Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-01-29 / 5. szám
4 20o6. január 29. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Élet3 „Isten felekezetközi fullajtárja vagyok” Balczó András hűségnyilatkozata a pusztaszabolcsi katolikusoknál A többszörös olimpiai és világbajnok sportoló előadásában arról a hűségről beszélt, amellyel Isten iránt kell viseltetnünk különálló személyenként és nemzetként egyaránt, hiszen a végítéletkor nemcsak az egyes emberek, hanem valamennyi nemzet is megmérettetik majd. Aggodalommal töltötte el őt, hogy a köztársasági elnök újévi köszöntőjének háttérdíszletéből eltávolították a magyar zászlót; valamint a liberális abortusztörvények okozta „szellemi katasztrófa” ellen is felemelte a hangját. A szellemi után sorsszerűén következő fizikai katasztrófára példaként a Srí Lankán pusztító cunamit hozta fel: a szigetet pont akkor érte a csapás, amikor a vallásgyakorlásukban korlátozott keresztények a hegyek közé vonultak Krisztus születését ünnepelni, és csodák csodájára a keresztény templomokat elkerülte a pusztítás. A személyes hűségről Balczó András elmondta, hogy az egyes embereknek ellen kell állniuk a sátáni erők mesterkedésének, de nem azoknak a fegyvereivel és módszereivel, mert akkor hozzájuk hasonlókká, Isten számára pedig haszontalanná válnak. A csalás, a korrupció, a hátrányos megkülönböztetés ellen fel kell szólalni, mint ahogyan az egyházi vezetők tették azt az egyházi iskolák támogatása körüli helyzet vagy legutóbb egy parlamenti párt óriásplakátkampánya kapcsán. A megalkuvás ugyanis nem keresztényi tett. O maga akkor jutott hitre, amikor lelkész édesapjának a halálhírét megkapta. Addig úgy gondolta, hogy Istent csak „bizonyos idős emberek találták ki”, de egy pillanat elég volt ahhoz, hogy tudatára jöjjön Isten létezésének. És azóta ez az istentudat irányítja az életét. A kimagasló eredményeket felmutató sportoló évekig dolgozott lótrénerként is, de az elnyomó rendszerrel soha nem alkudott meg. így hatvannyolc évesen - kellő élettapasztalattal a háta mögött - annak a páli kijelentésnek az igazát erősítette meg, mely szerint Isten nem rak ránk erőnkön felüli terhet. Balczó András bizonyságtétele után a gyülekezet elmondta az Apostoli hitvallást, majd a liturgia végén a hívek a Himnuszt is elénekelték. Az alkalom ezután a nemrég épült gyülekezeti házban folytatódott, ahol szeretetvendégség keretében beszélgethettek a vendéggel és feleségével. Ennek révén személyes hitükben erősödhettek a pusztaszabolcsi egyházközség tagjai. ■ - NOTABENESzent vagy Jó hangulatú beszélgetés alakult ki a Farkasréti ökumenikus esték elnevezésű sorozat keretében rendezett alkalmon, január 9-én a Budapest XI. kerület, Németvölgyi út 138. alatti közös evangélikus-református templom közösségi termében, Szeverényi János evangélikus lelkész Megújulási mozgalmak a kereszténységben című előadása után. Mivel ki-ki a saját ízlése szerint foglalhatta össze az elhangzottakat, ezért én a „Szent vagy bűnös-e az egyház?” címet adtam a hallottaknak. Természetesen előbb tisztázni kellett, hogy mit értünk egyházon. Ezt könnyen meghatároztuk: a Jézus Krisztust követők közösségét. Bár azt tudjuk, hogy a követés nemcsak határozott, hanem tétova és botladozó is lehet. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy a Krisztust követők szentek-e vagy bűnösök, akkor már könnyebb választ adni. Az emberi természet alapvetően szeplős - valljuk mindnyájan, de nemcsak valljuk, hanem tapasztaljuk is. Ezért írhatta meg Hans Küng professzor az egyház történetét úgy, mint a botrányok történetét (bár az nem derült ki a beszélgetésből, hogy a professzor élete a körülötte élők szerint követendő-e, vagy sem). Másrészt - ha Krisztus műve nem vallott csődöt - a követők között minden időben sokan lehettek olyanok, akiket a Mester igaz embereknek fogadott el. A fenti kérdésre a választ tehát aszerint adhatjuk meg, hogy az egyház melyik részét vizsgálgatjuk. Példaértékű embereket azért szoktak keresni, hogy kövessék őket. Bűnösöket viszont nem feltétlenül csak azért, hogy a hasonló buktatókat elkerüljék. Az evangéliumi farizeus sem azért emlegette a vámost, hogy ne a rossz példát kövesse, hanem azért, hogy magát felmagasztalja. A felvetett kérdésre tehát úgy is lehet választ adni, hogy az egyház ugyan szent, de én bűnös vagyok. Ennek a megállapításnak csak pozitív lehet a hozadéka. ■ Dr. Frivaldszky Sándor A Pusztaszabolcs településnév lapunk olvasói közül azoknak lehet ismerős, akik a pécsi vasúti szárnyvonalon közlekednek, hiszen a település vasúti csomópont, illetve átszállóhely. A nem túl népes katolikus gyülekezeten kívül mindössze némi református szórvány él itt. A nagyközség katolikus hívei a kilencvenes évek közepén értesültek templomuk különlegességéről: a második világháború idején vásárolt orgonájuk az eredeti állapotban fennmaradt legrégebbi kétmanuálos barokk hangszer Magyarországon. Az elmúlt vasárnapon az ünnepi misék alkalmával megszokott telt ház várta, hogy meghallgassa - Baltási Nándor plébános szentbeszéde helyett - az ökumenikus imahét zárónapjára meghívott Balczó András bizonyságtételét. A vendég pedig nyíltan vállalta ökumenikusságát: személyében olyan evangélikus papgyerekkel találkozhattak a jelenlévők, akinek katolikus a felesége, de mindketten a közeli református templomba járnak - „nem mintha a közös nevező hiányozna, pusztán csak azért, mert ott jó igehirdetést lehet hallani”. Balczó az ökumené jelentőségét hangsúlyozta akkor is, amikor elmesélte, hogy számára a főként katolikus szokásnak tekintett keresztvetés napi rutin, minden reggel ébredés után „bejelentkezik” Istenhez, és nem létezhet olyan teológiai állásfoglalás, amely őt elválaszthatná feleségétől, Mónikától, akivel tizenkét gyermeket nevelBalczó András pusztaszabolcsi vendéglátójával, Baltási Nándorral beszélget KÉSZÜLÜNK A NŐK 2006. ÉVI VILÁGIMANAPJÁRA - BEKÖSZÖNTŐ Cioantns ptóljB O T s W 1} Molepolo % V- ff inhamba r JOHANNE: PUTOd-j JFÖLD ■nar.iim Qtynéu hNfcaiti tasrítsrtttrrg Pori Etttabetft „Az idők jelei” Távoli, ismeretlen világba hívogatjuk ebben az esztendőben a március 3-án esedékes női világimanap résztvevőit: az idei ünnepet a Dél-afrikai Köztársaság asszonyai rendezik. Az erre előkészítő cikkeknek - a köszöntésük átadásán kívül - az ország népének és egyházainak bemutatása is feladatuk. Megvallom, mielőtt vállalkoztam volna arra, hogy másokat „tanítsak” Dél-Afrikáról, sokat kellett tanulnom erről a számomra is ismeretlen, idegen világról, életformáról, gondolkodásmódról. Az egyik felfedezésem az volt, hogy mennyire fontos szerepet töltenek be az afrikai emberek életében az egyszerű közmondások. Átszövik gondolkodásukat, életüket, beszédüket, sőt még igehirdetéseiket is. Kevés szóval, magyarázkodás nélkül kézzelfogható és könnyen érthető igazságokat mondanak el. Előfordul, hogy amikor a lelkész igehirdetés közben elkezd egy közmondást, a gyülekezet kórusban folytatja. Ez az oka annak, hogy bevezető írásom voltaképpen két közmondásra épül. Az ott lakók jól ismerik e bölcsességeket, hiszen nemzedékről nemzedékre adták át egymásnak. ,A sima tavakból is krokodilok leskelőá- nek." 1994, az apartheid összeomlása óta elcsendesült Dél-Afrika viharos „víztükre". Megszűntek a zavargások, tüntetések, kegyetlen harcok, és új, demokratiMMB Port Noitmh\ Bímrton »0 4,-f &■ f y f*oa Shnfpstonts yfijJmjata $ Town CAPE TOWN . + i kus állam született Nelson Mandela államfő vezetésével. A törvényes választások után a különböző fajú, bőrszínű népek viszonylagos békében élnek az országban. De mi van a „sima” felszín alatt? Be- gyógyultak-e a sebek? Nem fenyegetik-e az országot más, újabb veszélyek? Azt szeretném, ha e kérdésekre az előkészítők során együtt keresnénk a válaszokat, hogy ez az ismeretlen, távoli ország közelebb kerüljön hozzánk. „Falak helyett jobb hidakat építeni” - ezzel a közmondással zárom beköszöntő soraimat, mely hazánkban is megszívlelendő lenne... Kezdjük meg együtt „hídépítő” munkánkat - Dél-Afrika és Magyarország között! ■ Keveháziné Czégényi Klára Búcsú egy igaz ökumenikus testvértől A különböző keresztény egyházak ökumenikus testvériséget és egységet kereső, minden évben megismétlődő ökumenikus imahetének negyedik napján búcsúztunk el D. dr. Berki Feríz ortodox protopresbitertől. Feríz atya a Magyar Ortodox Egyházmegye esperes-adminisztrátora, a budapesti Nagyboldogasszony Magyar Ortodox Egyházközség vezető lelkésze volt. Berki Feríz 1917. december i-jén született. Teológiai tanulmányait Görögországban, Athénban végezte. Doktori fokozatot az eperjesi ortodox teológián szerzett, az Orosz Ortodox Egyház za- gorszki teológiai akadémiája pedig tiszteletbeli doktori címmel tüntette ki. Közvetlenül a második világháború befejezése után a budapesti görög ortodox (akkoriban még úgy mondtuk: „görögkeleti”) gyülekezet lelkésze lett, majd nemsokára az egész Magyar Ortodox Egyházmegye vezetője. Első és legfontosabb feladata az volt, hogy egyháza görög nyelvű szertartásrendjét lefordítsa magyar nyelvre. Az ortodox vallású görögök évszázadokkal ezelőtt a törökök előrenyomulása elől menekültek Magyarországra. Legnagyobb részük elmagyarosodott, és a törökök Görögországból való kiűzése után is hazánkban maradt. Mivel az ortodox keleti egyházakban kezdettől fogva az volt a szokás, hogy az istentisztelet nyelve a nép nyelve legyen, a szertartáskönyvet, a Liturgikont magyarra kellett fordítani. Berki Feríznek ez kitűnően sikerült; azt lehet mondani, hogy a „magyar Liturgikon” nyelve szinte veretes magyar. Tekintettel arra, hogy a világ ortodox egyházainak többsége belépett a második világháború után alakult Egyházak Világtanácsába, a Magyar Ortodox Egyház is tagja lett a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának. Ennek megfelelően Berki Feríz is bekapcsolódott a magyarországi ökumené munkájába, vezetésébe. Nemcsak azáltal, hogy egyházát képviselve részt vett az ökumenikus alkalmakon, hanem mert hozzászólásaival, előadásaival, á Theologiai Szemlében vagy a Lelkipásztorban közölt cikkeivel is gazdagította a magyarországi kereszténység sokszínűségét és egységét. Nekem személy szerint különösen is sok alkalmam volt megtapasztalni Berki Feríz ökumenikus testvéri szeretetét. Amikor Ordass püspök felkérésére az ortodox egyházakkal kezdtem foglalkozni, sok jó tanácsot, eligazítást és forrásanyagot kaptam tőle munkám elkezdéséhez és végzéséhez. Teológiai akadémiánk Berki Ferízt kérte fel az Orosz Ortodox Egyház életéréről és történetéről írt doktori disszertációm értékelésére is. Amikor a teológián ökumenikus egyházismereti előadásaim során az ortodox egyházakhoz értem, hallgatóimat rendszerint elvittem Ferízék templomába, ahol ő nagy szeretettel fogadott bennünket, és a templom bemutatása során sok fontos dolgot mondott el az ortodox egyházakról. Berki Ferízt türelemmel viselt hosszas betegség után hívta haza az élet és a halál Ura. Január 18-án délelőtt búcsúztunk tőle a Nagyboldogasszony magyar ortodox székesegyházban megtartott liturgikus istentisztelet és temetési szertartás keretében. Az alkalmon az ökumenében részt vevő valamennyi egyház képviseltette magát. A szertartásban a jelen lévő magyar ortodox lelkészek vettek részt. Szívet-lelket melengető hatású liturgikus éneklésükben - az ortodox liturgiában az igehirdetés kivételével szinte alig van ének nélküli szöveg - minden olyan újszövetségi igeszakasz elhangzott, amelyben az Úr boldog örök életet ígér mindazoknak, akik hisznek benne, földi életükben vele jártak, és neki szolgáltak. A koporsót az ortodox lelkésztársak vitték ki a templomból. Elköltözött testvérünk földi maradványait aznap délután a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. ■ Selmeczi JÁNOS é » »
