Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-09-03 / 36. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 71. évfolyam, 36. szám - 2006. szeptember 3. - Szentháromság ünnepe után 12. vasárnap Ára: 165 Ft „Milyen kár, hogy a politika csúcsain időzőknek a nagyobb, az emberek felett álló erő csak akkor jut eszébe, ha dolgozik egy, a felelősség megállapítását vizsgáló bizottság!" !► ítéletidő - 3. oldal „Nem véletlen, hogy az »Európa lelke« programot a politikai, vallási és kulturális élet vezetői egyaránt felvállalták a korábbi években. Kérdés azonban, hogy mi történik az egyes tagországok életében ennek érdekében - és milyen intenzitással.” !► A jövő vallásos európai állampolgárai - 6-7. oldal „Nem fogadtam meg a szelíd ajánlást, évekig a kezembe sem vettem a könyvet. Úgy látszik, a hitre is meg kell érnie az embernek...” Kék papír, vignetta - 6. oldal Kétszáz évesek ► 4. oldal Ala'fVflló) Világ ► 5. oldal Tartalmas évek Erlangenben ► 6. oldal Fundamentalizmus ► 8. oldal Elment Jánosy István ► 10. oldal Agujarati „Teréz apa" ► Ti. oldal Felügyelőváltás a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület élén ► A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület rendkívüli közgyűlésére hívogatták múlt szombaton a híveket a győrúj- baráti templom harangjai. Ittzés János püspök ezen az ünnepen iktatta be hivatalába Szabó Györgyöt, akit az egyházkerület gyülekezetei felügyelővé választottak. Szabó György személyében új felügyelő kezdte meg szolgálatát az egyházkerület élén. Az egyházkerület jelölő- és szavazatszámláló bizottsága ez év február 6-án indította el a jelölési eljárást. Hat személyt ajánlottak az egyházkerület gyülekezetei a felügyelői posztra, ám végül hárman vállalták a jelöltséget. Az első forduló nem hozott döntést; a második fordulóban már csak a két legtöbb voksot kapott jelölt maradt állva, végül Szabó György ötvenhárom szavazattal szerzett elsőbbséget. Szabó György 1951-ben született. A középiskola elvégzése után építész-üzemmérnöki, illetőleg épületfelújítási szakmérnöki diplomát szerzett. Műszaki ellenőrként, majd a győri műemléki belváros rehabilitációjának szervezőjeként, később a lakásiroda vezetőjeként dolgozott. 1995 óta - immár magánvállalkozásban - építési piacelemzést és építési információközvetítést végez. Szakmai munkássága egyik szép emlékeként tartja számon az egyházkerületi székház építését. Szabó György 1990 után lett a győrújbaráti gyülekezet felügyelője; 1995 óta kétszer választották meg a Győr-Soproni, majd idén, a szétválást követően a Győr-Mosoni Egyházmegye felügyelőjének. 2002-ben bekapcsolódott a Házas Hétvége lelki- ségi mozgalomba, három éve pedig a győri Família Nagycsaládosok Egyesületének elnöke, Szabó György székfoglalója ahol szintén társadalmi munkában dolgozik. Négy gyermek édesapja. Ittzés János igehirdetése alapigéjének iPt 4,10-ii-et választotta: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké." Igehirdetése elején az elnök-püspök köszönetét mondott az egyházkerület felügyelői tisztségétől most megváló dr. Weltler Jánosnak „kereszthordozó hűségéért”; szolgálatában - hangsúlyozta Ittzés János - látható volt Isten keze. „Új felügyelő áll a rajtvonalnál” - folytatta a püspök, aki az ige mondanivalóját három fókuszpont köré csoportosította. Először arra hívta fel a figyelmet, hogy az új felügyelő és az egyház minden tagja sáfár. Megbízott, nem pedig a maga gazdája. Másodszor ez az ige helyreigazítja a megbicsaklott gondolkodást, mely szerint a szolgálatban bármi fontosabb lenne, mint Jézus szolgálata. Azért van egyház, hogy rajta keresztül megszólalhasson az evangélium örömüzenete. Ennek az egy ügynek kell mozgósítani mindenkit, aki az Úr aratásában áll. Végül arról szólt a püspök, hogy nem élhetünk úgy egyetlen napot sem, hogy ne gondoljunk arra: már közel van mindennek a vége. Ennek tudatában kell fontosnak éreznünk azt, hogy ez a pillanat munkában találjon bennünket. Az igehirdetés után dr. Weltler János meghatott szavakkal mondott köszönetét mindenekelőtt az Úrnak, aki erőt adott szolgálatához, de mindazoknak is, akik hatéves szolgálata során munkatársként segítették őt. (Ittzés János az egyházkerület nevében egy ezüsttálat adott át a felügyelőnek, amelybe belegravírozták a köszönet szavait.) Szabó György székfoglaló előadásában az ország erkölcsi állapotával kapcsolatban általánosságban úgy fogalmazott, hogy nagy bajban van a nemzet, sőt nem túlzás azt állítani, hogy a -halálos ítélet közelében van. ' Folytatás a 3. oldalon Új idők új dalai Feltámadt evangélikus iskolarendszer A tanévkezdés - tanárnak, diáknak egyaránt - mindig jóleső, bizsergető érzést is jelent, az új kihívások örömét és az „ismét elmúlt egy nyár” felismerés szomorúságát. Találkozásokat a tanári szobában és az osztálytermekben, beszámolókat a nyári élményekről és tervezgetéseket - már ami a diákokat illeti -, hogy miként éljék túl a rájuk váró „borzalmakat”. A meghatározó örömérzés mellett, hogy a tanévkezdés szépségében és izgalmában osztozik az evangélikus iskolarendszer is, főleg bennünk, idősebbekben még ott rejtőzik a fájdalom is: harminchét évig nem vehetett részt az evangélikus egyház a közoktatásban, nem működtethettünk óvodát, általános és középiskolát. Nem árt tehát emlékeztetni rá, hogy 1989. szeptember 2-án, a fasori évnyitóval vette kezdetét az evangélikus iskolaügy legújabb kori története - abban az esztendőben Glatz Ferenc kultuszminiszter a Fasorból nyitotta meg hivatalosan a tanévet. Ehhez képest most a 18. tanévkezdést éljük meg. A harminchét „szűk esztendő” után még inkább becsüljük, Isten iránti hálával tapasztaljuk meg, hogy lehetnek iskoláink. De ennél is többről van szó. Az önkormányzati iskolarendszer után, mely a polgári államban el kell, hogy lássa a közoktatási feladatokat, az egyházi iskolarendszer jelenti a második nagy rendszert. Bámulatos gyorsasággal épült ez ki a rendszerváltozás után, három alapvető tényezőnek köszönhetően. Az első az örvendetes, kirobbanó társadalmi igény. Sokan vélik úgy, és van ebben igazság, hogy az egyházaknak történelmileg kivívott joguk az iskolák alapítása, hiszen például volt idő, amikor az evangélikus egyház volt a legjelentősebb iskola- fenntartó a hazában. Azonban mit érne a történelmi érdem, ha nem párosulna ma is élő igénnyel? Ha a fájdalmasan csökkenő létszámú korosztályokból nem jelentkeznének a szülői bizalom alapján változatlanul sokan iskoláinkba? Másodszor: fontos volt az iskolák újraindításában az ennek hátteret, jogi keretet nyújtó tisztességes törvény. Harmadik tényezőként pedig a szektorsemleges állami támogatás említendő. Alkotmányos jog (ezt fejezi ki az 1990. évi 4. törvény is), hogy az egyházi iskolákba járó gyerekeket az állam részéről ugyanaz a támogatás illeti meg, mint az önkormányzati iskolák tanulóit. (Az elmúlt tanévben ezen alapelv alkalmazása terén támadtak feszültségek; reméljük, ez a tanév mentes lesz tőlük, és jó lesz az együttműködés az oktatási tárca és az iskolafenntartó egyházak között.) Jó érzés - megint csak nem a történelemre gondolva, hanem a jelen igényeit észlelve hogy az egyházi iskolarendszeren belül bízvást szólhatunk evangélikus iskolarendszerről is. Nemcsak szervezeti, hanem tartalmi értelemben is. A közoktatás minden szintjén jelen vagyunk. Az óvodák, általános iskolák tekintetében még fejlődik a rendszer (ismeretes, hogy ezek gyülekezeti fenntartásúak), míg a többségükben országos fenntartású középfokú intézmények terén teljes mértékben regenerálódott a 20. század harmincas éveiben működő rendszer. Ez tizenkét középiskolát jelent. Érdekes kettősség (ilyen az élet), hogy az említett legújabb kori, tizenhét tanévet jelentő korszak mellett az iskolák természetesen jogfolytonosak - érzelmileg, lelkileg, szakmailag - korábbi önmagukkal. Mivel a türelmi rendeletet követően volt lehetőség evangélikus iskolák indítására, több iskolánk szép jubileumot ünnepelt a közelmúltban, illetve ünnepel a most kezdődő tanévben. A bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium 200 éves, a békéscsabai evangélikus gimnázium 150 éves fennállását köszönthettük az elmúlt tanévben. Az idei tanévnyitóval pedig kezdetét veszi a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium alapításának 200. évfordulójára emlékező eseménysorozat. Megható és örömteli volt olvasni a nyíregyházi iskola szép kiállítású meghívóján azon jeles személyiségek, öregdiákok névsorát, akik vállalták, hogy előadással szerepelnek a jubileumi konferenciád. Ez egyebek mellett azért lényeges, mert azt is jelenti, hogy vállalják az iskola egyházi tradícióit és jelenét, hiszen többségük akkor volt diák, amikor az iskola állami fenntartásban működött (bővebben a 7. oldalon). Ebben a tanévben ünnepli fennállásának 450. évfordulóját a nagy múltú soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium. Egyházunk iskolapolitikája és az említett társadalmi igény együtt magyarázza meg azt - bár ez az imponáló tény sem mentes a vitáktól hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház számarányán és saját szükségletén felül vállalja az iskolafenntartás terheit. Magam elkötelezett híve vagyok ennek az ügynek. Nemcsak ez hitelesíti leginkább társadalmi szolgálatunkat - az intézmények között összességében csak negyvenszázalékos az evangélikus fenntartásúak aránya -, hanem így tudunk közvetlenül a leghatékonyabban hozzájárulni a nemzet érdekét kifejező szellemiség megmaradásához, terjedéséhez. Az evangélikus iskolák mindig a haladás, a korszerűség szolgálatában álltak, nyitott, autonóm személyiségeket neveltek azon a szilárd hitbeli talajon, amelyet a lutheri reformáció adott. Lehet, hogy azért is, mert az Evangélikus Élet szerkesztőbizottságának szokásos évi „összetartása” az ország északkeleti csücskében, a festői Tisza-vi- déken volt, igen mélyen átéltem Ady Endre hitvallását: „Verecke híres útján jöttem én, Fülembe még ősmagyar dal rivall, Szabad-e Dévénynél betörnöm Új időknek új dalaival?” Ma is erről szól, talán minden korábbinál erőteljesebben, drámaibban a történet. Magyarnak és európainak lenni egyidejűleg. A globalizáció, az Európai Unió korában az előbbi időszakokhoz képest is nagyobb hangsúlyt kap nyelvünk, kultúránk, történelmünk, nemzeti identitásunk. De a nagy kérdés az, hogy tudunk-e végre valóban európaiak lenni a szó értékhordozó értelmében - megengedtetik-e Dévénynél betörni új idők új dalaival? Fáklyaként világíthatnak az egyházi iskolák ezen a nem könnyű úton. Ápolva, ébren tartva az egészséges hazaszeretetei, összhangba hozva ezt az ezer évvel ezelőtt és ma is a hosszú távú megmaradást ígérő európaisággal. Végül az evangélikus iskolarendszerről szólva nem lehet nem említeni azt az „iskolát” - az Evangélikus Hittudományi Egyetemet ahol csak néhány hét múlva indul az új tanév. Az egyetem jelentette az említett harminchét évben az iskola- rendszerben a kontinuitást, tartotta ébren a reményt, hogy lesz még evangélikus oktatásügy. Ma az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyaránt megbecsült intézménye a magyar felsőoktatásnak és egyházunknak. Akkor is gondoskodtak a lelkészképzésről, amikor ez legfeljebb megtűrt tevékenység volt. Helyreállt az egyensúly. Az egyetem szellemi kapacitása erőforrás az egész oktatási rendszer számára, középiskoláink egyik - akár első számú - szép feladata pedig hozzájárulni a minőségi lelkészutánpótláshoz, tehetséges fiatalokat motiválni a lelkészi pályára. De ennél is többről van szó, és ez talán további választ jelent azoknak, akik olykor túlzottnak tartják az iskolaügyben tett erőfeszítéseinket. Az egyházi iskolák diákjai szűkén véve a gyülekezeti munkások, a presbiterek, a felügyelők utánpótlását is adják, tágabb értelemben pedig - felekezeti különbségektől függetlenül - azokat a kiművelt, erkölcsileg szilárd emberfőket, akik a posztmodern társadalomban is képesek az örök értékeket képviselni. ■ Frenkl Róbert
