Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-08-20 / 34-35. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2006. augusztus 20-27. 7 Jaj, ne! Már megint keresztények! „Preevangélizáció” a Szigeten ► Az évről évre megrendezett Sziget Fesztiválra a civil szervezetek kö­zött rendre kivonulnak a történel­mi egyházak is. A Közös Pont sátrat a katolikus, a református és az evangélikus egyház működteti. A három történelmi felekezet azért hozta létre 2000-ben ezt a szerve­zetet, hogy képviseljék az egyhá­zakat a Szigeten. Azóta azonban már nemcsak itt dolgoznak, ha­nem más nyári fesztiválokon is. A poros hétköznapi délutánon néhá- nyan rajzolgatnak a kitett asztaloknál, Közös Pont feliratú pólót viselő fiatalok beszélgetnek a betévedő szigetlakokkal. A sátor bejáratánál felfűzött, nagy fa­gyöngyök lógnak, rajtuk mindenféle üzenet, kézjegy. Buday Gergely (képünkön) a sátrak mögött épp harangtornyot ácsol; őt mint az Ökumenikus Ifjúsági Iroda (OKI) vezetőjét e misszió hátteré­ről kérdeztem.- A Sziget felfogható úgy is, mint egy város, de ennek a településnek egyelőre nincsen temploma. Az OKI a Közös Pont szervezési hátterét adja. Kora ta­vasz óta készülünk a Szigetre: szerződé­seket kötünk, sátrakat szerzünk, pályá­zatokat írunk. A szervezési rész a miénk, a szellemi megalapozás a hatok feladata. A három lelkészből és három világiból létrejött stáb a három történelmi feleke- zetet képviseli. Év közben is komoly munkát folytatunk: képzéseket tartunk a fesztiválokra készülő segítő fiatalok­nak, közösséget építünk. Fontos, hogy a résztvevők számíthassanak egymásra. Közel száz munkatársunk van, akik napi három-négy órás váltásban dolgoznak. Őket stafétáknak hívjuk. ► Minden évben van egy hét, amikor kétféle ember létezik: a szigetlakó és a többi. Az 1993-ban indult Diák­sziget mára egy olyan multikultu­rális fesztivállá nőtte ki magát, ahol nemcsak alternatív zenekarok hall­hatók, hanem szó szerint minden megtalálható - a csokiban birkózás­tól kezdve a komolyzenéig. Akinek tömegiszonya van, el se indul­jon. Ember ember hátán, minden irány­ból jönnek, és általában barátságosak. Nevetnek, ugrálnak, őrjöngenek, kinek hogy esik jól. Ez az egy hét sokaknak ar­ra szolgál, hogy kitombolják magukat, szabaduljanak a hétköznapok gúzsából. Ők azok, akik éjfél körül egy pohár sör­rel a kezükben bukdácsolnak a sötétben, és megbotolva szerencsés esetben csak az említett italt öntik rád. Nézem az arcokat. Ilyen az, amikor a mentálhigiénés biztosíték kikapcsol. El- emyedt homlokráncok, feszülőben lévő nevetőizmok. A legkülönfélébb szociá­lis és kulturális állapotú egyedek teljes egyetértésben jól érzik magukat. Persze azt azért nem állítanám, hogy ugyan­azok a kezek csápolnak Valya Beának vagy a Ghymesnek, mint a Hammerworld A katolikusok és a reformátusok töre­kednek arra, hogy ne teológusok, hanem gyülekezeti tagok dolgozzanak velünk. Evangélikus részről főleg teológushallga­tók jönnek, ami azért is jó, mert a leendő lelkészek kiléphetnek megszokott köze­gükből, és megtapasztalhatják, hogy az egész világ a gyülekezet. Természetesen vannak velünk lelkészek és papok is, de ők értünk vannak itt. Ha akad egy-két ne­hezebb beszélgetésünk, segítenek feldol­gozni a tapasztaltakat. A stafétáknak tar­tanak egy felvezető és levezető beszélge­tést, amikor elmondhatják egymásnak, hogy mi volt számukra nehéz, illetve mi okozott örömet a munkájuk során. Minden