Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-07-16 / 29. szám
„Egymás véleményére türelmesebben és odaadóbban „2007-ben pedig még egy olyan összejövetelt tervezünk, amely gl f- ** „Máig él bennünk a_zélmény, amint a’80-as évek vétudunk figyelni akár a nyáresti tóparton, akár egy hegyviugyancsak »magyar import«: a protestáns iskolák napját szeretnénk , flMB- ge felé egy nyári estén bepöfögött a Trabantokból, déki falu hűvösebb, de ugyanannyira pihentető, szabad megszervezni azzal a céllal, hogy az evangélikus oktatási intézWartburgokból és egy Barkasból álló konvoj Kiskőég alatti estéjén.” mények tanárai találkozhassanak egymással.” "j W®|1 fősre, benne az eisenachi fúvószenekar tagjaival.” Tik !► Testvérgyülekezetek Németországban !► Korrekció félidőben - 9. oldal !► Beszélgetés dr. Gerhard Pfeijferrel - 4. oldal Még néhány nap, és kezdődik! 1996 óta immár hatodszor várja a fiatalokat az országos evangélikus ifjúsági találkozó. A közel ezerötszáz fős rendezvénynek ezúttal a Szolnoki Turisztikai és Szabadidőközpont ad helyet. ízelítő a programokból a 12. oldalon. Tanév után, vakáció előtt Evangélikus pedagóguskonferencia Békéscsabán ► A gyakorlatban jól hasznosítható pedagógiai, illetőleg kolbászkészítési praktikákkal gazdagodtak az evangélikus óvónők, tanítók és tanárok július 3-tól 5-ig Békéscsabán. A város idén százötvenedik születésnapját ünneplő lutheránus gimnáziuma adott otthont a 2006. évi országos evangélikus pedagógustalálkozónak. Az 1992 óta rendszeresen megrendezett konferencia egyre népszerűbb; idén már közel háromszázötven látogatót számlált. „Célunk elsősorban az, hogy a tanév lezárása után az ország különböző pontjain található evangélikus intézményeink pedagógusai találkozhassanak, megismerjék egymást. Ezenkívül minden alkalommal szakmai programokkal is segíteni szeretnénk a találkozóra érkezőket” - nyilatkozta az Evangélikus Élet kérdésére Mihályi Zoltánná, egyházunk oktatási osztályának vezetője. Gáncs Péter püspök képletesen és szó szerint is rámutatott nyitóáhítatában a békéscsabai nagytemplom új oltárképére. „Korábban ez az ajtó be volt deszkázva. De most ablak nyílt a jövőre, az örök életre. A kereszt a zenében módosít, megemel. Jézus Krisztusnak a - képen is ábrázolt - keresztje is megemelheti a látásunkat. A keresztény pedagógusnak ezt kell elősegítenie” Benczúr László az Északi Evangélikus Egyházkerület új kerületi felügyelője A kerületi jelölőbizottság 2006. július n-i ülésén bontotta fel és számlálta össze az északi kerületi felügyelőjelöltekre beküldött egyházközségi szavazatokat; hatvanöt érvényes szavazatot regisztrált. A jelöltek közül Benczúr László harminchét, Cserháti Péter huszonnyolc szavazatot kapott. mondta a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője. Fabiny Tamás püspök a nemzeti öntudatnak az oktatásban betöltött szerepéről beszélt előadásában. Pilinszky Jánost idézte, aki szerint a hazát csak úgy lehet szeretni, ahogy az evangéliumok és a népdalok szeretnek: részvéttel. Kiemelte, hogy Jézus Krisztus sem elítélte, hanem megszánta és összegyűjtötte az embereket. „A részvét számomra többet jelent az egyszerű sajnálatnál. Azt jelenti, hogy részt veszek másnak a bajában, nem csupán könnyeket hullatok” - mondta. Ezt követően versidézetéken keresztül mutatta be, hogy irodalmunk jelesei miként vontak párhuzamot a magyar nép és Jézus, illetve a zsidó nép sorsa között. Jókai Anna Kossuth-díjas író kilenc éven keresztül tanított általános iskolában, majd öt éven át gimnáziumban. Előadásában tapasztalatairól beszélt: „Sokan azt állítják, hogy minden gyermek lelke egy fehér papírlap. Szerintem