ember, mert elfogadhatom tőle a segítő szeretetet. Ha megbotlom, bele­kapaszkodhatok felém nyújtott kezébe. Ha elesem, felemel, és letörli könnyei­met. Mert: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” A te- herhordozás tökéletességében Krisztus utolérhetetlen. O a Golgotán minden ember vétkét magára vette. A kereszt szenvedő Jézusa mindig ott áll előttünk, amikor fel kell vállalnunk a másikat vagy saját rászorultságunkat. O felvál­lalt: megváltott, de példát is adott, hogy övéi hogyan éljenek. Pál apostol világosan fogalmaz: min­denkinek megvan a maga terhe, ame­lyet hordoznia kell. Az örömhír az, hogy jézus az elhordozhatatlant, a ha­lálos mélységbe rántó súlyt magára vet­te helyettünk. Bőven maradt szabad hely a vállunkon, maradt erő karunk­ban, maradt hely a szívünkben, hogy Krisztus szeretetéből fakadóan tudjunk támasz lenni, tudjunk ölelni, szeretni, míg végül mindannyiunkat magához ölel minden szeretetünk forrása, Jézus Krisztus. ■ Ördög Endre Imádkozzunk! Úr jézus Krisztus! Kérünk téged, hogy keresztény életünk váljék olyan tanúság­tétellé a világban, amely mind többeket hozzád vezet. Látszódjék a tieiden a tőled kapott kegye­lem, szeretet és a jövő öröme. Ámen. Oratio oecumenica [Lelkész:] Istenünk, akitől minden jó adomány és töké­letes ajándék származik: hallgasd meg most is néped könyörgését! [Lektor:] Add, Urunk, hogy szent Fiadat követve neked tetsző életet éljünk, a hitben nap mint nap növekedjünk, a reménységben szilárdan álljunk, a szeretetben pedig egyre jobban bővelkedjünk! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházadért. Ajándékozd meg az egyetértés és a békesség Leikével! Segítsd, hogy maradéktalanul elvégezze a szolgálatot, amellyel meg­bíztad! Gyülekezetünkben is nap mint nap növeld a hi­tet, és erősítsd a szeretetet! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, a fiatalok szívében is ébressz vágyat igéd és a gyülekezet közössége után! Add, hogy akik el­távolodtak egyházadtól és a hittől, azok visszatalálja­nak! A hozzád hűségeseket pedig erősítsd, hogy bátran tanúskodjanak hitükről minden ember előtt! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a családokért. Fűzd szoro­sabbra a szeretet és a megértés kötelékét a házastársak, a szülők és a gyermekek között! Add, hogy a felnőttek hitben való élete a gyermekeket is hozzád vonzza! Jé­zus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, szabadíts meg minket a múlandó javak kísértésétől! Add, hogy akaratodat komolyan ve­gyük, és az örök élet beszédét hittel hallgassuk, hogy teljes szívünkkel, teljes lelkűnkkel és egész elménkkel szeressünk téged! Vezess bennünket életünk minden napján az üdvösség felé! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a világért és minden ember­társunkért. Szabadítsd meg fájdalmuktól a szenvedő­ket, gyógyítsd meg a betegeket, lásd el javakkal a szű- kölködőket! Adj békességet és csendes életet minden embernek! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk, és növeld hi­tünket, hogy mindenkor hűek legyünk hozzád, és té­ged dicsőítsen minden szavunk, cselekedetünk és egész életünk, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. ISMERJÜK MEG ÉNEKEINKET! 