Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-07-30 / 31. szám

4 2006. július 30. SZÉLRÓZSA - KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Szélrózsa-szirmok egyszerűen szex Magyarul nem beszed lány kérdezgette az arra járó fiatalokat: „Doyou speak English?" - az­az: „Beszélsz angolul?” A sorozatos tagadó vá­laszok után kissé elszontyolodott. Számos ku­darc után kérdezett meg engem, és szemmel láthatóan felderült igenlő válaszomon. Rövidesen azonban kiderült, hogy nem iro­dalmi jellegű beszélgetést kívánfolytatni Willi­am Shakespeare (és David Beckham) nyelvén. A lány ugyanis kisvártatva elővett egy szál ci­garettát, és megkérdezte: „Can you give me fi­re?”-azaz: „Tudsz tüzet adni?” Sikerült elmondanom neki, hogy nem do­hányzóm, sőt tüzem sincs. így tehát tökéletes opponensévé váltam azoknak az iménti fiata­loknak, akik angolul egy szót sem tudtak ugyan, de vígan eregették afiistfelhőket... Azt, hogy végül a lánynak sikerült-e talál­nia valakit, aki egyszerre tudott angolul, és emellett még dohányzott is, nem tudom. Afelől azonban megbizonyosodtam, hogy az Úristen­nek van humorérzéke. ■ CETÉ ► Az év eddig legforróbbnak mon­dott napján, július 21-én, pénteken nem csak a hőségtől izzó beszélge­tés zajlott a Szélrózsa egyik elő­adói sátrában. A Kereszténység - közélet - politika témakörben meg­hirdetett fórum vendégének, Do­nátit László lelkésznek, országgyű­lési képviselőnek a szavai nyomán több, a témát érintő rendezetlen kérdés került felszínre. Hangsúlyossá vált a nagy érdeklődés mel­lett lezajlott beszélgetésen a művi med­dővé tétel szabályozásának tervezett vál­toztatása, amely tizennyolc éves kortól engedélyezné a sterilizáló műtétet. Az egyik kérdező azt firtatta, hogy az előadó miként fog szavazni ebben a kérdésben a parlamentben. Válaszában Donáth Lász­ló az alkotmányosság helyreállítására hi­vatkozott, és az egyén szabadságjogait emelte ki. Szerinte a magyar társadalom­ban sokan nem követnek hitbéli elveket az életükben, ezt a törvényt nekik és miat­tuk kell meghoznia az országgyűlésnek. „Minél több élet legyen, ez a cél vezet en­gem is, de mindenkinek meg kell adni a Az igényes és keresztény tartalmú köny- nyűzenei koncertekre vágyók bánatára a vihar miatt az étterembe kényszerült az utolsó este a német Jessica, aki barátaival lépett ha nem is színpadra (hiszen a hely­színen olyat nem lehetett felállítani), de legalábbis mikrofon mögé. Az egyik ze­neszám előtt Denis, a trió egyik énekese elmondta, hogy a dalt hat éve szerezte, és arról szól, hogy „Jézus Krisztus meghalt bűneinkért, hogy mi Istenhez eljussunk, és élhessünk általa”. A koncertet hallga­tók közül egy amolyan gimnazistakorú lány erre hangosan közölte társaival, hogy „néha olyan elegem van ebből a Krisztus-dologból, ma az iszlámról szóló előadáson is azt mondták, nem kell Jézus, hogy Istenhez eljussunk”. Ez a mondat jelzés lehet a szervezőknek: biztos, hogy az ismeretterjesztőnek szánt, más vallá­sokat bemutató előadásokkal kell kísérle­tezni ebben a közegben?! ■ Sz. K. döntés jogát” - mondta az egyéni jelölt­ként immár a negyedik parlamenti ciklus­ra is honatyának választott képviselő. Később az is felvetődött, hogy az elő­adó képviselői minőségében tett nyilat­kozatait idéző sajtó Donáth László evan­gélikus lelkész mivoltát is mindig meg­említi, ami - egy kérdező szerint - sokak számára azt sejteti, hogy szavai „hivatalos egyházi álláspontot” közvetítenek. Vála­szában a képviselő-lelkész rámutatott, hogy az evangélikusságban nincs olyan, hogy „egyeztetett egyházi álláspont". „Ez nem Róma” - tette hozzá. Megjegyezte ugyanakkor, hogy néha még olyankor sem ad ki hivatalos állásfoglalást az egy­házvezetés, amikor elemi érdeke lenne. Szavai szerint neki - ahogyan minden más lelkésznek - joga van élni a nyilvá­nosság adta megszólalási lehetőségekkel, és senki sem vitathatja el tőle azt, hogy két funkciójában egyszerre jelenjen meg. A néha indulatossá fokozódó vita so­rán szóba került az egyházi szolgáltatá­sok megadóztatásának felvetése is, me­lyet a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójában helyet foglaló lelkész „bu­tácska, zavarkeltő ötletnek” nevezett. Beszélgetés alakult ki egyebek mellett arról, hogy lehet-e, kell-e szabályozni az evangélikus egyházban a lelkészek párt­tagságát és politikai szerepvállalását. Er­re az előadó, aki maga nem tagja egyet­len pártnak sem, azzal válaszolt, hogy ez esetben a korlátozást ki kellene terjesz­teni a gyülekezetek világi vezetőire is. A fórum azzal ért véget, hogy Donáth László megjegyezte: az elmúlt tizenhat évben nem vett részt olyan beszélgeté­sen, ahol ennyi közéleti kérdés került volna elő egyházi közegben. ■ Szegfű Katalin ► A Szélrózsa szervezői az idén is bátran nyúltak kényes kérdések­hez. Dr. Szilágyi Vilmos szexuál- pszichológussal Németh Zoltán lel­kész beszélgetett. Az Egyszerűen szex című előadás alaposan felka­varta a résztvevők kedélyét. Dr. Szilágyi Vilmos évtizedek óta foglal­kozik a szexualitással kacsolatos kérdé­sekkel, kutatásokat, felméréseket készí­tett a témában, majd ebből doktorált. Egy ifjúsági magazin pszichológiai ta­nácsadó rovatát vezette, tehát bőségesen van tapasztalata arról, hogy milyen problémák foglalkoztatják a tizenévese­ket. Eddig huszonhat könyve jelent meg. Vitaindító előadásában nyíltan be­szélt arról, mennyire fontosnak tartja, hogy a tizenévesek megtanulják az önki­elégítést. A fiúknál ez a tanulás termé­szetesen következik, ám a lányok több­ségénél nem. Pedig különösen a szá­mukra lenne fontos, hogy elsajátítsák az orgazmuskészséget. Ha enélkül vágnak bele egy szexuális kapcsolatba, az ritkán lesz számukra teljes örömet nyújtó. Az önkielégítést pedig nem tanítják sehol, sőt a szülők gyakran megszégyenítik a rajtakapott gyereket. Az előadó nyíltsága felszabadította a hallgatóságot, és záporozni kezdtek a kérdések és a hozzászólások. Felvető­dött például, hogy hány éves kortól kel­lene kezdeni a gyerekek szexuális felvilá­gosítását. Dr. Szilágyi Vilmos módosí­totta a fogalmat, és azt mondta, hogy jobb lenne inkább nevelésről beszélni, ugyanis nem információt kell átadni, ha­nem készségeket kellene kialakítani. A családban csecsemőkortól kezdve máshogy bánnak a fiúkkal és a lányok­kal. Ez tulajdonképpen már szexuális nevelés, hiszen a gyerek megtanulja, ho­gyan kell fiúként vagy lányként viselked­nie. Az óvodás pedig már megkérdezi, hogyan születik a kisbaba, hogy kerül az anyukája hasába. Ezekre a kérdésekre az óvodás szintjén, az ő fogalmaival kell válaszolni. A kisiskolásokat a tévéből rengeteg szexuális impulzus éri, amely- lyel általában nem tudnak mit kezdeni, a szülők, tanárok pedig nem készítik fel őket rá. A biológiaórákon legfeljebb a nemi szervek anatómiáját ismerik meg, de az örömszerző szexuális kapcsolat alapjainak elsajátításában csak magukra és egymásra hagyatkozhatnak. Rosz- szabb esetben pomófilmekre. Ennél is rosszabb az, hogy szülők, óvónők, taná­rok, lelkészek gyakran élnek a megszé­gyenítés eszközével. Ezért küzdenek so­kan szexuális problémákkal - hangsú­lyozta a szakember. Egy hozzászóló felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a Biblia szerint Isten a társsal való közösség öröméért adta a szexualitást, és az egyház ezért ellenzi az önkielégítést. Dr. Szilágyi Vilmos vi­szont utalt arra, hogy legjobb tudomása szerint a Biblia sehol nem tiltja az önki­elégítést. (A hallgatóságtól érkező meg­jegyzéseket hallva hozzátette, hogy az ószövetségi Onan történetében nem ön­kielégítésről, hanem megszakított közö­sülésről van szó.) A bibliai időkben a hangsúly az élet továbbadásán volt, és mindaz negatívumnak számított, ami nem ezt a célt szolgálta. A doktor megfogalmazásában a nemi kapcsolat egyetlen erkölcsi kritériuma az, hogy árt vagy használ a résztvevők­nek. Szerinte a házasság előtti szexuális kapcsolat is lehet hasznos, ha örömhöz juttatja a párt, ám figyelni kell arra, hogy az esetleges kellemetlen utóhatásokat kivédjék (fertőzések, nem kívánt terhes­ség). Felhívta a figyelmet arra is, hogy ed­digi praxisában azt tapasztalta, hogy azoknak a lányoknak, akik előzetes sze­xuális tapasztalatok nélkül kötöttek há­zasságot, több szexuális problémával kellett megküzdeniük, mint tapasztal­tabb társaiknak. Dr. Szilágyi Vilmos sze­rint a házasságkötés előtt nem árt meg­ismerni a jövendőbeli társ szexuális szo­kásait... A fenti mondatok már enyhe alapzaj­ban hangzottak el, úgy tűnt, hogy a hall­gatóság erről máshogy vélekedik. Feje tetejére állt az évszázados képlet: az öre­gek szoktak sopánkodni azon, hogy ezek a mai fiatalok milyen erkölcstele­nek, most pedig itt ült előttünk egy idő­sebb ember, aki arra biztatta az ifjakat, hogy ne fogják vissza magukat. Németh Zoltán lelkész igyekezett moderátorként közreműködni a hang­zavarban, és felhívta a figyelmet arra, hogy kifejezetten hasznos, ha efféle provokációknak vagyunk kitéve, mert ezeket a kérdéseket át kell gondol­nunk, és csak nyíltan érdemes beszél­getni róluk. Egy apuka felvetette, hogy tizenhá­rom éves lánya vajon mit vinne magával erről az előadásról. Úgy tűnt, örül an­nak, hogy az ifjú hölgy nincs jelen. Sze­rinte minden kapcsolatnak megvan a maga menete, amelynek a csúcsa a sze­retkezés. Ha ez megtörténik, olyan mélységbe jutott már az intimitás, hogy abból sérülés nélkül nem lehet kihátrál­ni. Akadt, aki szerint az atyai féltéssel és a lelki sérüléssel való ijesztgetéssel csak árthat a szülő a gyerekének, sőt a bizal­mát is elveszítheti. Ráadásul ma a nemi érés már tizenkét-tizenhárom éves kor­ban bekövetkezik, míg a házasságkötés jó tíz évvel később. Ott van tehát egy év­tized, amikor a fiatalnak már „jogos sze­xuális vágyai vannak”, de a szülők és az egyház azt mondják: várjál még. Mire „szabad lenne a vásár”, már nem fogja él­vezni a szexet, mert a kialakított bűntu­dat miatt nem tudja elengedni magát. A hosszas vitát egy hölgy a következő­képpen foglalta össze: „Óriási különbség van aközött, hogy mit javasol az ember a tizenéveseknek, és mit a huszonévesek­nek. Le kell szedni a szexualitásról a ta­bukat, senkiben nem szabad görcsöket ébreszteni azzal kapcsolatban, hogy mekkora sérüléseket szenved, ha így vagy úgy tesz. Hogy ki-ki mikor és kivel kezdi el a szexuális életét, az mindenki­nek a maga döntése kell, hogy legyen, és a következményeket is ő viseli. Abban kellene segíteni a fiatalokat, hogy megta­nuljanak felelősen dönteni, látva az eset­leges veszélyeket is. Senkinek sincs joga megítélni a másik döntését, a szexualitás terén pedig különösen nincs.” ■ Jánosi Vali Forrongó beszélgetés a politikáról A Hold fényétől Nap-égés? „Elölről vagy hátulról?” - tette fel a kér­dést egyik erotikus „áthallású” dalában az Eleven Hold. Hogy mire gondolt az együt­tes, és hogy kell-e, szabad-e ilyen pro­dukciót az evangélikus találkozó színpa­dára engedni, arról megoszlanak a véle­mények. A zenekar szolnoki fellépése bi­zonyára sokáig téma lesz egyházunkban. Az Eleven Hold nevű formáció 2000- ben alakult meg. Dalaik bonyolult szim­bolikáját már a csapat névválasztása is jelzi; honlapjuk szerint „az Eleven Hold elnevezése alkimista jelkép, mely az em­beri élet céljának, a tökéletességnek (...) a szinonimája”. A zenekart a Nap néven színpadra lépő énekes-gitáros vezeti, az ő fejében születnek az együttes