Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-06-04 / 23. szám
8 4i 2006. június 4. élő víz ‘Evangélikus ÉletS Az Egyházak Világtanácsa elnökeinek pünkösdi üzenete Az apostolok cselekedeteiről írott könyv 2. fejezetének leírása szerint pünkösd napján a Szentlélek átformáló ereje munkálkodott a különböző emberekből állók ünneplő közösségen. Sokan közülük távoli vidékekről jöttek. Ez év februárjában a világ minden sarkából összese- reglett több ezer keresztény hasonló élményben részesült, amikor részt vettek az Egyházak Világtanácsának Dél-Brazí- liában tartott nagygyűlésén. Az Egyházak Világtanácsa Porto Al- egrében tartott 9. nagygyűlésének imádságai és himnuszai még most is a fülünkben csengenek, és melengetik szívünket. Azzal a meggyőződéssel hagytuk el a nagygyűlést, hogy ott meghallgatásra talált imánk: Jsten, kegyelmed szerint formáld át a világot!" Ugyanannak a Szentiéleknek a hatalmában, amely kiáradt a tanítványokra az első pünkösd alkalmával, köteleztük el magunkat Porto Alegrében arra, hogy továbbra is munkáljuk a keresztény egységet; hogy keressük az együttműködés azon eszközeit, amelyekkel közösen végezhetjük a küldetést és a szolgálatot; hogy békében éljünk együtt az Erőszak legyőzésének évtizede (2001-2010) elnevezésű programunk jegyében. Amint tudatosodik bennünk, hogy javítanunk kell kapcsolataink minőségén; amint azon fáradozunk, hogy fontosak és hitelesek legyünk az ökumenikus élet területén; és amint arra törekszünk, hogy együtt végezzük a szolgálatot, és együtt töltsük be a küldetést, felbátorítva érezzük magunkat arra, hogy újra meg újra megnyíljunk a Szentlélek előtt. Az előtt, aki nyilvánvalóvá tette önmagát azon a napon, amikor minden jelenlévő számára világossá lett az az új közösség, amelyhez immáron mindannyian odatartozunk. Ez az új élmény lelkesedésben mutatkozik meg. Egy új identitás érzékelésében, valamint a Krisztushoz és az egymáshoz való odatartozásban, a Szentlélek hatalma által. Mindezt pedig az első pünkösdön a tanítványok különböző módon fejezték ki, összhangban saját kultúrájukkal és miliőjükkel. Szintén a pünkösdi élmény része, hogy megjelenik ez a szó: „koinónia” (közösség, részvétel). ApCsel 2,42-ben ezt olvassuk: „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” Az első keresztények ezáltal a hit és az élet közösségét vállalták. A közösség eme új élete úgy érkezik meg hozzánk, mint a változás szele, megváltoztatván nyelvünket, azt a módot, ahogyan kommunikálunk, valamint ahogyan egymáshoz és a világhoz viszonyulunk. Legyen az idei pünkösd is az új kezdet ideje! Az Isten és egymás iránti elkötelezettségünk megújulása és az az időszak, amikor megerősödik közös bizonyságtételünk, amint Isten küldetésének szolgálatára ajánljuk magunkat. ApCsel 1,8 ígérete és kihívása megmarad számunkra ma is: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeábán és Samá- riában, sőt egészen a föld végső határáig.” Pünkösd ünnepe felvázolja előttünk azt a két erőt, amely a krisztusi mozgalmat hajtja. Az egyik a Szentlélek, a másik az ige. Mindez az Atya, a Fiú és a Szentlélek ajándékaként érkezik a hívekhez (ApCsel 2,33). A Szentlélek kiáradása hozza létre a hívek közösségét, ugyanakkor felruházza őket az üdvösség üzenete hirdetésének a feladatával. A Szentlélek eljövetele továbbá világosan rámutat Isten kegyelmének mindeneket átölelő jellegére. A Szentlélek, aki a próféták által is szólt, előre kinyilatkoztatta ezt: „Azután kitöltőm majd lelkimet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétáim fognak, véneitek álmokat álmodnak ijjaitok látomásokat látnak” 0óel 3,1) Örvendezzünk annak, hogy a Szentlélek Isten ajándéka az egész egyház számára pünkösdkor. Válaszoljunk erre azzal, hogy Krisztus tanúságtevői leszünk „a Föld végső határáig”. Imádság Kegyelmes Isten, jöjj hozzánk, jöjj és kísérj bennünket, hogy életutunkat kegyelmedben és békességedben járhassuk. Tölts el bennünket reménységgel, hogy elválasztó falakat bonthassunk le. Lelkesíts bennünket ökumenikus utazásunk során. Engedd, hogy nagy találkozások és párbeszédek történjenek közöttünk. Küldd el Szentlelkedet, hogy megerősödjünk prófétai szerepünkben, és meghirdessük az általad hozott szabadságot. Szentlelked legyen enyhe szellő, amikor vigaszra és biztonságra szorulunk, de legyen erős szél, amikor elkényelmesedünk, s alkalmatlanná válunk igéd hirdetésére. Életadó békességed vegyen lakozást testünkben, és nyerjen kifejeződést megbékéltető cselekedeteinkben egyének, egyházak, egyházi vezetők, vallások, minden nemzet és minden állam között. Világot átformáló kegyelmed indítson arra, hogy egymás kezét megfogjuk, s rámutassunk arra a szabadságra, amelyet szereteted ad nekünk. Mutasd meg áldásodat rajtunk, amint járjuk életutunkat, hirdetvén az igazságosság, a szolgálat és az elfogadás jó hírét. Ámen. Fordította: Bóna Zoltán Bábeltől pünkösdig Sokféle út vezetett az első pünkösdi közösségig. A számunkra legismertebb, a legtöbbet emlegetett út a Golgotától az üres síron át vezet a Szentlélek munkájának nyilvánvaló kezdetéhez, melyet a keresztény egyház alapításaként tartanak számon. De indítható a történet az ószövetségi próféciáktól; indítható karácsonytól, Jézus megszületésétől is. Lehet közvetlen összefüggést felfedezni menny- bemenetel ünnepe és pünkösd között. A Fiú befejezte küldetését, a Lélek színre lép. De hát bizonyos, hogy mindez az Atya műve, és a Fiú sem hagyta el az övéit, a Lélek pedig a történelem egészében munkálkodott és munkálkodik. Nagy titok a Szentháromság, de annyi bizonyos, hogy isteni személyei nem állíthatók szembe egymással, sem rangsorba. Bármilyen ehhez hasonló igyekezet a rajongás veszélyével jár - főleg a Szentlélek birtoklására, az első pünkösd csodájának erőltetett megismétlésére való törekvés. Pedig nem kell erőlködni, a Lélek munkája ma is élő és ható; nem a látványban, a külső jelekben, hanem a közös hitben, szolgálatban, szeretetben. Ma is újra meg újra megismétlődik a csoda: alkalmatlan, sokféle okból alkalmatlan emberek hirdetik az evangéliumot, mások befogadják, és megváltozik az életük. A korábban egymást nem értő, megosztott sokaságok élő hitű közösséggé változnak át. Aki gyülekezetekben átélt ilyen csodát, az tudja, érzi, mi történt pünkösdkor. De egy másik utat is fel lehet vázolni a pünkösdi csoda közelebb hozatala érdekében. Ez az út Bábel tornyától vezet a pünkösdi közösségig. Arról szól, hogy ami Bábelnél végzetesen elromlott, az pünkösdkor helyrejött. Bábel tornyának építői úgy vélték, olyan magas tornyot lesznek képesek építeni, hogy elérik Istent, átveszik hatalmát. Azóta is, a toronyépítők kudarca ellenére is, újra meg újra többféle értelemben megismétlődik a bábeli történet. Az ember Isten helyére tör. Gőggel tölti el a tudomány fejlődése vagy az, ha sok pénze van; kisebb-na- gyobb közösségek, népek, nemzetek felett hatalommal bírva féktelenné válhat önteltsége... Azután ledől a torony, mindig ledől. A tudomány újabb és újabb eredményei mélyítik, nem pedig cáfolják a hitet, megerősítik az ember Istenre szorultságát, halandó, esendő voltát. A pénzzel igazi értékek nem vásárolhatók meg; ha jelentős is a szerepe rövid távon, a barátság, a szerelem, a szeretet kívül esik a pénz hatalmán. És minden, bármikor gondosan felépített hatalmi torony törvényszerűen megdől, ledől. Bábelnél nemcsak a torony omlott ismételten össze, hanem szembesülhettek a még nagyobb bajjal, a nyelvzavarral, amely az emberi lehetőségek behatárolt voltát mutatja. Azért sem megy a tornyok építése, mert nem tudunk szót érteni egymással. Nem egy nyelven beszélünk. Ezért gyönyörű Bábel és pünkösd párhuzamba állítása. Bábel építői úgy indultak, hogy közös volt a nyelvük, jól megérthették volna egymást. De gőgjükben, határtalan nagyravágyásukban szembekerültek egymással. Mindmáig megismétlődik a történet. A határaival tisztában nem levő ember törekvése zátonyra fut. Isten megállítja a magukat istennek képzelőket, de szereti az embert. Ezért küldte el a Fiút, és műve beteljesítését követően a Szentlelket. És pünkösdkor bekövetkezett a Bábel tornyánál történtekkel ellentétes folyamat. A Lélek által vezérelt apostolok egy nyelven beszéltek. És a soknyelvű közösség értette ezt az egységes nyelvet, az evangéliumról szóló üzenetet, a Jézus Krisztusról való bizonyságtételt. Mindenki értette. Mindenkihez a saját nyelvén szólt. Bábelnél a széthúzás, a gőg, a nagyravá- gyás felbomlasztotta, egymást nem értővé, rossz értelemben véve soknyelvűvé tette a sokaságot, pedig korábban egy nyelven beszéltek. Pünkösdkor a soknyelvű sokaság közösséggé vált, mindenki megértette az üzenetet, a Lélek munkálkodott, egységet teremtett. Az egyháztörténelem is Bábelekről és pünkösdökről szól. Minden kisebb-na- gyobb egyházszakadás, gyülekezeti feszültség mögött a bábeli toronyépítők lelkülete fedezhető fel. És minden megújulás, ébredés, élő közösségek születése pünkösdről, a Lélek munkájáról tanúskodik. Ezt nem lehet erőltetni, csak kérhetjük az Atyát, hogy áldjon meg minket, engedje meg, hogy a Lélek munkálkodjon közöttünk és általunk. így, az Atyához fordulva mi, Szentháromsághívők is unitáriussá válunk egy kicsit - érdekes módon éppen pünkösd kapcsán, megköszönve az Atyának a Fiút és a Szentleiket. Reméljük, hogy unitárius testvéreinknek az Atya iránti szereteté- ben is benne van a krisztusi áldozatba és a Lélek munkájába vetett hit. Hiszen pünkösd a keresztény egységnek is az ünnepe. ■ Frenkl Róbert A hetek nyolcada a változó egyházi esztendőben Témánk jelentőségét kidomborítja a dogmatörténészek egy megjegyzése, amely szerint feltűnő aránytalanság áll fenn Jézusnak a nagypéntekig tartó földi szolgálata során elmondott, szűkszavú, sőt viszonylag csekély, a Szentiélekre vonatkozó kijelentése és a Szentlélek központi tapasztalattá, majd kinyilatkoztatássá válása között a húsvét utáni időkben. Valóban arról van szó, hogy az apostolok köre, majd egyháza a nagypénteki dráma után, a húsvéti feltámadás váratlan és példátlan kihívására megváltozott üdvtörténeti látásmóddal válaszol, és küldetését is ennek fényében értelmezi újra. A feltámadott Krisztusnak a Pártfogóra és Vigasztalóra vonatkozó ígérete is ezt a kettősséget hangsúlyozza: a folytonosságot azzal az elhívással, amelyet Jézustól kaptak a tanítványságra, illetve a minőségileg megváltozott körülményekre szóló megvilágosítást. Azaz a megdicsőült Krisztus a Lélek által jelen van közöttük és a világban, ugyanakkor a Lélek tanítja meg őket mindenre, ami Krisztus mennybemenetele után szükségessé válik. Küldetésüket ennek fényében elsősorban úgy értelmezik, hogy új Izraelként azt a feladatot kell folytatniuk, amelyet maga Jézus Krisztus is végzett, amely az összegyűjtés szolgálata. Mindezt pedig a Szentlélek erejével és vezetésével végezhetik tovább. Ebből az összefüggésből válik érhető- vé, hogy mennybemenetel és pünkösd kettős ünnepe miért éppen húsvéthoz tartozik szervesen az egyházi ünnepkörök lassú formálódása során. Húsvéttal köszönt be az az új kezdet, melynek nyomán a Feltámadott felvitele (azaz megdicsőült uralkodása) és a Lélek kitöltése határozza meg a világ életében bekövetkezett új üdvtörténeti korszakot. Amikor az idő és a keresztény generációk múltával az eszkatologikus végesemények felfokozott várása - ma már mondhatjuk: szükségszerűen - alábbhagyott, az üdvtörténet drámáját leképező egyházi esztendőben mindez szimbolikus formában is rögzült. A 2. század végén a pentékoszté olyan ötvennapos időszakot jelent, amelyben a húsvéti misztérium feletti öröm éppen a végén, a felvitetés és lélekárasztás ünnepével éri el csúcspontját. Maga a „hetek nyolcada”, azaz a hétszer hét nap az ötvenedik nappal betetőzve - az ószövetségi hetek aratási hálaadó ünnepének a mintájára - a hetes szent szám fokozása, ugyanakkor egyetlen nagy „húsvéti napot” ölel egybe. Mennybemenetel és pünkösd ünnepe csupán a 4. században vált el egymástól. Mennybemenetel a bibliai beszámoló szerint a húsvétot követő negyvenedik napra került az egyházi naptárban - bizonyítja ezt Aranyszájú Szent János menny- bemenetel ünnepéről elmondott prédikációja 386-ból míg a pünkösd az 5. század végére a Szentlélek eljövetelének önállósult ünnepévé alakult át, s így lett Krisztus-ünnepből tisztán Szentlélek- ünneppé (kivétel ez alól Palesztina és Szíria, ahol továbbra is a mennybemenetel napjaként is ünnepelték). Ez a hús- véttól való tartalmi távolodás folytatódott a 7. században, amikor pünkösd - húsvéthoz hasonlóan - nyolcnapos, önálló ünneppé vált. Több tradícióban ezután lett bevett keresztelési ünneppé is, másutt a húsvéti gyertyaszentelés, valamint a tej- és mézszentelés napjává, az ikonográfiában pedig ugyanekkor tűnt fel a Lélek galambként való ábrázolása. Mennybemenetel szintén nyolcnapos ünneppé önállósult valamikor a 11. század folyamán. A középkorban ezt a nyolc napra bővített és vigíliával kiegészített rendet követte a kereszténység, majd - a többi ünnephez hasonlóan - elkezdődött időtartambeli rövidülésük: előbb három napra, majd kettőre. Amennyiben pünkösdöt ma újra a húsvéti ünnepkör összefüggésébe helyezzük, az ünnepet a húsvétot követő hetedik vasárnapra kell(ene) elhelyeznünk. ■ Dr. Korányi András Részlet a szerzőnek a Teljesedjetek be Szentlélekkel! - Áldozócsütörtök és pünkösd az evangélikus közösségekben című, május 24-én a Deák téri gyülekezet tanácstermében megrendezett tudományos konferencián elhangzott előadásából. EL GRECO: A SZENTLÉLEK ELJÖVETELE
