Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-07-30 / 31. szám
8 -m 2006. július 30. SZÉLRÓZSA-SZIRMOK ‘Evangélikus ÉletS Milyennek kellene lennie egyházunknak? Fórumbeszélgetés a MEE püspökeivel Hogy mind a három egyházkerületnek, illetőleg - ha így jobban tetszik - az egyházvezetésnek fontos a Szélrózsa és az ifjúsági munka, annak kézzelfogható jele volt, hogy a szolnoki találkozón szinte mindvégig jelen voltak egyházunk püspökei, sőt az év elején nyugalomba vonult elnök-püspök is. így mindenkinek lehetősége nyílt arra, hogy akár négyszemközt kérdezze őket, csütörtökön pedig az egyházkerületek lelkészi vezetői nyilvános fórumbeszélgetés kelémia során a fiatalok elsősorban a világháló kínálta lehetőségeket hangsúlyozták, de nem maradtak meg a virtuális világban, elmélkedtek a „való életről”, a gyülekezetben végzendő - hagyományos értelemben vett - ifjúsági munkáról is. Ezzel kapcsolatban az egyik felszólaló hangsúlyozta: ez nem csupán a lelkész feladata kellene, hogy legyen. „Munkatársak kerestetnek” - re- zonált erre összegzésében dr. hab Íny Tamás püspök. Az asztalnál (balról jobbra) Itt zés János elnök-püspök, Németh Zoltán lelkész, moderátor, valamint Gáncs Péter és Fabiny Tamás püspökök rétében gondolkodtak együtt a jelenlévőkkel arról, hogy milyennek kellene lennie egyházunknak. A kissé nehézkesen induló beszélgetés elején a részt vevő fiatalok egy inkább teológiai jellegű kérdésre keresték a választ, nevezetesen arra, hogy mitől jó egy igehirdetés. Az ifjabb generáció tagjai ezután Gáncs Péterrel együtt töprengtek a püspök által feltett kérdésen: „Van-e élet a Szélrózsa után?” A találkozó utóéletéről folytatott poA Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészi vezetője, Ittzés János - aki a fórum kezdetén arról beszélt, hogy egyházunk szórványhelyzetben van, ezért sokkal intenzívebben kellene gondolni a kisközösségekben élőkre - a beszélgetés végeztével arról szólt, hogy bár a felmerült javaslatok között számos olyan akadt, amelyet jó lenne megvalósítani, ám mindenkor reálisan kell felmérni, hogy mire van elegendő ember, pénz és energia. ■ G. Zs. Akik a vérüket adták... ► A két évvel ezelőtti Szélrózsához hasonlóan az idei találkozó programjában is szerepelt a véradás. A részletekről az elsősegély munkaági felelősét, Dobos Viktort - vagy ahogyan a táborlakók ismerik: La- joskát - kérdeztük. „Hatvanegyen adtak vért, közülük har- mincketten első véradók voltak. Összesen kilencvenötén jelentkeztek donornak, de - tekintettel a negyvenfokos hőségre - a megyei vérellátó központ s'zi- gorú feltételeket szabott, például 90 Hgmm alatti vérnyomással nem lehetett vért adni. Emiatt a jelentkezők egyhar- madát elutasították.” Összességében a két évvel ezelőttihez képest kevesebben adtak vért, viszont a vérellátó is kisebb létszámmal és kevesebb felszereléssel vonult ki, mint Tatán. „Örömteli, hogy a találkozó honlapján előzetesen is sokan érdeklődtek erről a lehetőségről. Jó lenne, ha a Szélrózsát minél többen kötnék össze a véradással” - fogalmazta meg kívánságát Dobos Viktor. Lajoska nemcsak az akció megszervezéséért, hanem az apróbb balesetek és enyhébb betegségek kezeléséért is felelt. Lajoska, alias Dobos Viktor „A legtöbb gondot a szúnyogok és a kullancsok okozták. Utóbbiakból a tábor egy bizonyos pontján rengeteg volt, a szúnyogcsípés pedig többeknél allergiás reakciókat okozott” - fejtette ki. Egy többnapos rendezvényen óhatatlanul is előfordulhatnak komolyabb balesetek. „Kórházi ellátásra ketten szorultak. Egy lány röplabdázás közben boka- .szalag-szakadást szenvedett; fekvőgipszet kapott, de remekül közlekedett vele a táborban. Egy mozgássérült barátunk pedig valahogyan kiesett a tolókocsijából, az arcát pár öltéssel varrták össze. Az ő sebe is szépen gyógyul. Ezeknél nagyobb probléma - hála Istennek - nem volt.” ■ V.J. Zöld sziget a Tiszaligetben ► Újszerű kezdeményezés volt, és sikeresnek bizonyult egy zöld sziget, pontosabban „ökoliget” kialakítása a tábor egyik legfrekventáltabb helyén. A cél egyértelmű volt: felhívni a természet, a teremtett világ védelmének fontosságára a témára fogékony tizen- és huszonéves korosztály figyelmét. A Szélrózsa-ligetet feltételezések szerint minden második táborlakó felkereste, ha másért nem, egy csésze - méltányos kereskedelemből származó - kávé meg- kóstolása végett. (Erről jelen lapszámunkban az Ararát című ökológiai rovatban olvashatnak. - A szeri1) A szervezők célja az volt - árulta el az Evangélikus Életnek Kodácsy-Simon Eszter hogy őszintén beszéljenek a fiatalok előtt a teremtéssel kapcsolatos kérdésekről. Hogy éreztessék: az élhető világ fenntartásában, az ismeretterjesztésben az egyháznak szerepe, az egyes személyeknek, így a keresztényeknek pedig felelősségük van. Attól függően, hogy ki-ki mennyi időt szánt az ökoligetre, eldönthette, hogy el- olvassa-e az ismeretterjesztő plakátokat, vagy megtekint-e néhány saját készítésű kisfilmet a természetről, a világról, benne az emberekről; esetleg elhelyezkedik-e a meditációs vagy az olvasósarokban némi szakirodalom kíséretében. Aki végigment az életmód-labirintuson, hasznos tanácsokkal lett gazdagabb. A táborban szelektív hulladékgyűjtő szigeteket alakított ki egy szolnoki szemétszállító vállalkozás, és mivel nagyon örültek annak, hogy egy egyház kereste meg őket ezzel az ötlettel, díjmentesen biztosították a szolgáltatást a tiszaligeti üdülőközpontban, ahol egyébként nincs szelektív hulladékgyűjtés. A Szélrózsa-liget segítői a tábor számos pontján helyeztek el a természetvédelemmel, a teremtett világ értékeivel kapcsolatos idézeteket. Ezek közül néhány mosolyt csalt az olvasók arcára, mások a felelősségérzetet voltak hivatva erősíteni. Kodácsy-Simon Eszter szerint a Szélrózsa törzsközösségéhez tartozó korosztályban erős a tenni akarás, ehhez kívántak útmutatást adni olyan elvihető (természetesen újrapapírra, azaz újrahasznosított papírra nyomott) szóróanyagokkal, amelyek egyebek mellett azt írták le, hogy mit tehet egy gyülekezet a teremtett világért. Előadónak a téma iránt elkötelezett személyeket hívtak meg. A fogyasztói társadalom és a kereszténység kapcsolatáról élénk beszélgetést folytattak a résztvevők Jávor Benedekkel, a Védegylet szóvivőjével és Csanády András Richárd minisztériumi főtanácsadóval. Előadás szólt a kömyezettudatosság és a vallások kapcsolatáról, valamint a Tisza mentén megvalósítható ökológiai felelősségvállalásról. Igen sikeresnek bizonyul! az ökológiai játszóház, ahol többek között ószövetségi történetekben vagy Jézus példázataiban szereplő növényeket és állatokat lehetett közelebbről megismerni. ■ Sz.K. SZELROZSA-PALYAZATOK A Szélrózsa-találkozón az Evangélikus Élet szerkesztősége több pályázatot is meghirdetett. A táborozok hétfői lapzártánkig küldhették el maximum három, általuk legjobbnak ítélt fotójukat, illetve „szélrózsás epizódokat” rögzítő írásaikat, személyes gondolataikat. Alább a szerkesztőségünk zsűrije által kiválasztott nyertes írást és fotót közöljük. Szélrózsa - egy másfél éves fiúcska szemével Ma szerda van, és apa mégsem ment dolgozni. Hurrá! De az autó tele van holmikkal, játékokkal, elemózsiával. És én? Én hova férek? Aha, az ülésem is bent van. Indulás. Az útra nem emlékszem, valahogy kimaradt. Ám itt, itt nagyon sok az ember, mindenki mosolyog köszönget, integet, nézegeti, hogy milyen nagy vagyok már, meg hogy milyen régen nem látott, pedig még csak tizenkilenc hónapos vagyok. Apa és anya mindenkivel beszélget, mindenkinek nagyon örül. És én? Hahó, én is itt vagyok! Na, akkor körülnézek Felpattanok a motoromra, és megnézegetem ezeket a fiira kuckókat. Otthon én is ilyenben játszom, most meg egy csomó felnőtt bujkál ilyenekben. Vicces látvány. Bemászom egy-kettőbe, hasonlít az otthonira. Ajjaj, anya szól. Akkor elbújok Karszalag ez nagyon idegesít; minek ez? Addig babrálom, míg le nem esik Ohó, ott egy kislány az anyukájával. Flóra, nagyon szép. Egy puszit ajándékba. Sok itt a gyerek talán nekem is akad társaság. Megyünk egy nagy rétre. ..hú, de sokan vagyunk! Mindenki énekel. Az jó, mert azt én is szeretek Ámen. Ezt én is tudom már, hát jó hangosan mondom, ámen! Ma egy nagyon varázslatos helyre megyünk anya azt mondta, hogy óvoda a neve. Sok gyerek sok játék és nagyon kedves felnőttek Még háromkerekű bicajuk is van! Lehet a földre krétával rajzolni, papírra festeni, homokozni, hintázni és, és, és minden! Anyáék elmentek, de én itt maradhattam, és még almát is kaptam, meg egy pólót, ami pont olyan, mint a többi gyereken. Erre nagyon büszke vagyok! Mint a nagyok! Apa elvitt egy vicces koncertre, ahol mezítláb zenéltek én is legszívesebben ledobtam volna a szandim, de nem ment egyedül. Sok itt a madzag, jól megszerelném őket, de valaki mindig rám szól, hogy nem szabad. Itt mindenki annyira figyel mindenkire... Végre eszünk is. Itt sorba kell állni, hogy enni kapjak Na, ilyen otthon nincs. Ott csak úgy az asztalon van. De elégedett vagyok Finomat adtak, és eleget. Még inni is kaptam. Csak ne lenne olyan meleg! Csurog a pelusomban is az izzadság. Most voltunk a Létrameséken. Hát nagyon jó volt. Még életemben nem ültem ennyit egy helyen! Három mese is volt. Mindegyiken lehetett nevetni és izgulni is. Nem mindent értettem, de azt csináltam, amit a többiek: kacagtam, tapsoltam, kiabáltam, hogy neeee. Aztán készítettünk bábot, és festettünk egy szütyőt. Kaptam egy kígyólufit, de nem bírta a harapásomat, és durrant egyet. Meghallgattam a Kalákát, őket már jól ismerem, otthon is mindig az megy. így hangosban jobb volt. Aztán jött egy nagy felhő, és sötét lett. Annyi víz esett az égből, hogy a sátrak is beáztak. Sokan szomorkodtak emiatt. De apa is segített, akinek tudott, hogy minden jó helyre kerüljön. Na de akkor lett ám jó idő. Akkor kellett először zoknit vennem. Aztán a nagy körben állás. Mindenki fogta a másik kezét, én meg bujkáltam alatta. Énekeltünk, én azért táncoltam is. Anya és apa kaptak valamit a szájukba, és még ittak is. Én ebből nem kaptam. Majd ha nagy leszek! Ennél is nagyobb? Már 86 centi vagyok! Na, a torta. Én életemben nem láttam még ekkora sütit. És ebből három volt! Egy kicsit megnyaltam a szélét, mert csak azt értem el. Aztán kaptam is belőle, nagyon finom volt... Most meg újra itthon. De hogy kerültünk haza, azt ne kérdezzétek, mert én nem emlékszem! De a pólót hazahoztam, emlékbe! ■ Deák Levente, 19 hónap, 86 cm („Lejegyezte" anyukája: Deák Ildikó) Dr. Száraz Csenge Gitta: A Szélrózsát felfrissítő égi áldás Jeligés vers- és novellaíró pályázat Az Evangélikus Élet nem csupán kétévente foglalkozik fiatalokat érintő témákkal, és az idei Szélrózsát sem akarjuk „letudni” ezzel a lapszámmal. Akikben lassabban ülepednek le az élmények, érlelődnek a gondolatok, azok általában nem újságírói, hanem irodalmi műfajokban szeretik kifejezni magukat. Részükre hirdetjük meg jeligés vers- és novellaíró pályázatunkat. Ezeket a pályaműveket azonban postán kérjük beküldeni, külön lezárt borítékban mellékelve a pályázó nevét, életkorát, postai vagy e-mail címét, valamint telefonos elérhetőségét. (Azt azért köszönettel vesszük, ha a verset vagy novellát tartalmazó borítékban a kinyomtatott pályamunka ,eredetije” lemezen is megtalálható.) A jeligével aláírt pályaművek terjedelme nem haladhatja meg az 5 oldalt, azaz - szóközökkel együtt -a 9 ezer karaktert. A vers- és novellaíró pályázat anyagainak postára adási határideje: 2006. szeptember 6. Címünk: Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. (A borítékra, kérjük, írják rá: „Szélrózsa”.) A beérkezett művek elbírálására külső szakemberekből álló zsűrit kérünk fel. A szokásos honoráriumon kívül az első három helyezést elérő pályázót a Luther Kiadó értékes könyvcsomaggal is jutalmazza. A díjazottak nevét az Evangélikus Élet októberi első lapszámában közöljük
