Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-07-30 / 31. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2006. július 30. 9 Egy csendes sátor a Szélrózsa forgatagában Beszélgetés Varga Gyöngyivel, a Csendsátor szervezőjével- Azok kedvéért, akik nem voltak jelen a Szélrózsán, hadd halljunk néhány mondatot, mit is nyújtott a Csendsátor és a hozzá kapcsolódó lehetőségek!- A debreceni Szélrózsa után döntöttünk úgy, hogy jó lenne a fesztiválhangulat pörgésében a ahol bibliai igékkel, rituális mozdulatokkal, versekkel, zenékkel élhettük át, mit is jelent Isten kezében lenni, és mire is való a mi kezünk.- A Csendsátor mellett lehetőség nyílt lelkigondozásra is. Sokan fordultak hozzátok? tünkön mindenki részesülhetett volna személyes áldásban. Mivel azonban kicsit változott a program, úgy gondoltuk, hogy az út mentén állunk meg, ahol a résztvevők elhaladnak, hogy akik kérik, személyes megerősítést, útra bocsátó áldást kaphassanak. Vízlelkiséggel, hitünk dolgaival mélyebben is foglalkozni. Azért van Csendsátor és Társas-ház, hogy lehetőséget kínáljunk azoknak, akik szeretnének elvonulni egy kicsi a forgatagból, szeretnének imádkozni vagy egyszerűen csendben lenni, tisztázni dolgokat, személyes kérdéseket. Természetesen az egész öt nap arról szól, hogy átélhetjük Isten közelségét: ez a találkozó legfontosabb küldetése. Viszont jó, hogy van egy ilyen munkaág; ezt sokan meg is erősítették. Minden éjjel taizéi éneklésre gyűltünk össze a gyertyafénnyel megvilágított sátorban. Két délután a teremtett világért könyörögtünk közös liturgiával, ezenkívül pedig egy olyan programot is szerveztünk Kezek imája címmel,- Úgy látjuk, hogy a legtöbb fiatal - és kevésbé fiatal - a Szélrózsán inkább az örömteli, spontán találkozást, a barátokkal, rég nem látott ismerősökkel való beszélgetést keresi, és a lelkipásztori beszélgetés lehetőségét kevesebben használják ki. Azért sok értékes, mély beszélgetésre kerülhetett sor, és hiszem, hogy sokan épp az ilyen őszinte megnyílás, találkozás erejéből meríthetnek két találkozó között.- Vasárnap, a Szélrózsa utolsó napján bárki kérhetett személyes áldást...- Engem mindig megérint a búcsúzás, a Szélrózsa ünnepélyes lezárása, az úrvacsora, az elbocsátás. Ha a nagy vihar nem húzta volna keresztül a számításainkat, vasárnap délelőtt a záró együttlébe mártott ujjal keresztet rajzoltunk az útnak indulók homlokára, hogy keresztségükre emlékeztessük őket, és elhangzott a találkozó mottója is, hiszen lényegében ez egy ígéret, egy igazi áldás: „Tenyerembe véstelek”. Régóta kísér egy ír áldás, hadd idézzem ezt búcsúzóul: „Az Úr legyen előtted, hogy a jó utat mutassa neked. Az Úr legyen mögötted, hogy megvédjen a gonosz cselvetésétől. Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon, ha leesel. Az Úr legyen melletted, hogy támogasson, amikor elnehezednek lépéseid. Az Úr legyen benned, hogy örömével töltsön el, és megvigasztaljon, ha szomorú vagy. A Úr legyen fölötted, hogy megáldjon téged!” ■ Chladek Tibor Az ember „énje” Isten „énje” Ez az enyém. Nekem is. Akarok Nem adom. Én is kérek. Vegyél föl a nyakadba! Megmondalak az apukámnak! Aíz enyém sokkal szebb, „beeebeee"! Nem tudom. Most nem akarom. Mikor mehetek játszani? Félek a sötétben. En Istenem, jó Istenem... Jelen. Otthon hagytam a tomacuccomat. De hiszen én készültem! Engem senki sem ért meg. Hagyjatok már engem békén! Átmentem. Megbuktam. Javítottam. Nekem tetszik. Ez vagyok én. Hogy áll nekem? Engem bámul. Akarsz velem járni? Boldog vagyok Gondolj rám! Beiratkoztam. Elvégeztem. Megkaptam. Gratuláltak nekem. Sikerül elhelyezkednem. Értem, rendben. Most nem érek rá. Köszönöm, jól vagyok. Szeretsz engem? Én is. Holtomiglan. Üdvözlöm. Miben segíthetek? Szabadnapos vagyok Kicsit keveslem. Mobilon mindig elérhető vagyok Nem megmondtam? Ne hozzon ki a sodromból! Hadd mutassam be a családomat! Jó éjt, kicsim! Egy szót sem akarok hallani többet! Fogadj szót nekem! Bújj ide mellém! A magam részéről végeztem. En ezt nem tudtam. Az idegeimre mész, drágám. Véleményem szerint. Sajnálom, nem tehetek róla. Jaj, Istenem, segíts! Én is egyetértek Nincs semmi bajom. Csalódtam benned, íme, az önéletrajzom. Sikerült, megkaptam. En döntök Majd én megcsinálom. Kicsit kimerültem. Felelősségem teljes tudatában kijelentem. Szerencsém volt. Nem baj, megoldom. Nekem tökmindegy. Büszke vagyok rád! Alulírott azzal a kéréssel fordulok... Nekem ez jár. Tudomásul vettem. Miért pont én? Azt hittem, megúszom. Istenem, mi lesz most velem? Én csak azt akartam mondani... Bezzeg az én időmben! Remélem, még van időm. Nekem már mindegy. Nem nagyon járok sehová. Fáj a lábam. A végakaratom. Hol vagyok? Elmegyek Köszönöm. Végem. Alkotok neki hozzá illő segítőtársat. Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele szövetségemnek Vagyok aki vagyok Én, az Úr vagyok a te Istened. Ne félj, mert én veled vagyok! Neveden szólítottalak, enyém vagy. En vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs más isten. Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek En most a szádba adom igéimet! Népem nem ért meg engem. Elhagytak engem, a folyóvíz forrását, hogy repedezett falú víztartókat vájjanak. Én most rád támadok! Veszedelmet hozok erre a népre, mert megvetették tanításomat. Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért. Engem keressetek, és éltek! Fölállítom Dávid összedőlt sátorát. Majd én magam keresem megjuhaimal. Ez az én szolgám, akit támogatok. En, az Úr elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. En vagyok az, aki veled beszélek Kövess engem! Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek En sem ítéllek el, menj békességgel! Ma a te házadban kell megszállnom. Ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, de harmadnap bevégzem küldetésemet. Én vagyok a jó pásztor, én vagyok az ajtó, én vagyok a világ világossága, én vagyok az élet kenyere, én vagyok a szőlőtő, én vagyok az élő víz. Az én országom nem e világból való. Vegyétek, egyétek, ez az én testem. Igyatok ebből, ez az én vérem. Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár. Még ma velem leszel a paradicsomban. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Atyám, a te kezedbe teszem lelkemet. Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok Én vagyok a feltámadás és az élet. Én vagyok az első és az utolsó és az élő. Szeretsz-e engem? íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. a Varga Gyöngyi Kedves Gyerekek! ► Mostani sorozatunkban József történetével ismerkedhettek meg. Minden rész után egy-egy rejtvényt oldhattok meg. Küldjétek be a helyes megfejtéseket (akár utólag is), és jutalmul összegyűjthetitek a szereplők papírfiguráit, melyekhez egy-egy ráadás ruha is jár. Postacímünk: Evangélikus Elet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. 7A fáraó az álmok megfejtése után valóban az idegen földről származó Józsefet nevezte ki Egyiptom felügyelőjévé. Nagy felelősséget és hatalmat adott ezáltal a kezébe. Isten is betartotta ígéretét: hét esztendeig gazdag termés volt, József pedig nagyon sok gabonát begyűjtetett a raktárakba. De bekövetkezett a hét szűk esztendő is. Ekkor az emberek messze vidékekről is odamentek, hogy vegyenek az elraktározott gabonából. Egy nap József tíz testvére is útra kelt, de Benjámint apjuk, Jákob nem engedte velük. Amikor a testvérek odaértek Józsefhez, arcra borultak előtte, és nem ismerték fel őt. Ám öccsük azonnal rájuk ismert. Ahogy ott voltak előtte, eszébe jutottak a kévékről és az égitestekről szóló régi álmai. De nem mondta meg nekik, hogy ő az eladott testvérük, hanem nagy hangon megvádolta őket azzal, hogy biztosan kémek, mivel Kánaán földjéről jöttek.- Nem is gabonát akartok venni, hanem ki akarjátok kémlelni Egyiptom védtelen részeit! A bátyjai ijedten állították, hogy ez nem igaz.- Soha nem voltunk kémek. Tizenket- ten voltunk testvérek. Egyikünk nincs GYERMEKVÁR meg, legkisebb öcsénk pedig apánkkal maradt Kánaán földjén. József azonban három napra börtönbe vetette őket. A harmadik napon így szólt hozzájuk:- Ahhoz, hogy bebizonyítsátok, hogy becsületesek vagytok, maradjon az egyik testvéretek itt, a börtönben. A többiek vigyenek gabonát az éhező családnak. De hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket! Akkor elhiszem, amit mondotok, és nem fogtok meghalni. Majd a szemük láttára megkötöztette Simeont. A szolgákat pedig utasította, hogy töltsék meg a testvérek zsákjait gabonával. Titokban még valamit belerej- tetett mindegyik zsákba. Azok mit sem sejtve felpakolták szamaraikat, és elindultak. Hazafelé az egyik testvér megtalálta ezt a valamit a zsákjában, és mindannyian nagyon megijedtek. El sem tudták képzelni, hogyan került oda, és milyen büntetés várhat még rájuk emiatt. Olvassátok össze a csacsikhoz tartozó zsákok betűjeleit, és megtudjátok, mi volt a zsákokba rejtve. HETI ÚTRAVALÓ Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek (Ef 2,19) Szentháromság ünnepe után a 7. héten az Útmutató reggeli s heti igéi az Úristen háza népének örömünnepéről, az együttes kenyértörésről és -evésről, menyegzői vacsoráról tudósítanak. Megigazító igéjével így hív Isten minden embert hit által örök életre, mert „az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója” (Zsolt 24,1; LK). A páska ünnepe előtt Jézus megvendégelte az őt követő ötezer férfit és hozzátartozóikat:.....vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak” (Jn 6,11) De ő nem akart „kenyérkirály” lenni! Az első keresztény gyülekezetben az apostolok által is sok jel történt, „és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent” (ApCsel 2,46-47). Az eklézsiának, Isten újszövetségi háza népének az ismertetőjegyei: az apostoli tanítás, az anyagi közösségvállalás, az úrvacsora és az imádság közös gyakorlása. Mindennek egyik ószövetségi előképe Ezékiás „kísérlete” a páskaünnep megtartására. Eltávolították az összes tomjénező oltárt, majd levágták a páskabárányt, s Júda királya imádkozott értük., Azután megtartották a Jeruzsálemben tartózkodó izraeliek a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel (...) dicsőítve őseik Istené, az Urat.” (2Krón 30,21-22) Isten hívása -.....minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre/” (Mt 22,4) - minden embernek szól, hogy hit és megtérés által ne csak elhívottak, hanem menyegzői ruhás választottak is lehessenek Fia menyegzőjén. Ezt a boldog jövendőt ígéri választott ószövetségi népének a Seregek Ura: „Es bár átkozottak voltatok a népek között, Júda háza és Izrael háza, én megsegítlek benneteket, és áldottak lesztek Ne féljetek legyetek erősek!” (Zak 8,13) Az úrvacsora - ,jaz áldás pohara, amelyet megáldunk" és ,4 kenyér, amelyet megtörünk” (iKor 10,16) - Krisztussal és egymással való közösséget teremt Isten háza népe között. „Ahol azt látod, hogy a szentségeket helyesen szolgáltatják ki, biztosan tudhatod, hogy Isten népe van ott. Mert ahogy az ige jelzi az egyházat, ugyanúgy a keresztség és az úrvacsora is.” (Luther) Nagycsütörtök este az utolsó páskavacsorát (lásd Lk 22,14-18) közvetlenül követte az első úrvacsora (lásd Lk 22,19-20). De „mi az oltáriszentség? Jézus Krisztus Urunk valóságos teste és vére kenyérben és borban, melyet Krisztus maga azért rendelt, hogy azt mi, keresztyének együk és igyuk.” (Kis káté) Heti igénk kijelentése a Bárány menyegzőjén jut teljességre, ahol Jézus gyülekezetének tagjai Isten népének teljes jogú polgáraivá lesznek, s így imádhatják őt: ,Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk a Mindenható!" De már itt: „Boldogok akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” (lásd Jel 19,4-9) Választottként e földön is „zengd, lelkem, Krisztus szent nevét, / És örömének dicséretét” (EÉ 591)! ■ Garai András
