Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-09-17 / 38. szám
4 2oo6. szeptember 17. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Éltó Ml „Nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen nehéz...” ► Két és fél napi kemény munka után az egyik résztvevőnek a címben olvasható felsóhajtása hitelesen tükrözte a Nyugat-európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége ez évi közgyűlésének a sikerét, de a hangulatát is: ismét sikerült a „kört négyszögesíteni”, vagyis összehangolni és a további lépések megtételére fellelkesíteni a nyugati diaszpórában élő és gyülekezeti munkát végző lelkészeket, presbitereket, munkatársakat. Nem könnyű a dolga annak, aki - mint az emh'tettek - felekezeti határokon átívelő „protestáns” munkát végez. Erről tárgyalt az a huszonhat gyülekezeti küldött - és szépszámú vendég —, aki augusztus 24. és 27. között a németországi Lud- wigsburgban találkozott. A Svájcból, Ausztriából és Svédországból érkezett résztvevők több gyülekezetei átfogó szövetségeket képviseltek; az összejövetelen továbbá az öt németországi és a párizsi gyülekezet küldöttei vettek részt. A jelenlévők által képviselt gyülekezetekben protestáns munka folyik evangélikusok, reformátusok, szabadegyháziak és nem ritkán katolikusok részvételével. Ennek az adott helyzetnek megfelelően a 2001-ben megalapított szövetség célkitűzései között fontos szerepet játszik a Kárpát-medence evangélikus és református egyházaival való kapcsolatrendszer kiépítése. A METT (Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületé) az első, ez irányba tett lépés volt, mely megteremtette annak a lehetőségét, hogy megismerjük egymást, tudomást szerezzünk a többiek örömeiről, bánatairól. Az év elején Budapesten járó küldöttség találkozott a két protestáns egyház püspökeivel, és meghívta a közgyűlésre mind a református, mind pedig az evangélikus egyház vezetőségét, hogy a párbeszéd folytatódjon. Az evangélikus egyház részéről dr. Fabiny Tarnál püspök látogatott el hozzánk. A Duna Televíziónál végzett munkájáról jól ismert kedves vendég előadásában a kapcsolatok kiépítésének három lépcsőfokát vázolta: a baráti kapcsolatot kell, hogy kövesse a munkakapcsolat. Ugyanakkor a pusztán emberi munkára épülő erőlködés nem elegendő, ha nincsen ezen a munkán Isten áldása. Jólesett a kinyújtott testvéri kéz, mely az orosházi evangélikus világtalálkozóra való meghívással konkrét formát is kapott. Mégis, nem esett senkinek sem jól, hogy a magyarországi nagyobbik protestáns testvér nem vett részt találkozónkon. Vajon mi lehetett ennek az oka? Az idő vagy esetleg az érdeklődés hiánya? Pedig sok mindenről kellene beszélgetni. Vannak gyülekezetek évek óta lelkész nélkül - ezekben hogyan tovább? Mi lesz azokkal a gyülekezetekkel, ahol a jelenlegi lelkész nyugdíjaztatásával megszűnik a befogadó egyház által fenntartott lelkészi állás? Hogyan tudjuk vállalni a hazaiakkal együtt a külföldön tanulási lehetőséget, munkát, megélhetést kereső, nagyszámú magyar lelkigondozását - nem elsőrangú missziós terület-e ez, orvosság a Kárpátmedencei egyházak egzisztenciális problémájára? A sort lehetne folytatni. A közgyűlés amolyan seregszemle is, ahol minden gyülekezet előadhatja ügyes-bajos dolgát, és meghallgatásra talál. Nem az okoskodó, hívatlan prókátorok találkája ez, hiszen minden gyülekezet helyzete gyökeresen más. Más a befogadó egyház „politikája” a más anyanyelvű protestánsok irányában, más a lelkészi állás feltétele, a költségfedezet, az állami juttatás (ha van), a gyülekezet összetétele, mások a hagyományai, és így tovább. A kölcsönös odafigyelés azonban segít, hogy ne érezzük kilátástalannak a túlélésért folytatott magányos harcot, erőt és bátorságot ad. Ereztük