Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-07-02 / 27. szám
‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2006. július 2. 5 Iskolaügyek Beszélgetés Mihályi Zoltánnéval Hálaadás egy szolgáló életért ► A nyár egyesek számára a szabadság és a pihenés, mások számára a gondtalan nyári szünet időszaka. De mint minden esztendőben, az idén is szép számmal akadnak olyanok - a maturálok és az egyetemekre, főiskolákra jelentkezők személyében -, akik nem csupán a kánikula miatt verejtékeznek, hanem az érettségi vizsga megpróbáltatásai is megizzasztják őket. A Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztályának vezetőjével, Mihályi Zoltánnéval diskurzusunk kezdetén azokról esett szó, akik ebben az évben fejezik be evangélikus iskolákban folytatott tanulmányaikat. Ezután általában az egyházi oktató-nevelő intézmények múlt tanévéről beszélgettünk.-A 2005/2006-os iskolaévvégén a középszintű evangélikus oktatási intézményekből mintegy ezeregyszázan ballagtak el, és tettek közép- vagy emelt szintű érettségi vizsgát. Az írásbeli vizsgák időszaka május 5-én, a szóbeliké emelt szinten június 15-én, középszinten június 19- én kezdődött, és július i-jéig tart.- Az egyetemi felvételit kiváltó új, kétszintű érettségi rendszer tavaly sok gondot okozott, a sajtó tele volt a tételek körüli botrányról szóló híradásokkal. Idén is adódtak problémák?- A kétszintű érettségi - vagyis a középszint, amely gyakorlatilag a régi számonkérési rendszerhez hasonlítható, és az emelt szint, azaz egy más pontozási rendszerű, az egyetemekre, főiskolákra való bejutást nagyban elősegítő vizsgaforma - 2006 nyarán nem jelentett nehézséget, a tételek körül nem volt baj. De az tény, hogy ez az új rendszer többletterhet jelent mind az intézmények, mind a pedagógusok számára. A felkészítés és vizsgáztatás új módszertanának elsajátításához a pedagógusoknak külön tanfolyamot kellett elvégezniük, amelyet a történelmi egyházak közös szervezésében Budapesten, a Katolikus Pedagógiai Intézetben tartottunk. Ezenkívül több az adminisztráció, a papírmunka, és a megvalósításhoz a korábbi gyakorlathoz képest több szervezésre van szükség, különösen akkor, ha egy-egy evangélikus iskola az emelt szintű érettségi vizsgaközpontja is egyben.- Említette, hogy ez az új rendszer szervezési és adminisztratív terhet jelentett az egyes evangélikus oktatási intézmények számára. Mennyiben befolyásolták a gazdasági élet változásai - gondolok itt a megszorításokra - az evangélikus oktatási intézmények munkáját?- Amikor anyagi kérdésekről beszélünk, meg kell különböztetnünk egymástól a szeptembertől augusztus végéig tartó tanévet, illetve az úgynevezett költségvetési évet, amely január i-jével kezdődik, és december 31-én zárul. A költségvetési év során foganatosított anyagi természetű változtatások a tanév menetében jelentenek zökkenőt. A 2006-os költségvetési évben nehezedett a közoktatás, így az egyházi oktatás helyzete is. A tavalyi évhez képest tíz normatíva szűnt meg, a finanszírozást tekintve ez körülbelül százmillió forint csökkenést jelentett a Magyarországi Evangélikus Egyház összes oktatási intézménye számára. Az egy főre jutó egyházi kiegészítő támogatás 970 forinttal emelkedett csak, amely nem volt elegendő a megnövekedett közüzemi díjak fedezésére, valamint a pedagógusok bérének emelésére. Az országos egyház és a fenntartók segítségének, továbbá az intézmények takarékos gazdálkodásának köszönhetően azonban az intézmények a megnehezedett feltételek mellett is problémamentesen tudtak működni.- A tanév vége - az érettségi és a felvételi miatt - mindig előretekintést jelent, emellett azonban alkalmat adhat az előző hónapok örömteli eseményeinek az összegzésére is. Evangélikus óvodáink, iskoláink közül például több is jeles jubileumra emlékezhetett...- Eddigi tizennégy óvodánk között akad olyan, amely már több mint másfél évtizede fennáll. Az orosházi Hajnal Evangélikus Óvoda pedig ez évben ünnepelhette fennállásának tizedik évfordulóját. Minden ilyen, a kisgyermekeket nevelő intézmény nagyon fontos, hiszen itt kezdődik a keresztény hitre és értékrendre való nevelés. A betöltött férőhelyek és a helyenként tapasztalható túljelentkezés is azt bizonyítja, hogy a szülők felismerték ezt, és nyugodt szívvel bízzák gyermekeiket a felkészült óvópedagógusokra egy-egy szép környezetben lévő, jól felszerelt evangélikus óvodában.- „Eddigi tizennégy óvodánk között” - mondotta. Ez „eddigi" szó használatával a kisdedóvók számának növekedésére vagy csökkenésére kívánt utalni?- Az örvendetes növekedésre. A soproni Evangélikus Általános Iskola ugyanis óvodával bővül. Nem mellesleg ősszel nyitja meg kapuit egy új evangélikus általános iskola is, a szarvas-újtemplomi gyülekezethez kapcsolódva.- Szarvason tehát majd ősszel rendeznek ünnepi összejövetelt az evangélikus általános iskola indulása alkalmából. Felekezetűnk több gimnáziumában, szakközépiskolájában azonban már korábban visszagondolhattak a kezdetekre...- Az általános iskolák közül a soproni, valamint a Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola tanárai és diákjai idézhették fel a tíz évvel ezelőtti újraindulást, illetve alapítást. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a nagy múltú bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium 2006-ban alapításának kétszázadig a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény pedig százötvenedik évfordulóját ünnepelhette. Szeptemberben a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium jubilál; a 2006/2007-es tanév kezdetén veszi kezdetét az intézmény fennállásának kétszázadik évfordulójára emlékező ünnepségsorozat. Ugyancsak ebben a tanévben ünnepli fennállásának négyszázötvenedik évfordulóját a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium.- Es 2006 nyarán még „ünnepelnek" az evangélikus iskolákban dolgozó tanítók és tanárok is - az országos evangélikus pedagógus- konferencián.- Mint minden évben, az idén is megtartjuk az említett tanácskozást. Július 3. és 5. között szeretettel várunk mindenkit Békéscsabára, ahol ezzel az összejövetellel zárul a helyi evangélikus iskola jubileumi éve. ■ Gazdag Zsuzsanna Passiójáték a budaörsi Kőhegyen Bérelt busz, hívek, névsorolvasás, indulás. Olyan érzés fog el, mintha egy gyülekezeti kirándulásra vagy egy zarándoklatra készülődnénk. Hová is megyünk? A mikrofonban elhangzik néhány előzetes információ a célállomásról és az előadásról. Színházra fizettem be, de ez nem egy átlagos színielőadás lesz... A színtér: a budaörsi Kőhegy. Most nem turisztikai látványosságként, hanem egy passiójáték díszleteként. Nemcsak a fülemmel hallom, de valahogy belülről is érzem: nem akármilyen színházi estének nézünk elébe. A „zarándoklathangulat” ismét erősödik bennem, amikorra megérkezünk Budaörsre a Kőhegy tövébe, és a csoport egyházi vezetője édes mosollyal a felettünk magasodó hegyi keresztre mutat. Látom a tekintetéből a ránk váró gyaloglás fáradalmát, de azt is: mindennek meglesz a jutalma. Fent a hegyen a belépőjegyek mellé a szervezők igényesen összeállított és szerkesztett műsorfüzetet, valamint pokrócot adnak a kezünkbe, hiszen ez a szabadtéri előadás késő este, napnyugtakor kezdődik. Valóban, körülbelül 21 órára meg is telt az ideiglenesen felállított nézőtér, és megkezdődhetett az előadás. A passiójáték előadás-sorozatát szervező és támogató budaörsi Német Nemzetiségi Önkormányzat képviselője először német és magyar nyelven köszöntötte a közönséget, majd mesélt az előadás történelmi hátteréről. A budaörsi passiójáték hagyománya 1933-ban indult, amikor Bató Géza tanító-író szövegkönyve alapján ugyanitt színpadra állították Közép-Európa legnagyobb népi színjátékát mintegy kétszáz fős szereplőgárda, illetve száztagú ének- és zenekar részvételével. A két nyelven, magyarul és németül előadott passiójátékról a korabeli sajtó is hírt adott, Budaörsöt pedig egy évtizeden át mint a „magyar Oberammergaut” emlegették. Az akkor még működő budaörsi HÉV-vel érkező közönség az utazási jegyet nemcsak az alkalmi „színházba” való belépésre használhatta: a nézők a hegyre való gyaloglás közben bort és ebédet is kaptak. A Budaörsi passió hagyománya 1946- ban, a magyarországi németek elűzésével szakadt meg, s csak ötven évvel később az Euro Passió Szövetség támogatásával éledhetett újra. 2003-ban már négy magyar és két német nyelvű előadást tartottak az eredeti szövegkönyvvel. Most, 2006 júniusában a Budaörsi passió - éppen az elűzetés hatvanadik évfordulóján - közel ötszáz főt megmozgató, világszínvonalú produkcióvá alakult. A Dér András és Frigyesi András által rendezett passiójáték valóban felejthetetlen élményt nyújtott. A Kőhegy sziklái, a hegy látképe, a pusztát és lakott területet egyaránt megjeleníteni tudó háttér, a védett természetvédelmi terület különös adottságai, a kápolna tövéből elénk táruló város látképe a budaörsi éjszakában, a szereplők korhű ruhái, az élő állatok - szamárcsikó, lovak, kecskék és birkák - szerepeltetése, a sziklára vetített autentikus festmények és mindenekelőtt a kitűnő színpadi játék mindmind hozzájárultak ahhoz a komplex és természetes „passióélményhez”, amelyet egy klasszikus színpadi keret, mozivászon vagy a tévé képernyője talán nem is tudna közvetíteni. A budaörsi Kőhegyen három év múlva, 2009-ben rendezik meg a következő passiójáték-sorozatot, melyet - már jó előre - mindenkinek csak ajánlani tudok. ■ Balogh Zsuzsanna Nyugdíjba vonul Milán Gábor, a fóti Kántorképző Intézet gondnoka. Ennyi a hír. Naponta tucatszám jelennek meg hasonló híradások az újságokban, át is siklunk felettük. Azokat viszont, akik az elmúlt tizenöt év alatt megfordultak a Mandák Otthon falai között, ez a hír személyesen érinti; számukra ez a mondat egy korszak végét jelenti. Ebben az időben - leginkább az utóbbi nyolc évben - a kántorképző a béke szigete volt a számunkra. Biztosak lehettünk abban, hogy minden a helyén van, minden működik, vagy ha valami éppen nem, akkor hamarosan megoldódik a gond. Előfordult, hogy még meg sem fogalmaztuk a kérésünket, máris megkaptuk, amire szükségünk volt. A szilárd, megingathatatlan és szeretetteljes háttér hozzájárult ahhoz, hogy elmélyültebben, nyugodtabban végezhessük a ránk bízott feladatokat; ennek hatására a fóti munka szakmai színvonala emelkedett. Ha csak ennyit kaptunk volna, már az is felmérhetetlen ajándék. De ráadásként egy hiteles, hitbelileg elkötelezett személyiség kisugárzásában élhettünk, és ez mindannyiunkban, akik csak találkozhattunk vele, kitörölhetetlen nyomot hagyott. Milán Gábor nem szereti a reflektorfényt; ő mindig a háttérben munkálkodott hűségesen, Uráról bizonyságot téve. Reménységünk, hogy életpéldája követőkre talál. Hála legyen az Istennek, hogy vannak ilyen szolgálattevői! H -I-A Tihanyi textiltárlat Az egész ország ismeri a tihanyi apátság templomsziluettjét, akár a Balaton déli, avagy északi partja felől fedezi föl távolból a csigacsápokra emlékeztető tornyokat. Az apátság az elmúlt esztendőben - többek között - csodálatosan felújított külső és belső tereivel, valamint az egész esztendőben látható, a rendi székhely történetét bemutató kiállítással ünnepelte alapításának 950. évfordulóját. Az idei balatoni nyári szezon kezdetén a Bencés Apátsági Múzeum emeleti galériája a templom legnemesebb szellemi hagyományaihoz méltóan egy olyan kortárs magyar művésznek nyújtott teret életműve bemutatásra, aki minden látogatót hihetetlen erővel ölel körbe puha fonalakból szőtt, domborműhatású textiljeivel. Hager Rítta azon kevesek közé tartozik, akiket Magyarországon is méltó módon ismer és elismer a szakmai és közéleti kiválóságok sora. Megkapta például a dr. Mádl Ferenc volt köz- társasági elnök által alapított Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést a közösségi élet tevékeny műveléséért. A Kossuth-díjas művész egyik alapító tagja a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének, tagja a Magyar Kárpitművészek Egyesületének,valamint a Magyar Tudományos Akadémia keretén belül működő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. 1992 és 1997 között részt vett az UNESCO kulturális albizottságának a munkájában. És volt kitelepített magyar is a saját hazájában. Minden bizonnyal a megszenvedett évek tapasztalatai és az újrakezdések egyre gyarapodó örömteli élményei egyaránt hozzásegítették a művésznőt ahhoz, hogy mindenki számára meg tudja fogalmazni a benne mára letisztult célokat a maga egyéni mesterségbeli fogásain keresztül, újszerű szövésmódjának költői nyelvén. Amikor Michael Marsch domonkos szerzetes és teológus megnyitotta Hager Rítta tihanyi kiállítását, rendkívül mélyreható művészeti és filozófiai kiselőadásban foglalta össze mindazon szempontokat, amelyek egy istenhívő művészt jellemezhetnek. Hager Rítta textilképei már címük egyszerűsége által is koncentrálásra késztetnek. Ilyenek voltak egykor a hírnevet hozó, kötélből és fonalból font-szőtt úgynevezett Gondolkodószékek, és ilyen a Hullámzás, az Elmélkedés, az Ej, a Kitárulkozás, a Meditáció, a Teremtés. .. Ilyen az Oltárkép, amely egy hollandiai templom dísze, vagy a németországi Heiligkreuztal kolostorában, illetve templomában található két műve; ilyen a verőcei Szent Kereszt-kápolnában lévő, Oltárkereszt című képe vagy a városmajori templom Zarándokzászlója. Ma már több mint negyvenhat vendégkönyvet írtak tele azok a zarándokok, akik Berlinben, a híres Brandenburgi kapu tőszomszédságában épült Csend Termében némulnak el Hager Rítta Sugárzó csend című műve előtt, és a tudósok is elgondolkodhatnak a budapesti Magyar Tudományos Akadémián a Belső tűz című alkotás fényáradatáról. A kortárs európai művészet évtizedeken át hullámzó forrongásaiból - úgy tűnik - mintha egyedül csak ez a végkövetkeztetés lenne maradandó: az ember önmagában fedezze föl a Teremtő mását. Hager Rítta a mindenséget jelentő sugárzó fényt választotta, ezt tartja mindenekfö- lött fontosnak. A művésznő a már június közepétől látogatható kiállítása előtti utolsó pillanatig is még újabb műveken dolgozott. Készül a hamarosan megnyíló szombat- helyi textilbiennáléra éppen úgy, mint az 1956-os eseményekre való emlékezésre olyan alkotásaival, amelyek az isteni irgalmasság és a szeretet fogalmait próbálják közelíteni a művészet tisztelőihez az ő szublimált, lényegre törő kifejezés- módjával. Tihanyban augusztus 10-ig sokan meríthetnek még Hager Rítta hitéből, akit a fehér ruhás domonkos atya mellett a fekete ruhás bencés perjel, dr, Kor- zenszky Richard így méltatott: „Mi itt most feketén-fehéren állást foglaltunk a magyar és az európai hitbeliség teljes egysége mellett.” ■ Dvorszky Hedvig művészettörténész A kiállítás augusztus 10-éig tekinthető meg a Bencés Apátsági Múzeumban (8237 Tihany, I. András tér 1.) a hét minden napján 9-től 18 óráig.