dalszö­vegei. Az Eleven Hold eddig három nagy-, öt kislemezt és tíz videoklipet tudhat magáénak. A könnyűzenei kriti­kusok többsége kiemeli, hogy az együt­tes nem áll be a szórakoztatóipar érték­telen produkciókat ontó zenekarainak a sorába, szövegeik mondanivalót hor­doznak. Ezenkívül hangsúlyozzák, hogy dalaik újszerúek, befogadhatok, és mi­nőséget képviselnek. Bár az együttes a keményebb - általuk csak irish-pop- grunge stílusnak nevezett - irányzatot képviseli, a műfajt kevésbé ismerők és szeretők is megállapítják, hogy zenéjük igényes, a hangszerelés változatos és va­lóban egyedi a magyar könnyűzenei pia­con. Különösen érdekes hangzást nyújt a hegedű alkalmazása. Közvetlenül a finn Jakaranda együttes Istent dicsérő műsora után, éppen nap­lementekor tűnt fel a színpadon társai­val Nap. A koncert a Szélrózsa egyik leg­több embert vonzó programja volt. Al­konyaira a tűző napsütés elől árnyékba menekülő fiatalok is visszatértek a nagy­színpad előtti térre, hogy találkozzanak a Holddal. A fiatalok nem túl nagy, ám­de lelkes csoportja közvetlenül az emel­vény előtt találta meg a helyét, és az első akkord után csápolásba és önfeledt ug­rálásba kezdett. A sikítozó és a dalszöve­geket tökéletesen ismerő tömeg elsősor­ban tizenéves fiatalokból állt. Számukra szemmel láthatóan a találkozó egyik csúcspontja volt a zenekar koncertje. Mások hátrébb, a fűben ülve ismerked­tek a stílussal, egy-egy szám végén visszafogott tapssal köszönték meg a produkciót. És voltak, akik megdöbben- ten próbáltak mondanivalót keresni a bonyolult szimbólumok mögött. A hí­rek szerint meglehetősen lelkesen nyi­latkoztak a hallottakról a finn és német vendégek, akik a szövegből egy szót sem értettek, és joggal hitték azt, hogy Nap éppen a világ világosságáról vagy a feltá­madás öröméről dalol. Az Eleven Hold tudta, hová érkezik. Az együttes frontembere több alkalom­mal használta a „Békesség, testvérek!" köszöntést. Máskor - már-már provo­katív stílusban - azt fejtette ki, hogy nem kell zárni a tolvajoktól való félelem miatt a központ kapuját, és nem kell aggódni a sátorban hagyott pénztárca miatt, hanem oda kell adni mindent a lo­pással próbálkozóknak. Több alkalom­mal próbálta meggyőzni a közönséget, hogy bár keresztény internetes oldala­kon a sátánizmussal hozták összefüg­gésbe bandájukat, ők igenis a békesség emberei. Dalaikat több ponton is meg­próbálták szalonképessé tenni. Így lett az utcalány gyakran használt megfelelő­jéből szolga, máskor pedig az énekes lele­ményesen elhallgatott, és a közönséggel mondatott ki egy-egy - a helyszínhez kevésbé méltó - szót. A csápoló tömeg pedig kimondta... A koncertet utólag sokan értékelték. Az Evangélikus Elet kérdésére válaszoló fi­atalok egy része kifejezetten örült az Ele­ven Holdnak, és lelkesen emlékeztek vissza a nagy könnyűzenei fesztiválok hangulatát idéző ötven percre. Mások különösképpen nem lelkesedtek, de nem is háborodtak fel. Olyan is akadt, akinek - megfogalmazása szerint - a da­lok szövege „verte ki a biztosítékot”, és nem érti, mit keresett az Eleven Hold egy evangélikus találkozón. (Ezek közé tarto­zott az Evangélikus Elet főszerkesztője is. - TPK megj.) Ugyanakkor volt, aki arra mu­tatott rá, hogy ezzel talán olyan fiatalo­kat is meg tudtak szólítani a szervezők, akik a finn Jakaranda vagy a Kaláka mu­zsikájáért nem utaztak volna a Tiszali- getbe. Vitathatatlan, hogy Nap búcsúzá: sa után nem sokan hagyták el a hely­színt, hanem végighallgatták a népzenei motívumokból táplálkozó Borágó együt­tes műsorát és az esti áhítatot is. A fő kérdés éppen ez: milyen mézes­madzaggal tereljük egyházunk közelébe a fiatalokat. Mert az a csali, amelyre so­kan rákapnak, egyeseknek már komoly hasfájást okoz... ■ -ó-ő-A

Next

/
Thumbnails
Contents