Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-06-04 / 23. szám

‘Evangélikus Életéi FÓKUSZ 2006. június 4. 7 „Ismerjük meg Luther érveit!” Beszélgetés a Magyarországi Luther Szövetség lelkészt elnökével ► A mára a fővárosban és Sopronban is rendszeresen összegyülekező, lelkes tagokat számláló közösség, mely lutheri örökségünk, reformá- tori kincseink ápolása, megismeré­se és megismertetése végett lett életre hívva, 1991. október 12-én Budapesten tartotta alakuló ülését. Dr. Reuss Andrást, a szövetség lel- készi elnökét, az Evangélikus Hit- tudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének tanszékve­zető professzorát kértem e jeles al­kalomból: mutassa be a Magyaror­szági Luther Szövetséget.- A szövetség az 1884-ben létrehozott Luther Társaság és az 1920-ban alapított Országos Luther Szövetség jogutódja­ként jött létre. Az alapító okirat szerint célja és feladata „reformátori öröksé­günk mélyebb megismerése és megis­mertetése, valamint mai alkalmazása; az evangélikusság iránt érdeklődők vagy abban megerősödni kívánók számára segítségnyújtás; Luther Krisztus-ismere­tének és evangéliumértelmezésének megismerése; a mai evangélikus gondol­kodás kritikus számontartása. Ennek ér­dekében ismeretterjesztő és tudomá­nyos kiadványok közzététele, konferen­ciák és találkozók szervezése. Tehát nem „elvakult” Luther-követők köre alakult meg. Egy mondatban így foglalható össze célunk: ismerjük meg Luther érveit! Ez fáradságos munka, de hála Istennek, mindig vannak érdeklő­dők. Sopronban havonta tartanak elő­adásokat, körülbelül száz fő részvételé­vel; itt, Budapesten pedig mintegy tízfős lelkes kis kör gyűlik össze alkalmanként, a főváros vonzáskörzetéből is - mond­hatni „szellemi szórványmunkát” vég­zünk. Évente nyolc-kilenc előadást tar­tunk. Ötven körüli a Budapesten és kör­nyékén élő regisztrált tagok száma, sze­rény éves tagdíjból gazdálkodunk. Köz­ponti fekvése miatt a Budapest-Deák Té­ri Evangélikus Gimnázium könyvtára ad otthont a találkozóknak. Iß. dr. Fabiny Ti­bor után én vettem át a budapesti előadá­sok szervezését.- A könyvespolcon egész kis könyvtárnyit tesznek már ki a szövetség által megjelentetett Luther-művek...- Igen, hiszen vállalt feladatunk Luther- művek kiadása új - vagy első ízben ma­gyar - fordításban. Kilenc füzet és tíz kö­tet jelent meg eddig Luthertől, Lutherről. Örömünkre sok elfogyott már közü­lük... Jelenleg előkészületben van egy Luther-prédikáció, melyben a reformá­tor a „kalmárkodásról és az uzsoráról” értekezik - igencsak aktuális téma -, va­lamint Luthernek az emberről szóló té­zisei és a bűnbánati zsoltárokhoz fűzött magyarázatai.- Május 22-én ért véget a Luther-szövetség tavaszi szemesztere. Professzor úr előadása - „Isten istensége és a krisztusi megváltás ereje” - egy Luther-mű újbóli megjelenéséhez is kap­csolódott. Melyik ez a könyv?