Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-07-16 / 29. szám
2 2006. július 16. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP - iPt3,8-15 Istennél az igazság ÉLŐ VÍZ A hír igaz! „A mai hírfogyasztó már annak is örülhet, ha egy hírnek legalább a fele igaz” - mondta félig tréfásan, félig komolyan egy médiaszakértő a minap a rádióban. A mai hírfogyasztó - ez esetben én -, bár „médiavonalon” már rég nem él illúziók közepette, erre azért mégiscsak felkapja a fejét. Hogyan? Valóban itt tartanánk már? Nyíltan bevallják az ezzel foglalkozó szakemberek, hogy kommunikációs társadalmunk, amelynek vérkeringése, alfája és ómegája az információ gyors terjedése, ahol hírügynökségek világszerte a nap 24 órájában ontják a híreket, s ahol tévécsatornák, rádióadók, lapok százai alapozzák létüket az információtovábbításra - e rendszer termékei tehát legalábbis fele-fele arányban hazugságból, félrevezetésből állnak? S ezen a tényen talán már csak a legnaivabbak csodálkoznak? Annak idején, újságírói tanulmányaim kezdetén azt hittem, a lapokban leírt, kinyomtatott betű „szent”, s hogy ezt - természetesen - velem együtt mindenki, aki erre a hivatásra adja a fejét, így gondolja. Elvarázsolt a műfajok sokszínűsége, különösen is a hír mint alapvető panel, építőkocka, mindennek, ami tömegtájékoztatás, az alapja. Egy interjú, egy riport, egy tudósítás is eredendően egy hírből indul ki: valami, valahol, valamikor történt, valaki valamit tett, mondott. Igen ám, de ha már a panel félig hamis, milyen lesz a belőle felépült „épület”? És mit kezdek vele én, jóhiszemű, információra kiéhezett hírfogyasztó? E hír arra való, hogy az olvasó használja fel, ha tudja - tanította neves újságíró tanárom. Például ismeretei gyarapítására, az életben való jobb tájékozódásra. Éppen ezért hangsúlyozottan nagy a hírek megszövegezőinek és továbbítóinak a felelőssége! Ám a híradásokat nem csak a mai hírfogyasztó fogadja szkeptikusan. Egy ízben egy asszony hírt vitt néhány síró, gyászoló embernek. Olyan eseményről számolt be, amely „vezető hímek” nevezhető. Soha azelőtt, sem azután ilyen hír még nem járta be a világot: a Mester, aki meghalt, harmadnapra feltámadt, és él. Üres a sírja. A kis közösség nem hitte ezt el. Közben újabb tanúk érkeztek, szintén „megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek" (Mk 16,13). Egyenesen „üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik” (Lk 24,11). Mindaddig, amíg a hír bizonyítást nem nyert, s a feltámadt Úr személyesen meg nem jelent közöttük. E hírt hitelesítette az, aki maga az igazság forrása. Krisztus feltámadásának, Isten cselekvő, mentő szeretetének (öröm)híre mégis, mindmáig a talán legtöbbet megkérdőjelezett, sokak által elutasított, kinevetett, kigúnyolt, eltorzított, félremagyarázott hír... Ámde mi személyesen megbizonyosodhatunk róla, hogy igaz! A jó hír él, és megfelel az őt kérdezőknek, hogy megbizonyosodva róla ők is hírvivők lehessenek. Tudjuk: nagy a felelősségünk. Hogy is mondja Pál apostol? „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk. .. Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk... Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (iKor 15, 14.15.20.) A rémhírek, álhírek, fele sem igaz hírek világában bár minél többen meghallanák, szívükbe fogadnák minden idők legnagyobb, életre, üdvösségre vezető hírét, a hírek hírét, a Krisztust! ■ Kőháti Dorottya SEMPER REFORMANDA „Én ugyanis megkülönböztetem - retorikusán és dialektikusán szólva - Istent és Isten igéjét, amint a Teremtő és a teremtmény is különböznek egymástól.” H Luther Marton: A szolgai akarat (jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, * Weltler Sándor fordítása) Az első intézményes keresztényüldözés Néró parancsára indult, miután Róma 64-ben a lángok martaléka lett, és a császár - igaztalanul - a keresztényeket tette felelőssé a város leégéséért. Péter apostol is ennek az első üldözésnek esett áldozatul. Vértanúhalála a kutatók szerint 64 és 67 között következett be. Levelét valószínűleg az üldözés kirobbanása előtt írta. De még ha 64-ben vagy azután keletkezett is a levél, figyelembe kell vennünk, hogy címzettjei a Pontus, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia területén élő szórványgyülekezetek. A Néró által elrendelt üldözés a keleti tartományokra nem terjedt ki. Itt egy- egy városi vezető túlkapása miatt szenvedhettek hátrányt a keresztények, és csak időlegesen. Ezért a levél címzettjeiben semmiképpen sem kelt botránko- zást az apostol kérdése: „De ki az, aki bántalmaz titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra?" És a kérdést követő bátorítása, vigasztalása is olyanoknak szól, akik számára a rágalmakon és a hátrányos megkülönböztetésen túlmenő üldözés egyelőre puszta fenyegetés. „De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. ” Péter olyanoknak írja ezt, akiknek még van lehetőségük sérelmeikre törvényes jogorvoslatot keresni. Az apostol nem vádolható cinizmussal, mert nem védtelen és kiszolgálMindenkoron áldom az én Uramat, Kitől várom én minden oltalmamat... (Sztárai Mihály, 34. zsoltár) A reformáció sola Scriptura elve alapján reformátoraink a Bibliát használták az énekszövegek fő forrásaként. Évszázados keresztény hagyományt folytattak és újítottak meg azáltal, hogy a zsoltárokat, mint a legmegfelelőbbnek tartott bibliai énekeket, gyülekezeti énekké formálták. A 16-17. századi ember imádsá- gos mindennapjaiban a zsoltárok központi helyet foglaltak el. A magyar evangélikus bibliafordítók az ószövetségi könyvek közül az elsők között láttak hozzá a Zsoltárkönyv fordításához (1548, Székely István; 1560, Heltai Gáspár). A vízkereszt utáni 5. vasárnapon és a Szentháromság utáni 20. vasárnapon minden évben elhangzott az istentiszteleten: ....mondjatok egymásnak zs oltárokat, dicséreteket és lelki éneketatott helyzetű embereknek ajánlja, hogy „aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet". Noha perre mehetnének igazukért, az apostol arra inti őket, hogy ne tegyék. Inkább kövessék Krisztus példáját: „Ne fizessetek a gonoszért gonosszal vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.” Az apostol arra utal, amit a levél elején már megfogalmazott: „Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. (...) Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél." (iPt 2,19-23) A Málkusra egykor kardot rántó Péter most Mesterének a megaláztatás és szenvedés idején tanúsított magatartását idézi, amin annak idején - társaival együtt - megbotránkozott. Ám húsvét- kor megértette: az Úr szeme az igazakon van, és fiile az ő könyörgésükre figyel, és Isten éppen azokat tekinti igaznak, akik a maguk igazának bizonyításáért senki ellen két..." (Kol 3,16; Ef 5,19). S bár a három énekfajta értelmezése koronként változott, a zsoltárok alatt egyre gyakrabban a Zsoltárkönyv énekeit értették. A zsoltár kitüntetett helyét bizonyítják az ima és az ének összetartozását tárgyaló művek is. Az ének az imádság (könyörgés és hálaadás) egyik fajtája. Az imádkozó dicséretek, éneklő imádkozások kifejezések mind az Istennel való beszélgetés éneklés útján való megvalósulására utalnak. Ebben a kommunikációban a zsoltárok kiemelt szerepet játszanak. „Meghallgassad az én imádságomat, nagy Úristen, én fohászkodásomat” - kezdi Sztárai Mihály a 64. zsoltárból szerzett énekét. A 16-17. században a három magyar verses Zsoltárkönyv-fordítás (Bogáti Fa- zakas Miklósé, Szenczi Molnár Alberté, Thordái Jánosé) mellett mintegy százötven egyéb, magyar és idegen dallamra írt zsoltárátköltés keletkezett. Az evangélikus énekeskönyvekben ezek a zsoltárA VASÁRNAP IGÉJE sem szállnak harcba, hanem egyedül az Úrtól várják, hogy igazukra fényt derítsen. Péter húsvét óta tudja, hogy Mestere nem gyávaságból fogatta el magát ellenállás nélkül, és nem meghunyászkodott, amikor kihallgatásakor sem védekezett a hazug vádakkal szemben. Húsvétkor Péter megértette: nagypénteken Mestere annak tudatában alázta meg magát, és szenvedett szótlanul, hogy igazságát és tanítása hitelét Isten bizonyítja majd, amikor eljön az ideje. Húsvét óta Péternek nincs kétsége: nem rászedettek azok, akik a Mester példáját követve tűrnek el rágalmakat, és viselnek jogtalan szenvedést. Péter - késedelmes szívvel, de - megértette mindezt. Az utána következő kétszázötven esztendőben tíz véres üldözést viselt el hősiesen és élt túl diadalmasan Krisztus tanítványi közössége. A hívők száma azóta sem gyarapodott olyan ütemben, mint a vértanúság két és fél évszázada alatt. A Nagy Konstantin türelmi rendeletét (313-ban) követő lélekszám-növeke- dés a hitéletben inkább hígulást hozott, parafrázisok egy tömbben vagy tematikailag szétszórva jelentek meg. Sztárai Mihály, egyik legjelentősebb énekszerzőnk tizenhat zsoltárparafrázissal gazdagította a gyülekezeti éneklést (Mely igen jó az Úristent dicsérni - énekeskönyvünk 47. éneke). A zsoltárparafrázisok nem mai értelemben vett fordítások, hanem a bibliai szöveg szabad, verses átköltései, értelmezései: az énekszerző saját vagy nemzete sorsát, örömét vagy bánatát ugyanúgy megjeleníthette bennük, mint protestáns hitének főbb tételeit. Gyakori a hitetlen pogányra (a törökre) és Jézusra való utalás: „A szegény foglyokat fogságból, / Hozd ki Mahumet országából. // Nem kérünk, Isten, érdemünkért, / De kérünk téged szent nevedért, / A te szerető szent fiadért, / Ki magát adá mi bűnünkért.” (Batizi András, 44. zsoltár) A zsoltárátköltések készítésére Luther mutatott példát. 46. zsoltárparafrázisát az elsők között fordították le magyarra (Erős várunk nekünk az Isten), s ajánlották például az anyaszentegyházért mondandó énekként vagy az ördög dühössé- ge ellen. Ugyancsak Luther nyomán a zsoltár több fajtáját különböztették meg: a zsoltár lehet Krisztusról és az I • mint gyarapodást. A trón és oltár szövetségével fémjelzett középkorban az egyház infrastruktúrájában fejlődött, ám a hatalmi szóval - külső látszat szerint - kereszténnyé tett népek pogányságán vékony zománcnak bizonyult az egyháziasság mindenkitől elvárt minimuma. A karddal szemben kardot rántó lovagerény jelentette a virtust, az Ószövetség „szemet szemért, fogat fogért” elvét idézve Krisztus szava helyett: „Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is. (...) Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket...” (Mt 5,39-44) Péter húsvétkor mindezt megértette. Mi mikor értjük meg? Milyen a mi kereszténységünk? Péter apostol intelmeinek követése jellemzi, vagy napjaink egyházi életében - felekezeti különbség nélkül - újra a középkor kísért? ■ Véghelyi Antal Imádkozzunk! Urunk, add, hogy ne csak szóval dicsőítsünk, hanem szentnek tartsunk szívünkben, és ezért példádat kövessük: a rosszat is jóval viszonozzuk, ellenségeinket is szeressük, üldözőinkre is áldást mondjunk. így legyen a te igazságod a mi igazságunk is. Amen. CANTATE itirtfViK bnrg ijlvufa belt utolsó ítéletről szóló jövendölés, tanítás, vigasztalás, panasz és könyörgés, dicséret és hálaadás. A közösség hangja mellett (például Bűnösök, hozzád kiáltunk, 130. zsoltár) a személyes hit, bűnbánat, panasz és remény lírai vallomásai is megszólaltak a zsoltárok erőteljes nyelvén (Loss hozzám, Úristen, kegyelmes szemeiddel - Ládoni Sára, 71. zsoltár: Mint a szomjú. szarvas, kit vadász rettentett - Balassi Bálint, 42. zsoltár). A zsoltárokban és az átköltésekben ábrázolt emberi helyzetek, a gazdag gondolati és érzelmi tartalom örök aktualitását minden kor felfedezte magának. Gondoljunk csak Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusára, amely Kecskeméti Vég Mihály 55. zsoltárátköltését (Mikoron Dávid nagy búsultában) formálta zeneművé. Tegyük élővé mi is gyülekezeti éneklésünkben ezt a gazdag protestáns zsoltár- parafrázis-örökséget! ■ H. Hubert Gabriella LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN. MAGYA Oratio oecumenica [Lelkész:] Istenünk, szent Fiad a világ világossága, aki arra tanít bennünket, hogy bizalommal forduljunk hozzád minden szükségünkben. [Lektor:] Könyörgünk, óvj meg attól, hogy megvessük és elutasítsuk követeidet, akiket azért küldesz, hogy szavukra megtérjünk hozzád. Segíts, hogy hálával fogadjuk szolgálatukat! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk, teljesítsd ígéretedet, és áraszd ránk Szentlelkedet, hogy legyőzze kételkedésünket, bizonyosságot teremtsen szívünkben irgalmadról, megtartson a benned való hitben, és mindennap az üdvösség útján vezessen. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Könyörgünk szenvedő testvéreinkért: a betegekért, a magányosokért, a szomorkodókért, az aggódókért. Erősítsd, vigasztald és gyógyítsd meg őket! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért, akik jóságod és kegyelmed számtalan jelét tapasztalják, és akiket ajándékaiddal örvendeztettél meg. Teremts hálát a szívükben, hogy el ne bizakodjanak, és közönyössé ne váljanak mások ínsége és szenvedése iránt. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a teremtett világért, mindenekelőtt pedig hazánkért, városunkért. Őrizd meg minden bajtól és veszedelemtől! Fékezd a gyűlöletet, és taníts minden embert a békesség útján járni, hogy csendes és nyugalmas életet élhessünk! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk, és szánj meg bennünket! Ne bánj velünk bűneink szerint, hanem emlékezzél meg végtelen irgalmadról életünk minden napján és halálunk óráján, szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. ZSOLTÁROK 2. A reformáció zsoltárparafrázisai ► Folytatjuk belső sorozatunkat a kereszténység legfontosabb imádsággyűjteményéről, a Zsoltárok könyvéről Ezen a héten a magyar irodalmi nyelv formálódását is elősegítő zsoltárparafrázisokról olvashatunk a témával régóta foglalkozó irodalomtörténész tollából. (E. Zs.) /
