Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-09-24 / 39. szám
2 2006. szeptember 24. FORRÁS ‘Evangélikus Élet3 ÉLŐ VÍZ SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 15. VASÁRNAP - Gál 5,25-6,10 „Próbálj meg lazítani...” A londoni bankárok stresszel teli mindennapjai nem maradnak következmények nélkül. A szorgalmas és lelkiismeretes pénzügyi szakemberek túlfeszített munkatempója miatt - az egyik internetes portál híradása szerint - Nagy-Britan- niában évi 12,8 millió munkanap vész el, ami négymilliárd fontnak, azaz csaknem százhatvanmilliárd forintnak megfelelő jövedelemkiesést jelent. Az ok feltehetően a meghosszabbodott betegszabadságban keresendő, de az is előfordulhat, hogy a lanyhuló figyelem miatt egy-egy nap túl sok a közbeiktatott szünet, és ezzel egyenes arányban csökken az érdemben végzett munka mennyisége. A helyzeten a dalolás segítségével igyekeznek úrrá lenni: a bankárokat a pénzügyi negyedben nyílt stresszoldó stúdióba küldik. A vezető az éneklés mellett jógával és légzőgyakorlatokkal segít a feszültség oldásában. A bemelegítést a csend átélése jelenti: a résztvevőknek az a dolguk, hogy az ablak előtt megállva néhány percig csendben szemléljék a kinti világot. De vajon mennyi idő elteltével tudják ezt megtenni? A felgyorsult élettempó miatt korunk embere - még akkor is, ha nem bankár - mindig mobil, állandó mozgásban van, és sokszor sajnos csak kisebb-na- gyobb egészségügyi problémák ébresztik rá arra, hogy baj van. A legkevésbé súlyos esetben hamar megvan a megoldás a gondokra: a testnek csupán pihenésre van szüksége. Ám nemcsak a tagjaink fáradnak el, és jelzik előbb-utóbb, hogy nem lehet büntetlenül kizsákmányolni őket, de elerőtlenedhet a lélek is. Megállni, feltöltekezni - épp ez az, ami olyan nehezen megy... Hiszen - legalábbis a fővárosban - „kép- és zajkultúra” vesz körül minket mindennap. A budapesti metróállomásokon színes hírösszeállítást vetítenek a falra, a bevásárlóközpontokban és a kávéházakban állandóan hangos zene szól, és gyakori az olyan szórakozóhely is, ahol a televízió tereli el a beszélgetőpartnerek figyelmét egymásról. De lakásunk négy fala közt is sokszor kerüljünk a csendet. Alighogy belépünk az ajtón, máris bekapcsoljuk vagy a televíziót, vagy a rádiót. Vajon miért félünk csendben lenni? Mert akkor szembe kellene néznünk félelmeinkkel, fájdalmainkkal - vagy ami még rosszabb, a bennünk lévő ürességgel? Pedig a csend nemcsak szembesít, a csend beszédes is lehet. Lehetőséget teremthet arra, hogy megszólítson bennünket az Isten, és mi épülhessünk szava által, éltető erőterében. Erre biztat az ige is: „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. Légy csendben, és várj az Úrra!" (Zsolt 37,4-7) ■ Gazdag Zsuzsanna SEMPER REFORMA.NDA „Azért hasznos és szükséges is, hogy Krisztus és az összes szentek szeretete és közössége rejtett, láthatatlan és lelki (szellemi) legyen, s mi annak csupán testi, látható, külső jegyét kapjuk. Mert ha ez a szeretet, közösség és támogatás nyilvánvalóvá lenne, akárcsak az időleges emberi közösség, akkor ez nem nyújtana nekünk erősítést, sem gyakorlást abban, hogy a láthatatlan és örökkévaló javakban bizakodjunk, avagy azokat kívánjuk, hanem csupán időleges, látható javakban való bizakodásban szereznénk gyakorlatot, s azokat annyira megszoknánk, hogy nem szívesen adnánk fel őket. Nem követnénk Istent, csak akkor, ha látható és kézzelfogható dolgok lennének előttünk." H Luther Márton; Krisztus valóságos szent testének sacramentumáról (Wiczián Dezső fordítása) Az igazi közösség esélye Nagyon sokszor