évben előre kidolgozott te­matikát követünk. A legnépszerűbb ed­dig a hét főbűn és az erények taglalása volt. Az érdeklődők rajzoltak valamit a témával kapcsolatban, és közben jókat beszélgettünk. De lehet agyagozni, színpad metálsrácainak, de mindenki megtalálja a gusztusának megfelelő programot. A civil sátraknál kezdtem, mert kora délután még leginkább ott van élet. Me­net közben bekukkantottam a házasság- kötő sátorba is, ahol bárkit bárkivel összeadnak. Azt hiszem, hogy a szigetes anyakönywezetőnek a szeme se reb­benne, ha valaki Szabó Magda Abigéljének mintájára egy tantermi leltárlistának szeretne örök hűséget esküdni. A foga­dalom különben is csak a Sziget időtar­tamára szól, és legfeljebb azt jelenti, hogy társammal örömmel megosztom mindennemű alkoholkészletemet, illet­ve kutyámat, macskámat. A civil sátrak között tehát van min­den, mi szem-szájnak ingere. Emitt sza­kállas rabbi ad tanácsot, amott mentál­higiénés szakemberek, pszichológusok segítenek a rászorulóknak. Van ingye­nes HIV-szűrés, vércukorszintmérés, fo­gászati vizsgálat, amelyeknek az ered­ményeiből majd messzemenő következ­tetéseket levonó tanulmányokat írnak. Amott krisnások éneklik véget nem érő mantráikat. Rájuk is hathat a Sziget han­gulata, mert éjszaka már metálzeneka- rok stílusában nyomják a Hare Krisnát. De jelen vannak a bűnüldöző szervek is egy igazi rabomobillal, amelybe bárki gyurmázni is a sátorban. Az alkotás csak eszköz arra, hogy megkezdődjön vala­miféle kommunikáció. Erre kiváló lehe­tőség még az esti teaház - ekkor vannak a legtöbben -, ahol egy csésze tea és in­gyen zsíros kenyér mellett lehet beszél­getni. Általában miután bekukkantanak hozzánk az emberek, és megkérdezik, hogy kik vagyunk, mit csinálunk, kétfé­leképpen reagálnak. Az egyik valahogy így hangzik: „Jaj, ne! Már megint keresz­tények! A nagyapám is az volt.” Innentől már lehet kérdezni. A másik reagálási le­hetőség: „De jó, hogy itt vagytok!” A fesztivál hangulata, barátságossága, fel­szabadultsága segít abban, hogy sokan betérjenek beszélgetni. Ha hétköznap az utcán állítanánk fel a sátrunkat, nem so­kan állnának meg. Valamelyik évben az egyik katolikus pap papi ingben dolgo­zott, és többen bejöttek, hogy gyónni szeretnének. beszállhat, és kipróbálhatja a rácsok mö­götti világot. Természetesen itt van a média is minden mennyiségben. A Hír Tv sátrában bárkiből hírolvasó válhat néhány percre; kicsit odébb eltérő párt­állású publicisták osztják az észt. Zenében legalább ilyen széles körű a kínálat. A Nagyszínpadon a leghíresebb, legnagyobb rajongótáborral bíró zene­karok lépnek fel. De van külön színpada a világzenének, a tánczenének, a ke­mény rocknak, a felfedezésre váró talen­tumoknak, a dzsessznek, a bluesnak, az afrikai és a roma muzsikának is. Az afrolatin színpad és világfalu város a városban. Délután hastáncbemutatók, nagy közös dobolások várják az érdek­lődőket. Fekete dobosok tanítják sápadt arcú hazánkfiait az afrikai ritmusokra, és mosolyogva tűrik, hogy vendégeik át­szellemült arccal püföljék a hangszerei­ket. Lassan, újra és újra mutatják a tak­tust, amely végül egy nagy közös őrület­té válik. A nézelődőket is elkapja a rit­mus. Mindenki mosolyog. A szombat esti koncerten az afrokolumbiai etnoze- ne nagyasszonya varázsolja el a közön­séget. A nézőtéren is ringnak a csípők, maguktól mozdulnak a lábak. A Nagyszínpad előtti tömegen átván­szorogván felsóhajtok: van itt olyan hely, ahol csönd van?! Kiröhögnek. És van! A fából vaskarika alapesete. Néma diszkó fejhallgatóval. Kívülről semmi más nem látszik, mint eltérő ütemre mozgó embe­rek, akik időnként ujjongásbán törnek ki. Belépéskor fejhallgatót nyomnak az em­ber kezébe, és megmutatják, hol lehet csatornát váltani és hangosítani. És aztán indulhat a pörgés. Baj csak akkor van, ha az ember lánya valami romantikus simu- lósban ringana, a párja pedig éppen vala­mi vad zenére tombol. Ja, kérem, az ízlés­szabadságnak ára van. Ha valaki végképp nem bír a benne tomboló adrenalinnal, mászhat fáira, ki- ugorhat a magasból biztosítókötéllel, vagy megpróbálhatja megülni a bikaszi­mulátort. De a legviccesebb társas gőzle­eresztési forma kétségtelenül a csokiban birkózás. Akinek maradtak még agysejt­Esténként áhítatokat tartunk. Ez megint olyan látványosság, amiért meg szoktak állni. Mész az utcán, négyfelől dübörög a zene, iszod a sörödet, benézel egy sátorba, és ott épp prédikál valaki. Létezik egy Kereszttűz nevű programunk is, amelynek a keretében provokatív kér­déseket feszegetünk. Mai témánk példá­ul a halál utáni élet kérdése. Meghívtunk egy srácot, aki négy percig a klinikai ha­lál állapotában volt, illetve egy pszichiá­tert. Fergeteges beszélgetés kerekedett. Az idei kérdések, amelyekkel meg sze­retnénk szólítani a betévedőket, a követ­kezők: „Ki vagy?” „Szabad vagy-e?” „Vannak-e céljaid?” Esténként olyan fil­meket vetítünk, amelyek szintén kérdé­seket vetnek fel. Szombaton például jön egy apáca habitusban, és nagy közös ze­nélést tervezünk, amelybe bárki bekap­csolódhat csörgőkkel, dobokkal. Meg szokták kérdezni tőlünk, hogy vannak-e nagy megtérések. Nincsenek. Nem is ez a cél. Egyszerűen csak jelen szeretnénk lenni, meg szeretnénk mu­tatni magunkat. Az egyháznak ki kell lépnie a meszelt templomfalak közül, és jelen kell lennie a világban. A cél termé­szetesen az, hogy elmondjuk az öröm­hírt, de nem mindig adódik erre alka­lom, erőszakosak pedig nem akarunk lenni. Tulajdonképpen „preevangélizá- ciót” végzünk annak érdekében, hogy lebontsuk a keresztényekkel szembeni előítéleteket. Persze sok olyan beszélge­tés is adódik, amikor nagyon őszintén és nyíltan elmondjuk, hogy mit hi­szünk, vallunk, gondolunk egzisztenci­ális kérdésekről. Ez számunkra is meg­erősítő, hiszen gondolkodnunk kell a feltett kérdéseken, és meg kell fogal­maznunk a válaszunkat is - mondta vé­gül Buday Gergely. ■ Lejegyezte: Jánosi Vali jei az előző napi tombolás után - vannak ilyenek! -, azok foglalkoztathatják őket a logikai játékok sátrában. Az igényeseb­beket pedig különféle előadások és film­vetítések várják. A Szellemvasút sátor­ban festőkkel, pszichológusokkal, írók­kal beszélgetnek. Minden napnak külön témája van. Csütörtökön például az al­koholizmusról, illetve e szenvedélybe- tegségnek a művészekre és a művészetre gyakorolt hatásáról folyt a diskurzus. A színház- és táncsátorban elképesztő per- formance-okkal várják a nézőket. Jelen vannak a Szigeten a múzeumok is. A Szépművészeti Múzeum például délutá­ni művészettörténeti előadásokkal várja a szigetlakokat. Úgy tűnik, sok mindent lehet tenni a Szigeten, csak egyet nem: unatkozni. Állandóan menni kell, mert mindenütt történik valami érdekes. Mindenki moz­gásban van, folytonos hullámzás itt minden. Csak egy dolog zavart, de az nagyon: az irdatlan mennyiségű sze­mét. Szombaton éjfél után bokaficam nélkül