egymáson a testvéri megértő szó és odafigyelő fül értékét. Mert egy biztos: egyik nyugateurópai gyülekezet sem óhajtja feladni önmagát. Szívósan küzd a létéért - sokszor csupán a maréknyi presbitérium vagy egy-két elhivatott lélek erejéből. A szövetség delegációval készül az orosházi találkozóra. Örülünk a kinyújtott testvéri kéznek. Reméljük, hogy legalábbis ezen a területen történik is valami, hogy a barátkozás és a munkakapcsolat gyümölcsöző legyen, és hogy közös ügyünket - Krisztus ügyét - hálásan együtt az Úr színe elé vihessük. ■ Gémes Pál Genfi múltidézés Aki ünnepel, visszafordul, visszanéz. A napok visznek előre, az ünnepnap viszont állomás, pihenő. Visszaemlékezünk régi eseményekre, s ezzel kiemeljük őket a múltból. Az ünnep felelevenít, jelenít. A jövőt ki lehet színezni, meg lehet álmodni, de ünnepelni csak azt lehet, ami a múltból int felénk. Nos, agenfi magyar protestáns gyülekezet ez év június 4-én, pünkösdvasárnap ünnepelte megalakulásának ötvenedik évfordulóját. Ezen alkalom egybeesett dr. Pósfay György evangélikus lelkésznek, korábban az Evangélikus Világ- szövetség egyik vezetőjének a jubileumával: huszonöt évvel ezelőtt kezdte szolgálatát a gyülekezetben. A pünkösdi üzenet vonzásában volt mire emlékezni, volt miért hálát adni és személyes emlékeket felidézni. A presbitérium és a Pósfay házaspár hivatalos és baráti meghívására e sorok írója szolgált igehirdetéssel, illetve vett részt a közvetlen és meleg hangulatú, az istentiszteletet követő gyülekezeti ökumenikus együttléten. Az igehirdetés tematikája 1 Kor 15,57-58 alapján az áldozatos élet volt: „Minden, amit eddig kaptál - hangzott az igehirdetés - áldozatokból tevődött össze. A szülőknek, a nagyszülőknek, a mögötted lévő társadalomnak, a gyülekezet egymást váltó vezetőségének a rengeteg áldozata kellett ahhoz, hogy mi most, 2006. június elején együtt lehessünk ezen a hálaadó isten- tisztelet en lelkes énekkel, szívünkben gyöngyöző imádsággal. Azért, hogy emlékezzünk a fél évszázaddal ezelőtt megkezdett magyar protestáns istentiszteletek máig tartó sorozatára. Azért, hogy hálaadással gondoljunk a gyülekezet hűséges lelkipásztoraira: Vajta Vilmosra, Krüzsely Józsefre, Kupa Lászlóra, Riedl Róbert- re, Varga Sándorra, Harmati Bélára, a sok beszolgáló lelkészre és teológiai hallgatóra, nem utolsósorban pedig a közöttünk lévő Pósfay Györgyre." Pósfay György A fehér asztal melletti gyülekezeti együttléten köszöntések hangzottak el a gyülekezet vezetőségének, a helyi evangélikus, református és római katolikus lelkészeknek a részéről. A humort sem nélkülöző vendégségen - életrajzának vázolása kapcsán - többek között utaltak Pósfay György részletes és „félelmetes" történelemtudására is. E krónika írójának a bevallottan nem első kézből származó információja szerint Pósfay Györgynek még arról is vannak feljegyzései, ami a teremtés előtt történt... Ha mégsem egészen így lenne, érje az ódium a krónikást. Elvégre errare humánum est - tévedni emberi dolog. ■ Pátkai Róbert Médiafókusz - szentföldi kérdésekre ► Az elmúlt hónapokban nemcsak a közel-keleti konfliktus foglalkoztatta a közvéleményt, hanem - a National Geographie jóvoltából „felfedezett” Júdás evangélium, illetőleg Dan Brown sikerkönyve, A da Vinci-kód révén - a Szentírás is beszédtéma lett. A legizgalmasabb kérdésekről lapunkban is több ízben ejtettünk szót a nyár folyamán; most a Keresztény-Zsidó Társaság (KZST) Médiafókusz című programjában találkozhattunk velük, a Budapest-Deák téri templom gyülekezeti nagytermében. Az aktuális kérdések szimpóziumjaként meghirdetett szeptember n-i rendezvényen - melyen a moderátori feladatokat dr. Szécsi József, a KZST főtitkára látta el - először dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, a KZST ügyvezető elnöke tartott előadást. Szenzáció és/vagy tudomány: Júdás evangéliuma címmel először Jézus tizenkettedik, meglehetősen „rossz sajtójú”tanítványá- nak a Szentírásban olvasható megítéléséről beszélt, majd „Júdás evangéliumát” elemezve arra mutatott rá, hogy a valószínűleg Krisztus után 220 és 340 között íródott gnosztikus kódex miként szabadítja meg Júdás személyét az antiszemita konnotációktól. „Júdás evangéliumára mint emberi műre kell tekintenünk; tudnunk kell különbséget tenni közötte és a Szentírás tanítása között” - zárta előadását Fabiny Tamás. Júdás személye dr. Orosz Gábor Viktornak, az MTA-Evangélikus Hittudományi Egyetem Szociáletikai és Ökumenikus Kutatócsoport tudományos munkatársának az előadásában is visszaköszönt. A da Vinci-kód nyomában: „Keresd a nőt!” címet viselő referátumában Dan Brown bestsellerének a férfi és a női princípiumokra vonatkozó megállapításait Franz Alt 1989-ben megjelent Jézus-az elsőúj férfi című kötetének mondanivalójával vetette össze. „A Biblia szerint Jézust ketten csókolták meg: a magdalai Mária és Júdás. Az asszony csókja a szeretet, míg a férfi csókja az árulás szimbóluma lett. Döntenünk kell, hogy a magdalai Mária vagy Júdás útjára lépünk-e!” - vonta le a konklúziót Orosz Gábor Viktor. Az est zárásaként dr. Deák Péter válság- és konfliktuskutató szólalt fel. A Magyar Tudományos Akadémia doktora Egy elhúzódó válság csillapításának lehetőségei - arab—izraeli vagy iszlám-zsidó konfliktus? című előadása első felében arra kereste a választ, hogy milyen hatások gerjesztik a közel-keleti konfliktusokat, majd a háború jellemzőiről szólva legfontosabb megállapításként leszögezte, hogy - szerinte - nem vallási háborúról van szó. ■ - vitálisMegválasztották a Szlovákiai Evangélikus Egyház új elnökségét A szlovákiai evangélikus gyülekezetekben a júliusi és augusztusi vasárnapokon választási közgyűléseket tartottak, melyeken az egyháztagok az országos és az egyházkerületi elnökségekre szavaztak. Az egyházi törvények szerint szomszédainknál is hat évre szól az elnökségek mandátuma, amely csak egyszer hosz- szabbítható meg. A jelenlegi országos elnökség már a második ciklusát tölti, ezért mandátuma a lejártához közeledik. A szavazatszámláló bizottság felbontotta a tizennégy egyházmegye háromszáztíz gyülekezetéből beérkezett közgyűlési jegyzőkönyveket, és megállapította, hogy az egyetemes püspöki tisztre jelölt Milos Klátik és az egyetemes felügyelői tisztre jelölt Pavel Delinga megkapták a megválasztásukhoz szükséges szavazatokat. A bizottság erről hivatalosan értesítette a gyülekezeteket. Az új egyetemes elnökség a Pöstyén- ben október 18-21. között tartandó zsinaton veszi át funkcióját. Milos Klátik 1963-ban lelkészcsaládban született. A pozsonyi teológiai fakultáson tanult 1981 és ’86 között. Pozsonyban avatták lelkésszé. Posztgraduális tanulmányokat folytatott több németországi és angliai teológiai fakultáson. Po- zsony-Ligetfalu gyülekezetének lelkésze, és tanít a teológiai fakultás rendszeres teológiai tanszékén, ahol tudományos fokozatot (PhD-t) szerzett. Tagja több egyházi bizottságnak. Felesége is felavatott lelkész. Négy gyermekük van. Pavel Delinga agrármérnöki diplomát szerzett 1962-ben, majd 1980-ban megszerezte a közgazdaság-tudományok kandidátusa fokozatot. A Csehszlovák Szövetségi Gyűlés képviselője volt, majd a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa mezőgazdasági bizottságának elnöke lett nyugdíjazásáig. Pozsonyban lakott, de most nyugdíjasként a Léva közelében fekvő Devicany községben él. Felesége is evangélikus. Mi, magyarok ezeréves sorsközösségben éltünk a szlovák néppel. A keresztény hit közös örökségünk, amely az európai