Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-09-17 / 38. szám
‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2006. szeptember i/. 5 Mt»S8§8^gl^8»88Í1888Í8««§^ Otthon - a béke szigete A Home Galéria „A Biblia világa” című kiállításáról Tisztelgés egy evangélikus példakép előtt Névadó ünnepség Galgagyörkön ► A nő „teremtő géniusz híjával az emberiség irányadó szellemei közé nem emelkedik” - jelentette ki akadémiai székfoglalójában 1864-ben Madách Imre. Ez az - akkoriban meglehetősen elterjedt - vélekedés indította Veres Pál- nét (1815-1895) arra, hogy a „gyengébb nem” segítségére siessen. Felhívására a fővárosban 1868-ban megalakult az Országos Nőképző Egyesület, amely már abban az évben négy évfolyamos iskolát - a későbbi Veres Pálné Gimnáziumot - szervezett leányok számára. A nők oktatása érdekében végzett kiemelkedő munkája elismeréseként már 1905-ben utcát neveztek el az első női „oktatáspolitikusról”, mostantól pedig a galgagyörki művelődési ház is az evangélikus Veres Pálné nevét viseli. A virágillatú, ám igen zajos budai őszből a látogató belép az igényes kiállításairól ismert Home Galéria ajtaján, s egyszer csak otthonosság, béke, csend veszi körül. A festmények és szobrok, melyek kizárólag 20. századi és kortárs magyar művészek alkotásai, mind-mind a Szentírásból táplálkoznak: a Biblia szavaiból és szelleméből. Még a tájékozott látogatót is érheti meglepetés, ahogy az ismert nevekkel találkozik Bortnyiktól Böröcz Andrásig, Kepes Györgytől Wahomig vagy Perlrott Csaba Vilmostól Csemusig. A látogató számára az otthonosságot a megszokott kompozíciók jelenléte (is) Csemus Tibor: Urias (olaj, vászon, 64x73 cm) biztosítja. Ám a keresztény ikonográfia nem kánon, hanem sok évszázados hagyomány. Nem szentírás, nem Isten szava, hanem a keresztény képzőművészet liturgiája. Megtartja, összeköti hívek és művészek nemzedékeit, de korok, nemzetek, iskolák saját színeikkel öltöztetik fel, önálló arculattal ruházzák fel, félre nem ismerhető hangon szólalnak meg általa. A kiállításon, melyet a több száz éves Bibliák jelenléte is „hitelesít”, illusztrációkat és ihletett, szakralitást sugárzó műveket láthatunk. Utóbbiaknak nem kell feltétlenül megfelelniük például egy jó A 2006. nyári kántorképző tanfolyamok egyik tanulsága, hogy a rendszerváltás után másfél évtizeddel Fót ismét megtalálta helyét az egyházban, illetve a mai ifjú generáció is megtalálta a helyét Foton. A továbbképző tanfolyam után a három „hagyományos” nyári tanfolyam „telt házzal" zajlott, nagyjából százhetven fiatal kereste fel idén a kántorképzőt. Már a „régi rómaiak” is el voltak keseredve a mindenkori felnövekvő generáció méltatlanságán. Ma sincsen ez másképpen, de Fótról mindenképpen jó hírekkel szolgálhatunk. A rengeteg lazább programot kínáló egyházi és világi táborozási és konferenciázási lehetőség mellett a Fótra jövő fiatalok nagy része tudatosan vállalja, hogy bő két héten keresztül nagyon feszített, komoly és koncentrált programon fog részt venni. Az igére figyelés és a zenetanulás nem könnyű: nagyfokú összeszedettség és kitartó gyakorlás mellett is csak lépésről lépésre, fokozatosan lehet előrehaladni, két hét alatt szinte alig észrevehető mértékben. Az évről évre visszatérő résztoltárkép kívánalmainak, ám a hagyományos képtípus szabatos alkalmazásán és a teológiai hűségen túl valami többletet kell tartalmazniuk. Erős hitet, drámát vagy csupán vágyat, szomjúságot a Szenttel való találkozásra. Deim Pál vörös egű Golgotája, Tóth Menyhért szenvedélyt és szenvedést, erőt és vergődést kifejező néhány vonala (Jákob harca az angyallal), Fischer Ernő varázslatos ikonjai tükrözik ezt a szomjúságot. Az illusztrációk inkább nyersanyagnak tekintik a Bibliát, és a történeteket, ha nem is betűhíven, de szöveghűen mutatják be. Különösen az eseményekben gazdag Ószövetség volt évszázadokon át a mesélőkedvű képzőművészek bőséges, kiapadhatatlan forrása. A Home Galéria kiállításán ide sorolhatók Cser- nus Tibor drámai kompozíciójú, a testiséget kiemelő, Caravaggio fénykezelését és meleg színeit idéző képei (Bethsabe, Absolon, Urias), Kertész Zsuzsa finom ószövetségi portréi (Exodus, Ábrahám és Izsák) vagy éppen az emigráns Bán Béla szinte kötetbe kívánkozó, erőteljes, mégis a szövegnek alárendelve megjelenő grafikái („Jákob pedig egyedül marada és tusakodik ő vele egy férfiú”). A Bibliát feltehetően jól ismerő olvavevők kitartása reményt ad a jövőre nézve, hogy templomainkban nem fog elhallgatni az orgona és a gyülekezet énekel Foton számomra minden évben az az egyik legszebb pillanat, amikor a nyitó istentiszteleten megszólal az első korái. A főleg fiatalokból álló gyülekezet éneke nyomán életre kelnek a több száz éves dallamok, és átélhetjük azt a közösségteremtő erőt, amely miatt oly fontos egyházunkban a közös éneklés. Bízom benne, hogy a közösségnek ezt a kifejeződését minden résztvevő átéli, hazaviszi, és amennyire erejéből telik, továbbadja. Fót hagyományaihoz tartozik az is, hogy a különböző tanfolyamoknak szabadságában áll más-más helyre tenni a hangsúlyt. Egyházzenénk gazdagsága megengedi ezt a változatosságot. Az első két tanfolyamon az új liturgia elemeivel ismerkedhetnek meg behatóbban a résztvevők. A harmadik tanfolyam középpontjában hagyományos koráljaink állnak. Az igehirdetés és a zene szoros sónak érdemes akár ezen a kiállításon is szembesülnie azzal, hogy a számtalanszor hallott, olvasott történetek hogyan jelennek meg más-más lelkialkatú, más festészeti irányt művelő, más „izmusba” sorolt művészek vásznain. így akár nemcsak megejtő, de a történetet árnyaló, a hangsúlyokat esetleg áthelyező, egyéni értelmezéseket lehetővé tévő élményben lehet részük a képeket figyelmesen „olvasóknak”. Az Újszövetség történetei közül ilyen újszerű élményt okozhat például a jól ismert Molnár C. Pálnak az épített környezet ellenére is az éterben lebegő angyali üdvözlete, Orbán Dezső karcsú fákkal lezárt, cézanne-i tájba helyezett, foltszerű, Egyiptomba menekülő alakjai, Gulácsy Lajos inkább szelíd, mint szomorú, megostorozott Krisztusa. Megrázó fájdalom és erő sugárzik Bortnyik Sándor Sírbatétel című képéről. Döbbenetes feszültséget kelt a nézőben a hagyományos, évszázados kompozíció és az erőtől duzzadó testek, robusztus drapériák kontúros, modern megfogalmazása. A gyengébb idegzetűek vagy az előítélettel bírók inkább kerüljék el a zenészként is ismert Wahom András A tánc című képét, melyen a festészettörténeti utalások sajátos átfogalmazásban és túlfűtöttséggel Salome történetét jelenítik meg. Ugyanígy tegyenek ef Zámbó István Leonardo-parafrázisával, bár iróniája feltehetően nem az utolsó vacsora eseményének, hanem épp a kortárs visszaélőknek szól. A tárlat rendezői és látogatói nagy szenzációnak tartják, hogy az 1955-ben megjelent úgynevezett jeruzsálemi Biblia kiállított példányába bele lehet lapozni. Miközben az előző évtizedeket a szocializmus felejthetetlen légkörében leélt szemlélő belefeledkezik Bálint Endre zseniálisan tömör, karakteres illusztrációiba, arra gondol, miért csak az Európa boldogabbik felén élőknek adatott ez meg. És bár a Cini-cini-muzsikával némileg kárpótlódhatott, hiányérzete támad, és finoman irigyli az ötvenes-hatvanas évek francia gyermekeit... ■ Zászkaliczky Zsuzsanna A kiállítás ez év október 14-ig tekinthető meg a Home Galériában (Budapest II., Csévi út 7.) hétfő kivételével hétköznapokon 10-től 18 óráig, szombaton 10-től 13 óráig. összefonódását az evangélikus egyházban legjobban Johann Sebastian Bach egyházi kantátái fejezik ki. Az esti áhítatok után néhány alkalommal ezek csendülnek fel. Az áhítat igehirdetésének és a kantáták szövegének ugyanaz a bibliai textus szolgáltatja az alapját. Az idei tanfolyamon eggyel tovább léphettünk. Augusztus 20-án, vasárnap a budahegyvidéki evangélikus templomban istentisztelet keretében hangzott fel Bach 111. kantátája (Was mein Gott will, das g’scheh allzeit - Mit Isten akar énnekem, az lesz a legjobb nékem) a tanfolyam kórusának, hangszeres és énekes szólistáknak az előadásában, dr. Kamp Salamon országos egyházzenei igazgató vezetésével. Egy teljes kantáta betanítása, a zenekar és a szólisták megszervezése nem könnyű feladat: utoljára 1984-ben, az LVSZ budapesti nagygyűlésének záró istentiszteletén vállalkozott rá a kántorképző akkori kórusa. Bízunk benne, hogy a következő alkalomra nem kell ismét huszonkét