Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-08-06 / 32. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2006. augusztus 6. 5 mmm Megkésett törlesztés „Elkéstetek, elkéstetek vele” - Reményik Sándor 1936-ban íródott, „a protestáns theológusokhoz” szóló keserű sorai jut­nak eszünkbe, amikor kezünkbe vesszük Vajta Vilmos A diakóniai teológia a magyar társadalmi rendszerben című, eredetileg német nyelven 1987-ben kiadott köny­vének idén megjelent magyar fordítását. Tizenkilenc év telt el a könyv eredeti megjelenése, tizenhét a hazai egyházve­zetés által a kötet kiadására tett ígéret óta (lásd Koinonia, 2005. december, 40. oldal). Akik a kötet keletkezésekor szü­lettek, ma már teológushallgatók. Ha ez a könyv 1990-ben olvasható lett volna magyarul, ha kötelező olvasmányként tanították és vitatták volna a teológián, ha nem kerülgettük volna tudatosan ezt a témát két évtizeden keresztül, ha veze­tőink nem mondják, hogy addig nem szabad a kérdéshez nyúlni, amíg annak egykori képviselői még közöttünk élnek, ha e tapintatnak vélt szellemi tunyaság­ból nem odáztuk volna el teológiai kon­ferenciák szervezését, ha... Bizony sok minden másképpen nézne ma ki egyhá­zunkban, ha idejében mertünk volna őszintén és becsületesen szembenézni saját közelmúltunkkal! Pedig sok kérő, sürgető hang hangzott el, nyugtatgatás és ígéret is volt elég, a teológiai tisztázás azonban rendre elmaradt. 2005 szep­temberében egy konferencia résztvevői izgatottan várták a beharangozott kiad­ványt, ám csalódással kellett tudomásul venniük, hogy hiába... Most, majdnem egy évvel a tervezett premier után a Luther Kiadó végre - ízléses kivitelben - megjelentette a könyvet. Tapasztaljuk, hogy ha időben távo­labb kerülünk egy kortól, akkor köny- nyen muzeális értékké válhat a problé­mája. Ma első pillantásra talán már nem érezzük e mű teológiai erejét úgy, mint például Ittzés Gábor, aki közvetlenül a né­met kiadás megjelenése után a Keresztyén Igazság 1989/3. számában A kritikai szoli­daritás példája címmel kiváló írásban mél­tatta azt. Mondhatnánk, hogy ma csupán a hazai teológiatörténet egy fejezetéről szól ez a könyv, és a 21. század eleji Magyarországon minket más kérdések foglalkoztatnak. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Elgondolkoztató azok­nak a hangoknak az igazsága, amelyek szerint mai egyházi gondolkodásunk is Káldy Zoltánnak és az ő nevével össze­forrt diakóniai teológiának a „köpönye­géből” bújt ki, s nehéz kitérni olyan elemzések elől, amelyek a mai hittan­könyvek és igehirdetési előkészítők kap­csán a „közöttünk élő diakóniai teológi­áról” beszélnek. Vajta Vilmos könyvét . azért kell elolvasnunk és alaposan tanul­Vajta Vilmos A diakóniai teológia a magyar társadalmi rendszerben mányoznunk, mert nemcsak a tegnap­ról, hanem a máról is szól. A könyv két részből áll. Az első (iga­zán izgalmas) rész a diakóniai teológiát mutatja be, a mű rövidebb, második fele arról a hivatalos „dialógusról” szól, amely Magyarországon a nyolcvanas években a teológusok és a marxisták kö­zött folyt. Vajta teológiai szempontból elemzi ezt a párbeszédet, amely szük­ségszerűen átmeneti jelenség maradt, s ezért nem volt olyan jelentős egyhá­zunkban, mint a hatását ma is éreztető diakóniai teológia. Vajta Vilmos könyvének értéke, hogy árnyaltan és teológiai sokoldalúsággal (exegetikai, rendszeres teológiai és törté­neti alapon) közelíti meg a diakóniai teológia kérdését. Rámutat eredetére, a reformátusok szolgáló egyház teoló­giájával való rokonságára. Káldy Zoltán a diakóniai teológiáról mint az „ötödik egyházi útról” beszélt, amely szerinte a hierokrácia, a konformizmus, a gettó- sodás és az oppozíció „tévútjaival” szemben a megtalált „helyes” út. Vajta teológiai eleganciával kérdéseket intéz a diakóniai teológiához. A szellemes kérdések a diakóniai teológia totális, ideológiai jellegéről szóló leleplező bírá­lattá válnak, s nyilvánvalóvá lesz: ez a teológia a hívő ember lelkiismeretét akarta felszabadítani arra, hogy a mar­xizmusra épülő szocialista társadalom aktív igenlője és építője legyen. Vajta elemzésében kiderül a diakóniai teológia dogmatikai deficitje: megbillen a hitnek és a cselekedeteknek a reformá­toraink által felismert, egymáshoz való alárendelt viszonya, s a hangsúly a csele­kedetekre, mások szolgálatára tevődik át. Krisztus példaként való egyoldalú hangsúlyozása sajnálatosan etikai sínre állította át a teológiai gondolkodást. Krisztus áldozata, a megváltás, a hit álta­li megigazulás ennek következtében elhalványult. E teológia rombolása és torzító hatása a mai modern, a biblikus- reformátori hagyományt könnyedén feladó revizionista irányzatokban is kitapintható. Gazdag Zsuzsanna értékes szolgála­tot végzett a könyv lefordításával. Lek­tor neve nincs feltüntetve. Kívánatos lett volna egy mai bevezető vagy utószó ennyi év után. A kiadáson a sietség nyo­mai érezhetők, mert a szövegben sajnos maradtak értelemzavaró hibák. A meg­késett törlesztés több odafigyelést ér­demelt volna. Mindazonáltal minden hiányosságával együtt örüljünk neki, és még megkésve is okuljunk belőle! ■ Dr. Fabiny Tibor (ifj.) Vajta Vilmos: A diakóniai teológia a magyar társadalmi rendszerben. Fordította Gazdag Zsuzsanna. Luther Kiadó, Budapest, 2006. Ara 630 Ft. A könyv a Luther Kiadó könyves­boltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) is kapható. Kultúrkavalkád 41 Folytatás az 1. oldalról Az imádság völgye A Miatyánk Imakertet Öcsön, a refor­mátus templom kertjében hozták létre. A budapesti Károli Gáspár Református Egyetem teológusai már több helyen ki­állították a színvonalas tárlatot, melyet alkalomról alkalomra bővítenék, csi­szolnak. Az imakert nem is egyszerű tárlat, sokkal inkább a Jézus Krisztustól tanult könyörgéssel való, minden érzékszervet igénybe vevő találkozás. Az udvaron a világ számos nyelvén olvashatjuk a Mi­atyánk szövegét. Az imádság minden egyes sora megállásra, sőt egyes esetek­ben munkára is készteti a látogatót. A stációk Isten szent nevét állítják szembe felborult értékrendünk szentté vált ne­veivel: sztárok, bálványok képeivel szembesül a látogató. A mennyek országát mustármaghoz hasonlító példázat (Mt 13,31-32) alapján létrehozott „megállóban” segíthet a láto­gató kiválogatni a sokféle összekevert magot. A feladat elvégzése után a teoló­gusok egy kis gyöngyöt kötnek a vendé­gek csuklójára, hogy még sokáig emlé­kezzenek Isten országára. A következő rész szembeállítja a föld első hét napját az utolsó hét nappal, vagyis a teremtést a környezetet pusztí­tó ember tevékenységével. Ez utóbbi zá­róképe igen hatásos: „S az embernek szelleme, mint halotti kísértet, lidérc- fényként lebeg vala a káosz fölött.” A lá­togató egy kis papírra írva egy kagyló alá rejtheti bűneit, ha szeretné, hogy mások is imádkozzanak érte. Az ott talált vétek ismeretlen elrejtőjéért pedig maga is el­mondhat egy imádságot. A „kísértések termében” találkozunk többek között az alkohollal és a kártyával is. Magunk is felszegezhetjük a keresztre gyengéinket egy kis kalapács segítségé­vel. A krónikás látogatásakor már „a ke­resztfán függött” a pirítós kenyér, a vesze­kedés, a képmutatás és a számítógép is... Az összefogás völgye A kapolcsi és a taliándörögdi evangéli­kus templomban a történelmi és a sza­badegyházak közösen szerveznek szín­vonalas programokat a fesztivál teljes idején, így ragadva meg az evangélizáció lehetőségét. A kapolcsi istenházában minden este tartanak istentiszteletet. A tudósító ottjártakor Magassy Zoltán ne­meskéri evangélikus lelkész hirdette az igét ApCsel 10,34-35 alapján. Prédikáci­ójában kiemelte: „Szükségünk van bűn­bocsánatra. Jézus itt és most is vár ben­nünket. Akik ide eljöttek, sok ajándékkal lesznek gazdagabbak. Ezek között lehet­nek lelki ajándékok is..." Efféle lelki ajándék a temető felé veze­tő utca egyik pincéjének teljes program- kínálata is. A falakon visegrádi gyerekek batikolt képeiből látható válogatás. Délutánonként olyan sikerfilmek kap­csán beszélgetnek a látogatókkal, mint a Kontroll, A Da Vinci-kód vagy a Namia krónikái. A templomban található kiállítás a Biblia világába kalauzolja a betérőket, ahol szinte megállás nélkül szól hangfel­vételről a Szentírás szövege. Esténként előadásokat tartanak. Július 30-án a nagytarcsa-péceli evangélikus kórus ko­molyzenei, majd a Felsővezeték nevű együttes akusztikus könnyűzenei kon­certje után Görbicz Tamás, a Budapesti Autonóm Gyülekezet presbitere tartott előadást. Másfél órás referátumában Ezékiel, Mikeás és Ezsaiás próféciái alap­ján a Közel-Kelet jövőjéről beszélt. Tér­kép segítségével részletesen felvázolta a várható jövőt. Az előadó tudni véli, hogy Jeruzsálem a „negyedik templom idején" kikötőváros, a Holt-tenger ha­lászterület lesz, Damaszkusz pedig megsemmisül. Kapolcsról nem szóltak Görbicz Tamás profetikus mondatai. Egy biztos, a Művészetek Völgye lesz, de legalábbis az elégedett vendégek követelni fogják. ■ László Jenő Csaba Luthertől a Bauhausig Nemzeti kincsek Németországból a Magyar Nemzeti Galériában ► A Budavári Palota nemrégiben, a Ludwig Múzeum kiköltözésével megörökölt A épületét gazdag idő­szaki kiállítással vette birtokba a galéria. A gazdag képző- és ipar- művészeti, természettudományi, néprajzi, művelődés- és múzeum­történeti anyagot tavaly Bonnban már bemutatta a Nemzeti Kulturá­lis Intézmények Konferenciája (Konferenz Nationaler Kulturein­richtungen). A német újraegyesí­tés tizenötödik évfordulójára lét­rehozott kiállítás budapesti bemu­tatásának ötletét többek között az adta, hogy Németország sokat kö­szönhet hazánknak e történelmi fordulat elérésében. „Van az álmatlanságnak, újrafelidézés- nek, történelmi szemléletnek egy foka, amely az élőnek csak árt, és végül tönk­remegy miatta, akár egy emberről, egy népről, egy kultúráról van szó.” Nietzsche profetikus szavait idézi a kiállítás kataló­gusának egyik előszava, egyrészt arra utalva, hogy a Bauhausnak az 1933-ban Weimarból való kiűzése mai napig ható cezúra a német kultúrtörténetben, szim­bolikus erejű esemény. Másrészt arra figyelmeztet, hogy az elmúlt évszázad - emberekben és a kultúra emlékeiben történt - esztelen pusztítása gyakorlati­lag kiheverhetetlen a német nép számára. A kiállítás egyik célja, hogy bemutas­sa a gyűjtésnek, a múzeumok kialakulá­sának a történetét. Betekintést nyerhe­tünk az ereklyegyűjteményektől az eg­zotikus tárgyakat felvonultató fejedelmi „Kunstkammereken” keresztül az ural­kodói képgalériák világába. Tanúi lehe­tünk a kultúra közkinccsé tételének és a szakmúzeumok kialakulásának is. Ezzel párhuzamosan világosodik meg a láto­gató számára, hogy miként inspirálhatta a későbbi korok művészeit a különböző gyűjtemények anyaga. A másik cél bemutatni mindazokat az egész Európában nagy hatású folyama­tokat, amelyek német földről indultak el, s amelyeknek a tárgyi emlékeit az egykori NDK területén lévő gyűjtemé­nyekben őrzik. Elég, ha néhány várost említünk ezek közül Drezdától Eisenach­ig, Weimartól Lipcséig, Gothától Stral- sundig vagy Chemnitztől Eislebenig. A kiállítás nyolc, önálló