kell azzal szembesülnünk, hogy elhordozhatatlan terheink- kel magunkra maradtunk a világban. Nincs, aki segítene, nincs, aki átvenne valamennyit a nehézségekből, nincs, aki megértést tanúsítana. Az újrakezdés szinte lehetetlenné válik, a régiből való kitörés esélytelennek tűnik, a másikhoz való odafordulás értelmetlennek tetszik. Mintha Pál apostol mára kijelölt levél- részletéből csak ez a vers kiabálna ki: „Mert mindenki a maga terhét hordozza." Mély bizalmi válságba sodródott emberi közösségek, társadalmak általános értékrenddé tették a mindenben teherbíró, mindent túlélni képes embertípust. Sokszor embertelen megoldások következménye az a saját teher, amelyet hordozni kényszerülünk. Emberi erőnk véges, a mindenen felülemelkedő ember képe egyre inkább színjátékká válik, a belső erőforrások egyre apadnak, az összeomlás tragédiái a maguk sokféleségében riasztanak bennünket, egyszersmind rámutatva ennek az életformának a lehetetlenségére. Az egyházi esztendő mostani időszakában az igehirdetés középpontjában álló elhívó és megigazító Úr csodálatos biztatást küld nekünk Pál apostol szavain keresztül, aki levelében olyan életformát tár elénk, amely nem egyszerűen az egymásra szorultságot felismerő, közösségépítő emberek jóakaratára épít, hanem az Isten Lelkére. „Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint." Ez a Lélek szerinti élet pedig az Isten előtti és a másik ember segítségével történő újrakezdést, a régóta elrontott életvezetés megújulását, a másikhoz való odafordu- lást, a kinyújtott segítő kéz bátor, bizalommal teli elfogadását jelenti. „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel.” A helyreállítás, a figyelmeztetés felelőssége a keresztény közösségben nem a szankciók következményével jár. Megszoktuk, hogy botlásainkat, hibáinkat, mulasztásainkat a büntetés megterhelő tudatával próbáljuk elkerülni: tartunk a következő büntetéstől, elszenvedett hátránytól. A Lélek által épített közösségben az újrakezdés csodája ad erőt, hogy képesek legyünk elhagyni a rosszat. Ezt a csodát elsősorban magától Istentől kapjuk, újra és újra rácsodálkozva végeérhetetlen türelmére. De a másik ember elfogadó szeretete is része a holnap mindig megújuló erőforrásának. Világos szavak hangoznak a tettek következményeiről is. Hányszor kell meglátnunk, hogy egy-egy történés mögött mennyi végiggondolatlanság, felelőtlenség húzódik! Hányszor legyintenek emberek önmagukra: úgysem képeA VASÁRNAP IGÉJE sek a régit, a megszokottat elhagyni, és inkább az életen történő végigbotlado- zás keserveit választják. „. ..aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet." Csodát terem minden Istenre figyelésre fordított energia és idő. Mindennap örömmel láthatjuk meg mindazt, amivel megajándékoz az Úr, ha hozzá fordulunk. A jövőt a világ Urának kezében tudni, szeretni és szeretetet elfogadni, megküzdeni az élet nagyobb vagy a hétköznapok apróbb harcait: a régiből való kitörés esélye ez. így már van értelme az egymáshoz fordulásnak is. A mindennap újrakezdő, régit letevő emberek közössége pontosan tudja, hogy mindaz, amit Isten ajándékozott, nem pusztán az, ami saját életemhez adatott, mert Isten ajándéka a másik ember is. Isten ajándéka, hogy felvállalhatom terhét, hogy osz- tozhatom örömében és bánatában, hogy láthatom életét, mint amin az én kezem nyoma is ott van. Isten ajándéka a másik ember, mert elfogadhatom tőle a segítő szeretetet. Ha megbotlom, belekapaszkodhatok felém nyújtott kezébe. Ha elesem, felemel, és letörli könnyeimet. Mert: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” A