8. Isten hárfása ► Fontos állomáshoz érkeztünk éne­keskönyvünk bemutatásában: a Luther utáni egyik legjelentősebb énekköltő, Paul Gerhardt munkás­ságával ismerkedünk meg. Most Gerhardt életéről olvashatunk, a jövő héten pedig énekeit vesszük számba. (E. Zs.J „Az Úrra bízzad dolgod, / S könnyebbül a teher. / Sok baj között is boldog, / Aki nem csügged el. / Minek a gond, a bánat, / Mit gyötrőd lelkedet? / Az Istent kérd, imádjad, / S megnyered ügyedet.” (EÉ 342,2) Bár a harmincéves háború énekei kapcsán már találkoztunk nevével, érde­mes külön is foglalkozni Paul Gerhardt­tal és munkásságával. Róla cikket írni hálás feladat. Olyan emberről kell írni ugyanis, akinek énekeivel az egyházi esztendő minden állomásán találko­zunk, a neve - mai megfogalmazással él­ve - mégsem szerepelt soha a címlapo­kon. Akiről a legfrissebb német iroda­lom úgy fogalmaz: szülővárosában s utolsó szolgálati helyén még ma sem áll meg Intercity. Kis városok ezek, s a felü­letes szemlélő számára tán jelentéktele­nek is. Olyan emberről kell írni, aki egyháza csendes, szorgalmas munkatársa volt, s ha Berlinben nem alakult volna ki közte és kántora, Johann Crüger között szoros baráti és munkatársi kapcsolat, verseit talán nem is ismernénk. Olyan emberről kell írni, akinek az élete csupa küzdelem volt, rengeteg nehézség és baj közt kel­lett megállnia a helyét emberként és lel­készként egyaránt. Ma szívesen beszé­lünk arról, mi minden rossz és gonosz vesz körül minket, s lassan elfelejtjük: ez sosem volt másként. Paul Gerhardt gyü­lekezeteiben háború, katasztrófa, éhe­zés, depresszió, egyéb szélsőséges élet­helyzetek éppúgy jelen voltak, mint a misztika és a természettudomány konf­liktusa. Paul Gerhardt mai megfogalma­zásunk szerint lírikus lelkigondozó volt! Hálás feladat róla írni, mert hatása és verseinek személyes kisugárzása az utá­na következő századokban sem kopott meg. Olyannyira nem, hogy német lu­theránus családoknál - az iránta való tiszteletből - még egy generációval előt­tünk is gyakori volt a Paul Gerhardt ket­tős keresztnév. Hálás feladat énekeiről írni, mert biz­tosan nincs olyan templomjáró egyház­tag, aki ne ismerné őket, s ez nem csak határainkon belül vagy Németország­ban van így. Paul Gerhardt verseit szám­talan nyelvre lefordították, így a világon szinte mindenütt énekli őket a lutherá­nus egyház. Az egyházzenei irodalom­ban nagyszámú mű szövegi alapja Gerhardt verse - elég itt csak J. S. Bach műveire gondolnunk. Paul Gerhardt 1607-ben született; éle­téről kevés adat maradt fenn. Szülőváro­sa, Gräfenhainichen, egy Halle környéki kisváros, melyet a háborúk és tűzvészek szinte teljesen megsemmisítettek. Szüleit korán elvesztette, s Grimmába került is­kolába, ahol szigorú lutheránus nevelte­tésben részesült. „Versei elviselhetőek” - írták róla itt, ahol a középkori hagyo­mányból átvett oktatási elveket ötvözték a Melanchthon-féle humanista elvekkel. A verselés és a zeneórák fontos szerepet játszottak abban, hogy a diákok ne csak a fejükkel, hanem a szívükkel is tanuljanak. Paul Gerhardt 1628-ban kezdte meg teológiai tanulmányait Wittenbergben, lelkészvizsgát azonban csak 1651-ben tett. Az elhúzódó tanulmányok hátteré­ben minden bizonnyal a harmincéves háború állt. Első lelkészi állása Mitten­CANTATE íí tfifftle bnrg t(lvtifa (?5ott waldéban volt, egy kétszázötven lelkes településen. Paul Gerhardt külső-belső gyülekezetépítésbe kezdett. Itt születtek olyan fontos versei, mint az lm, jászlad mellett térdelek; Hagyd az örök Istenre; Ó, Krisztus-fő, sok sebbel. Ez utóbbi megírásá­ra az oltáron látható Veronika kendője- ábrázolás ihlette. Családot alapított, és 1657-ben Berlin­be költözött. Itt kellett eltemetnie há­rom gyermekét és feleségét. A hitviták miatt távozni kényszerült, de az itt eltöl­tött évek alatt születtek verseihez az első dallamok, Crüger s az őt követő Georg Ebeling kántor jóvoltából. Élete utolsó szakaszában megromlott egészségi álla­pota ellenére lelkészi állást vállalt Lüb- benben. Paul Gerhardt a sok megpróbáltatás ellenére is mindvégig megmaradt hité­ben, és bízott Istenében. Verseiben egy­szerre énekelt, prédikált és imádkozott. ■ W. Kinczler Zsuzsanna LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN.

Next

/
Thumbnails
Contents