ez nem igaz. Tartsuk a papírlapokat a nap elé, és minden papírlapról más-már vízrajz tárul elénk. Ezt a vízrajzot, egyéniséget kell minden gyermeknél megtalálni.” Hangsúlyozta, hogy minden pedagógusnak van világnézete, amelyet nem lehet teljesen kizárni a nevelésből. „A hit nem kényszer kérdése. De letagadni sem lehet. Ha meg vagy győződve arról, hogy van valami, ami az életünket megemeli, akkor ezt a valamit kell - akár »csempészáruként« is - bevinned az iskolába” - tanácsolta a pedagógusoknak. A konferencia zárónapján Gombocz János, a Semmelweis Egyetem tanszékvezető tanára arról beszélt, hogy miként „jön létre" ma egy ember. Elszomorító az a tény, hogy pedagógiai szempontból a magyar családok mindössze egyhar- mada elfogadható, de még ezek többsége is küzd anyagi, műveltségi problémákkal. Kiemelte, hogy a sport is fontos nevelési eszköz. Ezért sajnálatos, hogy tizenöt év alatt húszezerről nyolcezerre csökkent hazánkban az edzők száma, az élsport pedig sok helyen a kizsákmányolás és a korrupció eszköze lett. A munkaterületenként tartott szekcióbeszélgetéseken olyan gyakorlati kérdések is előkerültek, mint a kétszintű érettségi rendszer buktatói és a tananyag várható változásai. A találkozó programját gyulai és békéscsabai városnézés, kolbásztöltő-be- mutató és gálaműsor színesítette, ezzel is lehetőséget nyújtva arra, hogy a résztvevők kipihenhessék a mögöttük hagyott tanév fáradalmait. ■ László Jenő Csaba Fabiny Tamás és Jókai Anna előadása hamarosan teljes egészében meghallgatható és letölthető lesz az Északi Egyházkerület honlapjáról. Az érkezés pillanatai Nyár, szabadság, üdülés? Sötét felhőik az ég alján! Még százezer ágra süt, mi több, éget az Isten tüzes napja, s vannak, akik nyaralnak, nyaralhatnak. Márk evangélista tömör beszámolója szerint a názáreti Jézus is felszólított a pihentető nyaralásra. Jézus kiküldte érdekes módon kiválasztott tanítványait - a tizenkettőt - egy kis hazai misszióra, és amikor a tanítványok a fárasztó útról visszatértek, ,yelbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak". A Názáreti figyelmesen és tapintatosan rájuk nézett, láthatta a jó munka utáni fizikai és lelki kimerültséget, és ezért így szólt hozzájuk, felszínes di- csérgetés helyett: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” (Mk 6,7 kk. és Mk 6,31) A buzgó tanítványi misszió következtében „olyan sokan voltak akik odaérkeztek” Jézushoz, hogy a szorgos tizenkettőnek még enni sem volt ideje, s hiába akartak kitérni a Jézust szívósan kereső tömeg elől, ez sehogyan sem sikerült nekik. Jézus végül megszánta az őt keresőket, mert látta, hogy olyanok, „mint a pásztor nélkül való juhok" (Mk 6,34). Nem biztos, hogy megvalósult a tanítványok Galileai-tó (a Szentföld Balatonja) -parti nyaralása, ám mégis figyelemre méltó Jézus egyértelmű szándéka a jogos pihenéssel kapcsolatosan. Az is biztos azonban, hogy Jézus mégis tanította, azaz eligazította őket, a hozzá tódulókat az élet szövevényes helyzeteiben, hiszen a pásztornélküliség a teljes tanácstalanságot fejezi ki, s a Názáreti nem akarta őket életük zsákutcájában hagyni. Korunkban az elfogyasztott nyugtatok, idegcsillapítók sok ezer mázsája igazolja a tanácstalanságot, csak manapság vala- hogy gyenge a misszió, és a tömegek silány bálványokhoz, téves kisistenek- hez tódulnak. Talán irigylésre méltók, akik elutazhatnak bel- vagy külföldi nyaralóhelyekre, mert meg tudják fizetni a pazar kiszolgálást, így élvezhetik a kikapcsolódás áldásait. Otthon hagyhatják a munkahelyi konfliktusokat, megoldatlan dolgokat (melyeknek szokása a türelmes várakozás), s kikapcsolva maradhat a tévé vagy a rádió is, ne zavarja a madárdalt, a Balaton-parton a vízcsobogást, hegyekben a fák hallgatását, a turistautak csendes kanyargását hegyre fel s hegyről le. Ám nagyon sokan már most sem engedhetik meg maguknak a nyaralás luxusát, nem tehetik meg, hogy egykét hét alatt másfél vagy kéthavi jövedelmet költsenek el, mert akkor nem marad télre betevő falatra, és a rezsiszámlák is jönnek majd makacsul. így a szabadság napjai az otthon falai között telnek, vonszolódnak; de legalább nem kell időre sietni, lehet egy kicsit olcsón lazítani. A megszokott ágynak is megvannak az előnyei, és így kisebb az esély arra, hogy a nyaralás alatt nem kívánt látogatók - betörők - érkeznek. Mindennek van előnye is, hátránya is. Ám akár utazunk, akár maradunk, fejünk felett lóg a félelmetes, politikai és gazdasági tekintetben sötét közeljövő: a hírek és híresztelések gáz- és áramáremelésről, elbocsátandó pedagógusokról, posztgraduálisan (a diploma megszerzése után nagyon sok évig) vagy más címen fizetendő (nem) tandíjakról, kis- és középméretű magánvállalatok csődjéről, növekvő munkanélküliségről. A választási kampányban dübörgő gazdasággal és jóléttel dicsekvő, a választások győzteseként a végrehajtó hatalom csúcsára kerülő személy maga ismerte el - láthattuk a tévéképernyőkön -, hogy se dübörgés, se jólét nincs; helyettük a gondok és a megszorítások jönnek, s ha valakinek nem tetszik, le is út, fel is út. De a keresztény, igét ismerő, szentséggel élő, az evangéliumot befogadó ember számára mindezek mellett nem törpülhet el a csaknem kiskorúaknak is majdhogynem felajánlott, alkotmányosan biztosított magyar jövőgyilkosság. Ennek különböző változatai kavarognak a nyilvánosságban. Az egyik szerint egy tizennyolc éves leányzó a születésnapja reggelén élhetne azzal az alkotmányos jogával, hogy alkalmatlanná tegye magát a szülésre, az édesanyaságra. Egy másik ötlet szerint esetleg a huszonhat éves dönthet így. Talán friss diplomával a kezében. S ki tudja, milyen változatok jöhetnek még? Ez aligha jog kérdése! Nehéz elképzelni ennél elkeserítőbb dolgot, s nem marad másra lehetőség, mint hogy a keresztény szülők gyermekeiknek olyan lelki útravalót adjanak, amely biztosíték ezzel a mások keze és szikéje által végrehajtott öncsonkítással szemben. Most még inkább fontossá válik a kereszténység értékeinek - család, anyaság, apaság, gyermek - tudatosítása, az igével történő megszentelése. Most kell csak igazán - vagy még inkább - fiataljaink számára a lelki kapaszkodó, nehogy tizenhat-tizenhét évesen végzetes döntésre jussanak, és tizennyolc évesen olyasmit tetessenek magukkal, amit majd életük későbbi időszakában keservesen bánni fognak! Megfosztva magukat az anyaságtól megfosztják leendő kedvesüket, szerelmüket az apaságtól. De megfosztják a szülőket is a nagyszülőség- től, és nem lesz szükség keresztszülőkre sem - az egész családot, rokonságot megfosztják az új jövevénytől. S hazánkat is az új generáció új tagjától. Ha az alkotmány ellen nem is lehet tiltakozni (bár azt is emberek hozták létre, tehát nem lehet kizárni a tévedés lehetőségét), még akkor is lehet pozitív tartalmú engedetlenséggel viseltetni vele szemben - ennek lényege, hogy tiszteljük, képviseljük, gyakoroljuk, őrizzük és továbbadjuk Isten teremtésbeli, ősi szent rendjét. Groteszk, hogy az ősi szent és mennyei rend tiszteletben tartása legyen az engedetlenség - de legyen ez a mi hitvallásunk ország és világ előtt. Tanuljuk és tanítsuk a Tízparancsolatot, Jézus Hegyi beszédét, Pál apostol házi tábláit, mert nemzetünknek most erre lenne a legnagyobb szüksége. A nyaralás mellett... ■ Ribár János