te- herhordozás tökéletességében Krisztus utolérhetetlen. O a Golgotán minden ember vétkét magára vette. A kereszt szenvedő Jézusa mindig ott áll előttünk, amikor fel kell vállalnunk a másikat vagy saját rászorultságunkat. O felvállalt: megváltott, de példát is adott, hogy övéi hogyan éljenek. Pál apostol világosan fogalmaz: mindenkinek megvan a maga terhe, amelyet hordoznia kell. Az örömhír az, hogy jézus az elhordozhatatlant, a halálos mélységbe rántó súlyt magára vette helyettünk. Bőven maradt szabad hely a vállunkon, maradt erő karunkban, maradt hely a szívünkben, hogy Krisztus szeretetéből fakadóan tudjunk támasz lenni, tudjunk ölelni, szeretni, míg végül mindannyiunkat magához ölel minden szeretetünk forrása, Jézus Krisztus. ■ Ördög Endre Imádkozzunk! Úr jézus Krisztus! Kérünk téged, hogy keresztény életünk váljék olyan tanúságtétellé a világban, amely mind többeket hozzád vezet. Látszódjék a tieiden a tőled kapott kegyelem, szeretet és a jövő öröme. Ámen. Oratio oecumenica [Lelkész:] Istenünk, akitől minden jó adomány és tökéletes ajándék származik: hallgasd meg most is néped könyörgését! [Lektor:] Add, Urunk, hogy szent Fiadat követve neked tetsző életet éljünk, a hitben nap mint nap növekedjünk, a reménységben szilárdan álljunk, a szeretetben pedig egyre jobban bővelkedjünk! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházadért. Ajándékozd meg az egyetértés és a békesség Leikével! Segítsd, hogy maradéktalanul elvégezze a szolgálatot, amellyel megbíztad! Gyülekezetünkben is nap mint nap növeld a hitet, és erősítsd a szeretetet! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, a fiatalok szívében is ébressz vágyat igéd és a gyülekezet közössége után! Add, hogy akik eltávolodtak egyházadtól és a hittől, azok visszataláljanak! A hozzád hűségeseket pedig erősítsd, hogy bátran tanúskodjanak hitükről minden ember előtt! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a családokért. Fűzd szorosabbra a szeretet és a megértés kötelékét a házastársak, a szülők és a gyermekek között! Add, hogy a felnőttek hitben való élete a gyermekeket is hozzád vonzza! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, szabadíts meg minket a múlandó javak kísértésétől! Add, hogy akaratodat komolyan vegyük, és az örök élet beszédét hittel hallgassuk, hogy teljes szívünkkel, teljes lelkűnkkel és egész elménkkel szeressünk téged! Vezess bennünket életünk minden napján az üdvösség felé! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a világért és minden embertársunkért. Szabadítsd meg fájdalmuktól a szenvedőket, gyógyítsd meg a betegeket, lásd el javakkal a szű- kölködőket! Adj békességet és csendes életet minden embernek! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk, és növeld hitünket, hogy mindenkor hűek legyünk hozzád, és téged dicsőítsen minden szavunk, cselekedetünk és egész életünk, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. ISMERJÜK MEG ÉNEKEINKET! 8. Isten hárfása ► Fontos állomáshoz érkeztünk énekeskönyvünk bemutatásában: a Luther utáni egyik legjelentősebb énekköltő, Paul Gerhardt munkásságával ismerkedünk meg. Most Gerhardt életéről olvashatunk, a jövő héten pedig énekeit vesszük számba. (E. Zs.J „Az Úrra bízzad dolgod, / S könnyebbül a teher. / Sok baj között is boldog, / Aki nem csügged el. / Minek a gond, a bánat, / Mit gyötrőd lelkedet? / Az Istent kérd, imádjad, / S megnyered ügyedet.” (EÉ 342,2) Bár a harmincéves háború énekei kapcsán már találkoztunk nevével, érdemes külön is foglalkozni Paul Gerhardttal és munkásságával. Róla cikket írni hálás feladat. Olyan emberről kell írni ugyanis, akinek énekeivel az egyházi esztendő minden állomásán találkozunk, a neve - mai megfogalmazással élve - mégsem szerepelt soha a címlapokon. Akiről a legfrissebb német irodalom úgy fogalmaz: szülővárosában s utolsó szolgálati helyén még ma sem áll meg Intercity. Kis városok ezek, s a felületes szemlélő számára tán jelentéktelenek is. Olyan emberről kell írni, aki egyháza csendes, szorgalmas munkatársa volt, s ha Berlinben nem alakult volna ki közte és kántora, Johann Crüger között szoros baráti és munkatársi kapcsolat, verseit talán nem is ismernénk. Olyan emberről kell írni, akinek az élete csupa küzdelem volt, rengeteg nehézség és baj közt kellett megállnia a helyét emberként és lelkészként egyaránt. Ma szívesen beszélünk arról, mi minden rossz és gonosz vesz körül minket, s lassan elfelejtjük: ez sosem volt másként. Paul Gerhardt gyülekezeteiben háború, katasztrófa, éhezés, depresszió, egyéb szélsőséges élethelyzetek éppúgy jelen voltak, mint a misztika és a természettudomány konfliktusa. Paul Gerhardt mai megfogalmazásunk szerint lírikus lelkigondozó volt! Hálás feladat róla írni, mert hatása és verseinek személyes kisugárzása az utána következő századokban sem kopott meg. Olyannyira nem, hogy német lutheránus családoknál - az iránta való tiszteletből - még egy generációval előttünk is gyakori volt a Paul Gerhardt kettős keresztnév. Hálás feladat énekeiről írni, mert biztosan nincs olyan templomjáró egyháztag, aki ne ismerné őket, s ez nem csak határainkon belül vagy Németországban van így. Paul Gerhardt verseit számtalan nyelvre lefordították, így a világon szinte mindenütt énekli őket a lutheránus egyház. Az egyházzenei irodalomban nagyszámú mű szövegi alapja Gerhardt verse - elég itt csak J. S. Bach műveire gondolnunk. Paul Gerhardt 1607-ben született; életéről kevés adat maradt fenn. Szülővárosa, Gräfenhainichen, egy Halle környéki kisváros, melyet a háborúk és tűzvészek szinte teljesen megsemmisítettek. Szüleit korán elvesztette, s Grimmába került iskolába, ahol szigorú lutheránus neveltetésben részesült. „Versei elviselhetőek” - írták róla itt, ahol a középkori hagyományból átvett oktatási elveket ötvözték a Melanchthon-féle humanista elvekkel. A verselés és a zeneórák fontos szerepet játszottak abban, hogy a diákok ne csak a fejükkel, hanem a szívükkel is tanuljanak. Paul Gerhardt 1628-ban kezdte meg teológiai tanulmányait Wittenbergben, lelkészvizsgát azonban csak 1651-ben tett. Az elhúzódó tanulmányok hátterében minden bizonnyal a harmincéves háború állt. Első lelkészi állása MittenCANTATE íí tfifftle bnrg t(lvtifa (?5ott waldéban volt, egy kétszázötven lelkes településen. Paul Gerhardt külső-belső gyülekezetépítésbe kezdett. Itt születtek olyan fontos versei, mint az lm, jászlad mellett térdelek; Hagyd az örök Istenre; Ó, Krisztus-fő, sok sebbel. Ez utóbbi megírására az oltáron látható Veronika kendője- ábrázolás ihlette. Családot alapított, és 1657-ben Berlinbe költözött. Itt kellett eltemetnie három gyermekét és feleségét. A hitviták miatt távozni kényszerült, de az itt eltöltött évek alatt születtek verseihez az első dallamok, Crüger s az őt követő Georg Ebeling kántor jóvoltából. Élete utolsó szakaszában megromlott egészségi állapota ellenére lelkészi állást vállalt Lüb- benben. Paul Gerhardt a sok megpróbáltatás ellenére is mindvégig megmaradt hitében, és bízott Istenében. Verseiben egyszerre énekelt, prédikált és imádkozott. ■ W. Kinczler Zsuzsanna LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN.
