Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-06-25 / 26. szám
4 4T 20o6. június 25. KERESZTUTAK "Evangélikus Élet3 PRÚSZ-közgyűlés igeközeiben Novotny Zoltán elnök és Csorna Áron alánok ► Székhelyén, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának épületében tartotta rendes évi közgyűlését június 15-én a Protestáns Újságírók Szövetsége (PRÚSZ). A médiamunkásokat tömörítő szervezet áhítattal kezdődött összejövetelén az alapszabály módosításainak elfogadása, valamint a tisztségviselők jelölése, illetőleg megválasztása volt a „törvényben előírt napirend”. Ennek eredményeként (a tavasszal evangélikus püspöknek beiktatott Fabiny Tamás helyett) mostantól Csorna Áron református zsinati szóvivő tölti be a szövetség alelnöki tisztét, míg a titkári feladatokat Szentesi Zöldi László újságíró látja el. A PRÚSZ elnökévé ismét Novotny Zoltánt, a Magyar Rádió köztiszteletben álló főmunkatársát választották meg. A férfiak miatt kezdődött minden. Beszélgetés Schulek Edittel ► A német lelkészek imaközösségét 1916-ban alapították Gunzenhausenben. Az egyik lelkipásztor, Ludwig Thimme meginvitálta a lelkészek feleségeit is, ám a férfiak végül úgy döntöttek, hogy inkább oldalbordájuk nélkül tanácskoznak. A nők így a maguk számára szerveztek programokat. így jött létre a papnészövetség. Megalakulásuk kilencvenedik évfordulója alkalmából május 8. és 10. között háromnapos konferenciát szerveztek Burbach-Holz- hausenben Gyökerek, amelyek bennünket hordoznak témacímmel. A rendezvényen hazánkat - egy kedves meghívásnak eleget téve - Schulek Edit, egyházunk ökumenikus és külügyi osztályának a munkatársa képviselte. Egy keresztény toliforgatókat tömörítő szövetség közgyűlésén természetes, hogy a jelenlévők a tanácskozás kezdetén Isten igéjére figyelnek. Az együttlét „igei alaphangját” Barthel-Rúzsa Zsolt evangélikus lelkész adta meg. Rövid, a szeretet fontosságát és gyakorlati megélését hangsúlyozó elmélkedése után a levezető elnök, Novotny Zoltán vette át a szót, elsőként az alapszabályban tervezett módosításokat ismertetve. A javaslatokat a közgyűlés elfogadta, így a jövőben a szövetség elnökségének a tagjait a korábbi kettő helyett négy évre választják. jóllehet a PRÚSZ még csak második születésnapját ünnepelhette idén tavasszal, a jelenleg mintegy százfős tagság további gyarapodásának is záloga lehet a most megalakított ifjúsági bizottság. Ezzel kapcsolatban a következő bejegyzés került az alapszabályba: „Az ifjúsági bizottság elősegíti, hogy az egyetemista, főiskolás hallgatók bekapcsolódjanak a PRÚSZ tevékenységébe. Ennek érdekében kapcsolatot teremt az egyetemek, főiskolák kommunikációs tanszékeivel és a hallgatói önkormányzatokkal, szakmai versenyeket, konferenciákat, tréningeket szervez. Az ifjúsági bizottság elnökét és négy - minden protestáns egyházból legalább egy - tagját a közgyűlés választja meg.” A grémium a délután folyamán meghallgatta és elfogadta az elnöknek a szövetség tevékenységéről szóló beszámolóját, és ugyancsak jóváhagyta az ellenőrző, valamint az etikai bizottság jelentését. A tisztségviselő-választást megelőzően a baptista egyházelnök gondolatai oldották a közgyűlési kötelezettségek végrehajtásának meglehetősen „újságíróidegen” procedúráját. A Keresztény értékrend közvetítése a médiában címmel dr. Mészáros Kálmán történetesen éppen arról a szolgálatról beszélt, amelyre alapvetően - létrehozóinak szándéka szerint - a két évvel ezelőtt megálmodott PRÚSZ is hivatott. ■ G. Zs.- Hogyan került kapcsolatba a német papnők szövetségével?- Gyakran látogatnak hozzánk bajor lelkészcsoportok, amelyeknek segítünk programjuk összeállításában, és szükség szerint kalauzoljuk őket; munkám legérdekesebb részének tartom, amikor vendégeket kísérhetek, megmutathatom nekik egyházunk intézményeit és gyönyörű fővárosunkat. A hazai papnétalálkozó vendégeivel minden évben örömmel töltöm az egész hétvégét. A német papnészövetség egyik fő szervezője, Beate Peschke bajor lelkészfeleség több alkalommal is járt Magyarországon. A vele kialakult nagyon jó kapcsolat eredményeként másfél évvel ezelőtt a szövetségük tagjaiból álló csoport érkezett hazánkba; négy napig kísérhettem őket. Jólesik, hogy ez a látogatás olyan szép emlékként élt bennük, hogy „késői köszönetként” most ők láttak vendégül engem.- Úgy tudom, nem Ön volt az egyetlen külföldi vendég.- így van, Ausztriából - ahol szintén létezik papnészövetség - is érkeztek hárman a találkozóra, amelyen összesen kilencvenen vettek részt. Egyébként, habár minden német tartományból voltak meghívottak, a szervezők különösen is odafigyeltek az egykori NDK területén élő és szolgáló papnékra.- Mi volt ennek az oka?- A valamikori Német Demokratikus Köztársaságban - közismert okokból - nem volt könnyű sem lelkésznek, sem pedig lelkészfeleségnek lenni. Ők mégis megmaradtak a hitükben, összetartottak akkor is, és rendszeresen találkoznak azóta is. Nyugalomba vonulásuk után is aktívak maradtak, részt vettek és vesznek gyülekezetük életében. Nagyon megfogott, hogy milyen figyelemmel és szeretettel gondoskodnak idős, beteg, özvegy papnétársaikról.- Hogyan zajlott ez a jubileumi konferencia?- Mindennap áhítattal kezdtünk, ezt csoportos beszélgetések követték, és ugyancsak adódott lehetőség a közös Beate Peschke és Schulek Edit muzsikálásra. Különösen megható volt számomra, amikor két - egy kelet- és egy nyugatnémet lelkésznőkből álló - kórus dalban mondta el a papnészövetség történetét. A szűkebb körű összejöveteleken egy-egy csapat dolgozta fel a kilencven esztendő eseményeit. Színvonalas előadásban méltó módon emlékeztek meg a szövetség alapítójáról, Clara Heilefußröl, aki Ludwig Thimme kérésére vállalta el az egyházi szerveződés vezetését. A test- vémők - kezdettől fogva így nevezték ugyanis egymást - felismerték, hogy szükségük van az őszinte, nyílt beszélgetésekre, a Szentírással kapcsolatos kérdéseik megvitatására és mindenekelőtt a közös imádságra. Mottóul János evangéliumának egy versét választották: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (15,7)- Úgy tudom, Ön is tartott egy beszámolót.- Igen, röviden bemutattam hazánkat, áttekintést adtam egyházunk helyzetéről, és beszámoltam a magyar papnék körében végzett szolgálatokról. Nagy érdeklődéssel hallgattak, hiszen számos német gyülekezetnek, illetve lelkész házaspárnak van magyarországi kapcsolata. A magyar és a német papnék kapcsolatát erősítette, hogy 2002-ben a bajor Pfarrfrauenbund tagjai közé választották D. Szebik Imre nyugalmazott püspök feleségét, Máriát, valamint Görög Hajnalkát, Görög Zoltán lelkész házastársát.- Ön nem papné. „Kívülállóként” hogyan élte át e lelkészfeleségek számára rendezett alkalmat?- Igaz, hogy nem vagyok papné, de édesapám lelkipásztor volt, így nagyon is ismerős számomra egy lelkészcsalád élete. Jó volt, hogy ezen a találkozón sok személyes beszélgetésre kerülhetett sor, és megtapasztalhattam, átélhettem, hogy közösek az örömeink és a bánataink, éljünk akár Keleten, akár Nyugaton. A személyesség és a kapcsolatok ápolása miatt volt jó ez az összejövetel, és ezért várom nagyon a legközelebbi hazai pap- nétalálkozót is, amely tavasszal a tisztújítások miatt elmaradt, de reménység szerint ősszel megrendezik, és én újra kalauzolhatom a hozzánk látogató bajor vendégeket. ■ Gazdag Zsuzsanna Nincs két egyforma krumpli Könyvtár ajándékba ► Finnország Pori nevű városában június második hetében egy tíz nemzetet felvonultató nemzetközi konferencia zajlott, amely a Bevándorló gyerekek az ifjúsági munkában címet viselte. A magyar csapatot ifj. Cselovszky Ferenc, a Deák téri gyülekezet igazgató lelkésze, Baranyay Csaba kőszegi lelkész, Darvas Anikó Deák téri gyermek- és ifjúsági munkás, valamint e sorok írója alkotta.- Minden gyereknek adunk egy krumplit - meséli Greg, a lengyel önkéntes fiú, aki Poriban egy bevándorlók integrálását célzó iskolában dolgozik. - Miután mindenki jól megnézte a maga krumpliját, összeszedjük és egy kupacba tesszük őket. Ezután jön a feladat: válasszák ki, melyik krumpli volt náluk. A játék segítségével könnyebb megvilágítani, hogy mindannyian mások vagyunk: sokféle nemzetiséghez tartozunk, különböző a kultúránk, a vallásunk, a temperamentumunk, a bőrszínünk, az öltözködésünk, de mindannyian emberek vagyunk. Sőt arra is fel lehet hívni a figyelmet, hogy az egyes nemzeteken belül is minden ember más és más, nincs két egyforma orosz, finn vagy Szomáliái sem. Mint megtudtuk, Finnországban az elmúlt időszakban nőtt meg ugrásszerűen a bevándorlók száma, ezért a finneknek mostanában kell szembenézniük a multi- kulturalitásból adódó jelenségekkel, illetve a finnek és az emigránsok egymáshoz való problematikus viszonyával. Az új helyzetben megváltozik a szavak jelentése: mi a „normális” és mi a „más” egy egyre sokszínűbb társadalomban? Egy felmérés során olyan finn fiatalokat kértek meg arra, hogy határozzák meg a „normális” szó jelentését, akik évek óta emigráns gyerekekkel közösen tanulnak az iskolában. A válaszok lényege ekképpen foglalható össze: „Az a normális, akin nem látszik, hogy honnan jött, aki mindent úgy csinál, mint mások, és akit könnyen meg lehet érteni.” Mindeközben a bevándorló családok is félelemmel és bizalmatlanul tekintenek a befogadó országra, mert a kevés kapcsolatból adódóan az itt élő emberekről való információikat főképp a tévéből és az utcáról szerzik, és ezáltal főleg a szélsőségeket ismerik meg. Megannyi stresszt kell elviselniük, amelynek egy részét még a szülőföldjükről hozták magukkal, másik része a nyelvi nehézségekből adódik, a harmadik pedig a beilleszkedés és a saját kultúra megőrzésének állandó konfliktusából ered. Végül egy, a vallásosság hatására vonatkozó kérdés kapcsán megtudhattuk, hogy a vallásos identitás tudatos vállalása inkább segítséget jelent az emigránsok számára a beilleszkedésben. A vallás ugyanis többnyire hozzájárul ahhoz, hogy az ember pozitívan tudja megítélni, és értékesnek lássa önmagát. Erre pedig az idegen kultúrában, környezetben élve különösen is nagy szükség van. ■ Mády Erzsébet gyermekreferens A közelmúltban elhunyt Szigethy Sándor - Svédországban élt evangélikus lelkész, vallástanár - végrendeletében könyvtárát a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégiumnak adományozta. A hagyaték elszállítására Menyes Gyula püspöki titkár, valamint Töl- li Balázs, a Líceum igazgatója utazott ki a skandináv országba. A magyarországi küldöttség részt vett az immár kilencedik alkalommal megrendezett, Ige és anyanyelv című versmondó és bibliaolvasó versenyen a közép-svédországi tángagárdei gyülekezeti központban. A megmérettetésen Tölli Balázs volt a zsűri elnöke. A Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösség pünkösdvasámapi konfirmációi istentiszteletén Menyes Gyula is adott lelki útravalót a konfirmandusoknak. (A Svédországban készült hangképes riport-összeállítás meghallgatható a Magyar Rádió Kossuth adójának hullámhosszán július 3-án 13.30-tól az evangélikus egyház félórájában.) Képünkön Molnár-Veress Pál lelkész (balra) adja át a hagyatékot alkotó könyveket Menyes Gyulának (középen) és Tölli Balázsnak