- Mindmáig érdeklődést kelt a huma­nizmus és a reformáció két legjelentő­sebb alakjának, Erazmusnak és Luthernek a négyszáznyolcvan évvel ezelőtti vitája. Az a tény is bizonyítja ezt, hogy a vitázó felek iratai a közelmúltban már magya­rul is megjelentek. Erazmus 1524-ben született A szabad döntésről (De liberó arbit- rio) szóló írásának első teljes fordítását 2004-ben vehette kézbe az olvasókö­zönség (fordította és a bevezető tanul­mányt írta R okay Zoltán; Jel Kiadó). Ez a kiadvány tehát követte Luther 1525-ben elkészült válaszának - A szolgai akarat (De servo arbitrio) - az 1996-ban megjelent első teljes fordítását. Mivel A szolgai aka­rat című kötetnek mind az ezerötszáz példánya elfogyott, most második és ja­vított kiadása van előttünk (latin eredeti­ből és németből magyarra fordította Ja- kabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön és Weitler Sándor). Nagy dolog, hogy egy nem éppen könnyed vagy népszerű olvas­mánynak - vitairatnak - ilyen nagy ke­letje van! Régi „adóssága” volt ez egyhá­zunknak, bár tény: nehéz szöveg. Filo­zófiai, teológiai szempontból egyaránt érdekes.- Luther eme műve alapvető reformátori ta­nítást tartalmaz. Mi indította őt arra, hogy vi­tába szálljon kora egyik legnagyobb gondolko­dójával?- Az ókorban is kérdés volt a szabad akarat mibenléte. Van-e az embernek szabad akarata, s ha van, mire irányul­hat: e világi döntéseinkre vagy akár az üdvösségre is? Augustinust és a többi egy­házatyát, sőt Cicerót is foglalkoztatta ez a kérdéskör. Erazmus a római katolikus egyházat számos alkalommal bírálta, csúfolta, noha korábban maga is szerze­tes volt. Állásfoglalást vártak tőle mind­két oldalon, a reformáció és a katoliciz­mus „táborában” is. A két nagy gondol­kodó tehát összecsapott. Erazmus és Luther felfogása lényegé­ben különbözik. Erazmus a jogi értelem­ben véve igazságos Isten felől közelíti meg a kérdést, amikor Isten igazságossá­gához elengedhetetlennek tartja az em­ber szabadságát. Luther azonban az iste­ni megváltás felől nézi a problémát. Ha akár csak a legcsekélyebb mértékben is az ember igyekezetén múlna a megvál­tás, akkor ez azt jelentené, hogy Isten ereje.nem elégséges az ember megváltá­sához! Egész reformátori munkásságá­nak középpontjáról, az isteni kegyelem feltétlen voltáról van nála szó. Isten megváltó műve Krisztusban lett teljes, és nem kell kiegészíteni. Luther értelmezé­sében Isten cselekvése indítja az embert a jó cselekvésére. Luther szerint az a jó is tehát, amit Isten jóságának indítására az ember tesz, és az embernek tennie kell, végső soron Isten munkája az ember­ben. Erazmus irata ellenben amellett kardoskodik, hogy az embernek meg kell tennie azt, amivel teljessé lehet Isten kegyelme. És ezzel a reformáció alapkér­déséhez érkeztünk, amely túlmutat a fe­lekezeti határokon. A „régi egyház” és a reformáció csapott itt össze, méghozzá mindkét részről a „csúcsok csúcsa” sze­mélyében... Azért érdemes ma is tanul­mányozni A szolgai akaratot, mert Isten istenségének és a krisztusi megváltás pá­ratlanságának, fenségének és erejének robusztus védőirata, ezáltal a reformá­tori „egyedül hit által, egyedül kegyelem­ből, egyedül Krisztus” üzenetének doku­mentuma, a ragyogó tisztaságban hirde­tett evangélium védőirata.- Folynak-e ma hasonló fajsúlyú, szenvedé­lyes, izgalmas, mozgósító erejű teológiai viták?- Igen, természetesen ma is zajlanak ökumenikus szinten viták, például az úrvacsoratan tárgyában, vagy pápai en- ciklikákra reagálnak a protestáns egyhá­zak. Gyakran előfordul, hogy nemcsak a felekezetek között, hanem az egyes fele­kezeteken belül is vitát gerjeszt egy-egy megszólalás értelmezése. Hadd jegyez­zem itt meg: ezek a viták nagy teológiai tudással rendelkező embereket kíván­nak meg, de élénk érdeklődést váltanak ki sokszor másokban is.- Milyen tervek foglalkoztatják mostaná­ban a jubileumát ünneplő szövetséget?- Talán első hallásra furcsán hat, de közeledik 2017, a reformáció megindu­lásának ötszázadik évfordulója. Erre mind a Luther-szövetség, mind a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház méltó­képpen szeretne felkészülni. Éppen ezért dr. Fabiny Tibor nyugalmazott egy- háztörténész-professzor kérelmet nyúj­tott be az országos egyházhoz, melyben jubileumi emlékbizottság létrehozását java­solja. Bízunk az országos elnökség tá­mogatásában, hiszen azt gondoljuk: időben el kell kezdeni a felkészülést, pél­dául a pályázatok kiírását.- Talán kevesen tudják, hogy az Ön mun­kájának köszönhetően olvashatunk hetente más-más Luther-idézetet hetilapunk címlap­ján vagy második oldalán. Kérem, avasson be a szerkesztés titkaiba!- 2001 pünkösdjétől végzem ezt a munkát, az idén már le is adtam a hato­dik év anyagát a szerkesztőségnek. Ha Luthert olvasva valami találó rövid szö­vegre bukkanok, azonnal beírom a táb­lázatom megfelelő helyére, az egyházi év, a dátum, az Agenda szerint. Például a 2008. évi karácsony már „készen van”... A kevésbé karakteres vasárnapoknál pe­dig lapozgatom a Luther-műveket.- Akár humoros is lehet egy-egy idézet?- Hogyne! Az Asztali beszélgetésekből is idéztem már. Az a fő szempont, hogy a szakasz önmagában is megálljon, értel­mezhető legyen. S persze legyen frap­páns, valamint fontos, hogy előzetes is­meret nélkül is megértse az olvasó. Nagyra értékelem Luthert, mert tisztán szólaltatta meg az evangéliumot; továb­bá azért is, mert komolyan veszi a ke­resztény életfolytatást, mert kiváló a hu­mora, s mert nyelvének erőteljessége, sa- va-borsa, stílusa a fordítás után is hat. Hátha kedvet csinálunk az idézetekkel a további olvasáshoz! Sokan szeretnék őt deheroizálni, pedig nagyon sokat lehet tanulni tőle - a gyengéi vagy hibái mel­lett is tanulságos figyelni az evangélium­nak erre a szinte páratlan hirdetőjére! Is­merjük meg igazán, tehát a műveket ta­nulmányozva a lutheri reformációt - hi­szen lutheránusok vagyunk! ■ Kőháti Dorottya Felvételünk a Luther Szövetség 2005. április 30-án tartott közgyűlésén készült A Luther-szövetség soproni csoportjának tizenöt éves szolgálatáról Az 1920-ban alakult Országos Luther Szövetség egyházunkban kimagasló szol­gálatot végzett a sajtó területén is. Talán nem mindenki tudja, hogy hetilapunkat, az Evangélikus Életet szervezetileg 1933-tól az Országos Luther Szövetség adta ki. Nem véletlen az sem, hogy a Magyar- országi Luther Szövetség soproni cso­portjának alakulási éve 1991, amikor a lí­ceum is újra megnyitotta kapuit az evangélikus gimnáziumban tanulni kí­vánó fiatalok számára. Ugyanis kezdet­től fogva az volt a szándékunk, hogy az egyházi iskoláinkban tanuló ifjúságot bevonjuk a Luther-szövetség munkájá­ba. Ezért érthető, hogy a licisták bekap­csolását egy evangélikus líceumi tanár­nő, dr. Lang Jánosné szorgalmazta, aki nemcsak hogy megtette az első lépése­ket a szövetség soproni csoportjának megalakulásakor, hanem mind ez idáig élen jár a szervezőmunkában, sőt a Ma­gyarországi Luther Szövetségben a jegy­zői tisztséget is betöltötte. Mint a soproni csoportban kezdettől szolgáló lelkész, Isten iránti hálával az alábbi három tényt szeretném kiemelni. Összejöveteleinket minden hónap második keddjének délutánján tartjuk a gyülekezeti nagyteremben, írásbeli meg­hívókkal és templomi hirdetésekkel invi­táljuk azokat, akik tagdíjukkal támogat­ják az országos szövetséget, vagy meg kí­vánják hallgatni a meghívóban közölt té­mát. Az együttléten - melyet mindig áhí­tattal kezdünk - általában harminc-hat­van fő van jelen. Az áhítatot lelkész tart­ja, aki az ének és az imádság után igét hir­det, mely reformátorunk szerint „kőszál­ként megáll”, és „porba dönti” mindazt, ami Isten népét fenyegeti. Az előadások témáját az előadók szakterületükről hozzák. Fontos, hogy előtérbe kerüljön a reformátori teológia Krisztus-központúsága és a mai ember számára való aktualitása. Ezért többször tartott előadást dr. Reuss András teológiai professzor, a Luther-szövetség országos lelkészi elnöke. A 2006. tavaszi sze­meszterben utolsóként tartott előadá­sának ez volt a címe: Isten istensége és a krisztusi megváltás ereje - Luther értekezése az akarat szabadságáról. A tizenöt év alatt bevontuk a soproni evangélikus tan- és nevelőintézménye­ink igazgatóit, tanárait, a művészeti élet képviselőit, az irodalom és a tudomány művelőit, sőt határainkon túli szolgálat­végzőket is meghívtunk (például Fónyad Mi történt pünkösdkor? Jól tudjuk: a Szentlélek kitöltése, Péter prédikálása, háromezer ember megtérése. De itt az is fontos, és arról is beszélnünk kell, ami pünkösd előtt történt. Kik várták és vár­ják pünkösdöt, mi az előzménye, mi az előfeltétele? A legvilágosabb választ erre Jézus sza­vai adják: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hoz­zám, és igyék!" (Jn 7,37) Tehát azok várták és várják pünkösdöt, akik érzik az örök szomjúságot. Akiknek az életét nagy üresség jellemzi. Mert nincsen rosszabb, mint jóllakottan ülni terített asztal előtt. És nincsen rosszabb, mint lelkileg jóllakot­tan ülni a templomban a szószék alatt, vagy mint reggel „jóllakottan” nyitni ki a Bibliát, úgy, hogy nem vagyok üres, és nincs bennem ige utáni vágy. Régen a zsúfolt villamosra kitették á táblát: „Megtelt”, hogy már senki ne pró­báljon meg felszállni rá. Hány szív van ma így! Rájuk lehetne írni: „Megtelt". Meg­telt a világ örömeivel vagy gondjaival, a maga terveivel és csalódásaival. Mi előzi meg pünkösdöt? Az, hogy rá­ébredünk: üres és céltalan minden. Sokan hideg, kemény szívvel éneklik ezen az ünnepen: „Jövel, Szentlélek Úris­ten...” Számukra még nem jött el a szomjúság ideje - a megfáradás ideje. Még nem jött el a nagy lelki nyomorúság ideje, mikor már nemcsak a világból, az emberekből, hanem önmagukból áb­Pál lelkészt Ausztriából). Az együttlétek gazdagítása végett bekapcsoltuk egyhá­zi iskolánk ifjúságát is; ők zenei és vers­betétekkel örvendeztették meg a hallga­tóságot. A külföldi tanulmányutak mélyítették szövetségünk munkáját. Talán érthető, hogy a legtöbbször a reformáció hazájá­ba kirándultunk, hogy megtekinthessük a Luther-emlékhelyeket. A hat tanul­mányút során szerzett sok-sok élmény részletezésére e helyütt nincs mód. Az utak emlékét videofelvételek is őrzik. A legmelegebb fogadtatásban Alten- steinben részesültünk két út alkalmával is. Reformátorunk nyomdokain járva felkerestük Schmalkaldent, Eislebent, Erfurtot, Wittenberget, Wartburg, illetve Coburg várát, valamint Augsburgot. 1997 nyarán Lützenben megálltunk a II. Gusztáv Adolf halála helyét jelző kőtömb előtt, közben énekeltük: „Ne csüggedj el, kicsiny sereg...” Imát mondtunk a svéd Lund dómjában, ahol ötven évvel azelőtt megalakult a Lutheránus Világszövetség. Aztán jött Dánia, ahol Koppenhágában tartottunk istentiszteletet. A németorszá­gi Lübben temploma előtt Paul Gerhardt lelkész, énekköltő szobrán a „Befiel du deine Wege” - „Bízd rám útjaidat” - felirat erősítette meg bennünk annak a remé­nyét, hogy épségben érünk haza, bár Né­met- és Lengyelországban akkor éppen áradás pusztított. Egy másik utunk a felvi­déki evangélikus városokba vezetett: Eperjesre, ahonnan Kolbenheyer Sopronba került; Kassára, Rozsnyóra, Rimaszom­batba, Losoncra, ahol magyarul hangzott az ismertetés a lelkészek ajkán. Egyik nyári kőrútunkon elérkeztünk Svájcba, Bembe és Bázelbe. Ez utóbbi városban a német gyülekezet istentiszte­letén szolgáltunk, ahol magyar ajkú test­vérek is velünk voltak. Útjainkon reggel és este a buszban tartottunk áhítatot a ki­ránduláson részt vevő lelkészek vagy teológushallgatók szolgálatával. Vasár­naponként egy-egy gyülekezet istentisz­teletén vettünk részt. E cikk írója Istennek ad hálát azért, hogy a kirándulások alkalmával lehető­sége volt igét hirdetni magyar, illetve német nyelven Altensteinben, Bázel­ben, Eperjesen, Koppenhágában, illetve Schmalkalden elővárosában. A szolgá­latok végzésébe többször bekapcsolód­tak az útitársak is énektanítással, beszá­molóval, imádsággal. ■ SZIMON JÁNOS rándulnak ki. Mikor rádöbbennek arra, amit Jónás így vallott be a viharzó tenge­ren: „.. .énmiattam támadt ez a nagy vihar rá­tok" (Jón 1,12c) - Keserves dolog rádöb­benni, hogy alapjában véve bennem van a hiba, én rontok el mindent. Péter pünkösdi prédikációjának hatásá­ra háromezer ember „szívében megkese­redett”. Ez a megkeseredés fájó, de ez már pünkösd előszobája. Ekkor már szíven üthet Jézus hívó szava: „Ha valaki szomjazik jöjjön hozzám, és igyék1” Az élő vizet, vagyis a Lel­ket kínálja. Ez a Lélek nyitja meg a szívün­ket, hogy felfogjuk Isten ajándékait. Ez­után mást fog jelenteni számodra, ha meg­szólal a harang, ha felmegy a szószékre a lelkész, ha az úrvacsorához térdelhetsz... Mindez életszükséglet lesz, nem pedig csak szép szokás. Kevés lesz a vasárnapi prédikáció, ezért minden reggel éhesen nyitod ki a Bibliádat. Pünkösd után tapasztaljuk, hogy az ige nem betű, hanem élő és ható erő! Élet- fordító és életformáló valóság! Tehát láthatjuk, pünkösdben az is fon­tos, ami előtte van - a lelki összetöretés, a magam elveszett voltának meglátása. Karácsony és húsvét után ez pünkösd üzenete: személyesen ránk irányítja az ige fényét. Új színt kap minden. Új lelki éh­ség és szomjúság támad. Már boldogan vallom, hogy nekem is szól Jézus hívása: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék'" ■ Gáncs Aladár Pünkösdi szomjúság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents