Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-01-29 / 5. szám

‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2006. január 29. 3 NEM SZÓSZÉKRE VALÓ TÉMÁK Vizsgáztak a potenciális pályázók Elköszön a kórházlelkész ► A Nyugati (Dunántúli) Evangéli­kus Egyházkerület elnöksége első alkalommal szervezett pályázatíró tanfolyamot az egyházkerület te­rületén lévő gyülekezetek képvise­lői számára. Az ötvenórás tanfo­lyam előadásaira novemberben, valamint január második hetében került sor; végül mintegy harmin­cán vehették át a sikeres vizsgá­zóknak járó oklevelet. Ittzés János püspök a tanfolyam végén - az oklevelek átadása előtt - zárszavában el­mondta, hogy reménysége szerint a jö­vőben a gyülekezetek az itt képzett kép­viselőkön keresztül anyagi forrásokhoz jutnak európai uniós pályázatokon. Óva intette viszont a jelenlévőket a két szélső­séges magatartásformától. Egyfelől a pa­tópáloskodó halogatástól, amely komo­lyan veszélyezteti ingatlanjaink állapo­tát, másfelől a hűbelebalázsos akcióktól, vagyis attól, hogy egyesek a megvalósít­hatóság legapróbb reménysége nélkül vágjanak bele sokmilliós projektekbe. Hutflesz Mihály, a tanfolyamot szerve­ző szombathelyi Limex Kft. ügyvezető igazgatója elmondta, hogy az egyház Magyarországon a hitéleti munka mel­lett nagyon sok társadalmilag hasznos tevékenységet végez. Ezek megvalósítá­sához külső erőforrásokra van szüksége, amelyekhez hozzá is kell jutnia. Tapasz­talata szerint az egyházak nincsenek fel­készülve minden ilyen feladat elvégzésé­re. A szervezők az egyházkerületi gyüle­kezetek képviselői számára olyan kész­ségfejlesztési programot kínálnak, amely által ezek a munkatársak és szervezeteik képesek lesznek európai uniós források megszerzésére. A pályázati kiírásokban az egyház sokszor külön is „nevesítve van”. Ha mégsem, akkor számos esetben az egy­házközségek alapítványai és nonprofit szervezetei jogosultak arra, hogy pá­lyázzanak. Ennek felismerése feltétlenül pozitívum, hiszen ez a lehetőség kitöré­si pontot jelent az egyházak számára. Hutflesz Mihály - aki szombathelyi gyülekezetünk aktív tagja is - hozzátet­te, hogy a siker nemcsak a szakértői cé­gen múlik, hanem az előkészítettségen, a projektgazdán is. A cél az volt ezzel a mostani tanfolyam­mal, hogy egyházunkban minél többen legyenek olyanok, akik tisztában vannak a pályázatírás mikéntjével. Hiszen az egy­házak számarányukhoz mérten keveseb­bet pályáznak, jóllehet igen sokat vállal­nak át a társadalmi feladatokból. Rátérve az anyagiakra az ügyvezető igazgató végül elmondta, hogy a pénz, a vagyon és a tőke fogalma egyikünktől sem idegen, bár nem is szószékre való té­mák. Viszont kell róla beszélni, hiszen az egyházak is szolgáltatásokat végeznek: szociális, karitatív, képzési, oktatási fel­adatokat látnak el. Cégük jelmondata szerint az anyagi javak szolgálnak, és nem uralkodnak. Hutflesz Mihály meglátása szerint az egyházkerület képviselőinek mindegyike úgy tudta kezelni ezt a kér­déskört, ahogyan az egy hívő emberhez, egy ilyen szervezethez illő. A tanfolyam végén a szervezők és a je­lenlévők azzal az elhatározással búcsúz­tak el egymástól, hogy februárban újra találkoznak Révfülöpön, és hogy ekkor kizárólag az egyházakat érintő pályázati módszereket fogják tanulmányozni. ■ Menyes Gyula A tanfolyam résztvevői a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban Régi magyar prédikációk Régebbi irodalmunk iránt érdeklődő olva­sóinknak egy vallásirodalmi műfaj egyete­mi szöveggyűjteményét ajánljunk a fi­gyelmükbe. Félszáz szerző hetvenhárom prédikációja olvasható teljes terjedelem­ben a Régi magyar prédikációk -16-18. század című kötetben, amelyben evangélikus, ka­tolikus, református és unitárius lelkészek igehirdetései követik egymást elkülönítés nélkül, szerzőik betűrendjében. Az össze­állítók mellőzték a hitvitázó beszédeket, és nem a kuriózumokra figyeltek, hanem kiválasztott perikópák/textusok köré gyűjtöttek egymással összevethető, iro- dalmilag is értékelhető szövegeket. A különféle igehirdetési alkalmak év­századokon át szinte egyedüli lelki és iro­dalmi táplálékot jelentettek elődeink szá­mára. A prédikáló papok elmondott be­szédeiket gondosan megfogalmazva tet­ték közzé, azokat prédikációs segédesz­köznek és lelki olvasmánynak szánták. A Szent István Társulat gondozásá­ban közzétett válogatást szöveghűen kapja kézhez az olvasó. A rövid beveze­tő a műfaj történetéből és szabályaiból ad ízelítőt, a kötet végén a szerzőkről és a róluk szóló szakirodalomról lehet tájé­kozódni. A válogatásban szereplő evan­gélikus szerzők: Bornemisza Péter, Kultsár György, Sóvári Soós Kristóf, Szeniczei Bárány János és Zvonarics Mihály. ■ Hubert Gabriella Szelestei N. László (szerk.): Régi magyar prédi­kációk -16-18. század. Szent István Társulat, Budapest, 2005. Ára 3800 forint. Rövid részlet Kultsár Györgynek a vízkereszt utáni második vasárnapra a kánai menyegzőről írt prédikációjából Minémő úttal és kiknek akaratjokbul kell az házassághoz kezdeni? Továbbá, ez megírás arra is int, hogy meggondoljok, miképpen kezdjünk isteni félelemmel és tisztességgel az házassághoz. Eh­hez kedig három dolog szükség: 1. Először, hogy igaz hütből kezdessék el az házasság, melyből az Úristennek parancsolatját és szerzését meggondolja az megházasulandó szömély és hüt­ből keressen házastársat magának, mellyel egyetembe az Isten­től áldomást vehessen. Prov. 18,19. 2. Másodszor, hogy Istenhez való imádságból kezdessék el az házasság, nem állhatatlanságból, részegségből avagy buja­ságból, mert csak Isten áldomása az jó házastárs, Proverb. 19. Szükség azért, hogy az atyák, anyák könyörögjenek az Úristen­nek, hogy az ő gyermekjeket házasságokban áldja meg mennyei áldomásával, mint Ábrahám cselekedék. Gén. 24. 3. Harmadszor, hogy nemcsak az megházasulandó szömé- lyeknek egyenlő akaratjokból legyen az házasság, sőt az atyák­nak, anyáknak, avagy tutoroknak is consensusokból, egyenlő akaratjokból. Csalárdul azért atyjok, anyjok, avagy gondviselő­jük hírek nélkül nem illik az fiáknak, leányoknak megházasod- niok; az atyáknak, anyáknak sem illik erővel az ő gyermekjeket affélékhöz kötelenziek, akiket nem szeretnek. Mely dolgot nemcsak az házasság szörzésének megírása bizonyít, holott azt mondja, hogy noha az paradicsomban több ember Ádám- nál és Évánál nem volt, de mégis nagy ceremóniával és egymás szeretetiből szörzé Isten: de még az pátriárkáknak példájok is ugyan azont bizonejtja, mint Izsák házassága. Gén. 24., Jákobé, Gene. 29. és Sámsoné, ludic. 14. .....emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra." (Jn 4,35) Amikor tüdőműtétem után feltettem magamnak a kérdést: „Mi végre tetted ezt ve­lem, Uram?” - a kórházlelkészi szolgálatot nyitotta meg előttem Isten. Felkészülése­met segítették a dr. Böszörményi Dalma által vezetett hospice-tanfolyamok. A szolgálat végzésére vonatkozó hivatalos megbízást Harmati Béla püspökömtől kaptam a pesti oldal kórházaiba. Nem hiszem, hogy véletlenül alakult úgy, hogy első szolgálati helyem a BM-kórház onkológiai osztálya lett, ahol természetesen nem volt hagyománya a lelkészi szolgá­latnak. Először a nővérekkel, majd az orvosokkal alakult ki gyümölcsöző kapcsola­tom. Nemegyszer otthon kerestek telefonon, és hívtak súlyos beteghez. Felhívták a fi­gyelmemet konkrétan egy-egy beteg lelki igényére, amely - ahogyan egy nővér fogal­mazott - akkor is aktuális, ha a beteg nem tudja kifejezni. Keresztelő és úrvacsora je­lezte biztatásul, hogy munkám nem hiábavaló itt sem az Úrban. Isten különös intézkedése folytán az elmúlt esztendőben kilenc alkalommal vol­tam a BM-kórház betege. így már nem az ágytól ágyig való szolgálatom dominált, ha­nem a jelenlétem, hiszen Isten befektetett a betegek közé. Az orvosok többször lele­ményes szeretetükkel segítettek át krízishelyzeteken. A BM-kórház II. belgyógyásza­ti osztályától ezért nem köszön el a kórházlelkész, de megköszöni lelkiismeretes, gondos munkájukat. Minden kórháznak más a lelke, mások a lelkigondozói szolgálat lehetőségei. Az Or­szágos Baleseti és Sürgősségi Intézetben - egyedülállóan a budapesti kórházak közül - működik egy lelkigondozói csapat dr. Egri László kézsebész, lelkigondozó, római katoli­kus diakónus vezetésével. Hálás vagyok Istennek, hogy tagja lehettem ennek a csapat­nak. Kéthetenként jöttünk össze tízen-tizenketten esetmegbeszélésre, imádkozásra. So­kat jelentett, hogy volt ennek a közösségnek egy, a hívogatás szolgálatát végző nőtagja - Iza -, aki minden vasárnap reggel végigjárta a kórtermeket, hívogatott a szentmisére, és felírta azokat, akik mozgáskorlátozottak, ezért mozgatásukhoz segítséget kémek. Végül felhívta a figyelmet: van a kórháznak evangélikus lelkigondozó szolgálata, jelent­kezzenek, akik igénylik. Nagyon nagy segítség volt számomra, hogy ezeket a neveket a portán már hétfőn átvehettem, és tudtam, kik várják a látogatásomat. A Péteríy Sándor utcai kórházban a lelkigondozói munkám nélkülözhetetlen segítő­je volt Sárika, az organikus neurológiai osztály kedves főnővére. Csütörtök délután össze­gyűjtötte betegeit, és kézen fogva hozta őket az áhítatokra. Istentiszteletünkön volt né­hány kintről bejáró beteg is. A fasori református gyülekezethez tartozó presbiter, László felkészülten helyettesített az igeszolgálatban, amikor én kórházban feküdtem. Fontos figyelnünk az egyházatyák figyelmeztetésére: „Kegyelem, ha valaki végez­heti a beteglátogatás szolgálatát. Aki nem látogat meg egy beteg testvért, gyilkosa an­nak, aki viszont jól látogat meg egy beteget, elvette szenvedésének hatodrészét.” Amikor a kórházlelkész elköszön, felmerül benne a kérdés: „Mikor és mit rontottam el?” Régi evangéliumi énekkel biztatom magam: „Van még számomra is bocsánat...” Hiszem, hogy még szükség van rám. ■ Bolla Árpád Bővülő bonyhádi bibliotéka ► A Gemenc Volán adományként felajánlotta ezerötszáz kötetes megyei könyvtárát a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium számlára. Az anyag leltárba vételéről és elhelyezéséről, illetve az iskola könyvtáráról Ko­lozsvár? András intézményi könyvtárost kérdeztem.- Milyen jellegű könyvek alkotják az aján­dék állományt?- Nagyon vegyes az összetétel, hiszen szakszervezeti gyűjteményről van szó. Kaptunk klasszikusokat és ideológiai jel­legű műveket egyaránt, például Marxnak A tőke című írását. A szép-, illetve a szak- irodalom jól hasznosítható, ezeket a kö­teteket igyekszünk a nagykönyvtárunk­ban elhelyezni. Az ifjúsági irodalom a kollégiumi bibliotékába kerül. Az ideo­lógiai jellegű művekből kordokumen­tumként egy-egy példányt őrzünk meg. Az állomány egy része sérült, és vannak olyan kötetek is, amelyek nem illeszthe­tők be iskolai struktúránkba. E kötetek között a diákok válogathatnak, és haza- vihetik a nekik tetsző darabokat.- Mióta létezik a gimnázium könyvtára, és milyen kiadványokat őriznek benne?- Alapkönyvtárunkat 1833-34-ben alapította a Tolna-Somogy megyei espe- resség. 1870-ben költözött Bonyhádra az iskola, 900 kötetes állományát 1873-ban kezdték összerendezni. 1891-ben nagy értékű gyűjteménnyel gyarapodott az állomány: Ójlaky Kálmán tanár mintegy 600 kötetet hagyott a könyvtárra, közü­lük sok az ezerötszázas-ezerhétszázas évekből származik. Ma is ez a legértéke­sebb része könyvtárunknak. Mintegy tíz­ezer régi - múlt század előtti - könyvet őrzünk, a legrégebbit 1535-ben nyomtatták Baselban. Megtalálható nálunk egy 1612-ben ki­adott, Károli Gáspár-féle Biblia is. Muzeális értékű régi könyveink kuta­tási célokra természetesen a pedagógu­sok, diákok rendelkezésére állnak, de csak itt helyben. Sok régi teljes soroza­tunk is van, ilyen például a tizennyolc kötetes Pallas nagylexikon, továbbá - az iskola múltjából és jellegéből adódóan - természetesen a hittankönyvállomá­nyunk is jelentős. Jelenleg 42 ezer köte­tet tartalmaz iskolai állományunk. A könyvtár nagytermében a 20. század második felének az irodalma található, ez mintegy 20-22 ezer kötet; a többi raktárban, illetve a kollégiumi könyvtá­runkban van. Iskolai könyvtárként állo­mányunkban jelentős mennyiséget képvisel a kötelező irodalom.- Minden bizonnyal folyamatosan bővül a könyvtár anyaga.- Voltak időszakok, amikor nem az állománybővülés volt a jellemző. 1967- ben volt egy több ezer darabos selejte­zés, az akkori ideológiának megfelelő­en... 1977-ben könyvtárunk állományá­ból alakult meg az Illyés Gyula Pedagó­giai Főiskola több ezer kötetes biblioté­kája. Addig itt volt Bonyhádon a megye pedagógiai szakkönyvtára is. Amikor 1980-ban az ELTE könyvtára felajánláso­kat kért régi kiadványokból, klasszika­filológiai állományunk kétharmada oda került. Azóta azonban folyamatosan fej­lődik a gyűjteményünk. Például mintegy hatvan különböző folyóirat áll látogató­ink rendelkezésére. Egyéb információhordozókkal is gya­rapodtunk: DVD-kkel, kazettákkal, és olvasótermünkből az internet is elérhe­tő. Könyvtárunk a tanévben gyakorlati­lag folyamatosan nyitva van. Tanórákat is szoktak itt tartani a kollégák, és az előbb említett eszközöket rendszeresen használják a gyerekek, lyukasórákon is gyakran betérnek a könyvtárba. ■ Máté Réka t 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents