Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-07-30 / 31. szám
4 2006. július 30. SZÉLRÓZSA - KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Szélrózsa-szirmok egyszerűen szex Magyarul nem beszed lány kérdezgette az arra járó fiatalokat: „Doyou speak English?" - azaz: „Beszélsz angolul?” A sorozatos tagadó válaszok után kissé elszontyolodott. Számos kudarc után kérdezett meg engem, és szemmel láthatóan felderült igenlő válaszomon. Rövidesen azonban kiderült, hogy nem irodalmi jellegű beszélgetést kívánfolytatni William Shakespeare (és David Beckham) nyelvén. A lány ugyanis kisvártatva elővett egy szál cigarettát, és megkérdezte: „Can you give me fire?”-azaz: „Tudsz tüzet adni?” Sikerült elmondanom neki, hogy nem dohányzóm, sőt tüzem sincs. így tehát tökéletes opponensévé váltam azoknak az iménti fiataloknak, akik angolul egy szót sem tudtak ugyan, de vígan eregették afiistfelhőket... Azt, hogy végül a lánynak sikerült-e találnia valakit, aki egyszerre tudott angolul, és emellett még dohányzott is, nem tudom. Afelől azonban megbizonyosodtam, hogy az Úristennek van humorérzéke. ■ CETÉ ► Az év eddig legforróbbnak mondott napján, július 21-én, pénteken nem csak a hőségtől izzó beszélgetés zajlott a Szélrózsa egyik előadói sátrában. A Kereszténység - közélet - politika témakörben meghirdetett fórum vendégének, Donátit László lelkésznek, országgyűlési képviselőnek a szavai nyomán több, a témát érintő rendezetlen kérdés került felszínre. Hangsúlyossá vált a nagy érdeklődés mellett lezajlott beszélgetésen a művi meddővé tétel szabályozásának tervezett változtatása, amely tizennyolc éves kortól engedélyezné a sterilizáló műtétet. Az egyik kérdező azt firtatta, hogy az előadó miként fog szavazni ebben a kérdésben a parlamentben. Válaszában Donáth László az alkotmányosság helyreállítására hivatkozott, és az egyén szabadságjogait emelte ki. Szerinte a magyar társadalomban sokan nem követnek hitbéli elveket az életükben, ezt a törvényt nekik és miattuk kell meghoznia az országgyűlésnek. „Minél több élet legyen, ez a cél vezet engem is, de mindenkinek meg kell adni a Az igényes és keresztény tartalmú köny- nyűzenei koncertekre vágyók bánatára a vihar miatt az étterembe kényszerült az utolsó este a német Jessica, aki barátaival lépett ha nem is színpadra (hiszen a helyszínen olyat nem lehetett felállítani), de legalábbis mikrofon mögé. Az egyik zeneszám előtt Denis, a trió egyik énekese elmondta, hogy a dalt hat éve szerezte, és arról szól, hogy „Jézus Krisztus meghalt bűneinkért, hogy mi Istenhez eljussunk, és élhessünk általa”. A koncertet hallgatók közül egy amolyan gimnazistakorú lány erre hangosan közölte társaival, hogy „néha olyan elegem van ebből a Krisztus-dologból, ma az iszlámról szóló előadáson is azt mondták, nem kell Jézus, hogy Istenhez eljussunk”. Ez a mondat jelzés lehet a szervezőknek: biztos, hogy az ismeretterjesztőnek szánt, más vallásokat bemutató előadásokkal kell kísérletezni ebben a közegben?! ■ Sz. K. döntés jogát” - mondta az egyéni jelöltként immár a negyedik parlamenti ciklusra is honatyának választott képviselő. Később az is felvetődött, hogy az előadó képviselői minőségében tett nyilatkozatait idéző sajtó Donáth László evangélikus lelkész mivoltát is mindig megemlíti, ami - egy kérdező szerint - sokak számára azt sejteti, hogy szavai „hivatalos egyházi álláspontot” közvetítenek. Válaszában a képviselő-lelkész rámutatott, hogy az evangélikusságban nincs olyan, hogy „egyeztetett egyházi álláspont". „Ez nem Róma” - tette hozzá. Megjegyezte ugyanakkor, hogy néha még olyankor sem ad ki hivatalos állásfoglalást az egyházvezetés, amikor elemi érdeke lenne. Szavai szerint neki - ahogyan minden más lelkésznek - joga van élni a nyilvánosság adta megszólalási lehetőségekkel, és senki sem vitathatja el tőle azt, hogy két funkciójában egyszerre jelenjen meg. A néha indulatossá fokozódó vita során szóba került az egyházi szolgáltatások megadóztatásának felvetése is, melyet a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójában helyet foglaló lelkész „butácska, zavarkeltő ötletnek” nevezett. Beszélgetés alakult ki egyebek mellett arról, hogy lehet-e, kell-e szabályozni az evangélikus egyházban a lelkészek párttagságát és politikai szerepvállalását. Erre az előadó, aki maga nem tagja egyetlen pártnak sem, azzal válaszolt, hogy ez esetben a korlátozást ki kellene terjeszteni a gyülekezetek világi vezetőire is. A fórum azzal ért véget, hogy Donáth László megjegyezte: az elmúlt tizenhat évben nem vett részt olyan beszélgetésen, ahol ennyi közéleti kérdés került volna elő egyházi közegben. ■ Szegfű Katalin ► A Szélrózsa szervezői az idén is bátran nyúltak kényes kérdésekhez. Dr. Szilágyi Vilmos szexuál- pszichológussal Németh Zoltán lelkész beszélgetett. Az Egyszerűen szex című előadás alaposan felkavarta a résztvevők kedélyét. Dr. Szilágyi Vilmos évtizedek óta foglalkozik a szexualitással kacsolatos kérdésekkel, kutatásokat, felméréseket készített a témában, majd ebből doktorált. Egy ifjúsági magazin pszichológiai tanácsadó rovatát vezette, tehát bőségesen van tapasztalata arról, hogy milyen problémák foglalkoztatják a tizenéveseket. Eddig huszonhat könyve jelent meg. Vitaindító előadásában nyíltan beszélt arról, mennyire fontosnak tartja, hogy a tizenévesek megtanulják az önkielégítést. A fiúknál ez a tanulás természetesen következik, ám a lányok többségénél nem. Pedig különösen a számukra lenne fontos, hogy elsajátítsák az orgazmuskészséget. Ha enélkül vágnak bele egy szexuális kapcsolatba, az ritkán lesz számukra teljes örömet nyújtó. Az önkielégítést pedig nem tanítják sehol, sőt a szülők gyakran megszégyenítik a rajtakapott gyereket. Az előadó nyíltsága felszabadította a hallgatóságot, és záporozni kezdtek a kérdések és a hozzászólások. Felvetődött például, hogy hány éves kortól kellene kezdeni a gyerekek szexuális felvilágosítását. Dr. Szilágyi Vilmos módosította a fogalmat, és azt mondta, hogy jobb lenne inkább nevelésről beszélni, ugyanis nem információt kell átadni, hanem készségeket kellene kialakítani. A családban csecsemőkortól kezdve máshogy bánnak a fiúkkal és a lányokkal. Ez tulajdonképpen már szexuális nevelés, hiszen a gyerek megtanulja, hogyan kell fiúként vagy lányként viselkednie. Az óvodás pedig már megkérdezi, hogyan születik a kisbaba, hogy kerül az anyukája hasába. Ezekre a kérdésekre az óvodás szintjén, az ő fogalmaival kell válaszolni. A kisiskolásokat a tévéből rengeteg szexuális impulzus éri, amely- lyel általában nem tudnak mit kezdeni, a szülők, tanárok pedig nem készítik fel őket rá. A biológiaórákon legfeljebb a nemi szervek anatómiáját ismerik meg, de az örömszerző szexuális kapcsolat alapjainak elsajátításában csak magukra és egymásra hagyatkozhatnak. Rosz- szabb esetben pomófilmekre. Ennél is rosszabb az, hogy szülők, óvónők, tanárok, lelkészek gyakran élnek a megszégyenítés eszközével. Ezért küzdenek sokan szexuális problémákkal - hangsúlyozta a szakember. Egy hozzászóló felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a Biblia szerint Isten a társsal való közösség öröméért adta a szexualitást, és az egyház ezért ellenzi az önkielégítést. Dr. Szilágyi Vilmos viszont utalt arra, hogy legjobb tudomása szerint a Biblia sehol nem tiltja az önkielégítést. (A hallgatóságtól érkező megjegyzéseket hallva hozzátette, hogy az ószövetségi Onan történetében nem