Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-06-25 / 26. szám
‘Evangélikus ÉletB EVANGÉLIKUS ÉLET 2006. június 25. 3 Megvan az ideje a rombolásnak és az építkezésnek ► Az egyházi sajtó gyakran ad hírt arról, hogy a gyülekezetek templomot renoválnak vagy építenek. Arról már kevesebb szó esik, ha valahol templomot bontanak le. Pedig ez történt két évvel ezelőtt a Veszprém megyei Mihályházán. Ez év június 17-én, szombat délután mégis volt okuk a gyülekezet tagjainak arra, hogy hálaadó istentiszteletre gyűljenek össze. Mihályházán a gyülekezeti életről a 18. század végétől vannak feljegyzések. 1782-ben Marcal- gergelyibe vittek egy gyermeket keresztelni. Akkoriban a reformátusokkal közös volt a gyüleAz elkészült harangláb kezet, de óhajtották az önállóságot; bizonyította ezt a saját templom utáni vágyuk. Almuk 1855-ben megvalósult: felszentelték az új hajlékot. Országosan is gyűjtöttek a templomépítésre, és a helyi reformátusok is bőkezűen adakoztak. 1898-ban tűzvész pusztított a faluban, ekkor megsérült a harangtorony, valamint megsemmisült az iskola és a tanítólakás is, amelyet 1939- ben építettek föl újra. 1949-ben mint filia Mezőlakhoz csatlakoztak, és renoválták templomukat; felszentelését 1950-ben Túróczy Zoltán püspök végezte. Nem lehetett könnyű azon a bizonyos két évvel ezelőtti közgyűlésen megszavazni, majd pedig végrehajtani a templom feletti halálos ítéletet. De amiképpen Máthé Csaba, a gyülekezet lelkésze fogalmazott: a tornya életveszélyessé vált. Akkor úgy döntöttek, hogy a régi templom helyén egy patinás fa haranglábat állítanak, amelyben az egykori templom harangjait helyezik el, valamint a tőle nem messze álló - egykor államosított - iskola- épületet alakítják át imaházzá. Ezek felszentelésére került sor az elmúlt szombaton. Miután Ördög Endre, a Veszprémi Egyházmegye esperese felszentelte a tornyot, a gyülekezet a hálaadó istentiszteletre az imaházba vonult, ahol Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke Ef 2,19-22 alapján prédikált. Hangsúlyozta: ahhoz, hogy építeni lehessen, le kell bontani a régit. A szívünkben is így van ez. Arra kérte a gyülekezet tagjait, hogy hagyják a jogosnak vélt aggodalmakat maguk mögött. Jézus most az otthonra lelés örömére hív az új imaházban. Ha a szívünkben nincs helye, ő hajléktalan lesz a világban. Becsüljük meg tehát a helyeket és az alkalmakat, amelyeket ő kínál fel - zárta igehirdetését a püspök. A 6,7 millió forintos beruházások az egyházkerület, az egyházmegye, valamint az önkormányzat támogatásán kívül a hívek adományainak köszönhetően valósulhattak meg. A szívekben viszont ott él a remény, hogy egyszer újra templomot építhetnek majd a régi helyén... ■ Menyes Gyula Éneklő elnökség ► „Talán jó lesz statikusokkal megnézetni az acsai templom falait” - hangzott dr. Fabiny Tamásnak, az Északi Egyházkerület püspökének aggódó szava az Észak-Pest Megyei Egyházmegye elnökségének iktatásán, miután hallotta az éneklő gyülekezet messze szálló, lelkes hangját. Az egyházmegye tizennégy gyülekezetből álló közössége ezzel is bizonyította: tetszik nekik, hogy esperesük, Mekis Ádám és egyházmegyei felügyelőjük, Bálint József a zenében és zenének élő ember. Az „énekes” ünnepre június 18-án került sor istentisztelet keretében az új esperesi székhelyen. Mekis Ádám Békéscsabáról származik. Édesapja harminc éven át volt esperes; ennél jobb iskolája aligha lehetett volna. Teológiai tanulmányai alatt Profile Károly személye formálta hitét, tudását. A fóti kántorképzőn harminc éven át oktatóként működött. Huszonhárom éve az acsai, Tra- noscius-hátterű liturgikus formában éneklő gyülekezet lelkésze. Felesége angoltanár, két fiúgyermekük van. Székfoglaló beszédében - amely olvasható a http://eszak.lutheran.hu címen - hallhattuk, hogy első feladatának tekinti az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és Kollégiuma tanári karának evangélikus teológiai képzését, egyben, valamint a Trausch Liza által vezetett biatorbágyi csendesheteken növekedett a keresztény hitben. „Akkor is közelében voltam az igének, amikor lázadtam" - fogalmazott a felügyelő. Mekis Ádámmal évről évre közösen szervezik az egyházmegyei kórusok találkozóját. Húsz éven át a fóti kántorképzőben éneket és karvezetést tanított. 1990-ben lett a péceli zeneiskola alapító igazgatója, ahol jelenleg is tanít. Felesége 1984 óta félállásban gyülekezeti munkatársként a péceli gyülekezet lelki életét gondozza, illetve az Evangélikus Rádiómisszió - Evangélikus Missziói Központ irodavezetője. Két lány- és egy fiúgyermekük van. Mekis Ádám esperes és Bálint József felügyelő házismeretének bővítését, hogy az ott nevelkedő diákok oktatásában jelen lehessen és erősödhessen az egyháziasság, a keresztény gondolkodás. Ehhez iskolának és gyülekezetnek - elsősorban az aszódi közösségnek - az összefogására van szükség. Bálint József ének-zene ta- nár-karvezető szakon végzett. Családjának, illetve a nyíregyházi gyülekezetnek a lelki közösségéAz ünnepi istentiszteleten a liturgia egyes részei között a nagy- tarcsa-pécel-acsa-erdőkürti összevont kórus énekelt Bálint Ágnes vezényletével. Az istentiszteleten jelen volt Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelője, valamint megtisztelte jelenlétével az eseményt dr. Har- rach Péter, az Országgyűlés alel- nöke és felesége is. ■ Horváth-Hegyi Olivér Nem vettek zsákbamacskát Apácán ► Apácára utazni mindig jó, mert meghitt vendégszeretet s valami felemelően meggazdagító hangulat fogadja a látogatót. Ezúttal különleges alkalomra invitált a meghívó: „Örömmel tudatjuk, hogy 2006. június 11-én 15 órakor az Apácai Evangélikus-Lutheránus Egyházközségben Simon László lelkész beiktatására kerül sor.” Az iktatás szolgálatát Zelenák József esperes végezte. A Barcaság északnyugati sarkában, az Olt bal partján, Brassótól harminchét kilométerre fekszik Apáca község. Vannak, akik a néprajzi ínyencségnek számító „kakaslövést” kötik e településhez, mások mint Apáczai Csere tésével karöltve - kulturális és szociális téren is számos értéket hozott létre. Részben nekik köszönhető, hogy 1998 óta évenként megrendezik az Apácai napok nevet viselő fesztivált, amely túlzás nélkül nevezhető a közösJános szülőfaluját tartják számon. A Budapest-Deák téri gyülekezet másfél évtizede testvérkapcsolatot ápol az apácai evangélikusok közösségével. Számos barátság szövődhetett már a két egyház- község fiataljainak közös táborozásain vagy a Deák téri Mikulásnak és kíséretének az Apácán tett látogatásai alkalmával. Az apácaiak „nem vettek zsákbamacskát”, amikor Simon Lászlót megválasztották paró- kus lelkészüknek, hiszen már kilenc éve szolgált feleségével, Simon (Nagy) Ilonával együtt segédlelkészként a gyülekezetben. A lelkész házaspár a hívek hitéleti gondozásán kívül - a falu vezeség- és kultúramegőrzés kiemelkedő alkalmának. Tavaly felavatták az Apáczai Közalapítvány támogatásával létrehozott oktatási központot, amely mint felnőttképzést végző intézmény a jövőben sokaknak új esélyt jelenthet a munkanélküliségből való kikerülésre. A központban helyet kapó teleház, könyvtár és az Apáczai Csere János-emlék- szoba szintén a régi-új lelkész, Simon László fáradhatatlan munkáját dicséri. Ezúton is hadd kívánjunk áldást a lelkészcsalád és az apácai gyülekezet életére és testvéri összetartozásukra! ■ Ifj. Cselovszky Ferenc Samáriai confirma ► Ezekben a napokban ér véget az Evangélikus Hittudományi Egyetem hatodéves hallgatóinak tíz hónapos képzése, amelynek a végén kerülhet sor a lelkészavatásra. Az öt éve bevezetett rend szerint a lelkészjelöltek egy-egy mentor mellé beosztva ismerkednek a gyülekezeti élettel, és készülnek a szolgálatra. Az alábbi, ApCsel 8,26-40-re épülő, rendhagyó bibliai parafrázis annak lehetőségét villantja fel, hogy a mai hallgató-mentor kapcsolat valamiképpen az apostolok korában gyökerezik. A következő sorok Fülöp diakónus és az etióp kincstárnok találkozásának felidézésével a mai mentorok és lelkészjelöltek elé is tükröt tartanak. Hónapok óta lázas izgalomban élt mindenki: lesz-e elég jelentkező? Miként találnak majd egymásra? Összeillenek-e? Milyen lesz az elszállásolás? Fülöp szívesen vállalt volna mentori szolgálatot. Jelentkezését elküldte Jeruzsálembe az „oszlopapostoloknak”. Azt remélte, hogy legalább a hetvenkét fős tanítványi kör egy tagját megkapja munkatársnak. Szíve mélyén persze segéddiakónusra vágyott, hiszen annyifelé kellett szétszakadnia. Feltétlenül olyasvalakit remélt, aki tud citerán játszani, hiszen ő már kevésbé volt képes lekötni a samáriai fiatalokat. Házaspárt is szívesen fogadott volna. Egy kikötése volt: csak eunuch ne legyen a jelölt. Ugyanebben az időben az etióp is izgatottan várta az apostolok döntését. Szeretett volna Jeruzsálemben szolgálni, ezért fel is utazott a fővárosba. Vagy azt is el tudta volna képzelni, hogy Etiópiában maradhat, hiszen ott a szállást is könnyen meg lehetett oldani. Szóban jelezte az apostoloknak, hogy továbbtanulási szándékai vannak: Ézsaiásból írta doktori értekezését, különös tekintettel arra a kérdésre, hogy ki a szenvedő szolga. Egyetlen kikötése volt: a kietlen, sivár és rossz hírű Samáriába ne kerüljön. Erről a vidékről ugyanis aggasztó értesülései voltak: tudta, hogy e keverék népség hazájától nem sok jót lehet várni. Aztán megszületett a döntés. Nem Fülöp és nem is az etióp döntött. Még csak nem is a jeruzsálemi apostolok. Akkor ki? „Az Úr angyala pedig így szólt Fülöp- höz...” (ApCsel 8,26a) Ugyanígy az Úr Lelke arra vezérelte az etiópot. Találkoztak. Együtt utaztak egy éven át. Néha hintón, néha ócska határon. De sokszor gyalogszerrel: „az apostolok lován", hogy stílusosak legyünk. Útközben nagyon sokat beszélgettek Jeruzsálemről és Etiópiáról, de legtöbbet mégis Galileáról. Felidézték a názáreti Tanító ÉGTÁJOLÓ alakját, ismételgették a róla hallott elbeszéléseket és a neki tulajdonított magvas mondásokat. Meghitt beszélgetések során elgondolkodtak azon, hogy egy-egy élethelyzetben ő miként döntött volna. Együtt olvasták az írásokat: Ézsaiást és Jeremiást, de bizonyos Máté, Márk és Lukács újszerű műveit is. Remélték továbbá, hogy János könyve is hamarosan megjelenik. Arról még mit sem tudtak, hogy egykor majd Júdás evangéliuma is napvilágra kerül. Az összefüggéseket kutatták. Hogy kiről mondhatta a próféta ezeket a mondatokat: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatnáfel? Mert élete felvitetik a földről." (ApCsel 8,32-33) Az etióp megkérdezte: a próféta önmagáról mondja ezt vagy valaki másról. Erre Fülöp az írásnak e helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. Az etiópot szíven találta a prédikáció. Úgy érezte, más ember lett. Élete legnagyobb döntése formálódott meg benne. Ezért, csak ezért várta, hogy egyszer már megálljon a hintó. Úgy érezték: közös szolgálataik során mindketten formálódnak. Megélték az egymásrautaltság izgalmát és a közös feladatvállalás örömét. Egy idő után már félszavakból is megértették egymást. Egyikük azt mondta: „szög”, másikuk így felelt: „olaj”. „Egyikük így szólt: „gyermek”, másikuk ezt mondta: „angyal”. Egyikük azt mondta: „test”, másikuk így felelt: „vér”. Sokat látogattak. Az egyik asszony, akit samáriai otthonában kerestek fel, Jákob kútjához vezette őket, és egy különleges látogatóról mesélt. Könnyek között számolt be arról, ahogy az illető feltárta élete rejtegetett titkait oly módon, hogy fel is oldozta őt bűneiből. A samáriai gyülekezet felügyelője pedig folyton csodálatos gyógyulásáról beszélt, ahogy tizedmagával együtt megszabadult a leprától. „A többi kilencről azóta sem hallottam” - mondta nekik szomorkás szemmel. Sok samáriai borzongva mesélte, hogy villámló szemű galileaiak annak idején kis híján felégették városukat, ám mesterük parancsára visszakozni voltak kénytelenek. Kórházba is gyakran mentek. Az intézményt egy samáriai őslakos alapította, különös gondot fordítva a traumatológiára és a sürgősségi betegellátásra. Egy éven át utaztak együtt. Sok minden történt még velük, de mindent elbeszélni nem tudok. Csak a végét mondom el. Egyszer csak megállt a hintó. Mindketten leszálltak. „Mi akadálya...?”- kérdezte félénken az etióp. „Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet" - mondta neki Fülöp. Aztán egy ideig csönd volt. Majd felharsant egy ősi ének, a confirma: „Erősítsd meg, Istenünk, amit cselekedtél értünk, és ne hagyd el népedet, kezeid alkotását. Erősítsd meg, Jézusunk, amit cselekedtél értünk, és tartsd meg, akiket megváltottál véred árán! Erősítsd meg, Szentlélek Isten, amit cselekedtél értünk, és egyesítsd híveidet békességben! Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor és mindörök- kön-örökké. Ámen.” Közös utazásuk ezzel véget ért. Az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és áz etióp is haladt tovább a maga útján - immár nem aggódva, hanem örvendezve! Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