kultúra fontos része, ma is megtartó erő. A Kárpát-medencében időközben határok jöttek létre, magyarok maradtak a határon kívül, és szlovákok élnek határainkon belül. Szükségszerű a testvéri, jószomszédi együtt munkálkodás, hogy egymásban partnert lássunk, ne pedig - a napi politika szempontjából, nézve - pusztán legyűrendő ellenfelet. A feladatok vállalása mindannyiunk türelmes jóakaratát igényli. Kapcsolatunk a múltban gyakran politikai viszonyok alakulásának a függvénye volt, olykor megszakadt, s újra kellett építeni a hidakat. Közös munkánkra előnyösen hatott Ján Chabasa egyetemes püspök 1953-ban tett pesti látogatása, aki itteni lelkészek előtt mondott beszédében hangsúlyozta, hogy „az öreg Duna elmosta a régi sérelmeket, tudunk újat kezdeni”. Krisztusban egyek vagyunk. Később hasonló értelemben nyilatkozott Michalko püspök is, aki elősegítette professzorok kölcsönös vendégelőadásait, és a jövő érdekében szorgalmazta teológusok cserediákságát. Fel kell ismernünk, hogy a magyar-szlovák kapcsolatok ápolása közös érdekünk. Isten áldását kérjük a Szlovákiában élő evangélikusokra és az új elnökségre. ■ Cselovszky Ferenc (id.) Evangélikus „nemzetköziség” London szívében Régi vágyam teljesült, amikor a közelmúltban Londonban végezhettem levéltári kutatásokat. Szabad időmben ezúttal sem mulasztottam el, hogy felkutassak evangélikus vonatkozású történelmi helyszíneket. így jutottam el - Pátkai Róbert nyugalmazott püspök segítségével - a város szívében épült Szent Anna és Szent Ágnes evangélikus templomhoz. Ezt a templomot a 12. században említik először, de az eredeti épület áldozatául esett az 1666-os londoni tűzvésznek. A jelenlegi formájában görögkereszt alakú templom újjáépítője nem kisebb híresség volt, mint a korszak legnagyobb építésze, Sir Chistopher Wren (1632-1723), a londoni Szent Pál-székes- egyház alkotója. Kezdetben a római katolikus, majd az anglikán egyház tartott benne istentiszteleteket. 1963 és 1968 között a Lutheránus Világszövetség anyagi segítségével állították helyre eredeti szépségében a hatalmas épületet, s akkortól - az anglikán egyház ajándékaként - a balti államok evangélikusai vehették használatba. A kezdetben St. John, majd 1988-tól Szent Anna lutheránus templomként „anyakönyvezett” épületben kezdettől tartanak istentiszteleteket más nemzetek evangélikusai is. Természetesen az angol a közös nyelv, de egyes alkalmakkor anyanyelvű prédikáció is elhangzik. (Magyar nyelvű istentiszteletet már nem tartanak, de máig meleg szeretettel veszik körül a betérő magyarokat, hiszen a gyülekezetnek 1966 és 1988 között Pátkai Róbert volt a pásztora.) 'Ottjártamkor (június 11-én) az evangélikus balti államokból érkezettek lettek, litvánok és észtek - emlékeztek meg istentisztelet keretében népeiknek a szovjeturalom idején történt szibériai deportálásáról. Gyertyát gyújtottak, visszaemlékezéseket mondtak el a túlélők, gyönyörűséges népviseletbe öltözött kórusaik pedig népdalokat adtak elő. Isten iránti hálával mondtak köszönetét megmenekülésükért, felszabadulásukért. A Szent Anna lutheránus templom gyülekezetének tagjai között sok az afrikai is. Ugyancsak júniusban rendezték meg a templomban az „Afrika-estet”, melyen még ételkülönlegességeket is feltálaltak - a sült banántól a különleges fű- szerezésű csirkehúsokig. Hatalmas sikert aratott az afrikai divatbemutató és zene. A lelkésznő, Jana Jeruma-Grinberga - aki a nyáron maga is Afrikában tartózkodott - üdvözlő levelében örömmel tudatta a gyülekezettel: Tanzánia egyik városában egyetlen nap alatt hatezer embert kereszteltek meg. ■ Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes Népviseletben a balti népek deportálására emlékező gyászistentiszteleten A SZERZŐ FELVÉTELE