évet várnunk. A reneszánsz francia kifejezés, magyarul annyit jelent: újjászületés. Egyházunknak minden időben, napjainkban is, újjászületésre van szüksége. Sokat kell tennünk érte, de tudjuk, „az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja" (iKor 3,7). Fót reneszánsza biztató lehet mindenki számára: egyházunkban van megújulás, lehet reménységünk a jelenre és a jövőre is. ■ Kertész Botond A múlt szombati, családias hangulatú névadó ünnepségen jelen volt a kelenföldi evangélikus gyülekezet tagja, Cser- novics Gábomé is, akinek néhai férje Veres Pálné ükunokája volt. A helyi önkormányzatot kormány- rendelet kötelezte arra, hogy nevet adjon művelődési házának - árulta el ünnepi köszöntőjében Matejcsok János polgármester, hozzátéve, hogy kezdettől fogva olyasvalakit kerestek névadónak, akire az utódok joggal felnézhetnek. Nyilas Mária művelődésiház-vezető javaslatára esett a választás Veres Pálnéra, aki nagyapja révén ezer szállal kötődött a községhez. Erről árulkodik Kertész Erzsébet írónő Zöldfa utca 38. című történelmi regénye is, amelynek jelentős része Galgagyörkrőlszól. „Sturmann Márton tógyörki kastélya boltíves tornácán ült, hosszú szárú pipájából füstkarikákat eregetett...” - áll a könyv első oldalán. Az említett nagybirtokos, az evangélikus egyház felügyelője, császári és királyi tanácsos felesége halála után költözött a településre. Veje, A Linna (Vár) Bóra Katalin és Luther Márton életéről szóló musical. Bár történelmi tényekre épül, nem csak az a célja, hogy korképet nyújtson, vagy hogy bemutassa Luther teológiáját. A darab középpontjában a szerzetes és az apáca majd lánya elhunytát követően, 1831-től kezdve ő viselte gondját három leányunokájának, Beniczky Máriának, Hermin- nek (a későbbi Veres Pálnénak) és Lotti- nak 1844-ben távozott az élők sorából, a galgagyörki evangélikus templom alatti kriptában helyezték örök nyugalomra. (Az evangélikus istenháza a Galga patak két partján elterülő magyar-szlovák falu meghatározó épülete, valószínűleg a 18. század elején épült. A gyülekezetnek szórványaival együtt ma közel nyolcszáz bejegyzett tagja van.) A községben idővel az egykori Sturmann-, ma Tahy-kastélyban kapott helyet a polgármesteri hivatal, valamint a - mostantól Veres Pálné nevét viselő - művelődési ház. A névadó ünnepség - amelyet a népviseletbe öltözött helyi hagyományőrző népdalkor fellépése tett még színesebbé - a Galgagyörki fotográfiák című, magyar-szlovák kétnyelvű helytörténeti kiadvány bemutatásával és a hozzá kapcsolódó tárlat megnyitásával zárult. meghökkentő házassága áll, melyben öröm és szomorúság váltogatja egymást. A fiatal párnak nincs könnyű élete: a kolostorépület romokban, szorongató a szegénység, Wittenbergben tombol a pestis, Luthernek inog az egészsége, két gyermekük meghal... Luther folytatja az írást és a fordítást, véleményt nyilvánít társadalmi kérdésekben, Katalin pedig a háttérből segíti. Luther asztali beszélgetései, humora, zenélése és énekei teszik személyessé, emberivé a reformátor otthonát. A Linna zenéjét különböző korok dallamai és szövegei itatják át. A musicalben Luther énekein kívül Kullervo Puu- mala által szerzett, illetve feldolgozott zenék szólalnak meg. A musical szövegkönyvírója és egyben rendezője Eeva Ta- kala. A darabot a Finn Lutheránus Evangéliumi Egyesület Laikos nevű drámacsoportja mutatja be. Az előadás az ősz folyamán bejárja majd egész Finnországot; a turné augusztus 28-án indult Ka- ustinen községből. H Forrás: Kotimaa Fót reneszánsza ► A rendszerváltás előtt Fót a kántorképző szinonimája volt szinte minden magyarországi evangélikus számára. Aki csak egyszer is megfordult ott, az azt is tudta, hogy a szigorúan ellenőrzött és gyakorlatilag megtiltott egyházi ifjúsági munka szinte egyetlen legálisan megmaradt szigete volt Fót. Generációk ismerték meg egymást „a Mandák” falai között, és ezek a kapcsolatok máig meghatározóak maradtak. A rendszerváltás után Fót egy időre „légüres” térbe került, kereste a helyét... Matejcsok János polgármester, Nyilas Mária intézményvezető, valamint a család képviseletében Csemovics Gábomé és fia a Veres Pálné Művelődési Ház előtt m G. zs. Finn musical Luther életéről