önkielégítésről, hanem megszakított közösülésről van szó.) A bibliai időkben a hangsúly az élet továbbadásán volt, és mindaz negatívumnak számított, ami nem ezt a célt szolgálta. A doktor megfogalmazásában a nemi kapcsolat egyetlen erkölcsi kritériuma az, hogy árt vagy használ a résztvevőknek. Szerinte a házasság előtti szexuális kapcsolat is lehet hasznos, ha örömhöz juttatja a párt, ám figyelni kell arra, hogy az esetleges kellemetlen utóhatásokat kivédjék (fertőzések, nem kívánt terhesség). Felhívta a figyelmet arra is, hogy eddigi praxisában azt tapasztalta, hogy azoknak a lányoknak, akik előzetes szexuális tapasztalatok nélkül kötöttek házasságot, több szexuális problémával kellett megküzdeniük, mint tapasztaltabb társaiknak. Dr. Szilágyi Vilmos szerint a házasságkötés előtt nem árt megismerni a jövendőbeli társ szexuális szokásait... A fenti mondatok már enyhe alapzajban hangzottak el, úgy tűnt, hogy a hallgatóság erről máshogy vélekedik. Feje tetejére állt az évszázados képlet: az öregek szoktak sopánkodni azon, hogy ezek a mai fiatalok milyen erkölcstelenek, most pedig itt ült előttünk egy idősebb ember, aki arra biztatta az ifjakat, hogy ne fogják vissza magukat. Németh Zoltán lelkész igyekezett moderátorként közreműködni a hangzavarban, és felhívta a figyelmet arra, hogy kifejezetten hasznos, ha efféle provokációknak vagyunk kitéve, mert ezeket a kérdéseket át kell gondolnunk, és csak nyíltan érdemes beszélgetni róluk. Egy apuka felvetette, hogy tizenhárom éves lánya vajon mit vinne magával erről az előadásról. Úgy tűnt, örül annak, hogy az ifjú hölgy nincs jelen. Szerinte minden kapcsolatnak megvan a maga menete, amelynek a csúcsa a szeretkezés. Ha ez megtörténik, olyan mélységbe jutott már az intimitás, hogy abból sérülés nélkül nem lehet kihátrálni. Akadt, aki szerint az atyai féltéssel és a lelki sérüléssel való ijesztgetéssel csak árthat a szülő a gyerekének, sőt a bizalmát is elveszítheti. Ráadásul ma a nemi érés már tizenkét-tizenhárom éves korban bekövetkezik, míg a házasságkötés jó tíz évvel később. Ott van tehát egy évtized, amikor a fiatalnak már „jogos szexuális vágyai vannak”, de a szülők és az egyház azt mondják: várjál még. Mire „szabad lenne a vásár”, már nem fogja élvezni a szexet, mert a kialakított bűntudat miatt nem tudja elengedni magát. A hosszas vitát egy hölgy a következőképpen foglalta össze: „Óriási különbség van aközött, hogy mit javasol az ember a tizenéveseknek, és mit a huszonéveseknek. Le kell szedni a szexualitásról a tabukat, senkiben nem szabad görcsöket ébreszteni azzal kapcsolatban, hogy mekkora sérüléseket szenved, ha így vagy úgy tesz. Hogy ki-ki mikor és kivel kezdi el a szexuális életét, az mindenkinek a maga döntése kell, hogy legyen, és a következményeket is ő viseli. Abban kellene segíteni a fiatalokat, hogy megtanuljanak felelősen dönteni, látva az esetleges veszélyeket is. Senkinek sincs joga megítélni a másik döntését, a szexualitás terén pedig különösen nincs.” ■ Jánosi Vali Forrongó beszélgetés a politikáról A Hold fényétől Nap-égés? „Elölről vagy hátulról?” - tette fel a kérdést egyik erotikus „áthallású” dalában az Eleven Hold. Hogy mire gondolt az együttes, és hogy kell-e, szabad-e ilyen produkciót az evangélikus találkozó színpadára engedni, arról megoszlanak a vélemények. A zenekar szolnoki fellépése bizonyára sokáig téma lesz egyházunkban. Az Eleven Hold nevű formáció 2000- ben alakult meg. Dalaik bonyolult szimbolikáját már a csapat névválasztása is jelzi; honlapjuk szerint „az Eleven Hold elnevezése alkimista jelkép, mely az emberi élet céljának, a tökéletességnek (...) a szinonimája”. A zenekart a Nap néven színpadra lépő énekes-gitáros vezeti, az ő fejében születnek az együttes dalszövegei. Az Eleven Hold eddig három nagy-, öt kislemezt és tíz videoklipet tudhat magáénak. A könnyűzenei kritikusok többsége kiemeli, hogy az együttes nem áll be a szórakoztatóipar értéktelen produkciókat ontó zenekarainak a sorába, szövegeik mondanivalót hordoznak. Ezenkívül hangsúlyozzák, hogy dalaik újszerúek, befogadhatok, és minőséget képviselnek. Bár az együttes a keményebb - általuk csak irish-pop- grunge stílusnak nevezett - irányzatot képviseli, a műfajt kevésbé ismerők és szeretők is megállapítják, hogy zenéjük igényes, a hangszerelés változatos és valóban egyedi a magyar könnyűzenei piacon. Különösen érdekes hangzást nyújt a hegedű alkalmazása. Közvetlenül a finn Jakaranda együttes Istent dicsérő műsora után, éppen naplementekor tűnt fel a színpadon társaival Nap. A koncert a Szélrózsa egyik legtöbb embert vonzó programja volt. Alkonyaira a tűző napsütés elől árnyékba menekülő fiatalok is visszatértek a nagyszínpad előtti térre, hogy találkozzanak a Holddal. A fiatalok nem túl nagy, ámde lelkes csoportja közvetlenül az emelvény előtt találta meg a helyét, és az első akkord után csápolásba és önfeledt ugrálásba kezdett. A sikítozó és a dalszövegeket tökéletesen ismerő tömeg elsősorban tizenéves fiatalokból állt. Számukra szemmel láthatóan a találkozó egyik csúcspontja volt a zenekar koncertje. Mások hátrébb, a fűben ülve ismerkedtek a stílussal, egy-egy szám végén visszafogott tapssal köszönték meg a produkciót. És voltak, akik megdöbben- ten próbáltak mondanivalót keresni a bonyolult szimbólumok mögött. A hírek szerint meglehetősen lelkesen nyilatkoztak a hallottakról a finn és német vendégek, akik a szövegből egy szót sem értettek, és joggal hitték azt, hogy Nap éppen a világ világosságáról vagy a feltámadás öröméről dalol. Az Eleven Hold tudta, hová érkezik. Az együttes frontembere több alkalommal használta a „Békesség, testvérek!" köszöntést. Máskor - már-már provokatív stílusban - azt fejtette ki, hogy nem kell zárni a tolvajoktól való félelem miatt a központ kapuját, és nem kell aggódni a sátorban hagyott pénztárca miatt, hanem oda kell adni mindent a lopással próbálkozóknak. Több alkalommal próbálta meggyőzni a közönséget, hogy bár keresztény internetes oldalakon a sátánizmussal hozták összefüggésbe bandájukat, ők igenis a békesség emberei. Dalaikat több ponton is megpróbálták szalonképessé tenni. Így lett az utcalány gyakran használt megfelelőjéből szolga, máskor pedig az énekes leleményesen elhallgatott, és a közönséggel mondatott ki egy-egy - a helyszínhez kevésbé méltó - szót. A csápoló tömeg pedig kimondta... A koncertet utólag sokan értékelték. Az Evangélikus Elet kérdésére válaszoló fiatalok egy része kifejezetten örült az Eleven Holdnak, és lelkesen emlékeztek vissza a nagy könnyűzenei fesztiválok hangulatát idéző ötven percre. Mások különösképpen nem lelkesedtek, de nem is háborodtak fel. Olyan is akadt, akinek - megfogalmazása szerint - a dalok szövege „verte ki a biztosítékot”, és nem érti, mit keresett az Eleven Hold egy evangélikus találkozón. (Ezek közé tartozott az Evangélikus Elet főszerkesztője is. - TPK megj.) Ugyanakkor volt, aki arra mutatott rá, hogy ezzel talán olyan fiatalokat is meg tudtak szólítani a szervezők, akik a finn Jakaranda vagy a Kaláka muzsikájáért nem utaztak volna a Tiszali- getbe. Vitathatatlan, hogy Nap búcsúzá: sa után nem sokan hagyták el a helyszínt, hanem végighallgatták a népzenei motívumokból táplálkozó Borágó együttes műsorát és az esti áhítatot is. A fő kérdés éppen ez: milyen mézesmadzaggal tereljük egyházunk közelébe a fiatalokat. Mert az a csali, amelyre sokan rákapnak, egyeseknek már komoly hasfájást okoz... ■ -ó-ő-A
