Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-06-11 / 24. szám

‘Evangélikus Élet®; KULTÚRKÖRÖK 2006. június II. !► 5 Pünkösdi dalnokok A Nógrádi Egyházmegye énekkari találkozóját ebben az évben rendhagyó módon pünkösdhétfő délutánján rendezték az 1780-as években épült, gyönyörű és az alka­lomra zsúfolásig megtelt sziráki templomban. Az igei szolgálatot Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke végezte Mk 14,26-28 alapján. A találkozón a balassagyarmati, egyházasdengele'gi, galgagutai, lucfalvi, sziráki, szügyi és vanyarci (képünkön) énekkarok adtak ízelítőt repertoárjukból. Meghitt és kedves pillanat volt, amikor iá. ár. Fabiny Tibor nyugalmazott teológiai professzor ér­dekesen és szívet melengetőén emlékezett meg a Nógrádi Egyházmegye és a sziráki evangélikusok történetéről. Megjelent Vajta Vilmos A diakóniai teológia a magyar társadalmi rendszerben A Luther Kiadó most megjelent kötete az egyháznak a szocializmusban meg­tett útját mutatja be. A könyv közép­pontjában az evangélikus egyház áll. Te­ológiai programként ennek az egyház­nak a keretein belül jött létre a „diakóni­ai teológia”. A programot képviselői „megalapozott kísérletként” jellemez­ték, amely a szocialista társadalmi rend­szerben megnyugtatóan rendezi az egy­ház és az állam viszonyát... Irány a Ráday utca! III. református zenei fesztivál ► „Hol dal zeng, telepedj meg! Rossz emberek nem énekelnek...” - mondja Goethe. Június 23. és 25. kö­zött érdemes lesz megfontolni és megfogadni a tanácsát, és - ha csak képletesen is - letáborozni a Rá­day utcában és környékén. Ugyan­is nehéz választani a III. reformá­tus zenei fesztivál tervezett prog­ramjai közül, legjobb tehát mindet végighallgatni. De még mielőtt a koncertekből sze­mezgetnénk, pár mondat erejéig idéz­zük fel, mit is kell tudnunk a fesztivál­ról. Az előzmények egészen 2002 janu­árjáig nyúlnak vissza az időben. Az or­szág legjobb református kórusainak kétszázhúsz énekese a Zeneakadémián megrendezett hangversenyen akkor énekelte fel a Református énekek CD-so- rozat első részének anyagát. Egy évvel később - természetesen új „repertoár­ral” - megismételték a koncertet, 2004- ben, illetve tavaly pedig már többnapos fesztivált szerveztek a hangfelvételek köré. Nem lesz ez másképp az idén sem. A Ráday utcában mindennap tizenegy órától kézműves- és könyvvásár, vala­mint borkóstoló várja majd az érdeklő­dőket, hogy aztán délutánonként már valóban a zenéé legyen a főszerep. Lássuk a kínálatot! Június 23-án, pénteken délután töb­bek között az evangélikus Völgyessy Szo- mor Fanni előadóművész, illetve a világ­zenét játszó Makóm együttes lép szín­padra. Este zsoltárénekléssel kísért mé- cseses-fáklyás menet vonul majd a Kál­vin téri református templomba. A késő esti zenés áhítaton ár. Szabó István püs­pök igehirdetését hallgathatják meg az érdeklődők. Szombat délután a Zurgó együttes moldvai csángó, valamint a Fugato Or­chestra progresszív szimfonikus dzsessz- rock zenéjével ismerkedhetnek meg a fesztiválra kilátogatok. Este az idén hu­szadik éve fennálló After Crying nevű ze­nekar ad koncertet. Mindeközben természetesen a szer­vezők eredeti szándéka - nevezetesen hogy lehetőséget adjanak a református kórusoknak a bemutatkozásra, illetve hogy szélesebb körben megismertessék a református énekeket - sem szorul hát­térbe. Kórus- és karnagytalálkozó, illet­ve kántortalálkozó is szerepel a prog­ramban, a fesztivál csúcspontja pedig minden bizonnyal a vasárnap esti kon­cert lesz, ahol a fentebb említett CD-so- rozat ötödik részét veszik fel. ■ V.J. A fesztivál részletes programja és a rendez­vényhez kapcsolódó egyéb információk a http://www.perifericrecords.com/rzf/ honlapról tölthetők le. A Szentháromságra mutató zenei gyakorlat ► Felemelő zenei élményben lehe­tett részük azoknak, akik ellátogat­tak május 28-án a Deák téri temp­lomba, ahol J. S. Bach Klavierübung című gyűjteménye III. kötetének részletei csendültek fel. A kötet darabjai ritkán szerepelnek a kon­certek műsorán, ezért volt külön­leges Trajtler Gábor vállalkozása, hogy zenés áhítat keretében előad­ja őket. A Klavierübung azon kevés gyűjtemény közé tartozik, amely még Bach életében megjelent nyomtatásban. Köteteit 1731 és 1741 között komponálta; a négyből hármat csembalóra írt, a 111. kötet pedig orgonaműveket tartalmaz. A sorozat grandiózus nyitánya az Esz- dúr prelúdium, ezt követi a korálok első csoportja, mely a liturgia Kyrie és Gloria tételeihez kapcsolódik, összesen három­én követi őket, majd az Esz-dúrfúga zárja a sorozatot, így összesen huszonhét (az­az háromszor háromszor három) dara­bot kapunk. A hármas szám, mely ezen­kívül megjelenik a keretező prelúdium és fúga által is felvonultatott három-há­rom témában, valamint hangnemének három előjegyzésében, Bach szimboli­kájában egyértelműen a Szentháromság Istenre utal, így mindez különös hang­súlyt kaphatott ezen a vasárnapon. Az előjátékok különböző szerkesz­tésben készültek, a koráldallam idézése mellett a kísérő szólamok a korái szöve­gét is kifejezik. Ez a bonyolult polifoni- kus szerkesztés sokféle elemzésre és ér­telmezésre ad lehetőséget a zenetudó­soknak, de az egyszerű zenekedvelők is megérezhetnek valamit a mély teológiai üzenetből Bach zseniális muzsikáján ke­resztül. Trajtler Gábor hangversenyén a keret- darabok mellett a nagyorgonára írt fel­dolgozások szólaltak meg úgy, hogy szór három feldolgozással. A második rész a lutheri katekizmusénekek feldol­gozása. Amiként Luther két kátét írt, úgy Bach is mindegyik dallamhoz két feldol­gozást ad: egy nagy előjátékot többma- nuálos orgonára és egy manualiter előjá­tékot kisorgonára. A kötetben négy du­előttük a kátéénekek egy-egy versszakát a Deák téri gimnázium kamarakórusa énekelte el Kardos Anna vezetésével. Az orgonaművek között szóban is hang­zott Isten igéje ift. Cselovszky Ferenc áhíta­tában. ■ — GYGD — A csend hercege Negyed százada hunyt el Pilinszky János ► Május 27-én volt huszonöt éve an­nak, hogy Pilinszky János meghalt. Személyét, költészetét már életé­ben legendák vették körül. A kriti­kák művei szűkszavúságát, nyelvi egyszerűségét és dísztelenségét emlegették, manapság pedig legin­kább annyit tudunk róla, hogy ka­tolikus költő volt. Pedig írói mun­kássága rendkívül sokféle, műfaji­lag roppant változatos, és életéről is sokat tudhatunk vallomásaiból vagy a vele készült számos inter­júból. Kevés olyan költőnk van, akinél ekkora távolság feszül mű és életrajzi adatok között. Költé­szetét nemigen tudjuk megközelí­teni az életrajz felől, inkább a mű­vek segítik megérteni az életét. Pilinszky János 1921 novemberében született Budapesten. Míg anyjához bensőséges, őszinte kapcsolat fűzte, ad­dig kemény, határozott apjától inkább tartott. „Engem tiszta erőből, válogatás nélkül ütött. Ökléről azóta is sokszor ál­modom, úgy is, ahogy összetört, és úgy is, ahogy ügyetlenül megnyílva igyeke­zett összerakni egyetlen darabbá, olyan­ná, amilyenné én akkor már réges-rég nem tudtam összeállni” - vallja később a költő. A fiát harciasnak, határozottnak re­mélő férfi szemében felháborító volt, hogy egyetlen fiúgyermeke költő akar lenni. Pilinszkyt emiatt állandó lelkiis- meret-furdalás gyötörte. Apja korai ha­lála miatt férfiassá nevelésére még keve­sebb esély adatott, ugyanis csupa nőro­kon vette körül. Különösen két nagyné­ni gyakorolt rá erős hatást. Az egyik Bébi volt, aki egy gyermekkori baleset miatt soha nem tanult meg rendesen beszélni. Pilinszky ezzel hozta kapcsolatba költé­szetének dísztelen, kevés szót használó kifejezésmódját. „Egy nagyon redukált nyelvet beszélt, talán szegényesebb nyel­vet, mint egy gyerek... Azt a néhány szót viszont, amit mondott, azt rettene­tes intenzitással mondta.” A másik nagy­néni, Bflitz Erzsébet a szervita rend apácá­ja volt, és egy lányjavító, -nevelő intézet­ben dolgozott. „Fiatal és gyönyörű bör­töntöltelékek” és prostituáltak voltak Pi­linszky első játszótársai. Saját gyerekko­rának emlékei, a gyermek alakja sűrűn visszatérnek később a műveiben. A fel­nőtt költő megőrizte a gyermek őszinte kíváncsiságát és állandó jelenidejűségét. Verseinek időtlensége ebből az élmény­ből fakadhat. Még hetedikes gimnazista, amikor el­ső verse nyomtatásban megjelenik az Élet című lap hasábjain, sőt ugyanebben az évben már a Vigíliában is publikál. Bár piarista gimnáziumba jár, tizennyolc éves kora táján hite meginog, elbizony­talanodik. Később újra rátalál Istenre; hi­te ekkor már személyes dráma gyümöl­cse: kiküzdött, megharcolt, gyötrelmes és gyönyörű hit. Egyetemi tanulmányai egy ideig men­tesítik a katonai szolgálat alól, ám 1944 őszén ő is megkapja behívóját. Alakula­tát Nyugatra irányítják. Marhavagonok­ban utaznak lebombázott pályaudva­rok, leplombált vagonok, szögesdrót mögül kitekintő arcok között. Amikor elindult, hátizsákját teletömte könyvek­kel, amelyeket később sorra dobott el. „Végül is egy maradt, az Evangélium ma­radt velem, de az viszont úgy maradt ve­lem, mint egy kutya" - emlékszik vissza később. A háború utolsó napjaiban ér­keznek Harbachba. Itt találkozik először a haláltáborok lakóival, és látja azt a vég­telen nyomort, amely az embert mos­lékfaló, szemétben kotorászó lénnyé alacsonyítja. Ettől kezdve költészetének központi gondolata marad a háború és a haláltáborok botránya. Versekben, ora­tóriumban, újságcikkekben, filmnovel­lában újra meg újra felbukkan majd a század jóvátehetetlen szégyene. Hazatérése után ideje nagy részét ká­véházakban, szerkesztőségekben, baráti társaságban tölti. 1946-ban kiadják első verseskötetét, a Trapéz és korlátot. Ritkán jelenik meg a magyar irodalomban ilyen vékony és mégis átütő erejű kötet. A kri­tika és a közvélemény elismeréssel és lel­kesedéssel fogadja. Az 1948-49-es kom­munista fordulat hatására azonban ki­szorul a hivatalos irodalomból. Hallga­tásra ítéltetett: verseit nem közük, a Szépirodalmi Kiadónál kap korrektori állást. Legendává válik hallgatása, magá­nya, szűkszavúsága. Túlérzékenysége, szorongása csak fo­kozódik az ötvenes években. Folyton at­tól fél, hogy letartóztatják, ezért éjsza­kánként nem fekszik le, hanem a foteljá­ban bóbiskoLÉletvitelét ekkoriban a túl­zott önkontroll jellemzi, amely állandó bűntudattal, önkritikával társul. Szerelmi kapcsolatai rendre kudarccal végződnek. 1954-ben megnősül, de rövid együttélés után el is válik feleségétől. Úgy jellemzi magát, mint a szerelem sivatagának örö­kös vándorát. A Kádár-rendszer már több teret en­ged neki: az Új Ember című katolikus lap munkatársa lesz, és újra megjelenhet verseskötete. Neve, magatartása a fiatal nemzedék számára jelképpé válik. Sok­felé hívják, gyakran szerepel felolvasóes­teken. Aki egyszer is hallotta Pilinszkyt verset mondani, nehezen felejti el az él­ményt. Szokatlanul éles, eksztatikus hangján nem szavalt, nem szöveget mondott föl, hanem látomásait osztotta meg a hallgatókkal. A hatvanas évektől kezdve erőt vesz félénkségén és tartózkodásán, egyre töb­bet utazik külföldre. Párizsban megis­merkedik a francia irodalom és szellemi élet számos kiválóságával. Jár London­ban, Lengyelországban, Olaszország­ban, Svájcban is. Akad olyan év is, ami­kor több időt töltött külföldön, mint itt­hon. Az utazások nagy ajándéka, hogy megismerkedik Jutta Scherrer vallástörté­nésszel. Alighanem ez a költő legtartó­sabb, fél évtizeden át tartó érzelmi kap­csolata. Verseit a hatvanas évek vége óta rend­szeresen fordítják, költeményei német, francia és angol folyóiratokban, antoló­giákban jelennek meg. Világossá válik, hogy helye van az európai irodalom él­vonalában. Felfedezik őt az újságírók is, számtalan interjú készül vele, mohó kí­váncsisággal faggatják életéről, művei­ről, világképéről. Egyik franciaországi útja során megis­merkedik egy francia zenészlánnyal, Ing­rid Ficheux-vel, aki egyébként éppúgy da­dog, mint Bébi. 1980-ban házasodnak össze, de nem tervezik, hogy együtt fog­nak élni. Mindketten megtartják állam- polgárságukat, és aztán hol a költő tölt néhány hetet Párizsban, hol Ingrid jön Magyarországra. A hetvenes évektől kezdve Pilinszky mind többet panaszkodik egészségi álla­potára. Többször szenved tüdőgyulla­dásban; erős dohányos. Étvágytalan, al­vászavarai vannak, depressziós. Előfor­dul, hogy heteken át altatják szorongá­sos idegkimerültség miatt. 1981 májusá­ban kórházba kerül ízületi fájdalmak miatt, ám ott kiderül, hogy megint in­farktust. kapott. Május 27-én este épp az ügyeletes orvossal viccelődött, amikor egyszer csak felnevetett, és meghalt. Úgy távozott, mint Saint-Exupéry kis hercege: „Csendesen dőlt el, ahogyan a fák. Még csak zajt sem keltett a homok miatt.” A temetésen egyik barátja így bú­csúzott tőle: „Van mit magaddal vinned »a valóság forró magjába«, hisz gyer­mekségedet mindvégig megőrizted. Már éled azt, amiről itt csak sejtelmed volt. Isten veled, János.” ■ Jánosi Vali

Next

/
Thumbnails
Contents