címmel jel­zett egységből épül fel. Ám a látogató új­ra meg újra találkozhat történelmi, kul­túrtörténeti vissza- és előreutalásokkal. Ezáltal is erősödik benne a kultúra, a nemzet egységének gondolata, amelyet az egyik tájékoztató szöveg szerint Né­metországban először költők, filozófu­sok, művészek fogalmaztak meg. Az első terem (Luther és a reformáció) a művészet szekularizációjával és a könyv- nyomtatás jelentőségével foglalkozik, emellett persze számos, az Evangélikus Élet olvasói által jól ismert portrét, met­szetet sorakoztat fel. A reneszánsz és ba­rokk főúri kincstárak gyűjteményében (2.) míves fegyverek, díszes földművelő eszközök mellett a természet „isteni ki­nyilatkoztatásnak" tartott csodás tárgyai is helyet kaptak. A barokk pompát rep­rezentáló teremben (3.) korhű muzsika mellett csodálhatok a vörös falakon füg­gő itáliai, flamand, holland festmények, a keleti porcelánok és az egzotikumot képviselő jávai faragványok. Bár III. Ágost korlátozott mértékben ugyan, de meg­nyitotta galériáját a közönség számára, a gyűjtemények jellege és felfogása a fel­világosodás idején kezdett igazán meg­változni (4-5.). Erre is vonatkoztathatók Goethe szavai: „Művészet is, tudomány is, mint a magasrendű jók mindegyike, az egész világé.” A weimari műgyűjtemények nyilvá­nossá tétele, a fiatal művészek képzése, az önmegismerést segítő elmélkedés végett kialakított - és látogatható - wör- litzi park, az ókor megismerésére irá­nyuló kutatások mind-mind a kultúra közkinccsé tételét, a lelkek nemesítését célozták. A nemzeti romantika (6.) em­lékhelyek kialakításával, emlékművek létrehozásával mindezt aztán el is mélyí­tette. Friedrich körének fenséges, benső­séges, Isten kinyilatkoztatását tükröző tájképei mellett a vallásos festészet meg­újításán fáradozó nazarénus iskola mű­vei is itt kaptak helyet. A szakmúzeu­mok világát bemutató egység (7.) igazi csemegéket kínál a különlegességeket kedvelőknek. Hangszereken és egzoti­kus népek tárgyain kívül 19. századi bogárgyűjtemény is látható itt. Talán az utolsó (8.) a legizgalmasabb egység, amely a múzeumok és a modern művészetek kapcsolatát mutatja be. A német szecesszió és expresszionizmus legfontosabb alakjainak megjelenésén (például K. Schmidt-Rottluff: Péter csodála­tos halászata, 1918), a korábban a régi gyűjtemények különleges tárgyai között látott afrikai maszkok 20. századi kép­zőművészeti megidézésén kívül a ma­gyar múzeumlátogatók számára talán a Bauhaus emlékei a legjelentősebbek. A múlt századi Európa egyik legmoder­nebb szellemi műhelyének, iskolájának tanárai és alkotói között találjuk Moholy- Nagy Lászlót, Breuer Morcéit, akiket a kiállí­táson több művük is képvisel. Lyonéi Feiningemek, a Bauhaus egykori tanárának az 1930-ban készült festmé­nye zárja a tárlatot. A kép egy fénylő, égbe mutató nyíl kíséretében a hallei Mária-templomot ábrázolja, amely 1541­ben lett protestánssá. Ezzel a képpel „a kör bezárul”, az egység megpecsétel- tetik. Az expresszíven megalkotott, sötét, mégis tünékeny, légies épülettö­meg visszautal a kiállítás első termére, a lutheri reformációra. Bennünket, magyar kiállításlátogató­kat a tárlat gazdagságán túl a német nemzetnek a kulturális újraegyesítés fe­lett érzett öröme is megérinthet. A Vár­ban látható kiállítás ennek az örömnek a jele, ünnepe. ■ Zászkaliczky Zsuzsanna A „Luthertől a Bauhausig - Nemzeti kincsek Németországból" című kiállítás megtekinthető a Budavári Palota (Budapest I. kerület, Szent György tér 2.) A épületének I. emeleti időszaki kiállítóterében október 15-éig hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig. Elefánt nehezék

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents