Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-09-03 / 36. szám
2 2oo6. szeptember 3. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ Olvasópróba A feszültségoldó szereknek különböző formája létezik. Rangos versenyek előtt a sportolók között ki így, ki úgy próbálja meg csökkenteni a felgyülemlett feszültséget. Az egyik hírportál a 35. síkvízi kajak-kenu világbajnokság (Szeged, augusztus 17-20.) közeledtével Kämmerer Zoltánnal készített interjút. A riporter többek közt a következő kérdést tette fel az akkor „még csupán” háromszoros olimpiai bajnoknak: „Van még valamilyen kabalája, szokása a megmérettetések előtt?” Az ifjú sportoló - aki azóta már egy világbajnoki aranyérmet is magáénak mondhat - akkor így válaszolt: „Különösebb nincs. Talán annyi, hogy a versenyeket megelőző éjszaka a Bibliát lapozgatom és olvasgatom. Igyekszem kikapcsolni a külvilágot, és ez az olvasmány nyugtat meg a leginkább.” Elgondolkodtattak ezek a mondatok. Vajon a neves versenyző csupán egy-egy erőpróba előtt veszi-e a kezébe a Szentírást, vagy esetleg egyúttal mindennapos olvasmánya is? Ha az első feltevés az igaz, vagyis csak „feszültségoldóként” használja, akkor ugyan miért éppen a Biblia mellett döntött? Az újságíró efelől nem tudakozódott, én ellenben önmagámnak bármikor bátran feltehetem a kérdést: „Csupán egy- egy megoldásra váró nehéz feladat előtt állva veszem-e kezembe a Szentírást, vagy esetleg egyúttal mindennapos olvasmányom is...?” És ekkor el kell, hogy szégyelljem magam. Mert ha őszinte akarok lenni, bizony nem olvasom eleget az igét, pedig ott félreérthetetlenül az áll, hogy „az Úr törvényé tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak, kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges.” (Zsolt 19,8-12) Egyértelmű hát, mit kell tennem. És bár a fogadalomtételek ideje a szilveszter, én pontosan tudom, hogy nekem nem szabad addig várnom, hanem már most cselekednem kell - a magam érdekében. Ezért úgy döntök, hogy mostantól kezdve sajátomként mondom el nap mint nap a zsoltáros szavait, és szilárdan hiszem, hogy Isten segít is abban, hogy megtartsam elhatározásomat: „Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól! Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg rendelkezéseidre! Ajkam fölsorolja szád minden döntését. Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek. Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre. Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg." (Zsolt 119,10-16) ■ Gazdag Zsuzsanna SEMPER REFORMANDA „Egyesek arra tanítanak bennünket, hogy bizonytalanok legyünk és hogy bizonytalanoknak kell lennünk az absolu- tióban és kételkednünk kegyelembe fogadottságunkban és abban, hogy bűneink meg vannak-e bocsátva, mert nem tudhatjuk, hogy a bűnbánatunk elegendő-e, vagy hogy eleget tettünk-e bűneinkért. A papok tudatlansága miatt sem lehetséges egészen méltó bűnbánat. Őrizkedjél az ilyen csábító, nem keresztyén fecsegőktől. A pap nem lehet biztos a tö- redelmedben és hitedben, de ez nem tesz semmit. Neki elég, hogy gyónsz és abso- lutiót [feloldozást] óhajtasz, azt adja meg neked, és köteles is ezzel. Mennyire lesz ez javadra, ezt hagyja Istenre és a te hitedre.” M Luther Márton: A bűnbánat szentségéről (Kozma Éva Mária fordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 12. VASÁRNAP - Mky,31-37 Effata! „Effata!" - annyit tesz: „Nyílj meg!" Bizonyára jelentősége van annak, hogy az evangélista, aki evangéliumát görög nyelven írja, ezt a felszólítást nem fordítja le, hanem Jézus anyanyelvén idézi, úgy, ahogy eredetileg elhangzott. Effata! Nyílj meg! Magától értődő, hogy ez a felszólítás a dadogva beszélő süket fülének szól: nyíljon meg, és halljon. Mi másra gondolhatnánk? Magától értődő, hogyha valaki egy süketet akar meggyógyítani, akkor a fülét kell megnyitnia. Vagy mégsem magától értődő? Ha újra meg újra, minden szóra odafigyelve olvassuk el a Jézus gyógyító parancsát idéző evangéliumi mondatot - „jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket falébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá:»Effata, azaz: nyílj meg!«" -, egyre fontosabbnak érezzük, hogy Jézus az égre feltekintve fohászkodik, mielőtt a gyógyító szót kimondja. Effata! Nyílj meg! - nyelvtanilag a görög nyelvű eredeti szöveg is megengedi, hogy így értsük: Jézus parancsszavára előbb az ég nyílik meg a dadogva beszélő süket ember fölött, és éppen ennek hatására nyílik meg a füle, lesz hallóvá, és dadogó nyelvének béklyója is ezért oldódik meg. Szabad úgy értenünk a gyógyítás csodáját, hogy Jézus szavára Isten mennyei világának erői törnek be földi világunkba, újjáteremtve azt, ami beteg, ami halódóban van, ami megromlott az első teremtésben. Aki fölött „megnyílik az ég”, akiben működni kezdenek Isten mennyei világának erői, az meggyógyul a szó teljes értelmében. Jézus az égre emelt tekintettel fohászkodott, és a dadogva beszélő süket fölött megnyílt az ég. Mondhatnánk, ennek az embernek szerencséje volt. Jézus épp arra járt, és akadtak segítőtársak is, akik odavezették hozzá. Lehet, hogy magától nem tudott volna odamenni, de az is lehet, hogy nem is akart. Akik odavezették, bizonyosan hittek Jézus csodatevő isteni hatalmában. Hogy ő maga hitt-e, nem derül ki az elbeszélésből. Hogy nem állt ellen, hogy velük ment, még nem a hit bizonyítéka. Jézus is egyértelműen azok kérésére cselekszik, akik odavezették hozzá. Helytelen az az elképzelés, hogy csak azokat szabad Jézus közelébe vinni, vagy csak azok részére szabad Jézustól imádságban kérni valamit, akik már tanújelét adták hitüknek. Jézus kész csodát tenni azzal is, aki azt gondolja, hogy „ártani nem árthat, legfeljebb nem használ, ha elmegyek azokkal, akik Jézushoz akarnak vezetni”. Megkönyörül rajta azok hitére tekintve, akik hozzá vezették. Szilárdan kell hinnünk: Jézus szavára mindig megnyílik az ég azok fölött, akiket hozzá vezetünk, és akikért imádkozunk. De ne feledjük, az ég mindig csak Jézus szavára nyílik meg! Ha ő szól: A VASÁRNAP IGÉJE „Effata!” - akkor megnyílik. Akkor igen, máskor nem. Jézus nélkül mi hiába ostromoljuk imánkkal az eget: nem fog megnyílni. Soha ne az imádság erejében bízzunk, hanem mindig Jézus hatalmában. Azért imádkozzunk, mert tudjuk, hogy Jézus hatalmas: ha ő szól, akkor meglesz, amit kértünk. Néha elképzelésünket és reménységünket messze fölülmúlva teljesül. De csak akkor, ha Jézus kimondja: „Effata!” - nyíljon meg az ég, és Isten mennyei világának erői vigyék véghez. Amikor imádkozunk, hinnünk kell, hogy Jézus végül ki fogja mondani a szót, amelyre az ég megnyílik - hiszen a hit nélküli imádság vétek. Más szóval mindig reménységgel kell imádkoznunk. Mégis előfordul, hogy Jézus ezt a szót nem mondja ki, és az ég nem nyílik meg. Helyette nekünk is be kell érnünk azzal a válasszal, amelyet Pál apostol kapott: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9) Nem teljesül a kérésünk, nem kapjuk meg, amiért könyörögtünk. Ez a tapasztalat talán akkor a legfájóbb, amikor nem gyógyul meg, nem marad életben a szerettünk, akiért buzgón és bizodalmas hittel imádkoztunk. Hiába vittük Jézushoz, ő nem szólalt meg, nem mondta, hogy „Effata!” Nem nyílt meg az ég, nem jött a csoda, a beteg szervezetben nem léptek működésbe a meny- nyei világ gyógyító, mindent helyreállító erői. Ez a hit legsúlyosabb próbája. Ilyenkor könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy nem érdemes imádkozni. Nem érdemes a betegeinket Jézushoz vinni, hiszen az ég nem nyílik meg. Pedig imádkozni mindig érdemes! Pedig a betegeket Jézushoz vinni mindig érdemes! Ha őszinte hittel tesszük, sosem lehet okunk rá, hogy becsapottnak, rászedettnek érezzük magunkat. Még akkor sem, amikor a kívánt válasz helyett ezt halljuk: „Elég neked az én kegyelmem...” Mert Jézus szavára az ég ilyenkor is megnyílik afölött, akit hozzá vittünk. Csak a mi szemünk nem látja. De ez nem is fontos. Elég, ha az látja, akiért könyörögtünk, aki előtt ez a földi világ bezárul. Elég, ha ő látja, amit Isten az őt szeretőknek készített. ■ Véghelyi Antal Imádkozzunk! Örökkévaló Isten, szereteted pazarlóan gazdag! Bőségesebben ajándékozol, mint várnánk, és nagyvonalúbban, mintsem kérhetnénk: szabadíts meg félelmeinktől, nyisd rá szemünket csodáidra, Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen. Oratio oecumenica [Lelkész:] Mindenható Istenünk, aki szent Fiadban föltártad kegyelmed gazdagságát az egész világ előtt, ne vond meg tőlünk irgalmadat, hanem hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházadért. Add népednek a te békességedet, hogy Lelked erejével hűségesen tanúskodjék rólad, és hozzád vezesse a téged keresőket! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk gyülekezetünkért. Ébressz szívünkben felelősséget és áldozatkészséget, hogy közösségünk életét és szolgálatát a magunkénak érezzük, a gondokban osztozzunk, a feladatokból a nekünk jutó részt készségesen vállaljuk! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk beteg és szenvedő testvéreinkért. Gyógyítsd testüket, erősítsd lelkűket! Éreztesd velük, hogy gyermekeidet a bajban és a szenvedésben sem hagyod el, hanem jó Pásztorként hordozod őket, és gondjukat viseled! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a világért. Bár mindannyian büntetésedet érdemeljük, emlékezzél meg irgalmadról, és add, hogy a természeti erőkben megnyilvánuló hatalmad ne rettentsen bennünket! Támassz együttérzést szívünkben a katasztrófák és a háborúk áldozatai iránt, és ébressz felelős szeretetet mindazokban, akiknek módjukban áll, hogy szenvedésüket enyhítsék! Óvd meg minden gyermekedet a reménytelenségtől és a kétségbeeséstől! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg, Urunk, és siess segítségünkre: ments meg, áldj meg és üdvözíts minket szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. ISMERJÜK MEG ÉNEKEINKET! 7. „Hagyd az Úrra utadat.. ► Folytatjuk énekeskönyvünk fontos énekcsoportjainak bemutatását. Ezen a héten a harmincéves háború korának német koráljait bemutató cikk második részét olvashatják. „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik..." (Zsolt 37,5) A háború énekszerzői - akár teológusok, akár jogászok, hiszen ilyenek is voltak közöttük - naponként fordultak az Úrhoz. Hozzá fohászkodtak, hogy enyhüljenek a háború elviselhetetlen terhei, amelyek mindenkit sújtottak, és neki adtak hálát azért, hogy megmenekülhettek az ilyenkor válogatás nélkül arató haláltól. Az úrvacsora vételére hívogat bennünket csodálattal és hálával, bűnbánattal és békevággyal, kegyelemmel és üdvösségkéréssel, megújulással Johann Franck éneke: Készítsd magad, kedves lélek (EÉ 308). Bár rajta kívül kilenc másik éneket találunk énekeskönyvünk úrvacsorái fejezetében, mégis ezt énekeljük leggyakrabban az istentiszteleteken, s ez készít fel bennünket, hogy felemelhessük szívünket az Úrhoz. Az ének költője jogásznak tanult; korán elhunyt édesapja nyomdokaiba lépett, sőt polgármester lett belőle. Feladatai azonban nem gátolták a költészet művelésében. Franck száztíz vallásos éneket írt, s ezt vallotta: „A költészet táplálója a kegyességnek, hírnöke a halhatatlanságnak, tanítója az örömnek, elűzője a bánatnak s előíze a mennyei dicsőségnek.” Az ének dallamát Johann Crüger, az evangélikus gyülekezeti ének reformáció óta legjelentősebb dallamszerzője írta, aki ugyanazon a vidéken született és járt iskolába, mint Franck. Ugyanennek a szerzőpárosnak a munkája a Jézus-énekeink sorát nyitó Jézus, boldogságom (EÉ 357; Jesu, meine Freude). Nálunk az eredeti költemény hat strófájából négy található meg. A dallam gyökere egy, a maga korában igen népszerű világi dal: a Flora, meine Freude. Johann Sebastian Bach széles körben elterjedt, temetésre írott motettájában dolgozta fel ezt az éneket, a korái versszakai közé a Római levél szakaszait illesztve. Egy kevéssé ismert költő, Georg Neumark munkája a Ki dolgát mind az Úrra hagyja (EÉ 331) szövege és dallama. Első helyen áll énekeskönyvünk Bizalom Istenben című fejezetében - s családomén kívül valószínűleg még sokak szívében is - vigasztalást, bizodalmát és erőt adva mindannyiunknak. Bár énekszerzőnket gimnáziumi évei alatt a költészet és a zene érintette meg, mégis - mint megannyi kortársa - jogot kezdett tanulni. Nehéz évek következtek, sok nélkülözéssel, reménytelenségben: ő azonban esténként imádsággal az Úr felé fordult, tőle kért segítséget, s imádsága meghallgatásra talált. „A gyors és valósággal az égből hullott szerencse oly boldoggá tett, hogy még aznap megírtam az én jó Istenem dicséretére az utóbb széles körben ismertté lett éneket.” Megpróbáltatások később is érték, de többé nem veszítette el bátorságát és reménységét. Lírai hangon szól hozzánk Paul Gerhardt éneke, a Légy csendes szívvel (EÉ 340), habár kemény evangélikus-református hitviták kereszttüzében keletkezett. Hitbéli összekülönbözés miatt a szövegköltő hatvanegy éves korában kénytelen volt elhagyni berlini lelkészi hivatalát halálosan beteg feleségével és egyetlen élő, kicsiny gyermekével együtt. Ilyen körülmények között született ez az éneCANTATE ÍZ in feile btjrg tjl vufer <25oft ke a Zsolt 37,7 alapján („Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!"). Először felesége kezébe adta, azóta pedig sokunk vigasztaló éneke. Az ének dallamának szerzője Jakob Hintze. „Szédítően nagy dolog ez! A költő énekét százezren olvassák, a művész korálját millió ember énekli. Rég elporlad már a költő szíve, s a komponista melódiáját dúdolgató ajka vigyorgó koponyává torzul, elpusztulnak klaviatúrán mászkáló ujjai, és megőrli a szú az orgonáját is, de énekei évszázadok múlva is zengenek...” (Kapi Béla: Isten hátfása) A harmincéves háború dallamai és versei azzal a tanúságtétellel töltik be szívünket, hogy ha minden összeomlani látszik is, életünket bizalommal és hálával hagyhatjuk a világot, a történelmet, személyes életünket kezében tartó Úrra. ■ Abaffy Nóra MAOÍA LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A W W W. E VÉL ET. H U CÍMEN