már csak a szerencséseknek sike­rült kikeveredniük a Nagyszínpad előtti szeméthalomból. Szó szerint bokáig gázoltunk az eldobált műanyag palac­kokban és poharakban. Ha csordában van az ember, akkor automatikusan disznóvá válik? ■ - JÁNOSI­Megújult Túrony temploma Megújult a baranyai Túrony Árpád-kori temploma, amelyet több mint százmil­lió forintos rekonstrukciót követően múlt szombaton adtak át ünnepélyes külsőségek között. Az épület felújítása és az ahhoz kapcsolódó feltárási mun­kálatok állami forrásból, a Nemzeti Örökség Program keretében hat éven át folytak - tájékoztatta a Magyar Távirati Irodát Szarkándi Lajos, a település polgár- mestere. A polgármester megjegyezte: a jelen­leg református templom a beruházás előtt életveszélyes állapotban volt, vi­szont már korábban felkerült a World Monuments Fund (Világ Műemlékei Alap) listájára, azaz a New York-i szék­helyű szervezet a világ száz legveszé­lyeztetettebb, támogatásra érdemes mű­emléke közé sorolta. A templom főhajója a 13., gótikus szentélye a 14. században épült, majd több kisebb-nagyobb átalakítást is vé­geztek az épületen. Az utolsó nagyobb beruházás 1827-ben volt, akkor építették a jelenleg is álló barokk stílusú tornyát. M MTI Evangélikus bajor múzeum Kibővítették a Bad Windsheimben talál­ható szabadtéri múzeumot: a szomszéd­ságában álló templomban megnyitotta kapuit az első bajor protestáns egyházi múzeum, a Museum Kirche in Franken. A szomszédos szabadtéri múzeum vezetői arra gondoltak, mi lenne, ha ar­ra használnák ezt a negyvenöt négyzet- méteres területet, hogy bemutassák az egyházi életet és a népi kultúrát. A tárla­tok mellett egyházi és kulturális rendez­vényeket is szeretnének tartani a falak között. A múzeumot a nagyközönség előtt a felújítási munkálatok befejezése után, július 16-án nyitották meg. A megnyitó- beszédet Edmund Stoiber bajor miniszter- elnök, az igehirdetést Johannes Friedrich bajor evangélikus püspök tartotta. M Forrás: www.bayem-evangelisch.de Zsidó nyári fesztivál Izraeli árvák megsegítésére fordítják az idei zsidó nyári fesztivál teljes bevételé­nek tíz százalékát - közölte a szervezők nevében a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) ügyvezető igazgatója. Zoltai Gusztáv az augusztus 27-én megnyíló, ki­lencedik alkalommal meghirdetett fesz­tivál eseményeinek ismertetése előtt kü­lön szólt az izraeli-libanoni konfliktus­ról. A szeptember 3-ig tartó zsidó nyári fesztiválról szólva kiemelte: a rendezvé­nyen a zene, az irodalom, a színház, a képzőművészet és a film mellett a gaszt­ronómia is helyet kap. A főváros mellett ezúttal Kiskunha­lason, Vácott, Karcagon és Nagykőrö­sön, majd később Szegeden tartanak programokat, sőt a fesztivál átlépte az országhatárt, hiszen a Budapest Klez- mer Band Szabadkán is közönség elé lép. A központi helyszín az idén is a Dohány utcai zsinagóga lesz, de a hiva­talos megnyitó előestéjén tartandó hang­versenyt a nemrégiben visszakapott Rumbach utcai zsinagógában rendezik meg. A koncerten a Juditba Triumphans (A győzedelmes Judit) című Vivaldi-orató- rium csendül fel. Zoltai Gusztáv elmondta: az első év­ben, 1998-ban négymillió forintos költ­ségvetéssel rendezték meg a fesztivált, amely akkor harmincezer vendéget von­zott. Az idén hatvannégymilliós büdzsé áll rendelkezésükre, és százharmincezer látogatóra számítanak. M MTI Biztosíték nélkül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents